Jaj ne, mondta ki fennhangon többször is a szerző, mikor leért a tudatáig, hogy vissza kell adnia egy pincét a tulajdonosának. Ezt amúgy hiába mondogattam magamnak (megjegyzem már rengeteg évek óta), mert ennek ellenére hordtam, egyre csak hordtam ide a mindenféle kincseimet. A minap meg az volt, hogy ami csak egy kicsit is úgy nézett ki, hogy nem kell, azokkal a mindenféle cuccokkal jó alaposan megtömtem a szelektív kukákat, mire fel ha teljesen nem is, de egy kicsit azért felszabadulni látszik a pince. Hogy aztán ez lesz-e kiürítve, vagy a jelenlegi útszóró sós, azt még nem sikerült eldöntenem. Szerintem az lesz a befutó, amelyik megoldás kisebb energiabefektetéssel oldható meg.

   A lényeg persze az, hogy valamelyik pince végre üres legyen, átadjam a kulcsát az új tulajnak, amivel fel tudok számolni az életemből egy számomra kifejezetten stresszes, nem is olyan apró adósságot.

   Ha már az apróságoknál tartunk, akkor mindenképp el kell áruljam, hogy 2019 decemberére még véletlenül sem ez a project, mármint az említett pincei rámolós volt betervezve, hanem valóban apróságok, csak aztán ugye elfajultak a dolgok.
   Mivel kell a hely, szétkapom a Compaq monitort, valamint ezt a PC-t is, amit csak azért túrtam elő, hogy egy utolsó pillanatra lássuk működni a monitort, no meg az elpusztítása előtt magát a PC-t is.
   A Matáv AD2000 projectje a kétezredik év dátumváltás problémakörét volt hivatott megoldani. Vagyis ez a zöld matrica azt jelenti, hogy ezzel a géppel a dátumváltáskor biztosan nem lesz baj.

   Mármint ezzel a géppel, amin amúgy valaha a Dallas azonosítók belépéseit logoló szoftver futott. Mikor az említett project (mármint az azonosítós mizéria) befuccsolt, illetve kifutott, akkor megvettem az egyik felügyeleti gépet a fiamnak, ami aztán idővel visszakerült a céghez, mint az ADSL kapcsolatok központi tesztelésére szolgáló PC. Ha még nem dobták ki a kollégák, akkor mind a mai napig ott porosodik a Ferenc központ kábelrendezőjében, mégpedig a kerekes kiskocsin.
   Ez a másik gép meg úgy került a birtokomba, hogy fogtam és elkommunizáltam, aztán meg mivel gondolom nem találták (vagy már eleve nem is keresték), idővel lehúzták a leltárívről. Hogy minek kellett nekem egy már akkoriban is öregecske PC? Nos betárcsázó szervernek.
   Mivel ez olyan régen volt, hogy azóta már biztosan elévült, most már nyugodtan elárulhatom, hogy nekem vagy 10 évig úgy volt itthon modemes Internetem, hogy hazaloptam a céges hálózatot. Ez tényszerűen azt jelentette, hogy felhívtam egy amúgy díjmentesen hívható céges telefonszámot, amin az ezen a gépen futó szoftver jelentkezett be (korábban amúgy a céges asztali PC-m, természetesen jelszóval védetten), majd összekapcsolt a belső hálóval. Az internetre kijutáshoz persze tudni kellett még a proxy szerver adatait is.
   Hogy ez a céges erőforrások hazalopása volt, azt a távmunkámmal háláltam meg. Például simán be tudtam itthonról jelentkezni mondjuk az OSS-be (ami egy központi ügyfélkezelő szoftver), majd a reggeli kapkodás helyett, még előző nap este itthonról, kirakósozás közben nyomtattam ki a másnapi munkaelrendeléseket.
   Akár még azt is meg tudtam tenni, hogy itthon nyomtatóm akkor még nem lévén, a gépemről közvetlenül a céges Novell hálózati, amúgy TIG_q50 nevű nyomtatóra nyomtattam, aztán másnap reggel csak ki kellett belőle vennem az érdekesebbnél érdekesebb kapcsolási rajzokat.
   Vagy mikor szabin voltam, hazahúztam az adatokat, feldolgoztam, majd a benti céges nyomtatóra küldtem ki a minden héten kötelező jelleggel elkészítendő létesítési és leszerelési statisztikát. Konkrétan előbb voltam távmunkás, mint ahogy ezt a lehetőséget a vezetőség egyáltalán megteremtette, vagy akár csak tudta volna róla, hogy mi az.
   Idővel aztán, mikor már mindenki elérhette az intraneten az internetet, jöttek a mindenféle korlátozások. Mikor az István központ maradványa átköltözött a Távíró utcába (vagyis a Ferenc központba), akkor (a megindokolhatatlansága okán) már a plusz LAN csatlakozó kiépítési lehetőséggel is gondjaim voltak. Na ekkor vetettem be a Compaq PC helyett ezt a gépet, amit az István központ kábelrendezőjében helyeztem el, mert csak ott volt hozzáférésem ahhoz a helyiséghez, ahonnan a LAN hálózat indult. No meg az ingyenesen hívható telefonszám is ott volt.
   Ez a gép már nem működött sokáig, mert miután összeraktam és beüzemeltem, úgy fél évre rá jött a dolgozói ADSL, ami az akkori még csak 0,5 megás letöltési sebességével kenterbe verte a csak 33,6-os modemes kapcsolatot. Ezek után egy darabig ugyan még élt a betárcsázó szerver, de részemről már csak a távmunkához használtam, amiről idővel leszoktam, illetve végül teljesen okafogyottá vált, mert visszamentem melósnak.

   Ez olyan régi, hogy a billentyűzetének még hagyományos tuchel csatlakozója van. Na most ami a lényeg, az a két utolsó kártya, vagyis a modem és a LAN, hiszen ezeken keresztül jön létre a távoli kapcsolat. Ehhez persze az otthoni gépbe is kellett egy modem, ami a 10.000 forintos árával (ami akkoriban úgy a fele fizetésem lehetett) meglehetősen komoly kiadásnak számított.
   Aztán kellett még egy a nemes célra megfelelő szoftver is, aminek mára már rég elfelejtettem a nevét. Meg persze kellett hozzá a számítástechnikusok segítsége is, mert magamtól a szoftvert nem lettem volna képes beüzemelni. Ez amúgy annyira így volt, hogy mikor ezt a gépet összeállítottam, akkor napokig nem volt itthon internet, mire végre minden egyes beállítandó IP címet eltaláltam.

   A modult a helyéről kikapva, azon semmiféle hiba sem látható, ha csak az nem, hogy fordítva volt betéve. Mármint a modul bal alsó sarkában látható lecsapásnak kellett volna jobbra esnie.

   Egy RAM modullal is sípolt, majd a már helyesen betett másodikkal elindult, vagy legalábbis hallottam a gépből a HDD megszokott kerregését. Emlékeim szerint boot menü van, választhatóan az említett (amúgy DOS-os) szoftverrel, vagy az akkoriban szokásos Windows 98-al. Ez majd csak akkor fog kiderülni, ha idővel csak úgy játszásiból beteszem a jelen gép merevlemezét mondjuk a Compaq PC-be.

   Na most amiben nemhogy biztos nem vagyok, de még csak érteni sem vélem az okát, az a modem rögzítő fülecskéjének indokolhatatlan felgörbítettsége. Ezt úgy kell érteni, hogy egy ilyen, még ISA buszos kártya esetében nem jelent gondot, ha nincs a helyére tövig bedugva, mert ennek még egysoros lábkiosztása van.

   Hogy pontosan milyen picike, az persze csak akkor látszik jól, ha melléteszek valami ismert méretű bigyót. Mondjuk eddig is volt ilyen kicsi hangszóróm, de az a csehszlovák fejhallgatóban van, ahonnan nem akarom őket kiszedni.

   Ez egy apró darabka, a minap még a Compaq monitort burkoló folpackból, amit azért mutatok meg, mert ahányszor csak elléptem mellette, mindig megmozdult, amivel aztán a frászt hozta rám, mert azt hittem róla, hogy egy a látómezőm szélén elsuhanó egér. Mármint nem számítógépes, hanem igazi élő.

   Amiből amúgy most már kettő is van. Ez azért van így, mert már a múltkor is szétkaptam egy öreg PC-t, és még egy monitort is, hogy fogyjon végre a lomtenger. Ehhez képest ami ebben a pincében volt, az maga az őrület!

   Akarom mondani, még van is, hiszen ez a lemez valószínűleg a már ki tudja mikor elbontott mikrohullámú sütőből származik. Hogy ezt meg mégis minek tettem el? Mit tudom én... Az viszont biztos, hogy miután jövő kedden végre kiürülnek a ház előtti szelektívek, ezek mindketten belekerülnek.