Szovjet Miniplex
(bóvli)

Ezt a szovjet gyártmányú Miniplex utánzatot olyan régen vettem, hogy emlékeim
szerint mindig is ott ült a pincei szerszámos szekrény fiókjában. Már úgy értem,
hogy mióta elkészült az a szekrény, azóta ott van. Na most ez már csak így
ránézésre is olyan gagyi, hogy ha nem bíztam volna az orosz technika
masszívságában, akkor egészen biztosan nem vettem volna meg.
Azért végezte a pincében, mert hatalmasat csalódtam benne.

A gombja például - bár jó fogás esik rajta - könnyedén lehozza a bőröm.
Szóval ez semmiképp sem nevezhető finoman kimunkált részletnek.

Cserébe az előbb mutatott gomb tologatás okozta fájdalomért, az oroszok
legalább nem trükköztek a gép házát összetartó csavarok elrejtésével.

Illetve a törésgátlót sem felejtették le a kábelről.

És még csak tápegységet sem kell kerítenünk a géphez, merthogy az is jár hozzá.

Ez a villásdugó nekem valahogy olyan ismerős...

A dugasztáp - bár meglehetősen méretes darab - gyanúsan könnyű.
Majd mindjárt meglátjuk, hogy mennyi erőt tud adni a motornak.

No nem mintha az eredeti Miniplex gépet nem lehetett volna lefogni,
de ez az orosz masina, ez sokkal inkább zúg, mint amennyire forog.

Alig valamivel kéne bele több anyag, hogy ne legyen ennyire bóvli.

Elakad a rétegelt lemezben, és még a fúráshoz évek óta alátétnek használt
puhafát sem viszi. Mondjuk modellezőknek balsafához talán jó lehet.

Nem is tudom, hogy mit mondjak. Egyrészt annyira bóvli, hogy az már valósággal
szánni való, másrészt tizenéves koromban nagyon tudtam volna örülni egy ilyennek,
mikor kínomban Apám 42 voltos EVIG fúrógépét satuba fogva, s más nem lévén,
a 24 voltos pákatrafóról járatva fúrtam lyukakat a panelekbe. Ez az összeállítás
annyira kényelmetlen volt, hogy tudok is rá mutatni példát, hogy akkoriban
inkább a fóliás oldalra szereltem az alkatrészeket. Mondjuk úgy is jó...

Mivel nem vizes a pincénk, ez a rozsda szerintem még gyári orosz.

Újra a pincei szekrény fiókja előtt állok, mert beugrott, hogy járt még egy kiegészítő
ehhez a géphez. Arra a fehér ventilátorlapátra gondoltam, valamint arra,
hogy ebben a fiókban sem ártana végre rendet csinálnom...

Ha már úgyis forog, miért ne lehetne rátenni egy ventilátorlapátot?
Na most az oroszok az ilyen kérdéseket nem fontolják meg,
hanem egyszerűen gondolkodás nélkül cselekszenek.

Ventilátornak mondjuk egész jól beválik, csak kéne hozzá valami talp, hogy ne
kelljen fogni. Mondjuk amennyire rázkódik, úgyis lesétálna az asztalról...

Ezzel a betéttel legfeljebb csak arra használható, hogy kárt tegyünk vele valamiben.

Szegénykém, így forgás közben fotózva annyira szánalmasan
mutat, hogy hiába nem élő, mégis megsajnálja az ember.

Két különböző méretű tokmány járt hozzá. (illetve én csak ezt a kettőt kaptam)
Figyeljük meg a jobb oldali példányon, mennyire sikerült középre a bevágás.
Mondjuk a bal oldali is csálé lett, csak az azért nem annyira látványosan.

Ha több sebből vérzik is, de az eredeti Miniplexhez
képest legalább könnyedén szétszerelhető.

Az a barna ott balra, az meg mégis mi?

Diódahíd. Hogy aztán szerencsés-e, hogy az ittléte miatt nem tud visszafelé forogni
a motor, azt most így hirtelen nem tudtam eldönteni. Alaposabban belegondolva,
talán még sosem éreztem szükségét, hogy hátramenetben forogjon a panelfúró.
Viszont már előfordult, hogy megmorogtam amiatt, mert fordítva dugtam be.

Ez így ránézésre egyáltalán nem az a kapcsoló, ami hajlamos lenne elromlani.
Bár a gépben lenne annyi erő, mint amennyi ezeken az érintkezőkön átfér...

A kép címe: fura
Ezzel nem arra szerettem volna utalni, hogy kissé revés a motor háza.

Hanem arra, hogy a tengely kilépőoldalán lettek elhelyezve a szénkefék.
Már persze csak akkor szén, ha abból készült, s nem holmi puszta réz.
A tengelyen szemből porvédőt, míg a motor két oldalán egy-egy
tekercset láthatunk. Utóbbiak zajszűrési célzattal kerültek
oda, hogy furkálás közben is lehessen rádiózni.

Épp mint ahogy szét, úgy összeszerelni is könnyű volt.

Mondjuk az egyik csavar hosszabb egy milliméterrel, és még csak nem is véletlenül!

Látom én, hogy igencsak életlenre sikeredett ez a kép, de gondolom
nem szükséges különösebben győzködjelek róla, hogy nem csak
a tokmányok ütnek, hanem már eleve a motor tengelye is.

Na ezért volt olyan könnyű a dugasztáp!

Úgy kb. kétszer ekkora trafó is belefért volna a dobozba.

Ez a hálózati vezetéken elkövetett szigetelőszalagos kötés, ez
számomra valahogy nem kifejezetten bizalomgerjesztő.

Érdekesen mutat ez a tehermentesítő. A mintája valószínűleg egy
műanyagból készített kábelkötöző lehetett, csak ugye ez a fém
nincs annyira hajlékony, hogy átdugjuk a végét saját magán.

Szerintem ezt most szépen csendben visszarakom oda, ahol találtam.
No persze üvölthetnék is közben, a gép árának elvesztegetése okozta
fájdalomtól, de annyira azért nem vágott földhöz az a néhány százas...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.