Analóg portos ISDN NT
(mindjárt kettő, majd kisvártatva három)

Ha így nézek ki reggel, akkor biztosan szét fogok szedni valamit. Vagy valakit.
Mivel ma karácsony napja van (juj de régi ez a cikk), szóval ma inkább csak
valamit. Azon töprengve időztem el ennél a képnél, hogy valóban
ennyire lerí az arcomról, hogy utálom a karácsonyt?

Azok meg mik, és miért ülnek az asztalomon? Kérdi Töcsök maci felháborodva.
Akkor - ha már úgyis épp itt vannak - legyenek ők a mai alanyok.
Persze épp azért hoztam őket, hogy szétszedődjenek.

Annyira azért nem kapkodom el a dolgokat, hogy csak úgy korán reggel nekiálljak.
Például - ha már karácsony van - előszedem a szekrénybe rejtett ajándékokat.

Persze miért is menne minden flottul?
Jelen esetben az történt, hogy a csomagolópapírok kizuhantak a szekrényből.
A hengerek nincsenek összekötve, ezért szétforogtak, szétgurultak.
Én meg már ettől függetlenül sem szerettem a karácsonyt!

Nekem valahogy még mindig nagyon reggel van. Szó sincs róla, hogy beindultam
volna. Ráadásul még fázom is egy kicsit. Ilyenkor azt szoktam csinálni, hogy
meghordom fával a képen látható szekrénykét. Ettől persze annyira
kimelegszem, hogy mindjárt nem is értem, hogy mégis mi
a francnak kell begyújtani ilyen rohadt melegben.

Ha már úgyis nagyban benne vagyok a mozgásban, gondoltam kiszedem
a szekrényből a bent maradt néhány tekercs csomagolópapírt. No persze
az ágy szélén billegve esélyem sincs beérni a szekrény mélyére. Gondoltam
megtoldom magam a sámlival. Jó is az, karácsony napján gipszágyba kerülni...

Ugyan Brumcájsz mackó végig kajánul vigyorgott, de azért
csak sikerült kipiszkálnom az elbújt két tekercs papírt.

Azért ez meglehetősen szép mennyiség. Fogtam egy jó hosszú drótot és
az összes szétforgott papírt újratekertem, majd egy darabka dróttal
stabilan át is kötöttem. Így talán nem jön szét jövő karácsonyig.

Amúgy attól van ennyi papír, hogy mikor meglátom őket a boltban,
sosem tudom eldönteni (nem emlékszem), hogy akkor
most maradt-e tavalyról, vagy nem maradt?

Betömszködtem a szekrénybe az összes papírt.
Mindeközben a jobb alsó sarokban apukám épp egy régi karácsonynak örül.

A biztonság okáért kicsit rátolok a papírokra.
Vegyék csak tudomásul, hogy most egy évig ott kell maradniuk!

Mennek este a fa alá. Minden évben megígérjük, hogy nem lesz a fa alatt semmi,
hiszen a karácsony alapvetően a szeretet ünnepe. Aztán meg mindig ez van...
Ennyit mára a csomagolópapírról. Még pár óra, és az asszony úgy is széttépi.

Ahogy jövök ki a szobából, valami huhogó hangra lettem figyelmes.
Tulajdonképpen mindegy mi az. A lényeg, hogy az ISDN dobozok
szétszedésében hátráltat. Persze csak a szél, illetve a kályhában
a huzat. Na húzás kifele szétszedni, mert még begorombulok!

Mikor biztos vagyok benne, hogy egy helyen az ajándékok, mindig előkerül valami.
Mondjuk ez nem volt különösebben eldugva. Amúgy egy kis szerszámkészlet van
benne az asszonynak. Persze önös érdekből, mert mindig megszerzi magának
a szúróáramat, ami amúgy egy kivénhedt csavarhúzó, amit a vasklorid
hegyesre mart az idők folyamán. Amúgy sosem kell,
csak mikor épp az asszony elvitte.

Mivel is kezdődik manapság majd minden szétszedtem cikk?
Igen. Pontosan. Eltaláltad. Mellébeszéléssel.
Tehát itt ez a két ISDN NT.

Illetve a tetejükön ez a zöld panel, mely egy antennaerősítőből származik.
Mert hiába ígértem meg magamnak, hogy panelt ezentúl nem!
Mégis mindig... Jé... Már megint mellébeszélek...

Ha már mellébeszélés... Van még ez a fajta ISDN NT is. (meg van még
egy nagy és lapos típus is) Ezeket például csak azért gyűjtöttem be,
mert igényem támadt a bennük található borotvazsinór aljzatra.

Aztán csak eljöttek velem haza a trafók is...

De térjek már végre a lényegre! Az a neve, hogy NT1+2ab
Elemezve a nevet, ez tényleg egy NT. (network terminal)
Valamint van két analóg portja is, úgy mint "a" és "b".

Brutális a műszerfal. Nem is állnék neki leírni, hogy melyik LED fénye mit jelent.

A háta kifejezetten unalmas. Még csak egy kósza gumiláb sincs rajta.

Persze minek láb, ha alapvetően falra akasztható kivitelű.

Akad rajta néhány csatlakozó. Egyrészt ha szobán belül van minden,
akkor nem kell kötözni a drótokat. Másrészt ha kell, belül van hova.

Hogy a belsejéhez odaférjünk, meg kell nyomni a képen látható pöcköt.
Természetesen nem csak ezt, hanem a párját is a másik oldalon.

Ilyen egyszerűen nyílik.

Innen nézve könnyű, de falra akasztott állapotban már nem.
Már úgy értem, a 18. réteg festék végképp odaköti a dobozt a falhoz.
Innentől már csak guggolva / hasalva lehet hozzáférni a belső csatlakozókhoz.

Az "U" elnevezésű csatlakozóba érkezik be a vonal. Pontosabban szólva a vezeték
a konnektorból. ISDN esetében a falból (telefonközpontból) jövő dróton nem vonal
van, hanem távtáplálás, valamint digitális jelek. Mikor szinkronban van a rendszer,
akkor erős sistergés hallható a dróton. Ha épp szinkronizálni akar, olyankor meg
kattogni szokott. Ilyenkor keresik egymást a drótvégi eszközök. Az S/T az
ISDN vonal, vagyis az úgynevezett S busz. Ide csak ISDN eszközöket
lehet bedugni. Belül a két csatlakozó párhuzamosan van kötve.
Az a/b1 és a/b2 pedig a két analóg készüléknek való aljzat.

Ügyes kis csatlakozó, bár nem vagyok oda érte. Ha a sárga izét benyomja az ember,
(célszerűen csavarhúzóval), akkor lehet bedugni (vagy épp kihúzni) belőle a drótot.
Jelen pozícióban kissé nehézkes hozzáférni. Persze ha leveszem a falról, akkor
mindjárt kényelmesebb. Csak akkor meg nem ér oda a drót, ami általában
fel van szögelve a falra. Mikor a két sárga pöcök hozzáférhető,
akkor akár egy kézzel is bontható a kötés.

Például így.

Igen masszív tehermentesítője van a hálózati kábelnek. Egyszer próbából (vagy csak
mert hülye vagyok), mint Tom Sawyer a döglött patkányt, úgy forgattam
a fejem felett jó darabig egy ISDN NT-t. Biztosan jól mutattam
az utcán... A lényeg persze az, hogy nem szakadt ki a kábel.

A dobozban egyetlen óriási faltól falig, akarom mondani dobozszéltől dobozszélig
tartó zöld panel található. Belemehetnénk a részletekbe, de nem értek hozzájuk.

Persze azért van egyszerű (értelmi szintemnek megfelelő), de azért érdekes részlet.
Itt van mindjárt a tápkábel csatlakozása. Ezt a csatlékot szerintem meg is fogom
menteni. No nem mintha nem tudnék beforrasztani egy 230-as kábelvéget, de
akkor is jópofa. Csak megnyomom a két bizgentyűt, és már kezemben
is van a kábel. Mondjuk szerencse, hogy nem volt bedugva.

Rám - mint ahogy erre a panelra - tudás nem, csak a kosz ragadt.

Érdekesek ezek a porfoltok, ahogy kikerülnek
egyes alkatrészeket, míg másokat belepnek.

Maradok a szintemen, s megszerzem további hasznosításra ezt a tehermentesítőt.

A panelt a dobozban csak ez a műanyag pecek tartja.
Ha megnyomom, akkor kiesik a panel.

S láthatóvá válik az évek alatt kirajzolódott porminta.
Akkor ennyit erről a dobozról. Nézzük a másikat.

Ez is hasonló felépítésű mint amit az előbb láttunk, csak ez egy
kicsit többet tud. Ellenben az alsó fedelét már elvesztette.

Ez speciel olyan régi, hogy még Matáv logó van rajta.

A műszerfala brutális! Akkor világít rajta a LED, ha áram alatt van a doboz.
Ha nem világít, akkor is tud működni, de csak un. távtáplált vész-üzemmódban.
Ilyenkor az S buszon (ISDN felületen) felül csak az egyik analóg portjában van élet.

Ez az alja.
Ennek speciel van gumilába.

Persze alapjaiban véve ez is falra akasztós. Jaj! A lényeget meg majd el felejtettem.
Mit keresett ez a két ISDN NT az asztalomon? Hazahoztam kettőt a szemetesből.
No de minek? Egyrészt azért, mert még nem volt szétszedve, másrészt pedig
azért, mert a minap megemlítettem őket egy másik cikkben. Gondoltam
nem halogatom a dolgot, a szemetes is közel, nem is egy bonyolult
eszköz. Gyorsan túl leszek rajta. Beszúrom a linket, oszt kész!
Ilyekor szokott rám törni az írhatnék, aztán írás közben
hatalmába kerít az "ennek sosem lesz vége" érzés.

Mekkora szám volt ez mikor bejött! Az úgy volt, hogy az egyszerű nép még csak
nem is hallott arról, hogy létezne egy ISDN nevű telefonos valami. Amúgy az
ISDN annyit tesz, mint integrált szolgáltatású digitális hálózat. Akit érdekel,
olvasson utána. Én a magam részéről le nem írom, hogy mennyi mindent tud!
Mivel engem valaha rég még igenis érdekelt, hogy mi ez, elmentem a PKI-ba a
Gyáli útra. A keresett részleg az iskola (Puskás) melletti apró utcában volt, egy
hosszú fabarakk képében. Bementem, majd elmondtam az első utamba kerülő
embernek, hogy ki vagyok és mit szeretnék. Megtaláltam az illetékest. Ha láttatok
még boldog embert! Én úgy voltam vele, ha elzavarnak, hát elzavarnak. De nem!
Olyan boldogan magyarázta el a kolléga a dolgokat, hogy csak na! Illetve nem
hagytam magyarázni, mondván én ezeket már olvastam. Nekem ne mondja,
hanem mutassa! Bementünk a laborba, majd színesben faxoltunk. Aztán
videotelefonáltunk egy meglepően hétköznapinak látszó készülékekről,
majd virtuálisan összefogtunk több "b" csatornát (egy "b" csatorna 64k),
és színesben videotelefonáltunk, de úgy ám, hogy én közben összevissza
mászkáltam a szobában, a kamera meg végig magától követett. Hosszú
évek teltek el, mire végre eljutottunk oda, hogy az első ISDN
vonalakat felszereljük. És akkor se videotelefont.

Ebbe a típusba itt megy be a vonal. Aztán volt ennek ezen kívül egy rendes plugos
bedugós változata is. Mikor elkezdtük telepíteni az ISDN vonalakat, akkor még
minden egyes hozzá szükséges érpárat egyenként mérni kellett hurokellenállás
szempontból. Mivel a szerelők nem éppen mérő technikusok, ezért kezdetben
voltak viták arról, hogy mit hogyan és mivel kell mérni. Aztán berágtam, és
kerestem a szemetesben (igen, már akkor is) egy kidobott mérőműszert.
Most hírtelenjében meg nem mondom, hogy mi volt eredetileg, de végül
addig-addig farigcsáltam (leginkább kívülről), míg egy eltéveszthetetlen
Ohm mérő nem lett belőle. Mindössze egyetlen egy gomb volt rajta. Azt
ha megnyomta a szerelő, akkor a műszer bekapcsolt, és egyből, és csakis
Ohmot mért, majd kiírta a kijelzőre. Innentől kezdve nem volt több vita, hogy
miért nem jó az nekem (illetve a Telematikai csoportnak), hogy a hurokellenállás
32 volt. Egyszerűen nem lehetett vele rosszul mérni. Meg is van valahol. Majd
előtúrom és felboncolom. Puff! Már megint egy újabb szétszedtem cikk...

Ez egy kissé más mint az előző, de a lényeg azért ugyanaz. Magyar embert úgyse
érdekli, mert csak annyit ért az egész ISDN-ből, hogy két vonala van. Aztán
mikor kérdezi: Hogy lehet, hogy mindig egyszerre romlik el a
kettő? Csak csodálkozik a magyarázaton...

Mondjuk ezen van egy reset gomb, meg valami lezárást választó kapcsoló is.
Az "S" busz végére, vagy ha nincs vége akkor az elejére, ha
jól emlékszem 100 ohmokat illik tenni.

Két analóg port, és két ISDN "S" busz csatlakozó. Az analóg csatlakozókról annyit,
hogy hagyományos analóg készülékeket lehet ide csatlakoztatni. Az ISDN "S"
buszra pedig ISDN készüléket. Az ISDN készülékek párhuzamosan vannak
felfűzve. Hogy épp melyikük csörögjön, azt a beléjük programozott MSN
szám alapján döntik el. Ha készülékeket szeretnénk rádugni, akkor "pont
több pontos", ha telefonközpont akkor "pont pontos" szolgáltatást kell
rendelnünk. De ez kit érdekel? Mikor az milyen érdekes már, hogy
az ügyfelek kifejezetten szeretik átdugdosni a drótvégeket. Aztán
meg esküdöznek, hogy ehhez biztosan nem nyúlt hozzá senki!
Márpedig az "S" buszba dugott analóg készülék
sosem működött, és nem is fog!

Emlékszik még valaki a freemail chates időkre? Akkoriban jött be az ISDN, illetve az,
illetve ez. Ez egy soros port, aminél fogva rá lehet dugni a PC-re az ISDN NT-t.
Ha ezt megtesszük, kicsit meghergeljük, az analóg vonalon elérhető max.
56k sebességre rendesen rá lehet verni az ISDN-nel. Ugyanis ha a két
ISDN "b" csatornát összefogjuk, akkor lesz egy 128k sebességű
kapcsolatunk. Persze ez a mai sok-sok Megabites internetes
sebességek fényében nevetségesen hangzik, de akkoriban
teljesen el voltak ájulva a 128k hasításától az emberek.

Ez is csak egy szép zöld lap. Illetve ez speciel kettő egymáson.

Sehol egy csavar. Mint ahogy az előzőt, úgy ezt a panelt
is csak néhány dobozszéli pöcök tarja a helyén.

Ehhez a látványhoz - már ha kíváncsi vagyok belőle valamire -
mindenképp fel kell kapnom az erősebbik szemüvegem.

Hát...
Biztosan okos dolgok ezek, de hogy én ki nem szedem őket az biztos!

Marék poros kondérok. Érdekes, de ezek bírják. Már úgy értem, hogy innen, illetve
más hasonló távközlési holmikból (például PCM) kitermelt kondikkal szoktam
feljavítani például a gyengélkedő monitoromat. Ez a panel simán áram
alatt töltött tízen évet, meleg is volt benne, mégsem púposak,
és nem is kapacitás szegények benne a kondenzátorok.

Öcsi panel.

Hahó Öcsi!
Látom én (látom ám a lóf*aszt), hogy Samsung memória IC, meg SMD tekercs,
meg kerámiatokos kvarc oszcillátor, csak ez nekem sajnos nem jó semmire.

Persze a nagyobb alkatrészeket azért majd kiszedem.

Jó ez így...
Legalábbis a nem is oly rég boncolt karácsonyfa izzósort villogtató dobozkához
képest. Itt ugyanis legalább van tehermentesítés a hálózati kábelen!

Koszos koszos...
Ne azt nézd, hanem a hatalmas réz hűtőbordát a trafó körül!

Ha már úgy is kezet mosok, jönnek velem a panelek is a fürdőszobába.

Hoppá! Drót...

Gyorsan kiloptam belőle a belsejét. (ez mondjuk nem magyar népszokás)
Én speciel nem a réz áráért szedtem ki, hanem csak azért, mert
a múltkor nem találtam itthon hajlékony színes drótot.

Ahogy az tőlem megszokott, kimosom a paneleket a csapban.

Kap egy kis mosószert is, mert a zuhany magában nem csapja le rendesen a port.

Ezt már b*szhatom.
Akarom mondani szépen megkefélem a paneleket.

A hozzáférhetetlenebb részeket ecsettel kezelem.
Ezt a témát most nem is ecsetelném tovább...

Természetesen a vizes panelek a kályha tetejére kerülnek száradni. Vizes panelt
ugyanis nem lehet, illetve tilos forrasztani, merthogy széjjelköpködi az ónt.

A panelek a polcra kerülnek, ahol tovább száradnak. Ebben például kifejezetten jó
vagyok. Egészen addig vagyok képes szárogatni a paneleket a polcon, míg csak újra
porosak nem lesznek. Aztán jó vagyok még halogatásból is. Ha a suliban lett volna
ilyen tárgy, ötös lettem volna! A felső polcon a nagyon fényes rádió kifejezetten
érdekes darab. Motor viszi benne a mutatót! Aztán van itt CCD videókamera,
meg Geiger Müller számláló, meg meg meg... De persze nem csak itt vannak
szétszedésre váró lomok, mint ahogy panelek se. Aztán meg nem
tudom eldönteni, hogy dicsekszek, vagy panaszkodok.

No de nem csak szétszedni való akad a szobában, hanem bontanivaló is. Mikor már
ennyire felgyűlik, szinte már lépni sem lehet tőlük, olyankor nekik ugrok és
kitermelem belőlük az újrahasznosításra alkalmasnak ítélt alkatrészeket.
Vagy amit éppen ki tudok forrasztani. Szerencsére ez most nem valami
sok panel. Amúgy csak azért ilyen kevés, mert a múltkor megígértem
magamnak, hogy most aztán már tényleg vége. Nem és nem! Itt a vége!
Nem gyűjtök be több panelt! Persze tudom, hogy úgysem tudom megállni...

Így mindjárt más. Ezeket beszórom valamely dobozom mélyére, ahol jól ellesznek
az elkövetkező évtizedekben. Elégedetten nézek körbe a szobában. Kicsit mintha
rendezettebb lenne. Persze nem. Ráadásul maradt is egy panel a polc szélén...
Ráadásul azt is tudom, hogy nem véletlenül. A sarokban az élére állított lap,
az kérem hangkártya. Majd megemlítem, hogy a 286-os laptopban volt.
Már ha egyszer megtalálom a pincében azt a régi laptopot.
Itt lett volna a cikk vége, de persze nem.

Alig telik el néhány nap, mikor is besétálok a raktárba. Erre fel mit látok? Hát nem
az a lapaj NT fogad a szemetes dobozban, amit korábban megemlítettem? De!

Azonnal megszereztem további öncélú hasznosításra, majd rögvest hazahoztam,
s letettem ide a sarokba. Kicsit hagytam állni, tán még fél év se volt, hogy
szokja a helyet. Nekem mindegy, én már úgy is megszoktam.
Már úgy értem, hogy a rumlit.

Először azt gondoltam, hogy milyen rendes ember vagyok én, hogy egy
zacskóban tartottam. Gondoltam biztos a por ellen van. De persze
nem. Csak azért volt bezacskózva, mert szóródik róla a festék.

Ez nem úgymond "leszerelve", hanem inkább letépve lett a falról.

Ez persze nem csoda, hiszen mint az látszik, jött vele a fal is. Mondjuk ez nem maga
a fal, hanem csak a glett. A festők kedves szokása, hogy mikor glettelnek, szépen
elsimítják az anyaggal a dolgok széle körüli részeket. Hogy soha többé nem
nyílik ki a riasztó, vagy alközpont? Vagy mint jelen esetben, ránő
a falra az ISDN NT? Na az aztán őket nem zavarja!

Még a tapétát is hozta magával.

A hozzáférhetőség szempontjából nem szerencsés, hogy alul vannak a csatlakozók
Persze ha nem itt lennének, a festő már rég kiglettelte volna ezeket is. Van rajta
két "S" busz, két analóg port, meg egy soros port. Éppen úgy, mint a többin.

Sokadik kép, csak az arcát nem láttuk még. Mondjuk sokat nem vesztettünk vele.
Már ez az NT is olyan régi, hogy még Matáv logós. Mivel rá volt nőve a falra,
alánézni meg igen kényelmetlen lehetett, ezért a gazdája piros
filccel ráírta, hol milyen csatlékot talál.

Hú! Ennek is de egy bonyolult neve van...
A műszerfalra igen komoly mennyiségű LED lett felszórva.

Ez is úgy nyílik (legalábbis a kis fedele), mint a többi. Meg kell nyomni rajta
a gombot. Ez mondjuk nem mindenkinek triviális. Legalábbis láttam
már komoly feszegetés nyomokkal rendelkező példányokat is.

Épp mint a többi, csak ezen széjjelebb vannak szórva a csatlakozók, mert van hely.

Ugyanúgy tudunk hozzá csatlakozni, mint ahogy a többihez.
Van aljzat drótnak, és van plugozott készülékzsinórnak is.

A LED-ek nem érnek el az előlapig, mert a LED lába fémből van, az meg drága.
A műanyag meg olcsó. Tehát a LED-ek a panelen ülnek, a fényüket
meg kiviszi az előlapra egy műanyag fényvezető rudacska.

Már megint szereztem egy kábeltehermentesítőt.
Egyszer csinálnék már ezekből valamit...

A dobozban példás rend uralkodik.

A hónap képének címe: alkatrészváros

Már van egy csomó ilyen panelba forrasztható drótrögzítőm, csak nem tudom hol.
De persze semmi baj, hiszen ezeket sem tudom, hogy hová fogom tenni.

Kvarcok. Persze előfordult már, hogy valamibe beszereltem, nem csak ki mint most.
No de akkor - természetesen - bementem a boltba és vettem egy pontosan az
adott kapcsolásba illő értékűt. Szóval az, hogy a dobozomban akadt
volna olyan érték, ami jó lett volna, na az persze nem...

Az elkók majd jók lesznek valamire, a trafók meg mondjuk nem.

Majd szétbontom. Majd rendszerezem az alkatrészeket. Majd lesz belőlük egyszer
valami. Majd legközelebb jobban vigyázok, hogy ne hozzak haza újabb panelt!

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.