Magyar távközlési vállalat feliratú doboz
(9 voltos tápegység)

A jelen pillanatban már az előszobában állomásozó két doboz a pincei trafórendezés
kapcsán került elő. Mivel kettejük közül a Philips feliratos tápegység látszott
érdektelenebbnek, így a nagyobbik dobozt választottam ki szétszedésre.

 

 

Azt ugyan nem állítom, hogy nulla emlékem van róla, hiszen már többször
is láttam a polcon, azt azonban igenis ki merem jelenteni,
hogy fogalmam sincs, hogy mi lehet benne.

 

 

Valaha itt dolgoztam, mégpedig a József központ hálózatos osztályán.
Persze csak azután lett MATÁV a neve, hogy levált a postáról.

 

 

A flóra kábel 160-as erére, illetve a 93-as összekötőre volt kötve.
A fizikai vonal száma 113-1446 volt, míg a vivősé 113-5696

 

 

A doboz aljából néhány kósza vezeték lóg ki.

 

 

Innen meg - a feliratok ellenére - semmi. Az "Fv" a fizikai vonalat jelöli,
az lenne a bemenet. A "V" a vivős vonalág, míg az "F" a fizikai.

 

 

Mindeközben a doboz aljából egy hálózati kábel tör a világ felé.

 

 

Na most az eddig látottakból teljesen egyértelműen kikövetkeztethető, hogy ebben
a dobozban egy vivőfrekvenciás vonalpótlónak kell lennie. Ennek ellentmond,
hogy a MATÁV-nál rendszeresített két változat közül egyik sem férne bele
ebbe a dobozkába. Sem az Extrafon, sem pedig az őt követő Legafon
alkatrészkészlete nem teszi lehetővé, hogy ennyire összenyomják.
Mielőtt még kinyitottam volna a dobozt, ezen még a szokásosnál is
mélyebben sikerült elgondolkodnom. Ez a gyakorlatban úgy nézett ki,
hogy aludtam rá egyet. Végül is arra a következtetésre jutottam, hogy ha
több panel van benne egymás felett, vagy akár mellett, akkor akár bele
is férhet ebbe a 10x20-as dobozba az említett vonalpótlók bármelyike.

 

 

Erre fel csak a tápegység és a szűrő volt a dobozban.

 

 

Ez itt egy csengőreduktor.

 

 

Ez pedig a beérkező vonalat kettéválasztó szűrő.

 

 

A 7809-es stabilizátor a panel fóliás oldalára került, hogy legyen hűtése.
Vagyis a rézfólia jelen esetben mint hűtőfelület funkcionál.

 

 

A többi alkatrész a helyén, vagyis a panel beültetési oldalán helyezkedik el. Ami
konstrukciós hiba azonnal szembetűnik, az a két darab 100 nanós kondenzátor
mondhatni igen szerencsétlen elhelyezése. Ezek ketten ugyanis a stabilizátor
lábainak közvetlen közelébe valók, az esetleges gerjedések meggátlására.

 

 

A szűrő az Extrafon vivőfrekvenciás vonalpótlóból származik. Na itt aztán újra
megálltam, s nekiálltam azon törni a fejem, hogy ez meg mégis miféle szerzet
lehet. No nem a szűrő, hanem maga a doboz. Ezzel a konstrukcióval ugyanis
legfeljebb az Extrafon tápegységét lehet kiváltani. Azt meg ugye minek?
Az egy annyira stabil valami, hogy tán még soha senki sem látott
belőle döglöttet. Aztán egyszer csak beugrott a megoldás!

 

Nosztalgia on.

   Ki tudja hogyan működik az emberi elme? Illetve arra ki tudna választ adni, hogy az enyém működik-e még egyáltalán... Gondolom valamennyire azért igen, ha egyszer még harminc év távlatából is képes volt előásni az alábbi történetet.
   Szóval az úgy volt, hogy még valamikor a 80-as évek vége felé egyszer csak keletkezett némi űr az anyagellátásban. Extrafonból már nem vett a cég újakat, míg a valamivel modernebb, pláne beszerezhető Legafonra azért nem lehetett lecserélni a döglött Extrafonokat, mert már az utóbbiakhoz sem vett a cég belső keretet. Azaz nem volt mibe beledugni a telefonközpontban a Legafon kártyáit. Az Extrafont viszont már nem javította senki.
   Egy a problémát ötletesen megkerülő megoldásképp született ez a doboz, amihez természetesen tartozott egy Extrafon külső egység kártya is. (ez mondjuk nem tudom, hogy hogyan volt bedobozolva) A kártya maga onnan volt, hogy létezett az Extrafonnak egy nem egyedi, hanem csoportos változata is.
   Ez egy olyan (értelemszerűen alközpontok mellé szerelhető) rack szekrény volt, melybe több Extrafon kártyát lehetett bedugni. Mondjuk arról nem tudok, hogy ilyen csoportos Extrafon a József központ területén bárhová is felszerelésre került volna, az viszont biztos, hogy kártyánk az volt hozzá raktáron. Csak ugye nem volt mibe beledugni!
   Ezt mi a József központban annak idején úgy oldottuk meg, hogy kiépítettünk a hálózatos öltözőbe egy Extrafon tesztelésére szolgáló vonalat. Ezzel persze azt is ki tudtuk próbálni, hogy a raktárból kivett berendezés működik-e egyáltalán.
   Na most amire én használtam, az az volt, hogy sorban kipróbálgattam vele a raktárban található Extrafonokat. Amelyik rossz volt, abból kiszereltem a panelt, majd természetesen azonnal bele is próbáltam egy a csoportos Extrafonba való, valószínűleg még sosem használt kártyát.
   Ez mondjuk nem tartozott a munkakörömhöz, csak egy amolyan délutáni hobby feladat volt. Illetve annyira azért mégsem, hiszen cserébe megkaptam a raktárból a döglöttnek minősített kártyákat. Ezeket persze rendre mind hazahoztam, majd természetesen szét is szedtem, minek okán mind a mai napig van egy rekesze a fiókos falamnak, mely tömve van BC547, valamint BC557-es tranzisztorokkal.

Nosztalgia off.

 

 

Illetve annyiban azért mégse, hogy itt ragadnám meg az alkalmat, hogy elmeséljem,
miszerint bicajozás közben - ezen látvány hatására - megálltam, hisz mindenféle
régi emlékeket idézett fel bennem ez a tetőről lelógó drótgubanc. Ne ekkor
történt, hogy amint épp itt álltam, s nosztalgiával tekintettem a lelógó
vezetékezésre, egyszer csak megállt mellettem egy ember, aki
kisvártatva rákérdezett, miszerint ugyan már mit nézek,
mi érdekeset látok én arra fel. Mivel barátságosnak látszott,
így elmeséltem neki, hogy hálózatszerelő lévén, valaha magam is
tevékenyen közreműködtem az ilyesmik létrehozásában. Erre fel
ő meg azt mesélte el, hogy valaha aszfaltozó munkás lévén,
minden egyes kátyúra nosztalgiával képes tekinteni.

 

 

A szűrőről nem tudtam eldönteni, hogy hová kerül. A csengőreduktor természetesen
a trafók közt fogja végezni, míg a tápegység panelja a pincei paneles fiókban.
Mondjuk nem merném állítani, hogy a doboz tartalmának szétpakolását
akár csak részemről is értelmes tevékenységnek tudnám minősíteni.

 

 

Az értelmetlen tevékenységek folytatásaképp, nekiálltam és lemostam a
dobozról az évtizedes koszt. Hogy mi érdekes van ebben a feliratban?

 

 

Nos az, hogy épp hever az asztalom pultján egy másik doboz, konkrétan egy
kamera, ami szintén a Budapesti távbeszélő igazgatóságról származik.
Utóbbi érdekessége az, hogy ezt nem én hoztam haza, hanem
valami egészen cifra kerülő úton jutott el hozzám.

 

 

Ahogy itt álltam az asztalom előtt, egyszer csak rádöbbentem, hogy már csak azért
is kár volt szétszedni, merthogy így majd kétszerte nagyobb helyet foglal el, az
amúgy is szűkös pincei keretből. Ilyenkor persze mindig elhatározom, hogy
legközelebb most már aztán tényleg valami hatalmas dolgot szedek szét
a pincéből, csak aztán mindig az van, hogy végül valahogy mégse.

 

 

Ezeket így ahogy látod, azonnal levittem a pincébe.

 

 

Majd nekiálltam szétszedni a Philips feliratos tápegységet. Illetve mielőtt még ezt
megtettem volna, a rémes állaga okán előbb még jó alaposan elmosogattam.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.