Polaroid fényképezőgép
(gombhoz a kabát)

Szegény embert még az ág is húzza! Mert ugye elmegyek bicajozni
direkt az ellenkező irányba, nehogy vegyek valamit a piacon.

 

 

Erre fel érdekességeket találok az út szélén eldobálva. A telefon nem érdekes,
azt látok eleget munka közben is, de a Polaroid film az azért már valami!

 

 

Nem igaz, hogy elsőre elhoztam!
Másnap is arra karikáztam, s még ott voltak a filmek.
Ezek kifejezetten rám vártak, ezért nem lehetett őket otthagyni az út porában!

 

 

Hirtelen felindulásból vettem is a piacon a filmekhez két fényképezőgépet.
Gombhoz a kabát...

 

 

Nos így jártam...
Nem véletlenül dobták ki ezeket a filmeket.
Ezek annyira régiek, hogy bedöglöttek. Sebaj! Ha nincs film, szétszedhetem a gépet.

 

 

Na ez nem egy zsebre tehető méret.

 

 

Kinyitva pedig kifejezetten nagy.

 

 

Egyik szebb mint a másik!

 

 

Az alját is le lehet nyitni, ide kell beletolni a filmeket tartalmazó kazettát.

 

 

Egy dobozban két kazetta volt.

 

 

Dugjuk be, de ne piszkáljuk.

 

 

Ha bedugjuk, akkor elsőnek kiköpi a gép a filmeket fedő lapocskát.

 

 

 

Aztán egészen begerjedt, és magukat a filmeket is kiköpte.
Persze nem így kellene működnie, de beteg filmhez beteg fényképező dukál!

 

 

Nyakba akasztós. Láttam ilyet gyermekkoromban, nekem mondjuk nagyon tetszett.
Nincs semmi faxni, megnyomom a gombot, előjön a fénykép. Csak kicsit drága.

 

 

Végre valami nem Kínai!

 

 

A vaku a gép elejének felnyitásakor kerül elő, ami mondjuk minimum ötletes.

 

 

A középső lencsén keresztül fényképezünk, a jobb oldalin át nézzük a témát.
A balra lent látható jelek szerint még közelfényképezéshez is jó a gép.

 

 

Először nem akart lejönni, aztán feszegettem, de nem hagyta magát, végül letörtem.
Persze nem én törtem le, hanem csak a gép eleje.

 

 

Masszív vasrudak vannak benne.

 

 

   Ezek között ment át a film. Mivel kifejezetten szoros közöttük a hely, ezért a két vasrúd belepréseli a vegyszereket a filmbe. Illetve a filmben eleve benne vannak a vegyszerek, de csak a nyomáskor egyesülnek vele. Vagyis ennyire sikerült leegyszerűsíteni az előhívási folyamatot.
   A Polaroid amúgy most is gyárt ilyen gépet, csak az már nem ezen az elven működik, hanem úgy, hogy míg az eleje egy digitális fényképezőgép, addig a hátulja egy fotónyomtató.

 

 

Vigyázni kell az apró alkatrészekkel, mert lepotyognak az asztalról.
Például egy ilyen rugóra mezítláb rálépni, az nem éppen kellemes élmény!
Ha megtörténik az eset, rég elfeledett ősi családi átkok törnek belőlem felszínre.

 

 

A tárgyakkal (és az emberekkel is) mindig ez van.
Ha letépem az arcát, már közel sem néz ki olyan jól...

 

 

Itt ez a szép kis lencse.

 

 

Mi lenne, ha keresztülfotóznék rajta?
Mivel ez nem lett szép, ígérem többet nem csinálok ilyet.

 

 

Kirángattam a fényképezőgépet a házából.

 

 

Lencsevégre kaptam gépben található tükröt.
Ez a tükör vetítette rá a fotózandó tárgy képét a filmre.

 

 

Nos igen, az elektronikus dolgok fotóihoz könnyebben írok szöveget. Ugyan van
itt egy csomó minden, no de honnan tudjam, hogy melyik bigyó mit csinál?

 

 

 

Adtam a motornak áramot, mire fel nekiállt forogni.
Mozognak a... Szóval mozognak. Mit magyarázzam, mikor látod!

 

Nézzük meg ezt a fényképezőgépet egy másik oldalról.
Szerintem erről az oldaláról még randább!

 

 

Szemből sem valami szép...

 

 

Ezt szegénykémet rendesen kiterítettem.

 

 

SN28768, és SN28767 integrált áramkörök.
Frászparipa tudja mit csinálnak itt, de nem is érdekes...
Biztosan körökbe integrálják az áramot, aztán heccből csak félig vezetik.

 

 

Vajon mit csinálhat ez a behúzó tekercs?

 

 

Jól sikerült makro fotó egy fényérzékelőről.

 

 

Egyszerűen nem hagyott nyugodni az a hatalmas tekercs, ezért összeállítottam
egy mérőkapcsolást. Mintha eddig nem lett volna elég nagy a kupi...

 

 

 

Az elektromágnes a zárat mozgatja.

 

 

 

Közelebb mentem, hogy jobban lásd. A tekercset a hangfrekvenciás jelgenerátorom
hajtja, mégpedig meglehetősen lassú ütemben.

 

 

Kismotor, lencsék.
Gyermekkorom kedvenc játékai ezek...
Betettem őket a többi kacat közé. Valószínűleg még mindig nem nőttem fel.

 

 

Mivel a filmbe már beleszáradtak a vegyszerek, ezért a két henger
között átpréselődve már nem jut belőlük mindenhova.

 

 

A vakut elfelejtettem szétszedni, de persze ez a részlet sem ússza meg.

 

 

   Ez olyan kis kompakt, akár még jó is lenne valamire. A vakuval vigyázni kell, mert nem egy barátságos szerkezet! Az elem feszültségét feltranszformálja, majd felhalmozza egy nagy kapacitású kondenzátorban. Vagyis a kondenzátorban több száz voltos feszültségen hatalmas energia van! A kondenzátorban tárolt energia sül ki a villanócsőben. Vagyis ha ki tud sülni a kondenzátor, akkor van benne energia. Mivel a kondenzátor tárolja az energiát, ezért hiába vettük ki az elemet a gépből! Az alábbi videón a fentebbi állításaim bizonyítéka látható.

 

 

 

Amit mondtam, az jól hallhatóan szívből jött.

 

 

A kondenzátorban tárolt energia két apró krátert égetett a csavarhúzóba.
Szerencsétlen esetben ennyi energiával könnyedén kivégezhetjük magunkat!

 

 

   Na most ha a Polaroid fényképezőgépbe nem kell elemet tenni, akkor vajon mi mozgatja? A megfejtés az, hogy a filmkazettában van az elem. Ezen a fotón a jobb sarokban látható a filmkazetta gyártási ideje. A kazettát az elemmel együtt 1996-ban gyártották, a fotók 2008-ban készültek. Szóval az elem a kazettában 12 éves, de ennek ellenére forgatta a motort, valamint könnyedén feltöltötte a vakut!

 

 

Így néz ki a kazetta a filmekkel ha széttépem.

 

 

A papírlap közepére ragasztott valami, az egy különösen lapos elem.

 

 

Elvágtam egy filmet, hogy kiderüljön mi van benne. Szürke trutyi.

 

 

Elvágtam egy elemet is. Fekete trutyi volt benne
Az elem négy darab vékony cellából van összerakva.
Az elem ebben a felszeletelt állapotában is működőképes!

 

 

Mivel végeztem, az egész hóbelevanc megy a szemetesbe!

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.