CD walkman
(kettő volt itthon, persze egyik sem működött)

Mikor az első CD játszók megjelentek, beborították a fél asztalt!
Vagy legalábbis akkorák voltak mint a többi Hi-Fi komponens.
Most meg belefér az ember zsebébe, vagy ellötyög az övén.
Persze azok a régiek még ma is működnek. Ezek meg...

Mekkora szám volt a 80-as években egy CD játszó! Haverok a csodájára jártak!
Egy nagyon buta, nem túl szép arcú DUAL valamit vettem a bizományiban.
Kishibás volt, de javítható. A korabeli szervizszínvonalra jellemző, hogy
nem jöttek rá a bajára. Ezt mindössze abból gondolom, hogy volt rajta
egy "nem javítható" írka-firka matrica. A mechanikát tartó gumik
összementek. Ettől persze az egész mechanika leült a doboz
aljára, és ha csak ránéztem, már ugrott is a lemez!
3 db 5-ös alátéttel orvosoltam a problémát.

Kb. ennyi gomb volt az előbb említett asztali lejátszómon is, csak annak
zöld LED kijelzője volt, és azt a gépet ezzel ellentétben megjavítottam.

De jó! A holdon is lehet használni?
Majd ha arra találnék menni, akkor magammal viszem!

Ha megnyomom a gombot, akkor felugrik a pici tető. Valamiért szerették nézni
a népek a CD játszó lemeztányérjának nyílását. Ugyanígy csodájára jártak
annak is, ha egy kazettás deck ajtaja nem kiugrott, hanem lassan nyílt ki.

Adhatunk rá plusz mély hangot a már említett kapcsolóval, és persze hangerőt is.

Nemcsak fejhallgató, de ennek a készüléknek még vonalkimenete is van.
Mondjuk fel lehet róla venni a lemezeket kazettára, csak mondjuk minek?
Ha egyszer van hordozható CD játszónk, minek a kazetta?
Vagy mondjuk össze lehet dugni az autórádióval.

Az elemtartó fedele ötletes megoldású. Nem esik le
ha kinyitjuk, s így valószínűleg nem veszik el.

Ezt rá kell írni, hogy tudja a nép, hogy ne nézzen bele. A lézer ugyanis képes rá,
hogy kisüsse a szemünket, de minimum lesz tőle néhány pixelhibánk.

Címke...

Az elemeken felül akár még külső tápról is megy.

Íme egy kagyló igazgyöngy nélkül...

A lemeztányér és az olvasófej.

Ha akku van benne, akkor tölteni is tudja. Na ez ügyes!

Tök rendes a gyártótól, hogy megjelölte hol vannak a csavarok.
No nem mintha jelölés nélkül nem látszanának...
Vagy rejtett csavarok is lennének?

Feltéptem a gumilábat, de nem volt alatta semmi.

Az egész dobozt kinyitva viszont már látszik ez az...

Ez itt a mechanika.

Ez pedig az elektronika.

Törpe kapcsoló, törpe potméter.

Ez a rész a tápegység, amit amúgy a tekercsekről lehet felismerni.
A tekercseket meg arról, hogy karcsúak a kondikhoz képest.

Gondolom a becsukott dobozfedél nyomná neki az érintkezőt a rugónak.

Gondoltam becsapom. Összeharaptam az érintkezőket egy krokodilcsipesszel.

Lehet, hogy ezért nem szól?
Mégis miből gondolhatja ez a kis hülye, hogy a holdon van?

Ez a pici kapcsoló figyeli, hogy be van-e csukva a doboz.
Megpróbáltam becsapni, de fel sem pörgette a lemezt.
Meg sem mozdult, pedig ez volt az utolsó esélye...

Rontom bontom pattogtatom széjjel.

A kijelzős gombos panel hátulról.

No persze szemből sem sokkal érdekesebb...

Pici buta LCD kijelzője van.

Ezek itt úgynevezett béka gombok.

Van ilyenben vásári játék is béka néven, az is pattog ha nyomkodjuk.

Nincs itt semmi érdekes...

Mondjuk itt ez a villanymotor.

Ez a lemeztartó van a másik végén. Na ezt elteszem.

Itt ez a pici motor, amiről az jutott eszembe, hogy mi lenne ha tönkretenném?

Attól van ilyen hangja, hogy a megszokott 3 volt helyett 70-et kap.

Micsoda kis vézna forgórésze van...
Persze a CD lemezt nem fogja le semmi, meg az sem
baj ha nem forog egyenletesen, szóval nem kell hozzá precíz meghajtás.

A kommutátornak nyomódó érintkező páros egyik kefe eldeformálódott.

Már megint egy motor...
Ez tologatja az olvasófejet a lemez alatt.

A rohangáló motor példáján okulva (mint az látható) ezt a motort befogtam
a fogómba. A fogón amúgy a fürdőszoba felújítás nyomai láthatók.

Unalmas vagyok ezzel a 70 voltos tápegységgel...
A következő megölendő motort majd a 230-ba dugom be!

Azért állt meg a motor az előbb olyan hirtelen, mert a nem tervezett szokatlanul nagy
fordulatszámtól egyszerűen bedobta a tekercselődrótját az álló és a forgórész közé.

Az a két fényesebb valami, az két pici mágnes.

Ez van betéve a két mágnes közé.
Ezt a kis valamit csak a saját tekercselődrótja és a mágneses tér tarja a helyén.
Mikor ezt a megoldást megláttam az első CD lemezjátszómban, azt hittem hogy
a huzal azonnal el fog törni, mert a kicsit ferdén betett lemez miatt ugrált a fej.
Azért ugrált, mert a közepén látható lencse segítségével mindenáron fókuszálni
akarta a lézersugarat a lemezre. Mondjuk sikerült is neki, csak rossz volt nézni!

Ez egy sikeresen lefotózott picinyke optikai elem a lézer fényének útjában.

Lézer ide vagy oda, a leghasznosabb dolog ez a teleptartó rugó.
Merthogy ez talán még jó lesz egyszer valamibe pótlásnak.

Na most ebben az elektronikában nem sok újrahasznosítható alkatrész van.

De nézzük a másik masinát, hátha ez még működik.

Nem hogy "BASS", hanem egyenesen "SUPER BASS", ami azért nem mindegy!
Ráadásul mindezt dinamikusan teszi...

Ez bóvlibb szerkezet mint amit az előbb láttunk.

Cserébe viszont ennek legalább felpörög a motorja.

Úgy látszik ide is jutott a kínai selejtes kondenzátorokból.

Mozog benne a kiolvasó fej, azaz keresi a szemével a lemezt.

Odaadtam neki a ZUM együttes "Hárman a réten és akkor megy" című albumát.
Ha azt mondja magáról hogy "super bass", akkor egye.
De nem eszi, fel sem ismeri a lemezt...

Akkor ez is megy a levesbe!

Ez bizony elég trágya szerelés. Összevissza görbítgetve vannak
benne az alkatrészek, hogy egyáltalán elférjenek.

Hogy a hosszú menetes orsó mire lesz jó, azt most persze még nem tudom.

Egy kicsivel több hely lett a polcon.
Nemrég a szokásos "ötvenivel" szlogent kántálta a cigányasszony a piacon.
Előtte rengeteg Walkman és discman hevert a gyékényen, de én tartottam magam!
Mondjuk a SONY walkman ötvenért azért megingatott, de azt majd legközelebb.

Ennyi maradt az egészből.
Itt a vége fuss el véle...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.