Legafon vonalkétszerező
(mint az Extrafon, csak ez magyar)

Nem vagyok komplett, hogy felhordom a kacatokat a pincéből, mikor a lakásban se
lehet tőlük mozdulni. Mondjuk az igaz, hogy a pincében se nagyon. Olyan a pince,
mint valami tologatós kirakós játék, amiben sajnos nincs meg az üres hely, ahová
át lehetne tolni az éppen elmozdítandó négyzetet. Mindenképp kéne csinálnom
a pincében némi helyet, ezért úgy döntöttem, hogy elbontok néhány nagyobb
lomot. Vagy ha épp nem nagyot, mert nem ahhoz van kedvem, akkor lehet,
hogy néhány kicsit. A nyomtató helycsinálós szempontból jó alany, mert
úgy vágom ki a maradványait, hogy csak úgy zuttyan! A CB67-es telefon
dobozában a néhai József központ klubjának erősítője van. A bemutatásával
mondjuk nem szabadul hely, mert ezt megtartom emlékbe. A két laposabbik
valami, melyeken Andi pihenteti a lábát immáron rutinosan (merthogy
azok már hosszú napok óta itt hevernek az ágy előtt), az pedig
a ma boncasztalra kerülő Legafon nevű szerkezet.

 

 

Ez pontosan ugyanazt tudja, mint a múltkor bemutatott Extrafon, csak ez magyar.
Gondolom rájöttünk, hogy a viszonylag egyszerű elektronikáért cserébe kár
pazarolni a kemény valutát. (az Extrafon ITT gyártmány) De persze
az is lehet, hogy a Triton RT idővel betüremkedett a piaci résbe.

 

 

Ebben a garancialevélben az az érdekes, hogy ezt a papírt az eszköztől teljesen
függetlenül találtam, és még csak nem is most, hanem még évekkel ezelőtt.
Akkor szépen beszkenneltem, és betettem egy Legafon nevű mappába.
Gondoltam egyszer majdcsak előkerül a garipapírhoz egy eszköz is.
Te! Hogy nekem mennyi ilyen mappám van, benne a doksival...

 

 

Ez úgy hangzik, mintha más is vásárolt volna belőle,
nem csak a Posta, illetve később a Matáv.

 

 

Az Extrafonnal ellentétben, ezen vannak működést visszajelző LED-ek.
Persze. Értem. Kell ez. De míg nem volt, valahogy sosem hiányzott.

 

 

Íme a készülék dobozába ragasztott üzembe helyezési utasítás.
Akkumulátort azt mondjuk sosem láttam hozzá,
de ha írja, akkor biztosan úgy van.

 

 

Íme a rendszervázlat. Pont ugyanazt tudja, mint az Extrafon.

 

 

A külső egység teljes bekötési vázlata.

 

 

Telepítési utasítás fővonali érpárra. Működött iker és telex vonalon is. Sajnos néhány
évvel ezelőtt elkövettem egy hibát. Mivel soha semmit sem húztam ki a sorból,
ezért egészen egyszerűen veszni hagytam a Posta, Matáv, majd Telekom
cégnél összegyűjtött, mintegy jó két méternyi polchelyet elfoglaló
műszaki dokumentációkat. Emlékeim szerint a múlt héten
boncolt Extrafonhoz még kapcsolási rajzom is volt!

 

 

Doboz, benne egy szép zöld lap, mínusz a már korábban kilopott tápegység.

 

 

Pont mint az Extrafonnak, ennek is volt rack szekrénybe tolható változata,
ami csak a dobozban tért el. Vagyis jelen eszköz esetében ugyanaz
a kártya volt az egyedi, és a csoportos külső egységben is.

 

 

Mikor ezek bejöttek, álmodoztam róla, hogy kicsenem valamelyikből ezt az IC-t,
és építek vele egy dinamika kompresszor-expander párost mint zajcsökkentőt,
az AKAI 4000DS magnómhoz. Ezt persze most is megtehetném,
csak ugye most már kicsit későn van hozzá.

 

 

Mindenféle alkatrészek vannak benne, amiket ha kiszedek, mindenféle más dolgokat
tudok (tudnék) belőlük összerakni. Miután ezeket leszereltük, mert kiváltottuk
őket mondjuk PCM4-re, hoztam belőle egy rakattal bontásra. Mondjuk
az igaz, hogy az alkatrészek azóta is csak porosodnak, de hátha
jön még bontott ellenállásra Weller páka! Amúgy jön. Vagy
ha az esetleg nem is, de az egészen biztos, hogy egyszer még
nekiugrok és rendbe rakom az összes bontott alkatrészemet.

 

 

Ez a trafó állította elő a csengető feszültséget a vivős áramkör számára.

 

 

Illetve a hűtőbordára szerelt két tranzisztor tolta a trafóba az energiát.
Érdekes, hogy az Extrafon esetében ezt sokkal egyszerűbben
oldották meg, ott ugyanis semmi ilyesmi nagyobb
áramú részlet sem volt a panelen.

 

 

Rengeteg vékonyka ellenállás, 747-es kettős műveleti erősítő, helikális
trimmerpotméter, kismarék BC413 tranzisztor. Ez egy nagyszerű
alkatrészbázis, csak csinálnom kéne már belőlük valamit.

 

 

Ezzel a szűrővel már a múltkor sem tudtam mit kezdeni.

 

 

Kipróbáltam a műanyagdoboz belsején, hogy oldja-e a toluol. Mivel oldja, ezért ha
doboznak egyben nem is kell, de maga az anyag, ha lefűrészelem a felesleges
széleit, még jó lehet valamire. Már nyitottam is egy nagy papírdobozt a
pincében az ilyen státuszú anyagdaraboknak. Gondolom a Fujitsu, meg
a másik nagydarab nyomtató háza is ezen doboz sorsára fog jutni. Leaprítom
róluk a fölös görbe részeket, azok kuka, az egyenes lapok meg jól el fognak férni.
Ha meg nem? Akkor ők is kuka! A héten már kétszer is voltam a pincében, és ezt
azt áttettem a helyére. Vagy legalábbis azt mondtam nekik, hogy mostantól az
a helyük. Azon filóztam, ha minden héten lemennék egyszer, és ha többet
nem is, csak két dolgot a helyére tennék, akkor egy év múlva éppen 104
dolog nem lenne összevissza. Ezen gondolat mentén újra lementem a pincébe,
és ott is maradtam mintegy fél napig. Szerintem több mint 104 valamit
tettem a helyére, de komolyan mondom, hogy meg sem látszik!

 

 

Előtúrtam a trafós dobozom, és találtam benne egy éppen ide illő tápegységet.
Lehet, hogy én loptam ki belőle? Ez kizárt dolog, mert úgyis letagadom!

 

 

Ezen trafókat elnézve nem tagadhatom le, hogy már szedtem miszlikre Legafont.
Hogy nem építettem a trafókból semmit? Ez nem igaz! Ugyanis egy ilyen trafót
építettem be az AKAI videomagnómba, mikor az eredeti tápegysége leégett.

 

 

Belenéztem a szűrőbe, merthogy némileg áttetsző a műgyanta amivel kiöntötték.
Sejtettem, hogy egy panel van benne. Na ugorjunk!

 

 

Ez is egy Legafon, csak ez nem a két, hanem a négyhuzalos változat.
Meg ne kérdezd, hogy ez pontosan mit jelent! Rá van írva és kész!

 

 

A gyártási számból az derül ki, hogy 1990-ben készült. Akkor beállított vele valaki
az István központ kábelrendezőjébe, ott letette, miszerint márpedig ez oda kell!
Mikor 2014 végén eljöttem a cégtől, illetve kicsivel korábban, mikor egyszer
rám jött a dili hopp, és kéretlenül rendet csináltam a rendezőben,
akkor - mivel felesleges volt - elhoztam haza.

 

 

Több mint huszonöt éve várja, hogy végre bevethesse magát.
Én meg aljas módon még a konnektorba sem dugtam be.

 

 

Ez a papír benne volt a dobozban.

 

 

Ez meg a hátoldala. Nem fontos, csak amolyan kordokumentum.

 

 

Olyan szépen be van csomózva, hogy nem fogom kioldani!

 

 

Épp mint a másik doboz, kivéve, hogy ez hófehér. Ennek nem volt mitől besárgulnia,
hiszen nem érte napfény évtizedek óta. Bezzeg a rendezőben felhalmozott (majd
ugyanott általam szét is bontott) Goldstar rendszerkészülékekről ez nem volt
elmondható. Azok között meglepően látványos árnyalatkülönbség
is akadt, pedig eredetileg mindnek egyforma színe volt.

 

 

Nem életem fő műve ez a kép...

 

 

Épp mint a másik, kivéve talán azt az apró különbséget, hogy ez teljesen más.

 

 

Jobbról balra: fizikai vonal be, fizikai vonal ki, négy vivős ág ki, köztük a földdel.
Mivel sosem láttam ilyet működés közben, fogalmam sincs róla, hogy mi
akart lenni ez a négyhuzalosság. Mindenesetre gyanús, hogy
nem láttam a panelen csengető tápegységet. Tán
valami adatátviteli huncutság volt a dologban.

 

 

Kezdetben nagyon nem voltak alkatrészeim. Ha építettem valamit, miután ráuntam,
egyből szét is szedtem, hogy legyen miből összerakni a következő valamit.
Most meg annyi az alkatrészem, hogy bármi kitelne belőlük, csak
már nem csinálok semmit. Persze ez még változhat, csak
valahogy gyanús vagyok magamnak, hogy nem fog.

 

 

Sose szerettem a tekercseket, pedig ezek is milyen szépek...

 

 

Szerencsére nemhogy ezeket, de már az utód PCM vonaltöbbszörözők zömét is
leszerelték, így ezeknek sajnos már semmi haszna sincs. Valaha, mikor nagyon
kellett valahová egy újabb vonal, de nem volt több vezeték a földben (vagy az
égben), akkor ez a technológia volt a legolcsóbb megoldás. Manapság már
leáldozóban van a vezetékes telefon csillaga. Mindenkinek eleve ott a
zsebében a mobil. A fiatalok nem is értik, hogy egy vezetékes vonal
valaha mekkora nagy szám volt. Én például úgy lettem telefonszerelő,
hogy nem volt itthon telefonunk. Azt kell mondjam, hogy úgy telt el az
egész gyermekkorom, hogy tizenöt éves koromig egyet sem telefonáltam!
Na jó. Házitelefon az volt itthon, de az csak lakáson belül működött.
Aztán később - már ipari tanuló koromban - szereztem némi
kábelt, majd áthúztuk a drótot egy barátomig.
De ez már nagyon régen volt...

 

 

Ezeknek ezennel sajnos ennyi. Elbontottam őket alkatrésznek.
Nem állítom, hogy sok hely szabadult fel, de amennyi
vackom van, ennek a kevésnek is örülni kell.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.