Mikor ezt ide felraktam, akkor úgy voltam vele, hogy ha kibírja hazáig plusz rögzítés nélkül, pusztán a csomagtartó felhajtható pántjával odafogatva, akkor jó, de ha leesik, akkor sem fogok érte könnyeket ejteni, mert ugye nem igazán van rá szükségem. Ez annyira így volt, hogy miután hazahoztam, még arra sem méltattam, hogy legalább tegyek vele egy próbát. Konkrétan egyre csak hányódott, mire végül berágtam rá, hogy folyton csak útban van, s megígértem neki, hogy ő lesz az egyik következőnek elbontandó nagydarab valami. Ezek után persze még több mint egy évig kerülgettem, mire végül sikerült magamat rávennem az elbontására.

   Tudom, hogy ez az amit keresek, de akkor is furcsán néz ki. (de csak azért, mert ez az alja) Amúgy nemcsak miatta jöttem le a pincébe, hanem egy csomó másik apróság miatt is, de végül - szégyenszemre - egyik tervemből sem lett semmi.

   Mármint azért nem, mert ezen a kupin csak úgy lehet segíteni, ha nekiállok és ahogy van, sorjában elbontom, majd elpakolom minden egyes összetevőjét. Balra lent a földön hever egy öreg laptop, aztán az a doboz jön, amiből a DIN szabványú hangfalcsatlakozókat szedtem ki, de még nem raktam vissza, mert közös dobozban vittem fel őket a lakásba az RJ11-es telefonaljzatokkal. A jobb sarokból befigyel két HGW, amiket valószínűleg elbontok, valamint egy EPSON 1000-res nyomtató is, amivel még nem döntöttem el, hogy mit fogok kezdeni. Mármint azért nem, mert a múltkor már elbontottam a Fujitsut és a kuka mellett talált társát is, így már csak ez az egy olyan nyomtatóm van, amibe bele lehet fűzni a leporellót, mely típusú papírból szintén kell itt lennie valamerre egy egész dobozzal. Na azt is ha végre, ahogy van, eltüzelném télen a francba, nyernék vele egy csomó helyet, ami ebben a pincében mondhatni a legnagyobb kincs.

   Hogy csináljak is valamit (mármint a rendrakás terén), átvittem a gumicsizmát az útszóró sós pincébe, mondván csak több köze van a kerthez, mint a mindenféle, de azért főképp elektronikus alkatrészekhez.

   Se el nem lopta a mindössze néhány nap eltéréssel a közeli szelektív gyűjtő mellett talált lapostévét és monitort, se meg nem pucolta, de még csak cikket sem írt belőlük senki, pedig amúgy most lett volna ezekre a segítségekre némi igényem.

   Hiába volt rajtam munkásruha, hiába készültem úgy, hogy csinálok valamit, még ebből a polcba beépítendő fiókból sem lett semmi, pedig ehhez leginkább csak fűrészelni kell. Már persze ha tényleg ez a fiók lesz beépítve...
   Itt aztán felmerült bennem a lehetősége annak, hogy ha mást nem is, de legalább a lakásba felviszem az írógépet, hátha az némileg meggyorsítja a szétszedését, de végül még ebből a nem túl nagy ívű tervemből sem lett semmi, mire fel ha kelletlenül is, de elkönyveltem, hogy ez már csak egy ilyen nap.

   Ez pedig már egy olyan nap, ami másfél hónappal később van. Mondjuk nem annyira ez benne a lényeg, mint inkább az, hogy időközben megérkezett a nyár, mire fel - valószínűleg a székembe történő beleolvadás hatására - úgy döntöttem, hogy lejövök a pincébe, s majd idelent szedek szét valamit.
   Ugyan akadt néhány egyéb jelentkező is, de teljesen egyértelmű volt, hogy az írógép a befutó, mégpedig kétszeresen is. Míg az egyik ok az elbontására a már ki tudja mióta tartó folyamatos emlegetése, addig a másik az, hogy nem véletlenül emlegetem, hanem mert nagyon, de itt aztán már tényleg nagyon útban van.
   Ha idővel azt az öregecske laptopot is elbontom, meg az asztalról a koszos elejű és a három kicsi videót is, meg a spektrumanalizátoros mélyládát, meg a másikat a szekrényből, és még legalább négy nagydarab rádiót, az A3-as telefonrendszerről már nem is beszélve, akkor végre tényleg lesz itt egy kis hely. Rend mondjuk még nem igazán, de a rendcsinálás előfeltétele egyértelműen az ahhoz szükséges hely megléte. Hej, ha itt egyszer tényleg rend lesz...

   Majd szinte azonnal találtam belőle még kettőt. Ezeket azért kellene a lakásba felvinnem, mert ott egyrészt már fogytán van, másrészt mivel fogytán van, egyre instabilabb a plafonra világító lámpa, ami odacsavarozás helyett egyszerűen csak súlyozással lett rögzítve. Ezt az apró anomáliát nem most fogom eliminálni, mert most fontosabb dolgaim vannak.

   Míg a másik egy gyors rendcsinálás, mert már megint sikerült odapakolnom arra a polcra, ami amúgy azért van, hogy mikor lejövök a pincébe valami pakkal, vagy épp távozok vele, akkor a pinceajtó nyitásának (vagy zárásának) idejére legyen hová letennem ami épp a kezemben van. A földön persze mindig van hely, csak ugye ki szeret hajolgatni? Pláne úgy, ha épp valami nehezet hoztam vagy viszek.

   Bár láttam rá rá némi esélyt, hogy a bicikli szétesett ülésének összecsavarozása mégiscsak megelőzi a villanyírógép szétszedését, de végül mindkettejüket lazán beelőzte a maradvány bicaj elbontása. Mármint azért, mert így hirtelen azzal nyertem vissza a legtöbb helyet. Hogy a bicaj a pincei folyosón volt? Nos ez igaz, épp mint ahogy az is, hogy végre ott is rendnek kell lennie.
   Ha holnap is lejövök, akkor átnézem végre, hogy mik vannak a sarokba rejtett összecsukható létra mellett, és ami faanyag az megy a többihez, ami meg törött üveg, rozsdás vascső, semmire sem kellő PC meghajtó rögzítő idom, irattartó tálca a már rengeteg évvel ezelőtt kipofozott fiókos szekrényekből kitermelve, az mind megy ki a szemétbe!

   Hiába vagy ennyire szép, hiába tűnsz (velem ellentétben) komplettnek, teszek veled egy próbát, ami záruljon bármilyen eredménnyel, a következő lépés sajnos mindenképp az lesz, hogy elbontalak. Ezt nem gonoszságból teszem, hiszen ezt a gépet már eleve azért hoztam el a sittes konténerből, hogy belenézhessünk.

   Kikapcsolom, egyszerre lenyomom a három gombot, majd bekapcsolom, és akkor magától csinál valamit. Bár komolyan érdekelt, hogy mégis mit művelhet csak úgy egyszerűen magától, és persze készültem is rá, hogy ezt kipróbálom, a szétszedés közbeni lelkesedés (?) hatására ez a próba végül valahogy elmaradt.

   Az ábrasor természetesen nem egy Margarita koktél keveréséről szól (már csak azért sem, mert meg sem említ olyan összetevőket, mint mondjuk a tequila és a só), hanem az írógép betűit tartalmazó margarétafej cseréjének lépéseit vázolja fel.

   Mivel még nem csináltam semmit (mármint nem tettem kárt az írógépben), újra meginogtam, de mikor alaposabban megnéztem, hogy mit kellene tennem a bicaj ülésével, hogy újra stabilan egyben legyen az esztergán található alkatrészeivel, még tőlem is szokatlan lelkesedéssel tértem vissza az írógép boncolásához.

   Igen, jövök a szokásos műszerzsinórjaimmal, amiket alapértelmezettként ugyan nem tartok a pincében, mert ugye ide lentre mégis minek, csak mivel most épp kellettek, nagy ügyesen a kölcsönvettem őket a Normatest műszertől.

   A Kontrax (mint cég) egészen addig jól futott, míg csak fel nem húzták az Egressy és a Hungária sarkán álló irodaházukat. A bontásáról majd lesz is egy képsorom, és még videóm is van róla, mikor az ikonikusnak mondható torony torzója ledőlt.

   Ez pedig a tápegységé, amit le fogok mérni, mielőtt odakerülne a polcra a többi trafó közé. Mert ugye ha nincs rajta felirat (mármint az adatairól), az komolyan hátráltatja az újrahasznosítását. No nem mintha az éves trafófelhasználásom elérné az egyet...

   Ez egy hatlapfejű négyes csavar, ami mondjuk ritkaság. A másik ritkaság pedig az, hogy erről a csavarról lerí, hogy egy menetes szárból és egy anyából készült, amik aztán egy apró szegeccsel lettek összefixálva.

   Mikor már a ki tudja hányadik rugó, zégergyűrű, s más egyéb alkatrész akadt bele a cérnakesztyűmbe, mindig kihúzva belőle egy-egy szálat, rászóltam a gépre, hogy ha nem hagy fel a ruházatom amortizálásával, akkor be fogom ellene vetni a kalapácsomat is.

   A tepsiben látható alkatrészek a lomos pincébe valók, mely alkatrészekhez hozzácsaptam a centrifugából kibontott kapcsolót is, a trafót viszont kivettem közülük, mert az a szétszedendő panellal együtt felmegy a lakásba.

   Ehhez a képhez részemről azt szeretném hozzáfűzni, hogy sem a kertkapu újra lebetegedett zárját nem javítottam meg, sem a bicikli ülését nem csavaroztam össze, de még a margarétafejet is sikerült a pince mélyén felejtenem!

   Kezdetben még nagyon úgy volt, hogy a panelt a műholdvevő beltérivel együtt mosogatom el, ez a munkafázis azonban végül elmaradt, mert a panel egyáltalán nem volt poros. Az Epson nyomtatóból kibontott társa ellenben igen, amiről viszont lazán sikerült elfelejtkeznem. Mindeközben az esernyőtartóról egy gömb formájú webkamera lóg, mely tény számomra azt a lehetőséget vetíti előre, hogy a lakásban már megint nem az idei nyáron lesz teljes a rend...