TTL szintjelző ceruza
(egyet mondtam, kettő lett belőle)

Ez itt a lakásban található egyik kábeles fiókom, melyben azért van ilyen szép rend
(igen, ez már az), mert a múltkor berágtam, és kivágtam innen a nem idevalókat.

Azért kötegelőztem össze, hogy ne kódorogjon a kábele a dobozban.
Most persze, hogy meg akarom mutatni a belsejét, bonthatom fel.

Ezt a szerszámot egy olyan barátomtól kaptam, aki azt sem tudta, hogy mi ez, csak
mivel látta rajta, hogy ez valami elektromos izé, ezért elhozta nekem. Na most
én se használtam még soha semmire, egyrészt mert még sosem kellett,
másrészt pedig azért, merthogy döglött. Mondjuk én legalább
tudom, hogy mire való. TTL logikai szintek jelzésére.

Mivel rá van írva, ezt azért nem volt nehéz kikövetkeztetni.
Hogy a hegye hányszor állt belém, azt inkább hagyjuk...

Nem szükséges kibogarászni az adatait a lekopott feliratokból.

Ugyanis megtaláltam az adatlapját egy korabeli Rádiótechnika újságban.

Ez neki az ő sorozatszáma.

Na most ez a doboz valami egészen elvarázsolt módon nyitható. Mégpedig úgy,
hogy ki kell tekerni a fémszínű csavart, minek következtében lehúzható
a bordázott gyűrű a doboz végéből kilógó két fél alkotta kúpról.

Ez a létezők közül az egyik legortopédabb banándugó, amivel csak összehozott
a sors. Szereléskor le kell róla tolni a gumiruháját, a vezeték bekötése után
pedig vissza kell rá préselni valamivel. Ha mondjuk épp nincs az ember
keze ügyében a satu, ez már-már a lehetetlennel határos vállalkozás!

Mivel ebben a dobozkában olyan kicsi a hely, hogy nem fér bele egy 9 voltos elem,
ezért megússza az újrahasznosítást. Már úgy értem, hogy nem ezen panel helyére
épül be az univerzális jeladóm. Már persze csak akkor, ha véletlenül elkészülne.

Bár megtette volna kijelzőnek három eltérő színű LED is, valami rejtélyes okból
kifolyólag egy meglehetősen drága hétszegmenses Texas számkijelző került bele.

Valamint a nemzetköziség jegyében egy szovjet IC

A többi alkatrész is nemzetközi vegyes felvágott. Mivel nem jöttem rá (mondjuk
olyan nagyon azért nem is kerestem), hogy mi baja van (amúgy csak a tizedespont
világít rajta), a TTL IC-ket tartalmazó dobozom pedig nem volt kedvem felkutatni,
mint ahogy ezt a valamit szétszedni sem, ezért inkább összeraktam. Na most
ha valami olyat találna dobni az élet, amihez feltétlenül TTL szintjelző
ceruzára lenne szükségem, akkor majd előveszem inkább a másikat.

Már úgy értem, hogy ezt itt. Úgy egy héttel ezelőttig eskü alatt mertem volna állítani,
hogy nem csak, hogy nincs ilyenem, de még csak soha nem is láttam! Na ezért is
tiltottam le magam a piacozásról. Egyrészt ugye teljesen felesleges dolgokat
vásároltam össze, majd ahelyett, hogy szétszedtem és bemutattam volna,
úgy eldugtam őket, hogy még csak nem is emlékeztem rájuk! Mióta
nem veszek, és lehetőség szerint be sem fogadok semmit, azóta
ha drasztikusan nem is, de azért már javulni látszik a helyzet.

Ez a műszer, bár nincs rajta számkijelző, mégis
sokkalta komolyabb masina, mint a másik.

TTL UNI TEST - 01 SD Ez neki a neve. Na most azt, hogy ezt miért kellett négy
különböző típusú karakterkészletből összeválogatni, azt mondjuk nem
értem. Ellenben a clear gomb funkcióját azt igen. Valamit töröl.

Ebben számláló is van, minek okán ezzel a műszerrel nem csak azt látjuk, hogy
az adott mérési pont éppen magas vagy alacsony TTL szintű-e, hanem azt is,
ahogy kószálnak rajta az impulzusok. Vagyis ez nem csak statikus,
hanem dinamikus jelenségek vizsgálatára is alkalmas.

Ezzel a kapcsolóval tudjuk kiválasztani, hogy mit szeretnénk tőle.

Íme a lehetőségek, melyek közül az apró kapcsolókkal választhatunk. Az első
választási lehetőség szerint gombnyomásra egy fel, majd elengedésre egy
lefutó élt produkál. A második beállítási lehetőség gombnyomásra
egy impulzust ad. A harmadik és a negyedik állás jelgenerátor.
Az ötödik sor a hagyományos TTL szintjelző, míg a
hatodik lehetőség a számláló funkció.

Ennek kevésbé hegyes a tüskéje, ami életvédelmi szempontból ugyan üdvözlendő
tulajdonság, azonban mikor meg kéne állnia a hegynek egy IC lábán, akkor
bizony nagyon rosszul tud esni egy a lecsúszó hegy okozta rövidzár.

A leltárcímkét bámulva egy kissé meginogtam. Lehet, hogy ez nem is piaci, hanem
inkább céges? Mondjuk amennyit én a raktári selejtes doboz körül keringtem...

A sas nem kapkod legyek után alapon, a nagy elektronikai gyárainknak valahogy
nem igazán akaródzott apróságokat gyártaniuk. Na most téeszt meg tettek oda
is, ahol nem nőtt semmi, vagy nem kellett hozzá annyi ember, mint amennyi
a faluban volt. Hogy legyen termék, és persze munka is, a szocializmusban
egy csomó minden TSZ melléküzemágakban készült. Nem sírom vissza...

Ennek a műszernek nincs saját tápellátása, hanem mint ahogy az előző
feketét is, az éppen mért készülék tápegységéről kell üzemeltetni.

Ez speciel nemcsak, hogy működik, de annyira érzékeny,
hogy már azt is jelzi, mikor hozzáérek a hegyéhez!

Mikor testelem, akkor zölden mutatja, hogy alacsony szintűre váltott a mérőpont.
Most már épp csak a számláló működését kellene megmutatnom valamivel.
No de mégis honnan a csudából szedjek neki TTL szintű impulzusokat?

Ha csak nem a mindent tudó woblerből! Amúgy ez eredetileg nem volna funkciója,
csak én kibővítettem, illetve ki is vezettem az előlapra a markergenerátor jelét.

Ilyen szépen szaladnak rajta a fények. Ami csipogást a háttérből hallunk, azt nem
a műszer produkálja (bár létezett akusztikus visszajelzésű TTL szintjelző is),
hanem a ház melletti fa ágán ücsörgő veréb. Egy kissé be van kattanva
szegénykém. Már vagy két napja ül ezen a fán, és a hallott ütemben
folyamatosan csipog. Szerencsémre legalább éjszakára abbahagyja.

Míg a fekete műszernek banándugókban, ennek a fehérnek krokodilcsipeszekben
végződik a kábele. Ennek okán gondolom már nem is nehéz kitalálni, hogy egy
TTL IC-ket tartalmazó kártyán két dolgot egészen biztosan nem fogunk találni.
Az egyik a banánhüvelyre kivezetett tápfeszültség, míg a másik bármi olyan
alkalmatosság, amire biztonsággal rá lehetne csíptetni a krokodilcsipeszeket.

Juj mennyi kacskaringó...

Mint az sejthető volt, ebben a műszerben sokkalta több alkatrész található, mint
az elsőként mutatott egyszerűbb változatban. Manapság persze már mindenben
egy szem mikroprocesszor van, ami a rajta futó program által meghatározott
feladatokat végzi. Én mondjuk jobb szerettem ezt a még
általam is felfogható világot.

A 747-es tokban két műveleti erősítő van. A 74132-ben négy darab két
bemenetű Schmitt-trigger. A 7414-ben hat darab Schmitt-trigger.

Balra szovjet jelölési rendszerű szovjet IC, míg jobbra egy szintén szovjet
gyártmányú IC látható, azonban amerikai jelöléssel. Utóbbi amúgy egy
bináris kétirányú számláló. No persze nem magamtól vagyok ennyire
okos, hanem egyszerűen kilestem a megfejtést az IC katalógusból.

Erről a részletről ránézésre leolvasható a működési elve. Amennyiben a beérkező
tápfeszültség meghaladja a 6,8 voltot, kinyit a zéner, és kilövi a biztosítékot.

Ez a gumi átvezető annyira egyedi, hogy ez nem átlag holmi, hanem ezt direkt erre
a célra készítették. Az ilyesmik persze nem a Kerepesi úti Taurus gumigyárban
készültek, hanem volt egy kisebb gyáregység is, emlékeim szerint valahol
a Lenhossék és a Márton utca között, csak ezt a rendszerváltás után
úgy kidarálták onnan, hogy nyoma se maradt. Bennem mondjuk
igen, mert nem igazán szerettem ott dolgozni a korom miatt.
No nem az életkorom, hanem a gumigyártás alapanyagául
szolgáló, mindent undorító feketére színező korom miatt.

Mivel ebbe a dobozba se fér bele a 9 voltos elem, így valószínűleg ez is meg fogja
úszni az újrafelhasználást. Annál is inkább, mert mintha már meg is találtam volna
az épp megfelelő alanyt egy vezetékkereső dobozának személyében. Vagy ha
nem, akkor ki tudja mit kereshet a zöld dobozka az előszobaszekrényen.

A kapcsolók és a nyomógomb egy öcsi panelen kapott helyet.

Ez a hatos gyári szám azért nem semmi! Mondjuk akad egy még ennél
is alacsonyabb értékűm, mert emlékeim szerint a légnedvesség és
hőmérséklet regisztráló mérőműszeremnek egyes a sorszáma.

Mint ahogy a másik műszer, úgy ez is kapott egy darabka műanyag csövet (volt
kábelköpeny) a hegyére, nehogy legközelebb bosszúból ő szedjen szét engem.

Ezek így ahogy látod, lekerülnek a pincébe.
Hogy aztán ott hova, az még erősen a jövő zenéje.

Na most az úgy volt, hogy a szerző a pincében járkálva, a helyzettől kissé zaklatott
állapotban, egyszer csak odaszólt magának: Na ne b*sszunk már ki egymással...
Mi a f*szomért nem lehet itt lépni egy normálisat? Ekkor elkezdtem számolni,
hogy mi az ami útban van. Két hatalmas fűtőtest, majd három darab Tesla B4
maradvány, Apukám filmszárító gépe, egy 2/6-os soros telefon roncsa, aztán
egy NDK lemezjátszó, egy Siemens club magnós rádió, egy BRG magnós rádió,
a légnedvesség regisztráló, a fehér színű kézszárító gép, a taxis Lacitól kapott ócska
ventilátor, a szintén tőle kapott akkutöltő, a hatalmas telefonmérő műszer, a HTV
videokamera, két darab gumilapátos ventilátor, és persze a polcok elé kipakolt
dobozok, melyekből az adott pillanatban még nem volt hová szétszortírozni
a tartalmukat, mert még nem voltak kész a számukra legyártandó dobozok.
Vagyis ha tizenöt valamit szétszednék, akkor lenne hely. Ezt úgy értsd, hogy
az előbb azokat írtam össze, amik szem előtt, illetve útban, konkrétan zömükben
a földön voltak. Na most ahogy én magamat ismerem, lesz abból a tizenötből harminc
is, mire a felsorolt tárgyakkal is végzek! Ennek a harmincas tervnek az első fecskéjét
húztam le a fotón látható listáról. Mondjuk a TTL szintjelző ceruzák szerintem nem
igazán szerepeltek a nagydarab lomjaim listáján, de azért csak ott voltak a többi
között az asztalon. Szóval ez most úgy lesz, legalábbis terveimben az szerepel,
hogy egészen óvatosan kezdek, majd egyre nagyobb és nagyobb dolgoknak
állok neki, hátha így nem veszem észre, hogy mennyire terhelem magam.
Semennyire, hiszen a szétszedés számomra nem munka, hanem hobbi.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.