Utcán talált mélyláda
(hangszórók nélkül)

Szóval az úgy volt, hogy miközben én békésen karikáztam valahol az Ilka utcában,
egyszer csak a járda és egy üres telek közötti fűsávból rám ordított ez a hangfal.
Na jó. Legyen. Beismerem. Nem ordított, hiszen ennek láthatóan rég odalett
a hangszórója. Na most akár hiszitek, akár nem, nem hoztam el! Legalábbis
első látásra még nem. No persze miután a kihagyott lehetőség hatására két
napig hánykolódtam az ágyamban álmatlanul, csak újra odaevett a fene.

Felcsaptam a bicaj csomagtartójára, mondván ha annyira jönni akar, akkor jöjjön.

Sokáig hatalmas megbecsülésnek örvendett. Konkrétan a zöld szemetes
vödröt tartottam rajta, hogy ne kell hozzá olyan mélyre lehajolnom.

Idővel persze, egy rendrakás, illetve a két polc ide történő áthozatala alkalmával a
rozzant mélyláda is bekerült a többi feldolgozandó kincsem közé. Természetesen
szintén idei terv, hogy ezeket, mármint az elpusztíthatókat, szépen sorjában el
is pusztítsam. Na most nem állítanám, hogy nincs haladás, hiszen már mind
a Fujitsu, mind pedig Epson nyomtatót ledaráltam. Azért velük kezdtem
a sort, mert ők voltak a legnagyobbak, velük tudtam a leglátványosabb
haladást elérni. No nem mintha nem tolnék be azonnal a felszabadult
helyre valami másik kincset, de azért már látszik egy kicsit a zömülés.

Ugyan fel fogom vinni a lakásba egy próba erejéig, de a dobozból
történő kiszerelést még itt a pincében gondoltam megejteni.

Azt mondja az egyik ábra, hogy nem szabad a kukába dobni.
Mondjuk igaz ami igaz, nem ott volt.

Épp egy ilyenre volt szükség pótlásnak a múltkor boncolt
Poppy magnóhoz. Szóval ha másért nem is, de már csak
ezért az egy szem alkatrészért is érdemes volt elhozni.

A jack aljzatba csatlakozott a két szatellit hangfalacska kábele (ezek nem voltak
mellette a fűben), míg a tőből kivágott árnyékolt kábel immáron már csak
néhai végén található dugót a műsorforráshoz kellett csatlakoztatni.
Felül az a fura jel azt jelenti, hogy ott jön ki a dobozból a meleg.

Mivel még a két hatalmas lyukon keresztül sem fértem hozzá a szétszereléshez
szükséges mértékben a doboz belsejéhez, így kénytelen voltam
egy igencsak drasztikus megoldáshoz folyamodni.

Egyszerűen körbetoltam a doboz szélén a motoros fűrészt.

Így azért már csak könnyebb dolgom van, mint holmi kerek
lyukakon keresztülnyúlva, vakon babrálni a csavarokkal.

Vajon mi a jó édes anyukájukért tettek ebbe a pozícióba azok a nyamvadt kínaiak
a szükségesnél kétszerte hosszabb csavart? Na most amúgy nem zavart volna,
csakhogy a másik végét ráadásul még le is festették! Vagyis ezt a nyomorult
csavart csak úgy sikerült kitekernem, hogy közben végig fognom kellett
a másik oldalról az anyát. Odafent a lakásban persze van hozzá illő
csőkulcs, csak ugye idelent minek? Na most már ezt is tudom!

Persze hiába tekertem ki a borotvacsatlakozó aljzatot tartó csavarokat, ha egyszer
nem fér át a lyukon, illetve nem engedi kihúzni a dobozból a kábel. Na de
velem akart kib*szni? Hát hülyegyerek! Még páka se kell hozzád!

Mivel még ott volt mellettem a motoros fűrész, szóval még csak elő sem kellett
húznom a polcból, és még a kábele is be volt dugva a konnektorba, olyan
rutinosan csaptam le a géppel a doboz sarkát, mintha nem most
követtem volna el ilyen állatságot először. Pedig de!

Na most azt elismerem, hogy a famunkákat illetően nem ez lett
életem főműve, de az biztos, hogy ez egy szép nagy lyuk!

Ez pedig itt már maga a zsákmány, vagyis az aktív mélyládából
tápegységestül kitermelt háromcsatornás erősítő.

Ezt csak azért tettem el, mert a múltkor csináltam egy csomó
dobozt a Salgó polcokra, és az egyikre azt írtam (bár
még csak képzeletben), hogy műanyag darabok.

Ha nincs leégve a trafója, akkor már csak ezért megérte elhozni.
No nem mintha nem lenne két polcnyi trafóm...

A panel mintázatán nem látszik sérülés.

Az alkatrészes oldalról nézve sem ötlik szembe semmi látványos hiba.

Egy 10 voltos másfél amperes trafó, az mindig kell, hogy legyen a polcon.
Na ezen a vonalon elindulva, már rogyadoznak a polcok a pincében!

Elsőre rájöttem, hogy azért nem szólal meg, mert a sárga vezetéket testelni kell.

Kapott a bemenetére egy dupla RCA aljzatot.

A szatellitek irányába pedig egy jack / RCA átalakítót.

Az apró hangszórókba épített különkábelezett mély hangszórókat
egy újabb dupla RCA aljzat közbeiktatásával kötöttem be.

Búgójelre tesztelve jó.

Na most ahhoz képest, hogy milyen kis gagyi, illetve
az utcán találtam eldobva, nincs is rossz hangja.

Csak ültem és néztem, mert képtelen voltam eldönteni, hogy mi legyen. Ez simán
van annyira aprócska, hogy így ahogy látod, plusz a power gomb, plusz egy
hangerőszabályzó potméter, valamint egy M531-es magnóból kitermelt
dupla kivezérlésjelző műszer, még így együtt is simán beférnek mondjuk
a számláló jelfogó vizsgáló dobozába. Vagy akár a PC kapcsoló dobozba.
Vagy reszelek egy dobozt nekik jómagam, akár műanyagból, esetleg fából.
Vagy benne lehetnének a dobozban maguk a hangszórók is. Mivel
nem tudtam eldönteni, hogy mi legyen, ezért feladtam.

Visszatettem a hangfalakat a polc tetejére, az erősítőt meg eldugtam a pincébe.
Ahogy magamat ismerem, éppen ugyanúgy nem fog kelleni, mint az Orionton
rádió, a szovjet összeszerelős, az amerikai középhullámú, vagy a jobb felső
sarokban porosodó örökmozgó. No persze ha bevethető állapotban lenne,
mint az a két kishangfal, amit épp most tettem ide vissza, akkor talán...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.