Csengőreduktor
(mindjárt kettő)

Mai szétszedésem tárgya, ez a csengőreduktor meg a párja. Mind formailag,
mind színvilágban, mind pedig felhasználás tárgyában a minap
boncolt villanycsengő közvetlen tartozéka.

Szóval az úgy van, hogy mikor már nincs szabadon beköthető végű hálózati
zsinórom, akkor beáldozok egy borotvacsatlakozósat. Hol ez, hol meg az
a változat teng túl a polcon. Mikor épp melyikből nem találtam tegnap.

Most megúszták a szépvégű kábelek, merthogy akadt egy blankolt.
Gondoltam most egyből nekiugrok, és szétkapom a trafócskákat.

Már úgy értem, hogy kettőt is idekészítettem. Mit lehet azt tudni? És ha elveszik
az egyik? Már úgy értem, hogy amíg alszom egy hatalmasat a feladatra,
erre jönnek a gonosz trafórablók, és "elveszik" innen az egyiket.

Amekkora lendülettel gyűjtöttem egybe a csengő körüli dolgokat, épp akkora fékkel
hanyagoltam őket napszámra. Napszám... Még ha csak annyi lett volna...
Több mint két hónap volt! De most aztán hajrá! Nézzük elsőnek
mondjuk a bal oldali példányt, mert az látszik öregebbnek.

Onnan gondolom, hogy ez az idősebb, mert ezen még megvannak a csengőreduktor
olyan formái, melyek a későbbi változatokon már feledésbe merültek.
Ilyen forma például a primer oldal magasított bakelitpereme.
Egyrészt így biztonságosabb, hiszen szerszám nélkül nem
lehet hozzáférni az áramütéshez. Másrészt pedig akár egy vak
villanyszerelő is be tudja kötni helyesen, pusztán a ráfogás alapján.

A szekunder oldal csavar körüli peremei alacsonyabbak. Mondhatnánk, hogy
ez egy teljesen lényegtelen részlet, de valljuk be őszintén, így azért
nagyon kasunak kell lenni ahhoz, hogy fordítva kössük be.

Amennyiben néhány nappal ezelőtt megkérdeztek volna arról, hogy van-e
a csengőreduktornak lába, eskü alatt állítottam volna, hogy nincs!
Pedig - mint a mellékelt példa is mutatja - nagyon is van.
Vagy legalábbis valamikor régen még volt.

Fekete alapon fekete felirat. Mivel ennél a felénél fogva van hozzárögzítve
bármihez is, ezeket a feliratokat az idők folyamán nem sűrűn olvassák.

Szabványos...

Bevallom őszintén, ha erre a szövegre rákérdeznek, ezt is letagadtam volna, pedig
egészen biztos vagyok benne, hogy már dolgoztam csengőreduktorral.
Például ebből volt a tápegység a pincei riasztóban.

Ebből az irányból azért sűrűbben látjuk, mint mondjuk alulról.

Ahogy a múltkoriban bemutatott csengő, ez is a Fővárosi Finommechanikai Vállalat
terméke. Nekem tetszik ez az ábra. Minden rajta van, amit csak tudni akarok
a dobozkáról. Be és kimeneti feszültségek, meg az, hogy csengőhöz való.

A bakelit egy jópofa műanyag, csak kár, hogy könnyen törik. A törések elkerülésére
találták ki a textilbakelitet. Ez a doboz persze sima bakelitből van, hiszen ide
felesleges a textilbakelit, merthogy egy csengőreduktor mechanikai
igénybevétele közelítőleg nulla. Felszerelik az előszobában egy
guman táblára, valahova a plafon közelébe, és a következő
elektromos hálózat felújításig, csak a festő látja közelről.

Valószínűleg valaki nagyon betámaszkodott ide a csavarhúzójával,
amitől egyrészt letörött a trafót takaró lap sarka, másrészt
a keletkezett lyukon kipottyant a csavaros szorító.

Minő csoda! A dobozban egy trafó található.

Trafóvas, csévék, drótvégek, szorítók. Majd ha trafót tekercselek lefotózom,
és akkor majd egy kicsit közelebbről is megmutatom a részleteket. Amúgy
szétszedtem volna én ezt trafócskát, csakhogy le van kenve valamivel.
Ropogtattam erőst a szélső lemezeket, de meg sem moccantak!
Majd talán a másik példány engedékenyebb lesz.

Úgy voltam vele, hogy mi lenne, ha legalább a vas méreteit lemérném. Erre fel
megtaláltam ezt a rajzot az 1984/12-es Rádiótechnika újságban. Nem csak
ez a rajz, de még az is le lett mérve, hogy mennyire terhelhető, illetve
az is, hogy különböző terhelések esetében mekkora feszültséget
szolgáltat. Akit ezek az adatok érdekelnek, ott elolvashatja.

Szerintem akad ilyen bogyóc a csokis dobozomban. Már csak abból gondolom,
mert a múltkor rendbetettem a dobozokat, és láttam néhány kósza példányt.

A múltkor láttunk ilyen feles csokit szögletes formában. Annak az az előnye,
hogyha jól van illesztve a helyére (nem lötyög), akkor nem fordul el.
Ez speciel meg attól nem fordul el, hogy a csavar feje kitámasztja
a lyukban. Ha már itt tartunk... Csavarfej! Ennek a csavarnak
teljesen normális méretű feje van, nem holmi hernyócsavar.
Utóbbihoz - valljuk be őszintén - nem sűrűn akad alkalmas
szerszám egy átlagos villanyszerelő zsebében. Persze szó
sincs róla, hogy bántanám a villanyszerelőket, csak tudom
(megkérdeztem a főnöküket), hogy az újabb építésű házak igen
nagy részében azért nincs bekötve a vezeték a süllyesztett telefon
konnektorokba, mert nincs hozzá kiscsavarhúzója a villanyszerelőnek.

A lemezelés nem túl szoros, illetve enyhe feszegetés nyomai látszanak
a szélső lemezeken, de azt mint említettem volt, én követtem el.

Balra a primer (bemenet), jobbra a szekunder (kimenet). Az arányok egy átlagos
trafó esetében 1:1 körül szoktak lenni, mert (a veszteségektől eltekintve)
ugyanannyi energiát viszünk be a trafóba, mint amennyit kiveszünk
belőle. Ellenben a csengőreduktor üzeme nem állandó (mint úgy
általában szinte az összes többi trafóé), hanem szakaszos. Gerjesztve
folyamatosan van, de a csengőt csak meglepően ritkán működteti. Arra
a néhány kósza másodpercre pedig nyugodtan túl lehet terhelni a szekunder
oldalt, hiszen egészen egyszerűen nem lesz ideje a "túlterheléstől" felmelegedni.

Innen nézve látszik, hogy a trafóvas le lett lakkozva. Ha a lakk beszivárgott
a lemezek közé (amúgy ez neki a dolga), akkor azt a trafót márpedig
nehéz lesz szétszedni! Miután az első lemezt kiszedtük,
már könnyebben megy, no de addig...

Na nézzük csak utána a csokis dobozomban a hiányzó fele szorítónak!

Hol másutt is lehetne, amit épp keresek? Logikailag ugyanis ide illik.
Kiborítottam a dobozt, majd a nagyját visszasöpörtem a helyére.

Funkciójukat tekintve hasonlók,
csak a forma nem azonos.

Ilyenkor jön képbe az alátétes doboz. Biztosan meséltem már, hogy egyszer régen,
még valamikor a 80-as években nekiálltam, és rendet tettem. Kiborogattam
a szoba közepére minden dobozomat, és szétválogattam az addig egymás
hegyén hátán található alkatrészeket. Persze ez nem olyan könnyű feladat,
hiszen túl sokféle bigyóm volt, legalábbis ahhoz képest, hogy mennyi dobozzal
tudom magam használható módon körberakni. Vagyis nem egyszerre válogattam
szét a vegyes dobozaim tartalmát, hanem többszöri nekifutásra. Tegyük fel, hogy
kiszedtem (kiválogattam) egy vegyes tartalmú dobozból az összes kondenzátort,
ellenállást, potmétert, tranzisztort, de akkor még mindig ottmaradtak benne
alul a csavarok. Lényeg a lényeg, az alátétek maradtak utoljára. Mivel
ez volt az utolsó doboz, ebbe már olyanok is bekerültek, mely
alkatrészek sehova máshova sem illettek, illetve nem
nyitottam a fajtájuknak egy újabb dobozt.

Vagyis ez a kupac izé - az alátét felirat ellenére -
meglehetősen vegyes képet mutat.

Például ilyenek vannak benne. Nem állítom, hogy nincs szénkefés dobozom,
de hogy szegecses, meg bicikli-küllőanyás nincs, az egészen biztos.

Ugyan szó sincs róla, hogy kellene nekem ez a trafó, legalábbis így hirtelenjében
nem építem be sehova, de attól még nem hagyhattam hiányosan. Mennyivel
szebb így, hogy mind az öt lába megvan! Khm... Izé... Ezt hagyjuk...

A primer oldal ellenállása 1000 ohm. I=U/R, vagyis 230/1000=0,23
amper lenne a felvett áram. Már ha egyenáramról lenne szó!

Mivel a 230 volt az 50 Hz váltóáram, ezért nem a trafó egyenáramú ellenállása
számít, hanem a váltóáramú impedanciája. Működés közben lemérve nem
a (hibásan) számított 230 milliampert fogyasztja, hanem csak hármat.
Ez annyira kevés, hogy nem indul meg tőle a villanyóra! P=U*I,
ami jelenesetben 230*0,00323=0,7429 watt, vagyis ennyi a csengő-
reduktor üresjárati fogyasztása. Tényszerűen 1333 óra alatt eszik meg
1 kilowattóra energiát, ami 55 napot jelent. Vagyis 55 naponta kifizetünk
1 kWh ára energiát, mégpedig csakis azért, hogy be lehessen hozzánk csengetni.
Már persze csak akkor, ha van csengőreduktorunk. Nekünk momentán nincs.
Nálunk úgy van megoldva, hogy az egész háznak egyetlen reduktora van
a földszinti villanyóraszekrényben. De ez már egy másik történet...

A szekunder tekercs 8 voltos kivezetéseinek belső ellenállása 5,3 ohm.

A három voltos tekercs 5,5 voltot ad le.

Az öt voltos tekercs pedig 8,2 voltot.

A két szélső láb, vagyis a nyolc voltos kimenet, valamicskét 13 volt felett teljesít.
Ha egy 13 voltos áramforrás belső ellenállása 5,3 ohm, akkor ezekből a számokból
már lehet következtetni arra, hogy terhelés hatására mennyire fog leesni a trafó
kimenetén a feszültség. Például egy 5,3 ohmos terhelés hatására a fele
feszültség biztosan a tekercs belső ellenállására fog esni.
Vagyis fél amperrel terhelve, 6 volt marad.

A trafóból maximálisan kivehető áram 1,16 amper.
Rövidzárra!

Gondoltam tegyem már egymásmellé a kettőt!
A csengő még fél ampert sem eszik.

Mikor elkezdtem szétbontani ezt a konstrukciót, egészen kevés híja volt, hogy
a hálózati kábelt is kikötöm a trafóból. Már úgy értem, hogy teszem
ezt úgy, hogy a kábel végén a villásdugó még a konnektorban
vigyorog. Mondjuk én már kevésbé. Már persze ha
ráfogtam volna a csupasz vezetékekre.

Íme a másik példány. Se lába nincs, se a ki és bemeneti oldala nincs oly látványosan
megkülönböztetve, mint az előző példánynak. Valamint ha halványan is, de rá van
írva, hogy 24 voltos. Gondolom át lett tekercselve nagyobb feszültségre. Avagy
amíg nincs különösebb áramigényünk, addig a csengőreduktor a legolcsóbb
tápegység! Emlékeim szerint a 70-es 80-as években 50 forint körül volt
az ára, miközben egy zsebtelep ötnegyvenbe került. Egy 9 voltos
kisrádiót, például az Oriontont, a Zöld retikül Tertát, vagy akár csak
egy Sokolt is, megérte otthon elem helyett trafóról járatni. Ha csak a trafó
árát nézzük, az ötödik garnitúra elem meg nem vásárlása után már be is hozta
az árát. Persze ezt galád módon célzottan írom, ugyanis már itt is van a polcon
egy éppen ilyen célú csengőreduktoros tápegység. Természetesen boncolásra!

Hiába van ráírva, hogy csak csengő üzemeltetésére alkalmas, engem ugyan nem
tud becsapni! Ez a felirat lényegében azt jelenti, hogy a megadott adatokkal
csak szakaszosan üzemeltethető. Még véletlenül sem arra méretezték,
hogy fél ampert adjon le folyamatosan. Amúgy ezt is tudja, hiszen
6 volton 0,5 amper az csak 3 watt, amit ez a trafó szerintem
az idők végezetéig képes lenne szolgáltatni.

Alulról éppen olyan mint a másik, csak egyrészt nincs eltörve
a fedőlemez, másrészt az idők folyamán elfogyott a lába.
Már úgy értem, hogy ennek gyárilag nincs lába.

Ide is rá van írva, hogy ez 24 voltos. Tulajdonképpen akármennyi lehet,
ami drótot csak képesek vagyunk feltekercselni a szekunder csévére.

Mint azt korábban már említettem volt, a ki és a bemeneti oldal azonos formájú.
Illetve annyi a különbség, hogy a 220 voltos résznél nincs benne a lyukban
a középső érintkező. Ha benne lenne, és be volna kötve, akkor az lenne
a 110 voltos csatlakozó. Ez persze értelmetlen lenne, hiszen így a
primer tekercsnek csak felét használnánk, miközben a másik
fele egyrészt feleslegesen foglalná a helyet, másrészt
feltranszformálná a 110 voltot 220-ra.

Ez a trafó (gondolom a változatosság kedvéért) fehérre van pingálva.
Én már tisztán látom, hogy ezt sem fogom tudni szétszedni.

Itt valami nem stimmel, merthogy a 16 voltos feszültség kicsit sok az eredetileg
ráírt 8 helyett. Persze simán megeshet, hogy nem csak a bemeneti, hanem
a kimeneti oldalt is áttekercselték. Nem! Nem kevertem össze!

Merthogy ennek a csengőreduktornak nem a szekunderét tekercselte át
(valószínűleg atyám), hanem a primerjét! Még tiszta szerencse,
hogy ráéreztem, és a dugót nem a hálózatba dugtam be,
hanem a tápegységem 24 voltos pákakimenetébe.
De hogy mire kellett ez a fura trafó, az rejtély...

Gondoltam - mivel ez így nekem úgysem jó semmire - szétkapom. Ez is úgy le van
festve, hogy mozdíthatatlannak bizonyultak a lemezei. Mivel csak törés zúzás
árán sikerült volna szétbontanom, ez a trafó is megúszta a procedúrát.

Jól van, mondjad csak...

Ráírtam amit tapasztaltam, miközben éppen elfogyott az egyik tekercs
már nagyon soványka szigetelőszalagom. Lesz hely a fiókban is!
Már csak azért mondom, mert mindig útban van néhány
tekercs lefogyott szigszalag a fogós fiókban.

Egyre csak gyűlnek a szatyorban a pince irányába tartó lomok. A csengők
a 230 feliratú fiókba fognak bekerülni. A trafókat felteszem valamelyik
trafós polcra. A kék és zöld mini manó pedig megy vissza a relékhez.

Hát nem elfelejtettem megmutatni a lényeget? De!
Így szól a csengő a csengőreduktorról járatva.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.