Golyóscsap
(felújítás)

Volt egy olyan tervem, miszerint golyóscsapot szerelek a ház mögötti csapra. Meg
egy vízórát is tervezek ugyanoda felszerelni. Meg egy darabka slagot is. Miután
megtekintettem a boltban kapható háromnegyedes golyóscsapokon fityegő
árcédulákat, erről a tervemről rögvest le is mondtam. Mert ugye nem
a csap golyós, hanem én, ha zsebből veszek bármit is négy
számjegyű összegért a kerti csapra. Aztán megláttam
a piacon ezt a kis rozzant izét. Az eladó 1.000 forintos
kikiáltási árral nyitott, ez az összeg azonban kisvártatva
- konkrétan egymás kölcsönös elátkozása után - 200 forintra
redukálódott. Annyit pedig azért már csak megér egy ilyen több
ezer forintos csap! Gondoltam a tőlem megszokott elhamarkodottsággal.

Ez egy szűkítő, ami egyrészt a készülő projectbe nem kell, másrészt viszont
kifejezetten jól fog jönni, mert ennél a részénél fogva rá tudom tekerni
a fürdőszobában a csapra, hogy megnézzem, rendben működik-e.

Miután a próba megtörtént, majd csak kitekerem innen valahogy.
Kétség sem férhet hozzá, hogyha elbizakodottságra van
szükségem, nem kell érte a szomszédba mennem.

Jó lesz ez...
Jelentette ki a szerző bizakodón, miközben állításában kétkedve méregette a csapot.

Így van nyitva.

Így pedig zárva.

Íme a golyóscsap működési elve.

Akadnak rajta külsérelmi nyomok, de a vízvezeték
szerelők már csak ilyen durva emberek.

Mivel a tengely vége nem olyan, mint ami a szokásos csapokon szokott lenni, ezért
úgy döntöttem, hogy nem kap új gombot. No persze eddig még egyik lakó sem
követelt új gombot a nem is létező csapra, szóval ezt csak úgy magamtól
magamnak gondoltam ki, hátha találok valamit, amivel tovább tudom
hátráltatni ezt a projectet. Nem tudom, hogy meséltem-e már, de az
ilyesmiben (tényszerűen az önmagam akadályozásában) meglepő
eredményeket tudok felmutatni. A több évtizedes rutin ugye...

Mindeközben ezek a csavarok alaposan be vannak rozsdásodva.

Sajnos nem csak azért szedtem szét, mert hű akartam lenni a szétszedtem rovat
hagyományaihoz, hanem azért is, mert a fürdőszobában megejtett próba
eredményeképp kénytelen voltam. Konkrétam ami ereszték
csak akadt rajta, abból mindből dőlt a víz!

Az a fekete betét, az valami gumiszerű anyagból van.

A működési elvet gondolom szükségtelen hosszan fejtegetnem.

A nagy gumikarika a zárófedél tömítéséhez, a kicsi pedig a tengelyhez kell.
Akarom mondani kellene! Illetve van, csak eszük ágában sincs tömíteni.

Gondoltam nem adom fel olyan könnyen ezt a golyóscsapos dolgot. Elsétáltam
a sarki a csapboltba. A keresett felújító készletet természetesen nem itt,
hanem a város másik végén található kirendeltségükben lehet kapni.

Mivel inkább az elektronikai dolgokban vagyok otthon, mint az összes többi
szakmában, és még csak ebben sem nagyon, így meglepődve
vettem tudomásul, hogy létezik egyáltalán ilyen.

Na most ezzel egészen biztosan kezdenem kell valamit.
Mert ugye ezt így se össze, se szét!

Szétraktam az egész csapot apróra.

Hoztam a spájzból egy flakon 20 százalékos ételecetet, amit víz
helyett (hígítatlanul) beöntöttem az ultrahangos mosóba.

Kiválóan bomlik a vízkő az ecetben.

Pillanatok alatt olyan színe lett a víznek, akarom mondani
ecetnek, hogy már nem is lehet lelátni a mosó aljáig.

Míg a mosó dolgozik, nekiálltam felkutatni néhány tömítést.

Nem is gondoltam volna, hogy ilyen helyre kis készletet tartok belőlük.

Mivel semmiképp sem szerettem volna elkapkodni a dolgot,
bőven hagytam időt a vízkőnek az oldódásra.

 Az ultrahang és az ecet együttese egészen meglepő dolgokra képes.

Késő délután lett mire úgy éreztem, hogy az ecet már nem
csinál semmit, vele ellentétben nekem azonban kéne.

Ecet ide vagy oda, egy alapos súrolás mindenképp ráfért az alkatrészekre.

Ez szegénykém már korántsem százas, mert ugye apró foltocskákban
felhámlott róla a króm, de kerti csapnak azért talán még megteszi.

Nem azt akarom mutatni, hogy ez is mennyivel tisztább lett,
hiszen a külseje eddig sem volt koszos, hanem azt, hogy
most jött el az ideje, hogy kitekerjem belőle a szűkítőt.

Ha az alsógatyára munkásköpeny nem is egy szoknya, de arra azért jó, hogy
megértsem a lányokat. Mert ugye kifejezetten kellemes tud lenni,
mikor a kánikulában a menetszél legyezgeti a tojásaimat.

Gondoltam befogom a satupadba, aztán adok az arcának valamivel.

Tiszta hihetetlen, de találtam a szűkítőre illő csillagkulcsot. Sajnos mit sem ér,
ha egyszer a satupad nem képes megtartani a csapot. Mondjuk szó se
róla, ez az asztal inkább famunkákhoz való, mintsem vashoz.

Sajnos a satuval sem értem célt, mert úgy meg van szorulva a szűkítő menete, hogy
simán letekertem a kulccsal a munkapadról a satut. Aztán némi töprengés után
a következő összeállítással próbálkoztam: Munkapad, satu, franciakulcs,
csillagkulcs, és utóbbi kettőt egymáshoz képest gondoltam
tekerni. Eredmény természetesen semmi.

Kicsit később, miután megtaláltam ezt a másik franciakulcsot is, rápróbáltam
a feladatra mindkettőt. Az elért eredmény (konkrétan nulla) hatására
egyértelműen egyre csúnyábban beszéltem. Itt aztán félretettem
a kamerát egy biztonságos helyre, majd nekiestem a csapnak
mindennel, ami csak a kezem ügyében akadt. Na most csak
úgy magában a balta kevés volt, kellett hozzá a hőlégfúvó is.

Végül mintegy félórai kínlódás után megindult, majd apránként széttekeredett.

Most még csak azért próbáltam oda, hogy stimmel-e, illetve nem kócos-e a menet.

Ez a szűkítő annyira iszonyúan nézett ki, no meg a felújításához szükséges
szerszámaim is éppen szanaszéjjel voltak pakolva a pincében, hogy
képtelen voltam megállni, hogy egy kicsit ki ne pofozzam.

Bár jelen pillanatban nem kell semmire, de attól még sokkal
jobb érzéssel teszem el így, mint ahogy az előbb kinézett.

Kiraktam magam elé az új gumialkatrészeket.

Nincs kétségem afelől, hogy ez a gumikarika éppen odavaló.

Újra egyben, ha lustaságból is, de eredeti kéken hagyott gombbal.

Ellenőrizendő az eredményt, rákombináltam a fürdőszobacsapra.
Jelentem sikerült a felújítás, immáron sehol sem csepeg a csap!

A vízórát szerelek a kerti csapra, az már egy másik, nem szétszedős, hanem
farigcsálós történet lesz, gondolom majd valamikor a jövő héten.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.