Rafi kapcsoló
(nem szeretem)

Ezt a Rafi kapcsolót a minap boncolt Tedi hívószámtárolóból szereltem ki.
Gondoltam van ez olyan érdekes alkatrész, hogy csak így magában állva
is megmutassam, hiszen mutattam már állólámpához való kapcsolót,
meg KK váltót, meg plitty-platty kapcsolót, meg telefonkulcsot,
kábelre rögzíthető kapcsolót, meg orosz kapcsolót, és mikrokapcsolót,
és mágneskapcsolót, meg nyomogatósat, meg beépíthető nyomogatósat,
valamint nagyáramú körkapcsolót, no meg Isostat kapcsolót, meg
apró háromállásút is, és eddig még senki sem panaszkodott.

Én viszont igenis panaszkodtam! No persze nem magamra, hanem erre a Rafi
kapcsolóra, ami szerintem amatőr felhasználásra egy valóságos rémálom!

No nem azért, mert szerelés közben széttörik,
hanem azért, mert szerintem nehéz szerelni.

Fúrunk egy lyukat, beledugjuk a kapcsolót, majd hátulról rátoljuk az anyát, majd
természetesen rá is tekerjük. Bár ez nem igazán tűnik valami komoly feladatnak,
amatőr körülmények között igenis annak bizonyulhat, mert az anya túl vékony
anyagból van, spéci szerszám (csőkulcs) kell a tekeréséhez (illetve a rendes
erővel történő meghúzásához), valamint pontosan kell dolgozni, mert ha
nagyobbra sikerül a lyuk, akkor átesik rajta a kapcsoló. Azt persze elismerem,
hogy ipari körülmények között olyan helyre műszerfalakat lehet rittyenteni Rafi
kapcsolókból, nyomógombokból, lámpákból, illetve mindenféle egyéb előlapba
való alkatrészekből, amiben nehéz hibát találni, de nekem
ez a kapcsoló akkor sem tetszik.

A kapcsoló lábai oldalra vannak, míg a végén kilógó
kettőre a jelzőizzó felé tartó vezetékeket kell kötni.

Nem tudom, hogy említettem-e már, hogy nem szeretem ezt a kapcsolót.
Szerintem beszerelni sem egyszerű. Na de kiszerelni már kész rémálom!

Mert ugye nem lehet róla letekerni az anyát a lábain található ónpacáktól. Mondjuk
ez most nem gond, hiszen kint van a helyéről, de ha ezt úgy kellene kiszednem
valamiből, hogy körbe van véve a többi kapcsolóval, és a doboz mélyén
kell brillíroznom az ónszippantóval, akkor valószínűleg meglehetősen
csúnya dolgokat mondanék. Mondjuk az igaz, hogy ki lehet szedni úgy is,
hogy egyszerűen letöröm a kapcsolóról az elejét, és akkor beesik a dobozba.
Ez persze az előlap roncsolása nélkül csak akkor fog sikerülni, ha egy kissé már
letekertem a kapcsolóról az anyát. Utóbbi művelethez viszont az kell, hogy
rá tudjam tolni a kapcsolóra hátulról a csőkulcsot, ami természetesen
csak akkor fog összejönni, ha már nincsenek ott a képen látható,
enyhén kidudorodó ónpacák. Szóval gondolom érted a bajom.

Ez a kép - illetve a képen látható kábeldarab a kapcsolóval - ezen cikk megírását
követő harmadik napon került elő. Ezt egy barátom használta CB rádióhoz,
az asztali mikrofon mellé adáskapcsolónak. Mikor áthozta, hogy ugyan
dobozoljuk már be (ez persze azt jelentette, hogy én csinálom, ő meg
nézi), inkább varázsoltam neki helyette egy másikat. Ez az eset még
úgy valamikor a 80-as években történhetett, szóval a kapcsolóval
szembeni ellenérzéseim már meglehetősen régi keltezésűek.

Na most az igaz, hogy minden kapcsoló egy varázslat, de ahogy ez össze van rakva,
az nekem azért egy kicsit már sok! A fekete részben van az arretáló, mögé vannak
feldugva az egyes kapcsolók szeletkéi, míg ami ezt az egészet összetartja, az a
jelzőlámpákhoz vezető két láb, ami a kapcsoló összetolása után egyszerűen
csak meg lett tekerve. Szóval ez nem az a kapcsoló, amit csak úgy
egyszerűen szétszed, majd könnyedén összerak az ember.

Mondjuk szétszedni azt még csak-csak...

Az anya valami fura puha műanyagból van.
Az anyában a menet pedig darabos.

A középen látható érintkezők vitték a feszültséget a jelzőlámpához.

Ezen a képen az arretáló szerkezetét látjuk, csak nem nagyon.

Ezek az apró szeletkék rejtik a tulajdonképpeni kapcsolókat.

Na most ahhoz, hogy roncsolás nélkül szétjöjjön a kapcsoló, ahhoz a balra látható
csavarodást kellett volna visszafordítanom. Mivelhogy ez nekem egyáltalán nem
sikerült (ez amúgy az alsó elem hiányzó végén látszik is), ezért végül úgy voltam
kénytelen szétszedni a kapcsolót, hogy középen, vagyis ezeknek a valamiknek
a jobb szélén, egyszerűen belefűrészeltem a kapcsolóba egy lombfűrésszel.

Sok minden lehetetlen marhaságot bevállaltam már, és valószínűleg fogok
is elkövetni még néhányat (már csak azért is, hiszen óriási rutinom
van benne), de ennek a kapcsolónak az összeszerelése,
az szerintem nem fog közéjük tartozni.

Ezek itt a kapcsoló mozgó érintkezői.

Ezek pedig az állók.

Ezek hárman is benne voltak a buliban, akarom mondani a kapcsolóban.

Ha annyi eszem lenne, mint amennyi rugót én már begyűjtöttem, akkor
nemhogy szét, hanem akár még össze is szerelhetném a dolgokat.

Ezek négyen maradnak, míg a többiek a szemetesben végezték.
Szervusz Rafi kapcsoló, béke poraidra...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.