Szobaventilátor
(bólogatós, kicsi, hiányos)

A szomszéd Lacitól kapott kincsek közül már rég szétszedtem a C64 tápegységet,
a szovjet lemezjátszó erősítőjét, és a trafós dobozt. Ami még hátra van, az a piros
akkutöltő, illetve a szakadt ventilátor. Ezeket azért kellene innen elrendeznem,
mert mindjárt itt az ősz, és ez itt a virágládák, illetve a locsolókanna helye.
Na most ahogy ez a gondolat átfutott az agyamon, ha szétszedni ugyan
még nem is álltam neki, de legalább eltettem őket a folyosóról.

Ez szegénykém annyira szakadt, hogy valóban rezgett a léc, miszerint így ahogy van,
szétszedés helyett inkább mégiscsak kivágom a kukába. Amiért ezt mégsem tettem
az egyrészt az, hogy korábbi szétszedésekben már többször is megemlítettem,
valamint nem ártana rendbe hozni, hogy legyen ami kevergeti a pincében
a levegőt, miközben én nagyban az alkatrészeket válogatom szét,
vagy mondjuk a kábelgyűjteményem rendezgetem el.

Az tuti, hogy a szigszalag alatt ragad, és azt én annyira tudom utálni...

No persze tudtam előre, hogy mit vállalok be,
mikor befogadtam ezt a szerencsétlent.

Na most ez nem csak a lehúzott szigetelőszalag alatt ragad, hanem mindenütt
máshol is. Az egyszerűen csak nagyon koszosnak nevezett rádióm jutott
róla eszembe. Meg persze az, hogy ezt inkább tényleg ki kéne dobni.

Reményeim szerint majd akkor lesz szükségem erre a képre,
mikor majd a vezetékeket forrasztom vissza a helyükre.

Első nekifutásra mindössze ennyire sikerült szegénykét szétcsapnom.

Ugyan annyira azért még nem szakadt, hogy ne jöjjek rá, hogy mi ez,
de ha esetleg mégsem sikerült volna, akkor ebből a feliratból
visszakövetkeztethetem, hogy ez egy asztali ventilátor.

Ugyan közel sem volt egyszerű feladat, de végül is sikerült róla lemosnom az idők
és a ragasztózás hagyta nyomokat. Az átlag kosz, az mondjuk még viszonylag
könnyedén engedett, de a ragacsmocsok ledörgölése közben már igencsak
komoly ellenállásba futottam. Az utolsónak megmaradt - valami egészen
szokatlanul makacs - foltokat már csak hígítóval sikerült eltűntetnem.
Fáradozásaimért cserébe olyan szép tiszta lett a ventilátor váza, mint
még valamikor újkorában lehetett. Ez persze a pincébe oly mindegy.

Ezen a polcon valaha az AEG kismagnó és a Nintendo lakott. Szóval ha
lassan is, de azért haladok. Most például azért lassan, merthogy
amekkora egy állat vagyok, még a motort is kimostam!

Miután a motor már több mint egy hete száradt a fűtésrásegítő előtt,
ha nehezen is, de sikerült rávennem magam az összeszerelésre.

Gondoltam ha napokon keresztül ennyire felmelegedett,
akkor csak kipárolgott már a tekercséből a víz.

Az eredeti kábelt két okból is le kellett cserélnem. Egyrészt vastag volt, ezért
nehézkesen tekeredett, másrészt nem tetszett a kábelvégi földelt
dugó, mert nem passzolt az ezeréves pincei elosztóba.

Ez olyan kis kompakt, mondhatni mokányul egyben van, hogy
az ember nem is feltételezné róla, hogy bármi baja lenne.

Márpedig szegénykémnek olyan beteg hangja van, hogy ezt semmiképp
sem szeretném hallgatni, miközben keveri nekem a pincében a levegőt.

Szétkaptam mint Floki a lábtörtlőt, mely tettemet
előbb takarítás, majd egy enyhe zsírzás követte.

A motort - csak hogy el ne repüljön - befogtam a satuba.

Nem csak egyszerűen forog, de el is csendesedett. Ez amúgy valószínűleg
nem fog sokáig tartani, ugyanis a motor tengelye nemcsak, hogy lóg,
de még üt is! Szerintem néhány nap alatt szétfogja magát rázni...

Gondoltam pikk-pakk összerakom.

Ez a rész annyira egyértelmű volt, hogy nehéz lett volna belekeveredni.

Mikor ezt a két letört kupakot megláttam, én is menten letörtem.

Még tiszta szerencse, hogy épp tegnap jártam nagyméretű alátétért a csavarboltban,
ezek mennyisége ugyanis annyira lefogyott, hogy nulla darabot találtam belőlük.

A PVC ragasztót nem vettem, hanem a pincei folyosón találtam. Lakásfelújítás volt
a házban, és a melósok valamiért letettek a pincém elé egy hatalmas papírdobozt,
tele mindenféle hasznos és persze haszontalan építési maradékkal. Befelé menet
ugyan épphogy csak kinyílt az ajtó, de azért befértem a résen. Na most amikor
kifelé jövet - kezemben egy a balkonra való frissen lakkozott deszkával - egy
kissé belerúgtam az ajtóba, de tényleg csak kicsit, épp csak lábbal nyitottam,
akkor az ajtó a papírdobozról visszapattanva majdnem fejbevágott. Na ekkor
történt, hogy olyan lendülettel rúgtam ki magam elől az ajtót, hogy ami az ajtó
előtti dobozban csak volt, az mind széjjelrepült! Én a részemről úgy hagytam az
egészet, szétborulva szétgurulva, csak mivel még két nap múlva is úgy volt ahogy
hagytam, így kénytelen voltam rendet csinálni. Ekkor kaparintottam meg
egy dobozka csavart, és ezt a flakon ragasztót, mint fájdalomdíjat.

Tudom, hogy nem tart annyira a ragasztó, hogy úgy tartsák a csavarok a motor házát,
mint ahogy eredetileg volt, de ettől függetlenül távtartónak azért még megteszik.

Már miért is férnének oda az alátétek?
Csak azért, hogy nekem jó legyen?

Annyira megörültem a motor elcsendesedésének, hogy a bólogató mechanika
működésének ellenőrzéséről teljesen meg is feledkeztem. Na most ha ezt így
megemlítettem, szerintem akár már csak ebből is kikövetkeztethető, hogy
ez bizony recsegett, kattogott, majd rendre elakadt, s mikor a beépített
racsnit óvatosan megpiszkáltam, akkor még el is tört! Amit a képen
látunk, az a racsni helyére gyorsjavításként befűzött gyorskötöző.

Egy kissé ugyan támolyog a tengelyén, de már nem akad el, és pláne nem zörög!

Először még úgy voltam vele, hogy a fölös részeket kivágom fűrésszel,
csak aztán persze gyorsan rájöttem, hogy szegény szerszámot nincs
elég hely tologatni. Már úgy értem, hogy egyszerűen nem fér oda.

A tapétavágó kés viszont odafért, mint ahogy most már az alátétek is.

Eddig jó! Jelentette ki a szerző elhamarkodottan, majd újra elővette a Weller pákát
a jobb alsó fiókból, beröffesztette a pákatrafót, kiforrasztotta a vezetékeket,
kifűzte a helyéről a kábelt, majd kisvártatva befűzte a valódi helyére.

Ez kérem majdnem olyan lett, mint egy új! Mondjuk a bólogatóját azt nem lehet
kikapcsolni, és a ventilátor lapátját (vagy talán inkább engem) védő rács sincs
meg, de adott felhasználás esetén ezek nem különösebben lényeges eltérések.

Miközben én a pincében keverem a szart, ez a masina a levegővel teszi ugyanezt.
No persze csak addig, míg óvatlanul fel nem rúgom. Ezt ki tette ide az ajtóba...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.