Belefaragom a lyukfűrészt a munkapadba
(amilyen egyszerű, olyan nagyszerű project)

Azt a célt tűztem ki magam elé feladatul, hogy mint a múltkor az orosz
körfűrészt, úgy ma ezt a szúrófűrészt építsem be a munkapadba.

Valamilyen szinten persze meg volt oldva a feladat, de ez egy annyira korai verzió,
hogy mikor ezt a képet lőttem, akkor még nem volt lebetonozva a pince előtt,
linóleum meg pláne nem volt rajta! Na most amit ezen a képen látunk, az
fogalmazzunk úgy, hogy már majdnem jó. Szóval ma mindössze csak
ezt a "majdnem" szócskát kell eltűntetnem a mondatból. Hát ja.

Először is leszereltem a gépről az alját. Nem gond ha nem lesz rajta, mert ehelyett
a gép helyett - bár semmi különösebb baja sem volt - már vettem egy újabbat.

Lemértem, hogy milyen vastagságú fadarabra lesz szükségem. Miután vagy tíz percet
keringtem, de nem találtam megfelelő vastagságú, illetve keménységű fadarabot,
ezért újra lemértem, majd meglepve vettem tudomásul, hogy milyen alaposan
sikerült magamat elkalibrálnom a megszülendő távtartó vastagságát illetően.

Nem feltétlenül kellett volna ennyire cifrázni, csak gondoltam ha
már egyszer nekiálltam kifaragni, akkor megadom a módját.

Mivel a csavarok feje kicsi, hogy ne roncsolják a munkapad
anyagát, ez okból túrnom kellett hozzájuk két alátétet.

Ezek a valamik eredetileg arra valók, hogy kifúrja
velük az ember a bútorlapba a zsanérok helyét.

No persze furatsüllyesztésre is tökéletesen megteszik. Erre amúgy azért
volt szükség, mármint a csavarfejek síkba süllyesztésére, hogy ne
tudjon beléjük akadni a munkapad tetején tologatott anyag.

Miután meghúztam a csavarokat, alaposan megvizsgáltam a konstrukciót.
Az előző verzióval ellentétben, ebben a változatban esze ágában sincs
oldalra megbillennie a gépnek! A háttérben amúgy a múltkoriban
összebarkácsolt szalagcsiszoló állvány fehérlik, amit ma hol
asztalnak, hol széknek, hol funkciója szerint vetettem be.

Na mit felejtettem el? Kivágni a munkapadból a fűrészlap helyét.

A kimaradt műveletet - az egyszerűség jegyében - magával a fűrészgéppel
végeztem el. Ez konkrétan úgy történt, hogy bekapcsoltam a gépet, majd
rátekertem a satupad innen nézve bal oldali deszkáját a kurblikkal.

Gondoltam megnézem, hogy tudok-e vele vonal mellett haladni.
Már úgy értem, hogy stabilan, mindenféle kacsázás nélkül.

Azt a kanyart ott középen, azt természetesen csak játszásiból követtem el.

No persze nem csak laminált padlót, hanem bútorlapot is lehet vele vágni. Egy kissé
ugyan unalmas, mert lassan megy, ugyanis nem kapcsoltam be a gépen az előtolást,
cserébe egyenes marad a vágási vonal, illetve nem tépkedi a penge az anyag szélét.
Az unalmasságról pedig csak annyit, hogy mivel ezentúl nem kézből kell tologatni
a gépet, vagy legalábbis sok munkánál nem, mert oda lehet ülni a feladat elé egy
hokedlire. Szóval csak ücsörögnöm kell és bámulni, ahogy fogynak a vonalak.

Ha már épp össze volt állítva a konstrukció, gondoltam megizzasztom kissé a képen
látható rengeteg vonalat tartalmazó fűrészelési feladattal. Ez egy szerszámtartó
lesz, de ennek történetét majd valamikor máskor mesélem el. Na most az
derült ki, hogy fűrészeléskor a pormaszk viselése felettébb tanácsos,
merthogy a penge éppen arra köpi a port, amerre az orrom van.
Mondjuk az igaz, hogy én vagyok aki mindenbe beleütöm...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.