Zsebműszer
(de előbb rengeteget mellébeszélek)

Néha - mondhatni - alkotói válságba kerülök. Csak ülök a székemben és nincs
kedvem semmihez. Kirakósozom, vagy valami régi újságot lapozgatok. Nyáron
még csak hagyján, ilyekor felpattanok a bicajra és huss! Már javítom is a defektes
kereket. Aztán van, hogy írnék valamit, de nincs kész egy fél szétszedtem fotósorozat
se. Ilyenkor téblábolok a szobában, felmérem a helyzetet, aminek általában nem
szétszedés lesz a vége, hanem elkeseredés. Olyan nagymennyiségű kacatot
halmoztam fel, hogy sosem fogom tudni mindet bemutatni. Ilyenkor
elgondolkodom. Most akkor panaszkodom, vagy dicsekszem?
Mert ugye kacat ide, kacat oda, ragaszkodom a lomokhoz!

Lelöktem a kupakot a fényképezőgépről. Illetve lelöki a kitolódó optika magától,
ha épp elfelejtettem levenni. Na most azt vettem tervbe, hogy először magát
az asztalt szabadítom fel. Az a fadoboz, amibe belesepertem a lomokat,
az már majdnem üres. Nézzek onnan valamit? Tudom mi van benne.
Maradékok, amikhez nem volt kedvem. Inkább bele sem nézek...

Levettem egy dobozt a polcról. Volt rajta egy címke: Rádiót építek
Ööö... De nem most!

Erre a dobozra is ugyanaz volt írva, mint az előzőre.
Hát, ez a rádió sem ma fog megszólalni...

Ezt a rádiót (akár hiszed akár nem, ez ugyanis az) viszont már hallottam szólni.
Már csak pár hét munkára lenne szükség, hogy bedobozolásra kész állapotba
kerüljön. Van nekem most ingerenciám belekezdeni egy párhetes projectbe?
Hát... Izé... Nincs.

Mi lehet a faládikában? Rádióépítéshez való alkatrészek.
Ma nincs kedvem összerakni semmit.
Mondjuk szétszedni se.

Pedig alany az akad itt bőven. Egy ilyen képről nem is lehet csak
úgy egyszerűen beszélni, mert ahhoz túl sok téma van rajta.

Gondoltam szűkítek kicsit a látószögön, de ez így még mindig túl sok.
Itt vannak például a hangszórók. Majd lesz hangszórós szétszedtem is.
Még egy lengőnyelvest kellene keresni, meg mondjuk egy gerjesztettet.
Gerjesztettet láttam is egy barátomnál a pincében. Majd elhozom ha még
nem dobták ki. Persze nem most hozom el. Most nem is volna hová tenni.

Itt vannak igen egyszerű tárgyak. Például ott az a két átkapcsoló doboz.
Ezekben szinte nincs semmi, csak a kapcsoló, pár szál drót és a csatlakozók.
Jó szétszedtem alanyok. Nem fog belefáradni az agyam a szövegírásba az biztos!
Van még itt négy rádió, a Tokai-t, meg az összeszerelős oroszt már be is mutattam.
Aztán ott van az alsó polcon a BRG MK-21 és az MK-25, amik azért nem lesznek
olyan egyszerű szétszedtemek, mert ezeket a magnókat ki is szeretném pofozni.

A virágcsokor előtti rádiósóra igen bóvli tartalommal bír.
Az Orionton rádió emlék, ilyen szólt éveken át a konyhában.
A szürke, kétnormás URH sávos rádió érdekes lehet belülről. Ezért
 is vettem meg, de azóta sem volt kedvem belenézni a dobozba.

A fehér szatyorban egy Unitra M531-es kazettás magnó van elbújva, illetve eldugva,
mégpedig nem véletlenül! Annyira koszos a szerencsétlen, hogy valósággal ragad!
Van itthon ugyanilyen magnó tisztább alakban is, de ebben DNL zajcsökkentő van.
Persze csak addig érdekelt, amíg meg nem vettem. Már két éve hever a polcon...
Jobbra az a picike magnóforma valami egy magnó. Innen nézve a méretéből ítélve
kazettás lehet. De nem az! Ez egy orosz orsós magnó! A gyári dugasztápja is megvan.
Alatta egy picike telefonközpont, amibe ha belenéznék, kipróbálnám, mehetne is.
Mehetne, mert mindkettőt régen elígértem. Ezért is vannak idetéve szem elé.
Mert ugye hátha kedvem támad őket szétszedni, és akkor lesz végre
egy kis hely. De nem támad kedvem! Haladjunk tovább.

Itt ez a jó kis videókamera, Molnár Feri adta, mikor legutóbb arra jártam.
Az az igazság, hogy becsapott vele. Azt mondta rossz, de semmi baja!
Így, hogy jó, így valahogy nem visz rá a lélek, hogy elpusztítsam...
Pláne, hogy a pince mélyén mintha lenne hozzávaló monitorom.
De ahhoz a monitorhoz van egy korban hozzáillő kamera is.
Ez megint kezd túl bonyolulttá válni, megyek is odébb.

Az első rádiót a neve miatt vettem meg. Mert ugye nem lehetett otthagyni
"TÁPI De Lux" névvel! A második rádió egy Philips, ezt csak azért hoztam el,
mert olcsó volt. A harmadik rádiónak a buta nagy gombja tetszett meg. (mint az
később kiderült, ez gyári) A negyedik gép az meg valami csuda! Egyrészt vadonat
új, másrészt amerikai. (mexikói) Mechanikusan programozható, variométeres
hangolású, csak középhullámú, és ami a legnagyobb csuda az egészben
az az, hogy ez a rádió, na ez teljesen új! De nem ám csak úgy,
hogy nem volt még használva, hanem úgy, hogy a felsorolt
ósdi elvek ellenére ez nem egy régi rádió, hanem modern.

Nintendót bemutató cikk már félkész, de most akkor sincs kedvem befejezni. Azt
a néhány régi újságot meg be kéne szkennelni, és akkor ezek is eltűnnének.
Mivel ezek egyáltalán nem egy délutános projectek, hagyom is őket,
mint ahogy a félkész, arcán fekvő Weimar falióra cikke sem
ma lesz befejezve. Kicsit elakadtam vele a felhúzós
részénél. Állandóan összetekeredik az egész, én
meg már rosszul látok. Például milyen óra?

Balra fent az a pici harang, na az szokott csengetni, mikor kész a mikrosütő az étel
melegítésével. Csak most ugye nem csenget, mert a harangocska itt a szobában,
míg a mikró kint a konyhában. Ez már évek óta így van, és egészen biztos
vagyok benne, hogy nem ma fog megváltozni a helyzet!

Ez a rádiósóra annyira koszos volt, hogy így ahogy látod, egyben mostam ki. Vagy
túlélte a procedúrát, vagy nem. Akár így van, akár úgy, igen gyorsan át fog esni
a szétszedésen. Legyen ez a mai alany? Pont annyira nem, mint ahogyan a
Calypso magnó sem ma lesz. Jobbra lent a denszeszes üveg mellett van
egy kis cipzáras táska. Egy régi számológép lakik benne. Na most ezt
valamelyik nap már majdnem szétszedtem, de aztán persze mégse...

Ez egy újabb neuralgikus pont a szobámban. Itt lenne a lábam. Már ha beférne.
Az első magnónak szép gombjai voltak. Ennyi elég is volt, hogy megvegyem.
A második magnó egy M531-es. Bár van belőle itthon, de ez is olcsó volt.
A harmadik magnó olcsó is volt, meg fényes is. Veszélyes kombináció!
A negyedik magnó egy szép deck. Úgy kell beledobni a kazettát mint
az autómagnókba. Ez ritkaság, ezért, meg a diszkrét alkatrészekből
építet Dolby panelja miatt hoztam el. (meg mert hülye is vagyok)
Aztán rádobtam a kupac tetejére egy 486-os laptopot, arra rá
egy olyan gép amivel a némák beszélnek, meg egy falióra.
Mindezt megbolondítottam egy ritka Gelka erősítővel.

A barna zsákban egy Uwertura orsós sztereó magnó van, de már nagyon régóta.

A jobb oldali joystick egy rém bóvli vacak, viszont a bal oldali az már döfi!
Egy napom ráment, de ennek minden kapcsolója úgy kattan mint valami
műszer! Ha játék közben leestem valahonnan, akkor nem a joystick
volt a hibás, az már biztos! Csakhogy ennek bemutatásához elő
kéne venni egy videojátékot. No nem mintha nem
volna itthon, de kedvem az ugye...

Ez meg egy fénypisztoly. Arra való, hogy lehet vele lövöldözni a képernyőre.
Ha politikust látok, elő is szoktam kapni. De nem működik!
Na ennek sem ma nézzük meg a belsejét...

Az asszony szeretett volna egy ilyen nagydarab vekkerórát, így megvettem.
Persze döglött, meg szét is van esve, de majd kipofozzuk.
No persze ez sem ma fog megtörténni.

Átmentem a nagyszobába, majd kinyitottam a szekrényt. Az a piros izé,
az egy diavetítő. Majd ebbe is belenézünk, ha lesz hozzá kedvem.

Ez meg itt apukám régi hálózati / elemes vakuja. Kellemes emlék
fűződik hozzá. Mikor megrázott, leestem a szekrény tetejéről.

Milyen szép műszerek... Ráadásul mind az Orivohm, mind pedig az Oripons
működik. Csak a digitális multiméter jobban látható a vaksi szememnek.

Ezeket már meg sem próbálom felsorolni. Az alsó polcon látható VEF222-est már
bemutattam. A felső polcon a kosztól nem látszó rádió (és a többiek) még majd
csak ezután jönnek. Már ha odaérek hozzájuk valaha is a csavarhúzómmal...

Újabb két rádió. A New Wave nagyon fekete, a Philips ezzel
szemben szokatlanul fényes. Már úgy értem, hogy a Philipsnek
aránytalanul csillog az eleje. No de Philipséktől ugye bármi kitelik.

Ezeket az RT újságokat már félig feldolgoztam. Idővel leviszem őket a pincébe.
Addig is elvan rajtuk a medve, meg az a retikül forma kisrádió.

Az AKAI4000DS már be lett mutatva, de újra lesz a szétszedtemben.
Volt nekem régen ilyen magnóm, csak útban volt, s ezért eladtam.
Aztán annyira hiányzott a látványa, hogy vettem egyet dísznek.
A régi magnóm GX fejes volt, ez meg nem, vettem hát hozzá.
GX fejet persze már nem lehet kapni, így én is egy fél magnóval
együtt vettem. Szóval most van egy fölös GX mechanikám tartalékban
a pincében, meg három beépítésre váró fejem egy apró dobozban a polcomon.

Mindenféle dolgok, emlékek, ajándékok, lomok.
A picike hóembert és a szellemecskét az asszony barkácsolta.
A két lépegető lesz majd a szétszedtemben. No persze mint sejthető, nem most.

A középvonaltól egy kissé balra van egy rádió. Ennek az az érdekessége, hogy az
Amerikában rendszeresített cartridge kazettás magnóba való. Ez egy nyolcsávos
kazettás magnó, amiben ha nem volt rádió, a kazetta helyére lehetett bedugni.
Mivel ilyen magnót eddig még nem sikerült szereznem, ezért
nem ma nézzük meg a hozzávaló rádiót.

Már mióta tervezem, hogy a csillárba való izzókat elteszem innen...
A kép közepén terpeszkedő óra meg úgy került hozzám, hogy megvettem.
Először megnéztem. Láttam hiányzik az elemtartó fedele, visszadobtam a gyékényre.
Ekkor üvöltött rám az eladó: ÖTVENIVEL Aztán itthon tettem bele elemet.
Nézegettem, de sehol sem találtam rajta az időt beállító gombokat.
Ez bizony egy a német központhoz szinkronizáló DCF óra.
50 forintot megért, bár a plafonra vetítője már nem jó.

Ezt a hangkártyát egy 286-os laptopból emeltem
ki, ami majd szintén lesz a szétszedtemben.

Érdekessége, hogy nem fért bele a laptopba, ezért a kilógó lábak le lettek vágva.
Sajnos a laptopban sok élet nincs, de ez talán mégsem akkora nagy baj.
Szóval így néz ki, mikor körbenézek szétszedtem alany után
a szobában. Hát csoda, hogy nem tudok választani?

Végül ezt a kettőt szúrtam ki magamnak. Az egyik műszer a még
megmaradt pár DVD lemez előtt ült, míg a másik a wobleren.

Elég volt mára a mellé dumából! Ezt fogom szétszedni és kész! A plexi búra alatt
tespedő másikat pedig majd még a héten felboncolom. Ez a műszer 50 forint
volt a piacon. Mivel a szemüvegem nem volt rajtam, így nem vettem
észre, hogy hiányzik a műszer mutatója. No de nem ám csak
a mutatója, hanem az összes többi belső része is! A fényes
csík a skálán, na az eredetileg tükörből lett volna, és a mutató
tükröződne benne. Ha pont felülről nézzük, akkor nem látszik
a mutató tükörképe. Ez egy igen pontos leolvasást megvalósító
módszer. Már ha a tükör az valóban tükör, és nem csak kamu.

Gyanúsnak kellett volna lennie, hogy hiányzik belőle a csavar.
No persze szemüveg nélkül nem sok esélyem volt.

Ugyan van benne egy panel néhány alkatrésszel, azonban a mérőmű hiányzik.
Amúgy alapszintű mérésekre bőven megteszi egy ilyen kis vacak is.
Legalább nem egy drága műszert tesz tönkre elsőre a gyerek.

Potméter, dióda, ellenállás.

A plexitető patentos, és tulajdonképpen csak véletlenül vettem le.

A műszer doboza nincs valami szépen kimunkálva, de ez mondjuk mindegy.

A kapcsoló sincs agyonbonyolítva. Ennyi az egész.

Meg persze a tulajdonképpeni érintkezők, magából a nyáklapból kialakítva.
Mint az úgy 10 óra irányában megszemlélhető két kontaktusból már
sikerült elpárologtatni egy-egy darabkát, valamint egy csíkot is.

Nem szabvány banándugós mérőzsinór való hozzá.
De vajon minek van ott az a potméter?

Mikor nem lehet hozzáférni, viszont oda van írva, hogy ott van.

Innen nézve semmi értelme az egésznek.
Minek oda az a potméter, ha nem férek hozzá?

De rájöttem, hogy oldalról is lehet nézni, s innen hiányzik a gomb.
Szemből még mutató nélkül is szép, ezért is maradhatott a polcon.
Most vissza is raktam, de a következő dobozolásnál irány a pince!

S végül az igazolószelvény, mely azt bizonyítja, hogy
másnak sem tartott sokáig e műszer. Köszönet
a használati utasításért Kopácsi Tamásnak!

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.