Ez az én előerősítőm, amit magam barkácsoltam a saját igényeim kielégítésére. Nem tudom elgondolkodtatok-e már azon, hogy valami mért olyan amilyen. Mivel épp itt vagyunk, természetesen erről a gépről, illetve a születésének körülményeiről fogok ma mesélni. Egyrészt felmerül az emberben a kérdés, hogy miért ilyen lapos ez a doboz. Nos egyrészt azért, mert így is minden belefért a dobozba, másrészt meg azért, mert kellett a hely. Régen, mikor még nem volt Hi-Fi torony a szobámban, akkor még minden gépem egymáson volt az asztalon, pontosabban szólva két oszlopban. Ha az előerősítő 10 centi magas lett volna, akkor egyszerűen nem értem volna el a felül lévő AKAI orsós gombjait.

   Hogy mégis miért van kilenc bemenete, mikor egy átlagos előerősítőnek csak úgy 3-4-5 szokott lenni? Nos ez azért alakult így, mert szerettem (na jó, akkor még most is szeretem) halmozni a szép fényes dolgokat. Ha visszagondolok, akkor az jön ki, hogy előfordult, hogy egyszerre négy magnóm is volt. Persze egyszerre nem használja őket az ember, de ha már egyszer vannak, akkor ne kelljen már dugdosni a drótokat, mikor épp erre van kitalálva az előerősítő, illetve műsorforrás választó, de ez most mindegy.
   A tuner az ugye egy csupasz, vagyis erősítő nélküli rádió, amiből eddig valahogy még mindig elég volt egy. Az AUX, vagyis tartalék bemenetek és persze kimenetek is kétféle célra valók. Az AUX-1-be bármit bele lehet dugni hátul. Jelenleg ide van bekötve a számítógép ki és bemenete. Az AUX-2 nem hátul van, hanem elől, két 6,3-as jack aljzaton. Ez így azért jó, mert mikor hirtelen kell egy ki vagy bemenet, akkor nem kell hátul babrálni a drótokkal. Pláne úgy, hogy ez szinte képtelenség, mikor három másik gép van az előerősítő tetején.
   A Phono és a CD bemenet mindeközben azért van, mert még volt hagyományos lemezjátszóm, de már volt CD lemezjátszóm is. Ha tegyük fel kilencesnél hosszabb Isostat kapcsolósort kaptam volna, valószínűleg ez a mese is tovább tartott volna...

   A Tape out killer: Mint ahogy azt már csak a neve is mutatja, kiöli a jelet a magnóhoz való kimenetekből. Ez arra kell, mert ez a gép nem un. bolond biztos. Vagyis mikor épp valamely magnó jelére kapcsolok, nem szünteti meg az adott eszközhöz tartozó kimeneti jelet. Magyarul szólva be tud gerjedni a magnó, ha saját magáról akarok vele felvenni. Persze ehhez az is kell, hogy direkt mellényúljak. Amúgy azt tapasztaltam, hogy mintha fordítva lenne bekötve ez a nyomógomb. Nem akkor kapcsolja le a kimeneteket, mikor benyomom.
   Tape EQ / Amp EQ: Mint az látható, ezen az előerősítőn nincsenek meg a szokásos szabályzószervek. Se hangerő, se balansz, se hangszín gombok. A hangerő és a balansz nálam a végfok egységbe került. Ennek semmi különösebb értelmes oka nincs, ha csak az nem, hogy nélkülük bután üresnek tűnne az utánépített QUAD405-ös előlapja. Hangszín gombok pedig azért nincsenek, mert korábban (hosszú évek munkájával) elkészült az ekvalizerem. Ha meg már van egy egész dobozra való (kétszer 10 csatorna) hangszínszabályzó gombom, ugyan minek legyen belőle még kettő? Visszatérve a témához (ma ilyen kalandozós napom van), a két EQ gombbal azt lehet kiválasztani, hogy a sokcsatornás hangszínszabályzó doboz hová legyen csatlakoztatva. Amp EQ állásban az előerősítő és a végfok közé van bekötve, tape EQ állásban pedig a magnókimenetek felé. Tehát ha az a hülye ötletem támadna, hogy úgy készítek felvételt valamely magnóval, hogy bele hangszínszabályozok a jelbe, ez egy gombnyomásra megvan. Ha tegyük fel nem volna itt ez a két gomb, egy ilyen egyszerű művelethez rojtosra kéne kábelezni az egész miskulanciát!
   A Tape akt gomb a magnókimenetekhez rendelt erősítőfokozatot kapcsolja be. Ha nincs benyomva, akkor egy (illetve k*rva sok) relé kikapcsolja, pontosabban szólva kiköti az erősítőt a jelútból.
   Az Amp akt gomb a végfok kimenetek (kettő is van belőlük hátul) erősítőjét kapcsolja ki-be. Illetve pont mint az előbb, relézi ki a jelútból. A működés ennél azért kicsit komplexebb, ez az erősítő ugyanis az összes eddig általam látotthoz képest tud még egy kunsztot. Akkor is működik, ha kikapcsolom! Vagyis ha nincs benne áram, akkor a relék teljesen kiiktatják az összes erősítő fokozatot. Ha nincs áram alatt, akkor úgy működik mintha egy teljesen passzív eszköz lenne. Nem erősít semmit, csak kapcsol. Ha be van kapcsolva, egyes részegységei akkor is kikapcsolhatók a jelútból. Bevallom, jó ha évente párszor bekapcsolom. Normál zenehallgatáshoz, felvételhez, nem kell plusz erősítés. Ha meg bömböltetni akarom, csak benyomom a powert, meg az Amp akt gombot, oszt hadd szóljon!
   Az az egy szem tolópotméter meg... Szóval az úgy volt, hogy ennek az erősítőnek volt egy elődje. Itt és most nem akarom kivesézni, majd egyszer azt (illetve csak a maradékát) is körbefényképezem. Mivel a régi erősítőmben volt térhatásszabályzó, amit néha használtam is, ide is került belőle egy. Ha nem lenne itt, akkor majd két centivel laposabb lehetett volna a doboz.

   Ha nem nyomom meg a Phono akt gombot, akkor a hagyományos lemezjátszó bemenet egyszerű (vonalszintű) bemenetnek használható. Ez egyrészt azért jó, mert ha szükséges, be tudok dugni egy újabb vonalszintű gépet. Másrészt pedig olyan lemezjátszót is fogad az előerősítő, amiben már eleve benne van a RIAA korrektor.
   A monitor kapcsoló a Tape-1 bemenethez tartozik. Ha tudtam volna, hogy több monitorozható (értsd háromfejes) magnóm is lesz, biztosan lett volna felette egy körkapcsoló, 1-től 4-ig felirattal.
   A Tunning gomb a térhatásszabályzót kapcsolja be. Tudom én (most már), hogy egy darab "n" betűvel kell írni. Meg azt is tudom (most már), hogy a tuning az inkább hangolást jelent, mint sztereó bázisszélesség szabályozást.
   A mono gombot gondolom nem kell magyaráznom. Az utolsó gomb, bevallom, feladta a leckét. Néztem hülyén. (ilyen az arcom) Ízlelgettem a nyilakat, de nem jöttem rá, hogy mi a szart csinálhat ez a gomb. Jó, ez nálam előfordul. Például a frekvenciamérőmön van egy ismeretlen funkciójú kapcsolóállás. Hiába nézem a rajzot, nem értem mit akartam vele mérni abban az állásban. Jelen esetben persze rögvest megoldódott a rejtély, mikor mindent összekábeleztem, majd megnyomtam a gombot, mert akkor egyből beugrott a funkciója. Csatornafordító. Vagyis ha benyomom, felcseréli a jobb és a bal csatornát. Ez a gomb akkor kell, mikor mono műsort akarok hallgatni monóban, de a másik hangszóróból. Ezzel a gombbal választhatok, nem kell a balanszot tekergetni.
   A két kerek lyuk pedig az Aux-2 csatlakozóhoz tartózó ki és bemenet. Ezek ketten Nagyon jó, hogy vannak! Ide szoktam bedugni mindenféle kábeleket, mikor valami audió gépet barkácsolok. Persze most változtattam a helyzeten, mert ha már úgy is szét volt szedve a szoba, húztam egy kábelt a Tape-4-től az asztalomig, hogy ne lógjon keresztben a kábel a szobában, mikor épp kell egy ki vagy bemenet.

   Nem sok értelme van a LED-eknek, ha csak az nem, hogy így látom ha épp bekapcsolva felejtettem az Amp akt gombot. Persze ezt meg minek látni, mikor hallom is.
   A doboz előlapja azért lett fekete, mert rájöttem, hogy hogyan lehet tartós és szép matt feketét fényezni. Wallkyd fekete színező pasztával. Vettem egy kilós dobozzal. Fekete mint a korom! Ha felhígítom bármivel (eddig még semmiféle hígítóval sem veszett össze), akkor gyönyörű szürkés matt fekete színt kapok. Felhordani meg kézi hajlakk szóróval szoktam. Kiszórás után úgy terül, hogy olyat csak álmodni lehet! Még sosem sikerült pöttyöset festenem vele. Kár, hogy már nem kapható, a majd harminc éves dobozba pedig már rég beszáradt a festék.
   Az előlap széle olyan, mintha vastag alumíniumból lenne a doboz. Persze nem, merthogy fából van. Ezt a furcsa, vastag és keskeny szeletekre vágott öntapadós alumínium fóliát egészen véletlenül vettem a Dózsa György úti Ezermester boltban. Persze már ez sincs meg... De az öntapadós szalagok még megvannak! Múltkor használtam is belőle egy darabkát az M531-es magnóhoz. Szóval ha épp nem járok aznap az ezermesterben, nem lenne alu színű szegélye az előlapnak. Andi szerint meg ez a kép a jobb, ahol tükröződnek a LED-ek az asztallapon.

   Hogy miért van fából a doboz? Mert ehhez fértem hozzá. Na ez sem volt egy egyszerű eset. Szóval az úgy van, hogy aki ismeri a rendszert, az ki tudja használni, aki pedig nem, az nem. Na most az úgy volt, hogy volt a raktárban (Posta, József központ), mégpedig rétegelt lemezből, 10 milli vastag, un. 30x40-es fatábla. (épp egy ilyet látunk a képen) Csakhogy nem adtak belőle! Ez az anyag ugyanis a TMK brigád részére volt fenntartva. A TMK brigádot meg hiába kértem, nem adtak.
   Gondoltam kitalálok valami hozzám méltó kerülőmegoldást. Ez persze sokszor nem sikerült, de jelen esetben töprengéseimet siker koronázta. Tehát a helyzet a következő volt. A főnök csak azt nézte, elszámoltam-e az EVA66-os főnök titkári készülék csatlakozója (tasak) alá kötelező jelleggel beépítendő fatáblát. Ez egy értéktelen valami volt, puhafából, kb. akkora méretben mint egy pakli cigi. Ha oda volt írva az elszámolásba a megfelelő rubrikába, hogy fatábla, akkor rendben. Az, hogy én kiegészítésnek azt is odaírtam, hogy 30x40-es, az a főnököt nem érdekelte. Aki az anyagot lekönyvelte (hölgy), neki meg mondjuk fogalma sem volt róla, hogy mi ez. Volt belőle a nevemen, elszámoltam, főnököm aláírta, ő meg lekönyvelte rólam. A raktárost aki szólhatott volna érte, hogy minek nekem a TMK brigádnak való fatábla, egyrészt nem érdekelte. Másrészt azért sem érdekelte, mert mindig szépen le volt könyvelve a nevemről.
   A lényeg az volt, hogy leltárnál (vagy egyszerű tartozásos lista készítéskor) nullán legyek, így még csak fel sem merült, hogy kérdezni kell tőlem valamit. Szóval így esett, hogy a gépeim mind a raktárból származó fatáblákból készült dobozokba kerültek.

   No de honnan van ez a gumiláb? Ha a 80-as években az ember bement a boltba, és azt találta mondani, hogy gumilábat szeretne, akkor un. WC gumilábat kapott. Apukám minden műszerre ilyet szerelt. Például a pákatrafón, vagy az akkutöltőn is WC-re, pontosabban szólva a vécédeszkára való gumiláb van. Én meg szeretem ha valami ilyen szép, mint mondjuk ez a gumiláb.
   Szóval az úgy volt, hogy egy cégnél (szerintem valami színiiskola) dolgoztunk. Épp nagyban az összes telefon leszerelésével voltunk elfoglalva, mert teljes épület felújításba kezdtek. Volt egy nagyon szép dobozolású személyhívó rendszer. Hadd ne keressek most róla képet. (amúgy nem is találtam) Szép szürke doboz fémből. Szép hangszórórács, szemnek igencsak tetsző arányos felépítés. Egy fél köbméter volt belőle az egyik sarokba szórva.
   Egy portásarcú egyén felügyelt ránk telefon leszerelés közben. Mondtam neki: Hohó! Nekem kell egy olyan dobozka! És nem kaptam! Pedig a szocializmusban telefonzsinórt, telefonkonnektort, szinte bármire lehetett cserélni! Mérgemben kiszedtem az összes hangszóródobozkából a gumilábat. Hogy miért nem hoztam el egy hangszórós dobozt? Mert az lopás lett volna. A gumilábak begyűjtése meg legfeljebb gyerekes bosszú. Szóval ilyen bonyolult úton jutottam a gumilábakhoz.

   Még hálózati biztosíték is van benne, pedig az nekem nem volt szokásom! A 24 voltos ki és bemenet lényege csak akkor ugrott be, mikor kinyitottam a dobozt. Ha az "In" feliratú RCA aljzatba 24 voltot vezetünk, a hálózati kapcsolótól függetlenül (relé van a táppanelen) bekapcsolható az előerősítő.
   Az "Out" jelű csatlakozónál fogva pedig össze volt kábelezve az ekvalizerrel. Vagyis ha az előerősítőn benyomtam valamelyik EQ gombot, akkor bekapcsolt a hangszínszabályzó doboz. Magyarán szólva kezdtem rendszerben gondolkodni.

   Íme a bemenetek. A feliratozást betűsablonnal oldottam meg. Meg nem mondom mi a neve. Nagyon zöld, meg nagyon sárga, de leginkább nagyon drága. Én persze a Petőfi csarnokban vettem fillérekért..

   Még egy marék csatlakozó. Mint az jól látható, ekkoriban még nem volt hat darab egyforma fejű csavarom. Már az előbb említett Dózsa György úti ezermester boltot sem sokan ismerték, de a Ferenc körúton találhatót talán még kevesebben. Akkorka volt, mint mondjuk valami kis butik.
   A városban sehol másutt nem lehetett (vagy csak én nem tudtam róla) szépfejű csavarokat kapni, csak itt. Egyszer, mikor már nagyon untam, hogy nincs itthon két egyforma csavar, beszabadultam a boltba, ahol is jól bevásároltam. Még most is van azokból a csavarokból...

   Az előerősítő doboza úgy nyílik ki, ha kitekerem belőle az oldalsó csavarokat, mire fel leemelhetővé válik róla a fedele. A szigetelőszalag borítás alatt öntapadós alumínium tapéta van. Persze ilyesmit sem lehetet kapni a boltban, szóval ez sem pontosan az ami.
   Eredetileg a pénzbedobós telefonokhoz való, már lejárt érvényességű tájékoztató felirat. Mikor ki akarták dobni, hoztam elhoztam belőle egy paksamétát. Pár éve még láttam is egy randa zöld szatyorban. Mikor hoztam, akkor persze még nem tudtam, hogy idővel mire lesz jó, de végül is árnyékolásnak bevált.

   Erről az összekötő elemről mára már meg nem tudom mondani, hogy miből van. Könnyen megeshet, hogy ez is valami telefonos anyag. Vagy mondjuk Ezermester egységcsomagból származik.
   Az Ezermester egységcsomag egy igen érdekes szerzet volt. Bement az ember a boltba, lecsapott a pultra 30 forintot, mire fel kapott egy szatyor alkatrészt. No nem ám válogatva, hanem zsákbamacska jelleggel! Volt, hogy értéktelennek ítéltem a szatyor egész tartalmát. De persze az is megesett, hogy kincsek voltak benne!

   Íme a szerkezet belülről. A panelekre dobott papírok a készülék dokumentációja. Ez azért van így, mert így biztos, hogy megtalálom mikor kell. A szivacsdarabka azért van papírokon, hogy ne kóricáljanak szét a dobozban. No nem mintha olyan sokat  lóbáznám... A szivacsot összenyomtam mikor kivettem. Azért szivacs, hogy rugózzon! Nos ez többet nem teszi...

   Minden bemenethez tartozik egy egytranzisztoros leválasztó erősítő. Más gépekben ez nem így szokott lenni. Általában csak egyetlen közös erősítő van, aminek a bemenetén van a műsorforrás választó kapcsoló. Most majdnem elárultam a titkot, hogy mivégre ez a rengeteg alkatrész, csak az az igazság, hogy már nem ugrik be...

   Van benne anyag rendesen! Közvetlenül miután ezzel elkészültem, azonmód terveztem egy minimál koncepciós változatot is. Mert ugye jobb az úgy, ha nincsenek a jelútban felesleges dolgok. Ez a másik változat persze már nem készült el, hiszen mégis mi a csudának nekem kettő?

   Ez a trafó pedig az EVA66 fedőnevű NDK gyártmányú főnök-titkári berendezés tápegységéből lett átvéve, az akkoriban szokásos szocialista megőrzésre. (vagyis hazahordtuk az egész szocializmust) Ahogy elnézem, ezt még csak át sem kellett tekercselnem. Kedveltem ezt a trafót, már csak az osztott csévéje miatt is.

   Hatalmas kék MM elkó. Ezek még nem száradtak ki, nem puffadtak fel. Már úgy értem, hogy egyáltalán nem is volt szokásuk. Persze az is igaz, hogy nem Kínában készültek. Az aranysárga kondenzátoroknak is külön történetük van. (mint ahogy szinte minden más alkatrésznek is) Valamikor a 70-es évek végén, az Ivánka utcai tanműhelyben kiraktak a szemétbe valamiféle szűrőköröket. Ilyen kondik (már úgy értem ezek) voltak benne, meg idióta forma fazékmagos tekercsek.
   Rendes gyerek lévén megkérdeztem, hogy elhozhatom-e őket. A szemetet? Már miért ne? Ha akarom, akár mind a három köbmétert! Persze nem voltam annyira telhetetlen. (na jó, de) Még most is van ezekből a kondikból a dobozaimban.

   Íme az Isostat kapcsolósor. Akkoriban lehetett választani, hogy ez vagy a dzsekszli. (körkapcsoló) A tekerőgomb soros elérésű, ez meg ugye párhuzamos. Mint az a zöld vezetékekre tekintve látható, utólag egy kicsit beletúrtam a rendszerbe, de erről majd egy kicsit később.

   Szóval az úgy volt, hogy vonalszint mint általános szabvány ide, összedugható kompatibilis jelszintű gépek oda, az egyik üvölt mint a sakál, a másik meg alig hallatszik. Gondoltam miért ne oldanám meg ezt a problémát, s beépítettem a dobozba egy marék trimmer potmétert. A túl erős kimenti jelszintet produkáló gépekből kicsit visszatekertem. Nem egy szokásos funkciója ez egy előerősítőnek. Annyira nem, hogy a következőből (ami megmaradt tervszinten) ki is hagytam a francba a potmétereket. Már persze természetesen csak úgy képzeletben...

   Nem lett volna lehetetlen feladat összehozni az összes alkatrészt egyetlen panelra, de nem tettem meg. Vagy kedvem nem volt, vagy 30x40 centis panelem. Ennek az lett a vége, hogy rengeteget kellett kábelezni a dobozon belül. Ha meg már úgy is telefonos vagyok, egész nap kábelekkel dolgozom, igazán nem lehetett probléma összedobni egy kábelkorbácsot.
   No de honnan vannak ezek a szép színes hajlékony vezetékek? Ezek egy un. kulcsos berendezésről levágott kábelből lettek kitermelve. Az úgy volt, hogy a készüléket és a falon lévő kifejtési pontot összekötő kábel volt vagy 10 méter hosszú. Az ügyfélnek ez annyira nem tetszett, hogy több ezres (akkori mértékkel mérve komoly anyagi) ajánlatot tett, csak vágjunk ki valahogy 7 métert a 10-ből. Nekem meg ugye éppen ilyen Gyulai kolbász vastagságú, hajlékony kábelre volt ingerenciám. Meg persze a pénzel is úgy voltam, hogy az is mindig jól jött. Míg a főnököm intézte a pénzt, én vágtam a kábelt.

   Ez egy négymorzés aranyozott kontaktusos National relé. Ilyet se lehetett kapni a boltban. Ezek meg onnan vannak, hogy minden egyes EP központhoz (alközpont) adtak egy marékkal. Sokáig nem tudtam, hogy minek, hiszen ezek nem bele való relék voltak, hiszen az EP az már egy elektronikus rendszerű alközpont. Aztán egyszer egy műszerész elmagyarázta. Ebből a reléből két darab volt egy ránézésre sehová sem való (illő) panelen. Ezt a kis panelt bele lehetett dugni az alközpont rendezőjének egy igencsak eldugott aljzatába. Na mos ha jól kötötte be az ember a drótokat, akkor áramszünet esetén az alközpont az egyik fővonalat (vagy akár többet is) lekapcsolta a portára (vagy máshova), hogyha mondjuk tűz van, akkor a portás ugyan ne maradjon már városi vonal nélkül. Mivel senki sem használta ezt az amúgy ötletes funkciót, begyűjtöttem az elérhető közelségbe került reléket.

   Ezek a bemeneti erősítők fokozatai. (rengeteg van belőlük) A kék színű sovány kondenzátorok NDK telefonmikrofonból lettek kitermelve. Ilyet már mutattam szétszedve az egyik CB76-os készüléknél. A sárga szénréteg ellenállások pedig a Kandó Kálmán főiskola néhai számítógépéből származnak, amit egy egész bund telefonvezetékért cserébe (mondom, hogy jó kis valuta volt az valaha) cseréltem el egy villanyszerelővel.

   Az előlap hátára ragasztottam egy piros hasábot (csak már le van fújva feketére), majd azon keresztül csavaroztam az oldallaphoz az előlapot. Mondjuk az előbb is pont ezt írtam, csak itt legalább látszik, hogy miről is beszélek. Szikosztirol lapból, meg piros Tanért hasábból, szinte pillanatok alatt lehet kirakni 3D alakzatokat. Ha meg azt akarom, hogy ne csak kirakós legyen, akkor egyszerűen összeragasztom őket etilacetáttal.

   A korábban már említett árnyékoló fóliából jutott az oldallapokra is. Nem tudom kiszúrta-e a kedves olvasó, de az egész dobozban egyetlen centi árnyékolt kábelt sem látni. (talán csak a RIAA korrektornál, de még ebben sem vagyok biztos)
   Egy korábbi erősítőmet elsőre annyira elrontottam a vezetékezéssel, hogy gyakorlatilag teljesen újra kellett kábelezni. Gondoltam most nem követem el ugyanazt a hibát. A doboz ugyan fából van, de belülről alufólia borítással. Vagyis le van ez árnyékolva rendesen. Nem kell ide pluszban a drága árnyékolt kábel.
   Az ötlet amúgy bevált, hiszen nem zúg az erősítő. Legfeljebb ha áthallásos lehet az egymás mellett futó drótok miatt. De azt meg nem hallom, mert mégis minek kapcsolnék be egyszerre két műsorforrást?

   Beszkennelem a dokumentációt. Mit ne mondjak ez aztán minden, csak nem dokumentáció! Ezek a lapok ma már nem állnak össze a fejemben egy egységes egésszé. Persze mikor csináltam, akkor még átláttam. Vagyis nem kellett több rajz ahhoz, hogy összerakjam.

   Íme az én másik drágaságom. (mármint a páromon felül) Na ez meg úgy volt, hogy idővel egyszerűen elegem lett a kontakthibákból. Ott az a jó kis Hi-Fi torony, és hol szól, hol meg nem. Vagy csak az egyik oldal. Vagy valamelyik magnó fele nem vesz fel. Vagy felvesz de recseg. Iszonyatos kábeleim voltak! Ami szar RCA dugót csak kapni lehetett a boltban, abból nekem mind volt itthon használatban. Bementem a boltba és kinéztem magamnak ezt a szépséget. Az, hogy szép, az még csak hagyján, de ez tökéletes is! Nem azért érintkezik jól, mert aranyozott az eleje, hanem azért, mert valami egészen szokatlan módon méretpontos. Az eddigi dugóim vagy pont jók voltak valamely aljzatba, vagy lötyögtek benne, vagy izomból kellett őket bedugni. Ez a dugó, ez meg minden aljzatba passzol! Mondjuk megkérték az árát, az már igaz! Cserébe mióta ezek vannak, egyszer sem kellett érintkezési hiba miatt kicibálni a helyéről a Hi-Fi tornyot. A kábel sem volt olcsó, cserébe éppen ehhez a dugóhoz való. Úgy passzolnak össze, hogy látszik, ezek egymásnak lettek teremtve! Csak az áruk, csak azt tudnám feledni...