Pecsét
(össze kellett raknom, de közben szét kellett szednem)
Mai értekezésem tárgya ott van elbújva a CB35-ös készülék tetején.
Ez egy mini kirakós nyomda, illetve egy csináld
magad bélyegző.
Ezer forint volt a Lidl-ben, amennyit szerintem
simán megér.
A csomagoláson belül ezek a dolgok találhatók.
Még magyar nyelvű leírás is van hozzá, bár olyat magyar ember
el nem olvas!
Ebben az aranyos kis átlátszó dobozban kapunk
egy csomó betűt,
amiből garázdálkodhatunk, illetve betűkirakóst játszhatunk.
Ez az ábrasor elég kell legyen az elkészítéshez. A lényeg, hogyha összenyomom, majd a két szélét is megnyomom, akkor úgy marad. Ez azért fontos, mert valahogy ugye csak bele kell tenni a betűket. |
Az első két sorra egy jó darabig igen bambán néztem.
Később rájöttem, hogy a lepecsételt ruháról beszél.
Még egy nagy fekete csipeszt is kapunk a
készlethez, amivel szedőt játszhatunk.
Biztosan alkalmas a csipesz a feladatra, de én az első betű után leváltottam.
Ebbe a résbe kell majd a kirakós végeztével betolni a tintapárnát.
Ez itt a tintapárna.
Ide pedig majd a betűk kerülnek.
Így működik a pecsételés. A betűk (egyben az összes) alapesetben neki vannak nyomódva a festékpárnának. Ha a bélyegzőt lenyomjuk, akkor pedig... De hát magad is látod, hogy mi történik. |
Ez a minta, vagyis ezeket a karaktersorokat kell kiraknom. Nem minősítem azt a kollégámat, aki ezt kitalálta, illetve azt sem, hogy - pecsét híján - rá kellene őket írnom minden egyes menetlevélre. Persze igen nehéz megállnom, hogy ne írjak valami nagyon cifrát... |
Ezt a részt levettem a pecsétről.
De nem ám csak úgy megszokásból, hanem mert le kellett vennem.
A pirossal jelölt mélyedésekbe akadna bele az előbb látott szürke plexi körme.
Csakhogy nem tud beakadni, mert a mélyedések
nem jönnek ki a kék színű vázból,
ezért bármennyire nyomom össze a pecsétet, az nem fog összenyomva maradni.
Persze ennyi bajtól még csak meg sem hatódom. Már
ki is szedtem a klisé alapját.
Ugyan a leírás erről nem szól, de így sokkal könnyebb belepakolni a betűket.
Lám már készen is van az első sor.
Hoztam mintának egy menetlevél másolatot, hogy lássam hová kerüljenek a betűk.
Még jó, hogy hoztam bentről mintát, mert a
sorok között hézagot kell hagyni,
hogy a menetlevélen a vonalak közé, vagyis jó helyre kerüljenek a betűk.
Mégis minek precízkedek, mikor úgyis összevissza fogok pecsételni...
Itt ez a jó kis egyenlőségjel.
Kettő kellett volna belőle a sorok végére, de csak egy volt a készletben.
Mivel úgyis eggyel kevesebb vonás volt, műtöttem egyet magamnak.
Jó sok betű kimaradt.
Ezeket most úgy de úgy elteszem, hogy sose lesznek meg!
Az összes szükséges betű a helyére került.
Nem rontottam el, hiszen így még nem lehet vele pecsételni.
Mégpedig azért nem, mert a pecsételéshez ugye
tinta is kell. Miután
betettem a tintapárnát...
...mindjárt pecsételtem is vele egyet, mégpedig a saját
matricájára.
Ezt amúgy nem kellett volna!
Meg kellett volna várni, míg kicsinység
összeszoknak a dolgok, mert tizedikre ennél sokkal
szebb lett a nyomat.
Betettem a címkét a pecsét fedelébe, de az
kiesett onnan.
Bárhogy nézegettem, nem látszott öntapadósnak.
Mert nem is az, hanem a szürke plexi tartja ott
a címkét,
csak azt az előbb kiraktam a látómezőmből.
Markovits Tamás felhívta a figyelmemet a pecsét
és
a bélyegző között
fennálló lényegi különbségre. Ami a fenti képeken látható,
az kérem egy
bélyegző, a pecséthez ugyanis vésett pecsétnyomó, meg pecsétviasz
is kell.
Beszélő nélkül hülyén néz ki ez a
telefon. Majd turizok rá egyet a lomraktárból.
Vagy - jó szokásomhoz híven - teszek a helyére egy újabb odaférő lomot...
Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a
hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.