TV bekapcsoló panel
(kifejezetten a kapcsolója miatt)

Ez a panel úgy néz ki, mintha sáros lenne. Nos ez azért van így, merthogy ezt így
ahogy látod, az erdőben találtam. Mentem a kocsival a Távíró utcában, s egyszer
csak bevillant valami jobbról. Csak nem egy panel? Talán még egy hét sem kellett
hozzá, hogy újra arra jártamban végre megálljak, és közelebbről is megtekintsem.
Bár egyáltalán nem úgy nézett ki, mint ami elektronikai panelre az ember vágyik
- még ha csak alkatrészbázisnak bontásra is - de ha már egyszer kiszálltam hozzá,
illetve felszedtem az út menti fűből, akkor elhoztam. Kezdetben a kocsiban
hányódott éveket egy hatalmas kosárban, majd a melóhelyi lomos
pincében penészedett. Mikor eljöttem a cégtől, az itthoni
pincében került elhelyezésre, egy csomó
egyéb lommal együtt.

 

 

Na most az igaz, hogy vagy úgy jó tíz éve szóltam oda neki, hogy "majd mindjárt
megpucollak", de az is igaz, hogy a "mindjárt" kifejezés, mint jövőbe mutató
időhatározó, az nálam általában nem órákat, napokat, esetleg heteket,
hanem sajnos leginkább éveket, de akár évtizedeket is jelenthet.

 

 

Néhány nap múlva, a napfényben fürdőző büdöske palántákban gyönyörködve
(igen, mert idén még egyet sem sikerült kirohasztanom), egyszer csak beugrott,
illetve olyan érzésem támadt, mintha félbehagytam volna valamit. Miután az
első hullámban beugró mintegy 267 tételt gondolatban sorban átfutottam,
kiszúrtam a két ablak közé száradni kitett panelt. Most mond már...
Kellett neki az a néhány hét, nehogy víz maradjon benne.

 

 

Ugyan messze nincs olyan állaga, mint mondjuk újkorában
volt, de most már legalább nem pereg róla a homok.

 

 

Ez amúgy egy Orion CTV1556 Mór televízió bekapcsoló gombja, a mögöttes
panellel, az infravörös vevő érzékelőjével, illetve a kiválasztott
csatornaszámot visszajelző számkijelzőkkel.

 

 

Mivel így nem igazán látszik, ki kellene végre piszkálnom a dobozából.

 

 

Mikor ebéd után, vagyis leesett vérnyomással, már igencsak bávatagon állok neki
szétszerelni valamit, olyankor bizony elő szokott fordulni, hogy elmerengek egy
olyan - máskor természetesen fel sem merülő - kérdésen, miszerint mégis hogy
a csudába nyomjam be a nyáklap anyagából készült, jelen fényképen a doboz
réséből kiálló háromszöget, mikor a nyáklap nem is hajlékony. Szerencsére
a doboz az azért hajlik. Mert ha nem? Akkor úgy beleroncsoltam volna!

 

 

A doboz oldalán végigfutó hosszanti vállacskák sokasága okán joggal feltételezhető,
hogy az az egység ezeknél fogva volt rögzítve, illetve belecsúsztatva a dobozba.

 

 

Ha nincs is rajta különösebb mennyiségű kincs, de az infra vevő,
illetve a különleges kapcsoló okán azért csak megérte elhozni.

 

 

Az infra vevőt tartalmazó keskeny bádogdobozra ragasztott gyártás időpontját
feltűntető matricán annyira elhalványodott a pecsét (gondolom mert
valami marha kimosta), hogy képtelen voltam visszafejteni.

 

 

A panel azonosítója: BA157 B-4
Erre azért volt szükség, mert a modulrendszerű tévék (és persze egyéb készülékek)
alkatrészei (vagyis maguk a modulok) jórészt csereszabatosak voltak egymással.
Illetve ha valami bedöglött, akkor nem kellett a szervizes embernek az apró
alkatrészeket cserélgetnie, hanem egyszerűen (és itt az egyszerűségen
van a hangsúly) bedugott a döglött helyére egy működő modult.
A mérnökök a gyárban pedig bármit összesakkozhattak
a már kész modulokból, ami csak kijött belőlük.
Én például építettem tévé modulokból
egy jópofa zanza tévét.

 

 

Balra egy biztosíték, míg jobbra a panelt a tévé többi részével összekötő csatlakozó.

 

 

Ez a néhány kósza alkatrész is biztosan csinált valamit. A sárgára festett kalapú
tranyó például a hálózati kapcsolót kioldó elektromágnest működtette.

 

 

A kapcsoló (lásd a panel szélén fent) van annyira különleges, hogy már csak ezért
is megérte elhozni az erdőből a panelt. Rendben. Értem. Tudom én, hogy azóta
sem kellett semmire, de ez csak rajtam múlott, hiszen a lehetőség adott volt.
Tessék? Mit kérdezel? Hogy mire lehet használni? Nos például arra, hogy
egy meghibásodott berendezés ne a biztosítékot verje ki, hanem fogja,
és egyszerűen csak kapcsolja ki magát. Vagy ugyanez időzítetten.

 

 

Míg a panel széle egyenes (ehhez igazítottam a képet), a kapcsoló és nyomógombja
nagyon nincsenek egy vonalban. Ezen ferdeség okára nem sikerült rájönnöm.
Az előlap és a nyomógomb a helyén van, és a kapcsolón sem látszik
semmi nyoma olyasminek, hogy tegyük fel ráléptek volna.

 

 

Íme a panel fóliás oldala.

 

 

A kijelzők felől érkező fóliacsíkok zömében egyenes vonalvezetéséből
sejthető, hogy a számokat a szegmensekből kikombináló
logika nem ezen a panelen nyert elhelyezést.

 

 

Mivel a képen pirossal keretezett beakadó pöcök akadályozta a szétszedést,
ezért minden befolyásom latba vetve, komoly benyomást gyakoroltam rá.

 

 

Milyen jól fog esni, hogy van, mikor majd egy darabka piros plexire lesz szükségem.
Na jó. Ilyenkor azért még én is oda szoktam szólni magamnak, hogy most már
aztán elmegyek a p*csába a hülye gyűjtögetésemmel, de eredménytelenül.

 

 

Ebben a nyomógombban az a furcsa, hogy a szokásossal ellentétben, ebben
egy akkora kerek lyuk van, hogy egyáltalán nem szorul rá a kapcsolóra.
Mondjuk tévét ritkán rázogat az ember, szóval kiállni mikor épp
be van nyomva, azt nem nagyon fog, de akkor is fura.

 

 

   A jobb oldali lyukon modulált infravörös fény formájában ment be a kérés, mire fel a bal oldali kijelző rögvest megmutatta, hogy melyik csatorna gombjába sikerült véletlenül beletenyerelnünk, természetesen a film legizgalmasabb jeleneténél.

 

 

Ez a kapcsoló, ez nagyon ott van! Illetve most épp itt előttem,
még a panelban, de majd én mindjárt kipiszkálom onnan.

 

 

Egy kicsit mondjuk rozsdás, de ez a működését egyáltalán nem befolyásolja. Mivel
a panel kapcsolási rajzát nem találtam meg, a fóliamintázatból pedig nem volt
teljesen egyértelmű, hogy akkor ez magától reagál a távirányító jelére,
vagy a jelfeldolgozó paneltől kapja vissza a kikapcsolási utasítást,
így gondoltam nekiállok megkeresni a hozzáillő távirányítót.

 

 

Mikor ezeket a már feliratozott dobozokat a pincében meglátom, mindig meglepnek,
ugyanis szó szerint nem emlékszeszem rá, hogy ezeket mikor csináltam. Kiesett
a fejemből az egész történet. Gondolom valami átmeneti vérellátási hiba okán
egyszerűen elhaltak az adott agysejtek. Sebaj! A lényeg, hogy készen vannak.

 

 

Na most úgy jöttem le megkeresni az adott távirányítót, hogy biztosan emlékszem
rá (no persze), hogy legalább 20 éve nem láttam. Egy furcsa formájú dobozka
volt, két sor gombbal az egyik szélén. Az volt benne a különleges, vagy
mondjuk inkább úgy, hogy szokatlan, hogy ezt a távirányítót bele
lehetett dugni a tévébe. No nem csak úgy egyszerűen egy rekeszbe,
hanem lábakkal elektromosan is csatlakozott hozzá. Mivel a keresett bigyót
a "távirányítók" feliratú dobozban nem találtam, ezért nekiálltam feltúrni a többit is.

 

 

Erre a dobozra az volt írva, hogy TV alkatrészek. Aztán találtam még video
alkatrészest is, meg vegyes tartalmút, meg mindenféle teljesen lehetetlen
feliratos dobozt is. Ilyenek voltak például, mint vatta, hangfal
kábelek, hangfal próba, lassú videokamera.

 

 

Miután feladtam a turkálást (no nem mintha olyan nagyon be akartam
volna indítani ezt a panelt) pikk-pakk kiszórtam a kapcsoló
bemutatásához feleslegesnek ítélt alkatrészeket.

 

 

Ezen az öcsi panelen ül a két darab hétszegmenses számkijelző.

 

 

Ez pedig az infra vevő modulja.

 

 

Részemről kifejezetten tudom értékelni, mikor odabiggyesztik az
alkatrészek pozíciószámait a panel fóliás oldalára. Ez javításkor
egy akkora segítség, hogy le a kalappal az ötlet gazdája előtt!

 

 

A TBA 2800 egy direkt infra vevő céljára kifejlesztett áramkör.

 

 

Na most azt meg kell hagyni, hogy ez nem egy szokásos kapcsoló!

 

 

Ez a része megegyezik a többi hasonló rendszerű
nagyáramú, vagyis hálózati kapcsolóval.

 

 

A kapcsoló trükkje abban rejlik, hogy a korábbi képen mutatott elektromágnes
segítségével, a piros nyíllal jelölt ponton, a kapcsolót bekapcsolt
pozícióban tartó apró pöcök kiemelhető a helyéről.

 

 

 

Az előbb leírt jelenség működése a gyakorlatban. A kapcsoló gombját nyomkodva
éppen olyan, mint bármely más hálózati kapcsoló, de benyomott állapotából
elektronikusan, vagyis távvezérelve is kioldható. Mondjuk bekapcsolni
azt nem lehetett a tévét a távirányítóval, mert az csak úgy ment ha
odasétált az ember és megnyomta a gombot, cserébe viszont nulla
volt a készülék készenléti energiafogyasztása. Illetve nem is volt
készenléti állapot, ha csak nem vesszük annak, hogy a tévé várta,
hogy odasétáljon hozzá valaki, és megnyomja rajta a power gombot.

 

Ez az érintkező nem kapcsol, mert ez nem kapcsoló, hanem ez nyomógomb.
A hálózati kapcsoló minden egyes megnyomásakor adott egy impulzust.
Hogy aztán ezzel az impulzussal mit kezdett az elektronika,
az kapcsolási rajz hiányában kideríthetetlen.

 

 

Míg maga a kapcsoló marad, a többi összetevő kuka.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.