Néhai betárcsázó szerverem
(ez is csak a helyet foglalta)

   Jaj ne, mondta ki fennhangon többször is a szerző, mikor leért a tudatáig, hogy vissza kell adnia egy pincét a tulajdonosának. Ezt amúgy hiába mondogattam magamnak (megjegyzem már rengeteg évek óta), mert ennek ellenére hordtam, egyre csak hordtam ide a mindenféle kincseimet. A minap meg az volt, hogy ami csak egy kicsit is úgy nézett ki, hogy nem kell, azokkal a mindenféle cuccokkal jó alaposan megtömtem a szelektív kukákat, mire fel ha teljesen nem is, de egy kicsit azért felszabadulni látszik a pince. Hogy aztán ez lesz-e kiürítve, vagy a jelenlegi útszóró sós, azt még nem sikerült eldöntenem. Szerintem az lesz a befutó, amelyik megoldás kisebb energiabefektetéssel oldható meg.

 

 

   A lényeg persze az, hogy valamelyik pince végre üres legyen, átadjam a kulcsát az új tulajnak, amivel fel tudok számolni az életemből egy számomra kifejezetten stresszes, nem is olyan apró adósságot.

 

 

   Ha már az apróságoknál tartunk, akkor mindenképp el kell áruljam, hogy 2019 decemberére még véletlenül sem ez a project, mármint az említett pincei rámolós volt betervezve, hanem valóban apróságok, csak aztán ugye elfajultak a dolgok.
  
Mivel kell a hely, szétkapom a Compaq monitort, valamint ezt a PC-t is, amit csak azért túrtam elő, hogy egy utolsó pillanatra lássuk működni a monitort, no meg az elpusztítása előtt magát a PC-t is.
  
A Matáv AD2000 projectje a kétezredik év dátumváltás problémakörét volt hivatott megoldani. Vagyis ez a zöld matrica azt jelenti, hogy ezzel a géppel a dátumváltáskor biztosan nem lesz baj.

 

 

   Mármint ezzel a géppel, amin amúgy valaha a Dallas azonosítók belépéseit logoló szoftver futott. Mikor az említett project (mármint az azonosítós mizéria) befuccsolt, illetve kifutott, akkor megvettem az egyik felügyeleti gépet a fiamnak, ami aztán idővel visszakerült a céghez, mint az ADSL kapcsolatok központi tesztelésére szolgáló PC. Ha még nem dobták ki a kollégák, akkor mind a mai napig ott porosodik a Ferenc központ kábelrendezőjében, mégpedig a kerekes kiskocsin.
  
Ez a másik gép meg úgy került a birtokomba, hogy fogtam és elkommunizáltam, aztán meg mivel gondolom nem találták (vagy már eleve nem is keresték), idővel lehúzták a leltárívről. Hogy minek kellett nekem egy már akkoriban is öregecske PC? Nos betárcsázó szervernek.
  
Mivel ez olyan régen volt, hogy azóta már biztosan elévült, most már nyugodtan elárulhatom, hogy nekem vagy 10 évig úgy volt itthon modemes Internetem, hogy hazaloptam a céges hálózatot. Ez tényszerűen azt jelentette, hogy felhívtam egy amúgy díjmentesen hívható céges telefonszámot, amin az ezen a gépen futó szoftver jelentkezett be (korábban amúgy a céges asztali PC-m, természetesen jelszóval védetten), majd összekapcsolt a belső hálóval. Az internetre kijutáshoz persze tudni kellett még a proxy szerver adatait is.
  
Hogy ez a céges erőforrások hazalopása volt, azt a távmunkámmal háláltam meg. Például simán be tudtam itthonról jelentkezni mondjuk az OSS-be (ami egy központi ügyfélkezelő szoftver), majd a reggeli kapkodás helyett, még előző nap este itthonról, kirakósozás közben nyomtattam ki a másnapi munkaelrendeléseket.
  
Akár még azt is meg tudtam tenni, hogy itthon nyomtatóm akkor még nem lévén, a gépemről közvetlenül a céges Novell hálózati, amúgy TIG_q50 nevű nyomtatóra nyomtattam, aztán másnap reggel csak ki kellett belőle vennem az érdekesebbnél érdekesebb kapcsolási rajzokat.
  
Vagy mikor szabin voltam, hazahúztam az adatokat, feldolgoztam, majd a benti céges nyomtatóra küldtem ki a minden héten kötelező jelleggel elkészítendő létesítési és leszerelési statisztikát. Konkrétan előbb voltam távmunkás, mint ahogy ezt a lehetőséget a vezetőség egyáltalán megteremtette, vagy akár csak tudta volna róla, hogy mi az.
  
Idővel aztán, mikor már mindenki elérhette az intraneten az internetet, jöttek a mindenféle korlátozások. Mikor az István központ maradványa átköltözött a Távíró utcába (vagyis a Ferenc központba), akkor (a megindokolhatatlansága okán) már a plusz LAN csatlakozó kiépítési lehetőséggel is gondjaim voltak. Na ekkor vetettem be a Compaq PC helyett ezt a gépet, amit az István központ kábelrendezőjében helyeztem el, mert csak ott volt hozzáférésem ahhoz a helyiséghez, ahonnan a LAN hálózat indult. No meg az ingyenesen hívható telefonszám is ott volt.
  
Ez a gép már nem működött sokáig, mert miután összeraktam és beüzemeltem, úgy fél évre rá jött a dolgozói ADSL, ami az akkori még csak 0,5 megás letöltési sebességével kenterbe verte a csak 33,6-os modemes kapcsolatot. Ezek után egy darabig ugyan még élt a betárcsázó szerver, de részemről már csak a távmunkához használtam, amiről idővel leszoktam, illetve végül teljesen okafogyottá vált, mert visszamentem melósnak.

 

 

 

Szegény gép valami hatalmas hibát jelezhet ezzel a veszett csipogásával,
amit amúgy már tegnap is hallottam a monitor kipróbálásakor.

 

   Ez olyan régi, hogy a billentyűzetének még hagyományos tuchel csatlakozója van. Na most ami a lényeg, az a két utolsó kártya, vagyis a modem és a LAN, hiszen ezeken keresztül jön létre a távoli kapcsolat. Ehhez persze az otthoni gépbe is kellett egy modem, ami a 10.000 forintos árával (ami akkoriban úgy a fele fizetésem lehetett) meglehetősen komoly kiadásnak számított.
  
Aztán kellett még egy a nemes célra megfelelő szoftver is, aminek mára már rég elfelejtettem a nevét. Meg persze kellett hozzá a számítástechnikusok segítsége is, mert magamtól a szoftvert nem lettem volna képes beüzemelni. Ez amúgy annyira így volt, hogy mikor ezt a gépet összeállítottam, akkor napokig nem volt itthon internet, mire végre minden egyes beállítandó IP címet eltaláltam.

 

 

Az alsó RAM modul tisztára úgy néz ki, mint ami
el van ferdülve. Mármint lefittyed a jobb széle.

 

 

   A modult a helyéről kikapva, azon semmiféle hiba sem látható, ha csak az nem, hogy fordítva volt betéve. Mármint a modul bal alsó sarkában látható lecsapásnak kellett volna jobbra esnie.

 

 

   Egy RAM modullal is sípolt, majd a már helyesen betett másodikkal elindult, vagy legalábbis hallottam a gépből a HDD megszokott kerregését. Emlékeim szerint boot menü van, választhatóan az említett (amúgy DOS-os) szoftverrel, vagy az akkoriban szokásos Windows 98-al. Ez majd csak akkor fog kiderülni, ha idővel csak úgy játszásiból beteszem a jelen gép merevlemezét mondjuk a Compaq PC-be.

 

 

Hogy a zaj nem ebből a processzort hűtő aprócska ventilátorból származott, abban
részemről azért vagyok egészen biztos, mert ennek merevre benőtt a tengelye.

 

 

   Na most amiben nemhogy biztos nem vagyok, de még csak érteni sem vélem az okát, az a modem rögzítő fülecskéjének indokolhatatlan felgörbítettsége. Ezt úgy kell érteni, hogy egy ilyen, még ISA buszos kártya esetében nem jelent gondot, ha nincs a helyére tövig bedugva, mert ennek még egysoros lábkiosztása van.

 

 

Meg mertem volna rá esküdni, hogy SCSI HDD van benne, de nem. Na most
ha nem, akkor az SCSI HDD a másik, vagyis az ADSL tesztgépben van.

 

 

Amúgy az előlap mögött is akadt egy 3,5-ös szabad hely.

 

 

Már eredetileg sem volt belülről csúnya, de én még össze is fogattam a kábeleit.

 

 

Míg a hálókártya és a modem ISA buszos, addig a videó már PCI.

 

 

Ha a nevéből ugyan nem is egyértelmű, de ez egy 1,6 gigabájtos HDD.

 

 

A számítógép házának szélein van egy csomó ilyen rugózó érintkező, ami nemcsak
elektromosan vezet (árnyékolás), hanem a mechanikai rezgéseket is csillapítja.

 

 

A tápegység ebből a fajta házból felfelé vehető ki. Ez amúgy akkor vált számomra
világossá, mikor a ház fejjel lefelé történő fordításakor a táp egyszer csak kiesett.

 

 

Egy kissé elbizonytalanodtam abban a kérdésben,
hogy mégis mi fog történni, ha meghúzom a kart.

 

 

Ez milyen egy jól szerelhető ház...

 

 

Mikor a fényképezőgéppel hátraléptem, többször is majdnem átestem
a ki tudja miért épp a hátam mögött elhelyezett borításon.

 

 

Ezek a távtartók tartották el az alaplapot a szerelőlemeztől.

 

 

Mikor már az összes csavarját kitekertem, az előlapot azonban még mindig
tartotta valami, az egyszer csak - a frászt hozva rám - kizuhant az előtérbe.

 

 

Ennek a csavarnak a párját a másik oldalról nehéz volt kivenni,
merthogy épp mint itt, úgy a vasváz ott is rálógott a fejére.

 

 

Persze miután megnyomtam a pirossal bekeretezett
fülecskét, a helyzet mindjárt megváltozott.

 

 

Mármint kijött a floppy, mégpedig a beépítő keretével együtt.

 

 

Szerintem a tápot és a 3,5-ös floppyt meghagyom, az alaplap pedig kuka.

 

 

Milyen picike ez a hangszóró...

 

 

   Hogy pontosan milyen picike, az persze csak akkor látszik jól, ha melléteszek valami ismert méretű bigyót. Mondjuk eddig is volt ilyen kicsi hangszóróm, de az a csehszlovák fejhallgatóban van, ahonnan nem akarom őket kiszedni.

 

 

Ezt a két gumilábat nagyon nehéz volt a fenéklemezről
feltépni, pedig csak ragasztva voltak.

 

 

Mikor már majdnem kivittem a kukába, megláttam benne a két gombot.

 

 

Milyen szép ez a DTK matrica...

 

 

   Ez egy apró darabka, a minap még a Compaq monitort burkoló folpackból, amit azért mutatok meg, mert ahányszor csak elléptem mellette, mindig megmozdult, amivel aztán a frászt hozta rám, mert azt hittem róla, hogy egy a látómezőm szélén elsuhanó egér. Mármint nem számítógépes, hanem igazi élő.

 

 

Vajon mit lehet csinálni egy ilyen fedélből?

 

 

Például - némileg kiegyenesítve - egy nagy tábla vaslemezt.

 

 

   Amiből amúgy most már kettő is van. Ez azért van így, mert már a múltkor is szétkaptam egy öreg PC-t, és még egy monitort is, hogy fogyjon végre a lomtenger. Ehhez képest ami ebben a pincében volt, az maga az őrület!

 

 

   Akarom mondani, még van is, hiszen ez a lemez valószínűleg a már ki tudja mikor elbontott mikrohullámú sütőből származik. Hogy ezt meg mégis minek tettem el? Mit tudom én... Az viszont biztos, hogy miután jövő kedden végre kiürülnek a ház előtti szelektívek, ezek mindketten belekerülnek.

 

 

Ha már itt voltam alapon, kikaptam a sarokból ezt
a csomagot, amire az van írva, hogy porszívócső.

 

 

Mivel ez semelyik gépünkhöz sem passzol, ha nem is most azonnal, de hamarost a
kukában fogja végezni. Az persze lehet, hogy a csövet előbb még lementem róla.

 

 

A porszívócső amúgy ebbe az 1987-es szakszervezeti naptárba volt csomagolva.

 

 

Erre a csomagra az van írva, hogy reluxa.

 

 

Ami az idők során annyira elérett, hogy a képen látható
alkotóeleme már a puszta fogdosástól is képes eltörni.

 

 

Mivel kilógatva így néz ki, megy ez is a kukába.

 

 

A másik része mégis hogyan lehet egyben, ha ezek
meg csak úgy egyszerűen kihullottak belőle?

 

 

Ezt a képet az előzőn látható újságból fotóztam ki.

 

 

Ami amúgy a Magyar Fórum 1992 október nyolcadikai száma volt.

 

 

Ebben a szatyorban - minő megkönnyebbülés - nem volt semmi, mire fel
mindjárt elkezdtem megtölteni a PC-ből kibontott mindenfélékkel.

 

 

Mivel időközben kiderült róla, hogy ezt a routert már bemutattam, elhasználtam
a dobozát a megmaradó PC alkatrészek lomos pincébe történő átszállítására.

 

 

Magát a routert viszont lazán szét fogom csapni. Már ha van
benne egyáltalán valami, amit érdemes belőle kiszedni...

 

 

Mivel a kuka megtelt, ezek is megvárják a jövőhét keddet.

 

 

A szemetes vödröt az apróságokkal viszont kiviszem,
mert a zöld kukában még akad némi hely.

 

 

Mikor a monitor háza is belefér a sárga kukába,
ennek majd csak akkor fogok nekiállni...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.