Krups kávéfőző
(na ezt aztán apróra)

Ugyan vannak már eredmények, de kacatom is annyi, hogy abból egész egyszerűen
képtelenségnek látszik kilábalni. Bár a mélyládát már szétszedtem, a talpas lámpát
pedig szépen kipofoztam, ellenben a kiskocsi a gázpalackhoz, valamint a jelenleg
épp a biciklikosárban tartózkodó mozgatható lámpa a pincébe elnevezésű
projectem, na az még valahogy nagyon távol áll a befejezéstől.

Hűtőből kiszerelt kompresszorból szerencsére már csak ez az egy van, mert a másikat
már rég szétszedtem. Viszont ezzel is kéne kezdenem valamit. Mert ha nem? Akkor
mégis mi a csudának őrizgetem? Mondjuk ezt a kérdést a képbe jobbról belógó
néhai betárcsázó szerveremmel kapcsolatban is feltehetném.
No de merek én magamtól kérdezni?

Ha elbontanám a másik pincéből a két benzinmotoros fűnyírót, akkor átvihetném
oda a kerti dolgokat. Madáretető, szita, slag, palántázó, meg ki tudja mi minden
van még itt elrejtve. Ami viszont egyáltalán nincs elrejtve, az a flex
állványával átellenben látható csomag.

Vagyis konkrétan ez. Mivel ez is beletartozik a "nem kell, de sok helyet foglal"
elnevezésű csoportba, így mint megannyi másnak, ennek is előresoroltam
az elbontását. Mivel már mind a Fujitsu, mind az Epson nyomtatót
elpusztítottam, így a pince ezen traktusában már csak ez
a kávéfőző, illetve egy fénymásoló maradt.

Na most az gondolom érthető, hogy miért ezt választottam. Nem? Akkor elmondom.
A fénymásoló egyrészt koszos, másrészt ehhez képest rengeteg csavar tartja össze.

Amúgy így kell nézni, nem pedig mint az előző képen, vagyis fejjel lefelé. Már ha
van egy ilyen masinának egyáltalán feje. Ezt amúgy egy barátomtól kaptam, aki
mielőtt rám sózta volna, udvariasan megkérdezte, hogy kérem-e. Én meg ugye
meglehetősen nehezen vagyok elképzelhető, amint épp ellenállok a kísértésnek.

Lehet a gombjait tekerni, meg persze nyomkodni is, mire fel
a masina kávé címen csuda dolgokat készít. Én paraszt
meg port szórok a melegvízbe, s azt iszom mint kávé.

Így alulról belenézve egy kissé hiányosnak tűnik.

A hiányzó alkatrészeket az összegyűrt csomagolásban találtam meg.

Ezt felismerem, ebbe a tégelybe való a kávé.

Ez meg gondolom...
Na jó. Beismerem. Fogalmam sincs, hogy mi ez!

Ez persze nem akadályozott meg benne, hogy szétszedjem.

Ezek az alkatrészek a múltkori nyomtató és fűtőtest boncolásokból maradtak meg.
Mivel még bőven van hely a nápolyis vödörben, ezért a kávéfőzőből kiszedett,
újrahasznosításra alkalmasnak tűnő alkatrészeket is ebbe dobom. Meg persze
mellé is, mely apróbb kincseket valószínűleg a porszívóval fogok megetetni.

A kávétartó nyelén találtam egy open gombot. Megjegyzem furcsálltam
is az előbb, hogy milyen nehéz levenni ezt a részletet a gépről.

Az eject gomb megnyomása által lehet kiköpetni a tartóból az összeállt zaccot.

Bár hasonló a nevük, de ez nem ágyúgyári termék.

Mivel valahol csak el kell kezdeni a szétszedést, ezért addig rángattam
szegény masinát, mígnem sikerült belőle kihúznom ezt a két izét.
 

Gondoltam körbefotózom, mielőtt még teljesen elpusztítanám.
Innen nézve a vízszintjelzőt találtam érdekes részletnek.

A hiányos szerviz cetli okán már sosem tudjuk meg, hogy mi volt a baja.

Mivel még sosem láttam ilyet közelről, csak a nagyon egyszerű magyar változatát,
így őszinte érdeklődéssel csodálkoztam rá a mindenféle ajtók mögül előbukkanó,
illetve kihúzható alkatrészeire. Ez persze korántsem menti meg a szétszedéstől.

Míg az átlátszó víztartó tégely könnyed kiemelése közben az erőltetés kérdése fel
sem merült, addig az őt korábban takaró fedelet pusztán izmaim megfeszítésével
távolítottam el. Magyarul letörtem. A fekete borítással ellentétben én magam
persze nem, hiszen a szerencsétlen sorsú kávéfőzővel ellentétben,
én pontosan tudtam, hogy ez lesz. Lerombolom, mint
múltkor a három Tesla B4-et.

Egy darabig szemeztem a fényes lemezekkel, majd
úgy döntöttem, hogy nem fogom őket megtartani.

Először még úgy voltam vele, hogy ugyan mit keresne a pincében
torx fejű csavarokhoz való szerszám, majd meglepődve
vettem tudomásul, hogy mégiscsak van.

Mondjuk a kitekert csavar ellenére sikerült szegény
gombot tengelyestül kitörnöm a helyéről.

Kicsit kaotikusak ezek a képek, mert hol egy sárga vödör, hol meg a bicikli kereke
lóg be oldalról. Ezzel a problémával sajnos nem tudtam mit kezdeni, mert sehogy
sem tudtam a hófehér papírost odavarázsolni a kávéfőző mögé. Az pedig, hogy
az ezen a képen épp nem látszó közelebbi sárga ajtót becsukjam, na az meg
nem jutott eszembe! Amúgy amit ezen a képen látunk, az a kávéfőző
hátulról, levett hátlappal, fejjel lefelé fordított állásban.

Egy kissé kezd elegem lenni a készüléket összetartó csavarokból,
melyekből még ezen kihúzogatott gumilábak alatt is találtam.

Na most nem sok mindent tudok mondani erről a masináról, hiszen sosem láttam
működés közben, de ráfogni, hogy ürest dobozt sóztak rám, na azt nem lehet!

Ez az alkatrész csinál valamit a vízzel.
Gondolom vagy szívja, vagy tolja.

Ez a panel felel az áramellátásért, illetve a logikus viselkedésért.
Már ha van egyáltalán ilyenje egy kávéfőzőnek...

Ez egészen biztos, hogy fűti a vizet.

Komolyan mondom, hogy ráment fél órám, mire idáig eljutottam!

Ha minden csavar kitekerésére csak fél percet számolunk, valamint a képen
láthatóakhoz hozzáadjuk azokat a csavarokat is, melyek jelenleg a pince
előtti linóleumon vannak szétszórva, mindjárt hihetővé válik a fél óra.

A szétcsavarozható részeken túl vannak benne olyanok is, melyeknek egészen
egyszerűen lusta voltam megkeresni az eredeti rögzítési módját. Szóval
az a készülék közepéből kiálló csavarhúzó, az oda be lett
döfve, majd fel lett vele tépve a borítás.

Aztán akadtak olyan csavarok is, melyekhez alig fértem oda
az amúgy nem különösebben hosszú csavarhúzómmal.

Mivel a finom (?) erőszaknak nem engedett, ezért mondhatni bedurvultam.
Na nehogy már a kávéfőző mondja meg, hogy mit veszek le róla!
Mondjuk a jobb oldali az egy felnyitható ajtó volt,
amit eddig észre sem vettem.

Mivel az egyik oldalán szálcsiszolt, a másikon meg ilyen szép fényes lemezt
egyszerűen kidobtam, ezért akár fogadni is mernék rá, hogy egy darabka
fényes lemezt keresve, napokon belül itt fogok keringeni a pincében.

Újabb maréknyi csavar kitekerése után sikerült kettéhúznom a masinát.
Már ha ezen tettemet valamiféle sikerként lehet elkönyvelni...

Arról nem volt szó, hogy egy mini atomreaktor is van benne!

Ennek nagyon fog örülni egy kukabúvár, merthogy ez bizony tömör fémből van.

Ez nem az előző, hanem ez egy azoknál újabb marék csavar.

Amit szétszedés közben nem tudtam hova tenni,
azt egészen egyszerűen leszórtam a földre.

Ezek a vezetékek úgy keletkeztek, hogy levágtam a végükről a mindenféle sarukat.
Azért teszem el őket, mert valami fonott mintájú hőszigetelő réteg is van rajtuk.
Most még nem tudom megindokolni a létüket, de ami késik, az nem múlik!

A nagyját kézzel szórtam be a szemetesbe, míg az apraját a porszívóval etettem meg.

Na most az úgy van, hogy ahol most vagyok, az tulajdonképpen a fáspince.
Mivel valaha csak ez az egyetlen pince volt a birtokomban, így mindent itt
voltam kénytelen elhelyezni, s a motoros alkatrészeket tartalmazó
dobozaim azóta is itt vannak. Gondoltam hátha akad
köztük egy olyan, amibe illenek a csövek.

Mivel a fék és karburátor (még ezt a párosítást) feliratú dobozban egy centi cső nem
sok, annyit sem találtam, így a frissiben kitermelt kincseket a vezetékes dobozban
helyeztem el. Na most az igaz, hogy ez jelen pillanatban teljesen lényegtelen,
ellenben biztosan nagyon jól fog jönni ez az információ, mikor
a képen látható csöveket keresem.

Szétszedés közben egy csomó alkatrészt nem a szemetesbe dobáltam,
hanem félretettem, mondván majd a végén átnézem őket, s majd
csak akkor döntöm el, hogy kellenek-e, vagy sem.

Mivel a jobbra látható bigyó nem vált be csapágyháznak, ezért kidobtam.

Ezek a lemezek viszont kellhetnek, mikor majd épp valami ilyesmire lesz
szükségem. Ha addig élnék, míg csak az összes kitermelt kincsemet
újra nem hasznosítom, szerintem látnám kialudni a napot!

Nyomógombos panel, bonyolult kapcsoló, tápegység relékkel, hőkapcsolók,
meg egy hármas csoki. Ha mint a nők, úgy a férfiak is hordanának
magukkal retikült, ezeket én mindig vinném magammal!

Ez a víz felmelegítésért felelős alkatrész olyan tiszta, mint újkorában!
Csak ezzel sajnos egyáltalán nem sikerült meghatnia, így kidobtam.

Ezt a pumpának (esetleg szivattyúnak) látszó alkatrészt viszont eltettem.
No nem mintha szükségem lenne rá, csak gondoltam van ez annyira
érdekes, hogy igazán kaphatna egy saját szétszedtem cikket.

A maradék összetevők zöme a kukában végezte.

A hatalmas fémkorongot, illetve az alátétként újrahasznosítható
kisebbet viszont eltettem. No de mi lehet az a fekete doboz?

Kettő megy be, egy jön ki, mégsem az igazság csarnoka a Mad Max háromból.

Víz kóvályogtató doboz?
Zsupsz a kukába!

Már úgy értem, hogy ebbe a szemetesnek használt bádogbigyóba.

Ez a masina, bár Kínában készült, de egyáltalán nem bóvli!
Még a dobozában is két űrhajóra való anyag volt...

Ezeket a hőálló csövecskéket a kábelezés saruiról húzkodtam le.

Ezek itt hőbiztosítékok. Ezek tuti, hogy kapni fognak egy saját cikket!

Ennek a kézszárító gépnek csak annyi köze van a kávéfőzőhöz, hogy egyrészt ez is
a nagydarab kategóriába esik, aztán ez is fűt, harmadsorban pedig valószínűleg
ez lesz a következő boncalany. Amúgy azért került ide a képe, mert néhány
a kávéfőzőből kitermelt alkatrésszel - levezetésképp - átsétáltam a másik
pincébe, s a helyretételüket követően azon kezdtem el merengeni, hogy
mit lehetne lekapni a polcról, majd úgy szétszedni, hogy mint a kávéfőzőnek,
lehetőleg nyoma se maradjon. Persze nem csak ez az egy tétel akadt, de a többit
most inkább nem sorolnám fel. Amúgy ez nem igaz, mert elkezdtem, csak töröltem.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.