Lefűzőgép
(vagy valami olyasmi)

Éjszaka van. Korom sötét az udvar. Azért én látom, hogy itt ez a sittes konténer.
Márpedig ha kiszúrtam magamnak, akkor csak kell legyen benne számomra valami!

S lőn világosság!
Mondjuk a fejemben talán annyira nem. Mert mégis minek szedek össze mindent?
Mikor amúgy azon fáradozom, hogy valami módon (szétszedtem project) kilábaljak
az összegyűjtött tárgytengeremből. Még hogy lábalás? Mikor már el vagyok merülve!

Ez az izé olyan nagy és olyan nehéz, hogy nem tudtam hazahozni. Ha nem hát nem.
Nem akkora gond ez. Melóhelyen is van szerszám, fotómasina, asztal.
Még ha az asztal jelen pillanatban két öreg ládából van is.

No de nézzük meg közelebbről, hogy mi is ez a szerkezet. Van olyan része
amit ki lehet nyitni, de az ajtó mögött nincs semmi. Még bejárat se!

Aztán van benne egy fiók, melyet mint az már
a fiókok esetében megszokott, ki lehet húzni.

A fiókban piros és fekete hegyes izék vannak, mint mondjuk grafitbél
a töltőceruzához. Már épp kezdtem volna örülni, hogy ez mégis csak
valami rajzoló gép, de aztán megpróbáltam firkálni a pálcikákkal.

Korai volt az öröm. Nem fognak a pálcikák. Nem grafit ez, hanem csak műanyag.

A műszerfal nem túl bonyolult. A "tray full" azt mondja, hogy bent a tálca.
A "bind" kötést jelent. A "ready" annyit tesz, mint kész.
A "punch" az meg puncs, csak nem ad.

Már többször is észrevettem magamon, hogy mikor a kamerán keresztül nézem amit
csinálok, na olyankor teljesen megszűnik az amúgy összeszedettnek mondható
mozgáskoordinációm. Mint az látható, a kamerán keresztülnézve
még ezeknek a hatalmas gomboknak is mellébökök.

Monstrum. Nem csak úgy egyszerűen nagy, hanem mint azt már említettem volt,
ráadásul még nehéz is. Van az oldalán egy matrica, ami biztosan nem egy mai
darab, mint ahogy maga a gép sem az. Ugyan a számok már 7 jegyűek, de
még van köztük egyessel kezdődő. Egyes számmal manapság
már csak a rövidített hívószámok kezdődnek.

Gondoltam hátha van a hátán valami csatlakozó, de csak a power...

Lám lám, ez a gép Amerikai. 1 fázisú hálózatból 300 wattot eszik. Van még itt egy
matrica rengeteg számmal, ami a felhasznált szabadalmakat sorolja fel. Van egy
másik is ami szerint megfelel a TÜV-nek, meg 4 amperes bizti kell bele. Egy
újabb matrica azt mondja, ha bedöglik vigyük szakszervizbe. Túl nehéz
ez a gép ahhoz, hogy bárhová is elvigyem innen. Fel a lépcsőn
(már úgy értem a kukához) is csak darabokban fogom.

Ez a részlet, ez nekem tetszik! Csak vágok neki egy szegletes lyukat, beledugom,
és máris van power gombom, meg hálózati csatlakozóm. Mondjuk az,
hogy mire is vágom azt a szegletes lyukat, szóval hagyjuk...

Végre valami beállító szerv!

Ha tekerem a gombot, akkor mozog ez az izé.

Az ember azt gondolná, hogy ez a részlet belül csatlakozik valamihez.
De nem... Semmihez! Illetve csak egymáshoz.

Mint az a képen látszik, van egy karocska felül is.

Ehhez a karhoz már nem tartozik tekerő gomb.
Persze nem is kell, mert odébb tudom tolni.

Kívülről nézve ez az egyetlen valamire való (már
úgy értem, való valamire) részlet a gépen.

Kerítettem egy hozzávaló kábelt. Egyik vége a gépbe, a másik a konnektorba, majd
bekapcsoltam. Világít. Ha utólag is, de azért eszembe jutott. Mi van, ha tegyük fel
zárlatos? Leveri az automatát (kismegszakító), én meg ott állok vakon a mínusz
másodikon, a korom sötétben. Ez ahol vagyok ugyanis egy légópince. Persze
van nálam mobil, meg elemlámpa, s mintha még vészvilágítást is láttam volna.
Tényleg! Olyan vészvilágítós LED-es + fénycsöves izét még nem is szedtem szét.
No de koncentráljak csak vissza most inkább erre a gépre.

Most erre mégis mit mondjak? Unalmas egy masina. Megnyomom a gombot, mire
fel zizeg egy kicsit. No persze sejtettem, hogy nem fog nekiállni krumplit hámozni.
No de azt sem, hogy csak annyit csinál, hogy a lyukakban megjelenik valami izé,
majd eltűnik. Erről az a történet jutott eszembe, amit egyből el is felejtettem.

Elkezdem szétszedni. Mivel nem tudom mi ez, s még ha tudnám akkor sem kéne,
ezért nyugodt szívvel mehetek befelé akár roncsolással is. Persze először
a csavarok jönnek. Már oda is készítettem nekik egy dobozfedőt.

Gondoltam hátha akad valami érdekes itt a hátsó lemez alatt. Nemhogy
valami érdekes részlet, de még érdektelen, sőt egyáltalán semmi sincs!

Ej!
30 évvel ezelőtt még kanyarítottam volna ezen szép gomb köré egy erősítőt.
Akár még akkor is, ha hatszögletű benne a lyuk.

Használati utasítás.
Jó magyar szokás szerint el nem olvasom!

Az angol nyelvű szövegnél már csak az értelmetlen ábrákat utálom jobban.
Persze van még egy lépcső, a piktogramok. Na azokból sem értek semmit!

Alulról nézve látszik egy csomó csavar, melyeket most mind kitekerek.
A jobb oldali gumiláb alatti lemez egy kis fedő, amit külön le lehet venni.

Véletlenül automata állásban hagytam a gépet, mire fel a kis okos agyával egyből
észrevette, hogy az otthoni hagyományos izzó helyett most fénycső világításos
környezetben van, s ettől azonnal helyreállt a fehéregyensúly. Most
hogy néz ki a sok sárga tónusú kép közt ez a normális?

Na menjünk csak szépen vissza sárgásba. Míg én átszellemült (bután
néz maga elé) arccal a gombot tekergettem, közben
álnokul megszerződött ez a mikrokapcsoló.

Kitekertem az összes hozzáférhető csavart, amitől a gép alja elválaszthatóvá
vált a tetejétől. Szét nem akar jönni, és ha én akarom, akkor sem jön szét.

De legalább már bele lehet látni a keletkezett résen. Van benne például
ez a villanymotor, meg egy csomó drót a teteje és az alja között.

Mivel szó sem volt róla, hogy ez a gép túlélné a mai napot, ezért egyszerűen
elvágtam a kábeleket. Így utólag persze látom, hogy csatlakozók vannak
benne. Mindössze néhány kábelkötegelő célzott elvágásával másképp
is szét lehetett volna szedni, de ez most már teljesen mindegy.

Ez egy 3 mikrós segédfázis kondenzátor a motornak.

Ez pedig egy kövér hálózati trafó az elektronikának.

Valamint ez a kis aranyos fekete dobozka nekem.

Ahhoz képest, hogy némi zümmögésen kívül nem csinált semmit, szép nagy agya van.
Van itt kérem például kapcsolósor, meg egy újabb hálózati trafó.
A panelen látható számokból arra következtetek,
hogy ez a masina, ez 1997-es évjáratú.

A mechanika a készülék aljában található. Egyszer valahol azt olvastam, hogy úgy
általában az amerikai gépekbe (autó, mosógép, etc.) minimum kétszer annyi anyag
volt beépítve, mint ami szükséges. Attól eltekintve, hogy ezt a gépet nehéz volt
lecipelni a pincébe, én ezt a világot szerettem jobban. Manapság már egy
tankban sem lehet 3 (három) milliméter vastag anyagot találni (nem
műanyagot, hanem vasat), nemhogy egy irodagépben! Ugyan
fogalmam sincs róla, hogy mit csinál ez a gép eredetileg,
de azt harminc év távlatából is ugyanúgy tudja!

Enyém a gépek gépe!
Cifra pitykés átviteles,
Minden módon tökéletes!
(Stanisław Lem: Kiberiáda)

A motor tengelyének áttétellel átellenes végén van egy elektromágnessel oldható
tengelyzár. Ühüm. Értem. Hanyagolni fogom az ilyen bonyolult mondatokat.

Amennyiben esetleg érdekel, hogy melyik alkatrész mikor
merre mozdul, s pláne miért, ezt akkor fejtsd meg magad!

Íme a gomb által mozgatott lapocska mechanikai megoldása.
Ez kérem saját magán kívül valóban nem csatlakozik semmihez.

Ez pedig a korábban videón mozgásban látott részlet.
A motor felemeli azt a hullámos izét.

A hullámos valami fűtve van árammal. Vagy elvág valamit (alsó fiókban látott
piros és fekete rudacskák), vagy, illetve és vagy elolvasztja őket.
Ez valami egy iratfűző gép lesz. Illetve már csak volt.

Megszereztem a gombokat és a mögöttük rejtőző panelt, majd elgondolkodtam.
Mire is kell ez nekem?

Nem kell ez semmire. Igazából nem jó vele még célba dobni se.

Gondoltam politikamentesség ide vagy oda, csak át
kéne vennem azt a motort szocialista megőrzésre.

Na most telefonszerelős szerszámkészlettel (csípőfogó, csavarhúzó) itt kérem
még csak labdába sem rúgok! Ebbe a dögbe pedig hiába, merthogy ez
nagyon nem úgy néz ki, mint ami engedne bármiféle rugdosásnak.

51,6 az 1-hez az áttétele. És ha egyszer pont egy ilyen motorra lesz szükségem?
Erre azt kell mondjam, hogy sajnos pontosan emlékszem, hogy villanymotort
eddig még soha semmibe sem építettem be. Ez amúgy nem igaz. Egyszer
ugyanis építettem egy valamit, ami egy modellrepülőt lógatott körbe
körbe. Nagyon tetszett nekem ez az ötlet, ezért megvalósítottam.
Jó volt nézni a műanyag röpcsit amint szépen lassan kering az ágyam
feletti könyvespolcból kilógó deszkára applikálva. Olyan két percig nagyon
jól elvoltam vele, aztán szétbontottam a konstrukciót. Aztán meg volt egy olyan
(megjegyzem magam építette) rádióm is, amiben motor mozgatta a skálamutatót.
Mivel az állomáskereső gombot tekerni nem igényel különösebb izomerőt, ez sem
volt egy értelmes project. Aztán még sorolhatnám, de most nem rólam van szó...

Hogy minek nekem telefonosnak villáskulcs, imbuszkulcs és kombinált fogó?
Tartok és kész! Például ugye most is milyen jól jött, hogy kéznél vannak.

Ugyan meglehetősen vaksi vagyok, de gondoltam azért még csak felismerek egy
10-es anyát. Hát nem. Jelen esetben azonban meglepő módon (mondhatni
egészen szokatlanul) nem bennem van a hiba. Ezek a csavarok
ugyanis nem európai (azaz metrikus) szabványúak.

Például ezen a másik, amúgy szintén 10-esnek
kinéző csavaron meg lötyög a villáskulcs.

A menetemelkedés is szemmel láthatóan eltér a metrikustól.
Ráadásul az imbusz csavarok fejébe egyetlen kulcsom sem stimmel.

Ha nem hát nem.
Kiszedem amihez hozzáférek, mint például ez a két újabb mikrokapcsoló.

Addig-addig nézegettem ezt a trafót, míg csak rá nem jöttem, hogy hiába az a sok
drót, az kérem csak a csalóka látszat! Ennek a trafónak ugyanis csak négy lába,
azaz két tekercse van. A primeren bemegy a 230 volt, a szekunder pedig csak
néhány menet, de az viszont jó vastag drótból. Lehetne belőle csinálni
mondjuk egy ilyet. No de ezt is minek, mikor már van.

Kerestem egy a feladatra alkalmas méretű papírdobozt, feltöltöttem a képen látható
részletekkel, aztán zsupsz be az egészet a kukába. Szegény gép talán reménykedett
mikor kihúztam a sittes konténer mélyéről, hátha kap még egy esélyt. De nem.
Ha túl nem is élte a mai napot, de legalább némi emléket állítottam neki.

A megmaradt (alkalmas szerszám híján egyszerűen nem tudtam tovább bontani)
mechanikát, mint az látható, nem tettem lapátra, hanem szépen letettem mellé.
Úgy gondoltam alkalmasint kitermelem belőle azt az óriás áttételes motorját.
Végül ez nem valósult meg. Egyrészt a melóhelyen egyszerűen nem akadt
megfelelő szerszám. Haza meg azért nem hoztam, mert olyan nehéz,
hogy elgörbült volna alatta a bicikli. Azt kell megállapítanom,
mint ahogy operatőrnek nem válok be, irodagép
(szét) szerelőnek sem.

Mennyi megszerzett kincs...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.