Philips 15RL312 Philetta táskarádió
(csak mert olcsó volt)

Annyit emlegettem, hogy szinte hihetetlen, hogy szétszedtem a Tápi delux rádiót.
Azon gondolkodtam - persze nem hirtelen elkapkodva, hanem már
hosszú hónapok óta - mi lenne, ha folytatnám a sort?

 

 

Legyen mondjuk a mai boncalany ez a szép fényes Philips, amit valószínűleg csak
azért vettem meg, merthogy olcsó volt. Mikor kezd vége lenni a piacnak, és nem
került vevő az árura, akkor durván leesik az ár. Valahogy így kellett lennie,
mert nekem nem szokásom megvenni semmit amire Philips van írva.

 

 

Megtaláltam a rádió dokumentációját az egyik Kádár könyvben.
Semmi különös. Egy teljesen átlagos rádió adatait látjuk.

 

 

A hullámváltó kapcsolója az előlapon kapott helyet.
Mivel ez egy kezelőszerv, szerintem itt is a helye.

 

 

Nem tudom említettem-e már, hogy nem vagyok oda az élgombokért.
Ez valószínűleg azért van, mert nem lehet őket gyorsan tekerni.

 

 

Egyszerű hátlap, néhány érdekes felirattal.

 

 

A kimerült elemeket azonnal vegyük ki a rádióból.
Majd mindjárt meglátjuk, hogy ez mennyire fontos felirat.

 

 

Ez meg azt jelenti, hogy a trópusokon is használható. Ennek az a lényege, hogy bírja
a készülék a szélsőséges hőmérsékleti viszonyokat, változásokat, és a 100%-os
páratartalomtól sem ijed meg. Ez utóbbi főképp a hangszóró strapabíró
mivoltára utal. Persze egy ilyen feliratú rádiónál minden mást is
impregnálni kell, aminek csak árthat a magas páratartalom.

 

 

Eljár dugasztápról is, van rajta antenna csatlakozó, meg hangszínkapcsoló.
Hogy ez utóbbi miért pont a hátlapon van?
Mondjuk sokszor nem kell...

 

 

A készülék tetejéről készült fénykép csak annyiban informatív,
hogy kiderül belőle, mennyire sűrűn is takarítok én.

 

 

Pedig oda volt írva a hátlapra, hogy szedjük ki őket. Csak nálam több éve
hevert a polcon ez a rádió, így már rég semmi élet sincs az elemekben.

 

 

 

Ááá...
Alig van berohadva...

 

 

Mindegy, mert úgy is kimosom, de akkor sem valami szívderítő látvány!

 

 

Nem a típusa lényeges, hiszen azt tudtam eddig is, hanem jobbra fent az a csavar.
Ha az elemből kijövő szmötyi bejut a rádióba, akkor ott minden így fog kinézni!

 

 

Szerencsére az elemtartó viszonylag zárt felépítmény, így rajta kívül nem mállott
szét semmi. Valójában még az elemtartó érintkezői is épen maradtak.

 

 

A kapcsolási rajz azért nem semmi! Erről beszélek, ha azt mondom, hogy Philips!
Az AC187-188 komplementer tranzisztor páros direkt azért lett kitalálva, hogy
ne kelljen fázisfordító trafó. Azért nem kell, mert ezeknek a tranzisztoroknak
a bázisa (diódán ellenálláson keresztül) közvetlenül össze, illetve azonos
fázisú vezérlőjelre köthető, nem szükséges hozzájuk fázisfordító trafó.
Azért a negatív visszacsatolás fiziológiai hangerőszabályzóval való
összekombinálása sem egy mindennapi megoldás! Ahogy a rádiót
felhangosítjuk csökken a hangfrekvenciás végfokozat negatív
visszacsatolása, nő az erősítés. Érdekes megoldás, annyi szent!

 

 

A forgókondi is úgymond Philipses. A mérete úgy
nagyjából másfélszerese a megszokottnak.

 

 

Ebben a rádióban is keretantenna van, mint a nemrég boncolt Tápiban. A Tápit
is mindig csak emlegetem. Most meg majd mehetek vissza beszúrni a linkeket.

 

 

Biztos én vagyok a hülye (mondjuk ez eddig sem volt kérdéses), de részemről
bele tudok bambulni egy ilyen szépen kivitelezett modulátor tekercsbe.

 

 

Mondom, hogy Philipses! A KF trafók serlegeinek mérete jó
kétszer akkora, mint az a hasonló kaliberű rádiókban szokás.

 

 

 

A sávváltó kapcsoló kontakthibás. Akkor ennyit mára a trópusálló kivitelről.

 

 

A tekercsről hiányzik az árnyékoló serleg, a kondenzátor pedig sárga is,
meg kövér is. De ezt persze már tényleg csak undokságból mondom.

 

 

Ez itt a végfokozat. A tranzisztorok - ahogy azt illik - hűtőbordára
vannak szerelve. De mi az a fényes fekete pötty ott a bal szélen?

 

 

Ez bizony egy tranzisztor. Egy időben divat volt ez a
furcsa tokozás, majd viszonylag gyorsan kiveszett.

 

 

Balra egy úgynevezett huzal trimmer kondenzátort láthatunk. Ez úgy működik, hogy
a huzal rá van tekerve egy porcelánból készült csövecskére, aminek a belső fele
fémezett. Ez a fémezés adja a kondenzátor másik fegyverzetét. A huzalt le
lehet tekerni a csövecskéről, így csökkentve menetenként a kondenzátor
külső fegyverzetének méretét. Ha végeztünk a beállítással, akkor a letekert
drótot lecsippentjük. Mégiscsak olcsóbb (és mechanikailag általában stabilabb
is), mint egy csavarhúzóval állítható kondenzátor. Nem utolsó sorban megvan az
az előnye is, hogy a rádió gazdája nem lát csavarsliccet, ezért nem is tekergeti el.
Valamint csak kell jelentenie valamit annak a hátlapi "trópusálló" feliratnak is.

 

 

Ez a tranzisztortok is divat volt egy időben, majd ez is kiveszett. Volt drótlábbal
(mint az rendesen szokás), de a Csehszlovákok gyártottak ilyen forma tranyót
(pl. KC149) lemezből készült lábbal is. Ez utóbbi azért volt jó (utáltam), mert
rendes kerek (átmérő egyes) lyukba nem igazán lehetett betolni a lábát.
Amúgy méretre meg kétszer akkora, mint egy szokvány BC182-es.
A kondenzátor pedig továbbra is sárga, és még kövér is.

 

 

Érdekes a forgókondi felfüggesztése. Gondolom azért lett rugalmas, hogy
folyamatosan össze tudjon feszülni a két fogaskerék, mert különben
lötyögne az áttétel, nem lehetne normálisan hangolni a rádiót.

 

 

Maga a rádió egy plusz belső keretre lett felszerelve.

 

 

Ez a felépítés azért jó, azért tetszik mert így le lehet szerelni a dobozt a rádióról.
Most, hogy ki akarom mosni, ez igen jól jön. A hangszórón nincs semmi különös.
Viszont a dobozban meg van! A hullámsávváltó kapcsolója, illetve a kapcsoló
arretáló szerkezete az előlapba van beépítve. Vagyis a panelen van maga
 a kapcsoló, de hogy hol álljon meg, az az előlapba van beépítve. Vagyis
így, ebben a szétszedett állapotban, a panelen található háromállású
kapcsolónak semmiféle határozott pozíciója sincs. Philipses ötlet...

 

 

Javításkor igen hasznos, hogy felboncolva jól hozzáférhetővé válnak az alkatrészek.
Ráadásul ebben az állapotában a rádió tulajdonképpen még nincs is
szétszedve, vagyis üzemképes, működés közben javítható.

 

 

Azt mondanám rá, hogy dohányos volt a gazdája.

 

 

Az azért elgondolkodtató, hogyha a finomhangoló gombja nikotin
sárga, akkor a hangerő gomb mégis mitől zöldpenészes?

 

 

Nemcsak a gomb koszos, de még érdekes dolgok is kiesnek a rádióból. Mondjuk
még mindig jobb a fényes izé, mint a minapi eset, mikor egy csótányt találtam.

 

 

Betettem a csapba a leszedett részeket.

 

 

Gondolom a kép láttán már nem is kell ecsetelnem,
hogy miért szoktam megfürdetni a kukáspiacról beszerzett rádiókat.
Ez a feketeség (jórészt) mind a rádió külsején volt, a rádió meg a szobában a polcon.

 

 

Elég fura felfüggesztése van a gomboknak, de ha egyszer Philips...
Mondjuk az se semmi, hogy a világszerte megszokott (és bevált) körbeforgó
trimmerkondi helyett egy potméterrel van megoldva rövidhullámon a finomhangolás.

 

 

 

Működik a finomhangoló, bár egy kicsit csaltam.
Tekergetés előtt kapott egy nagy adag kontaktsprayt.

 

 

A balra eső két gombot a csapban mosdattam meg, a jobb oldalit (csak mert nem
akartam kiszedni a skálahúr miatt) a helyén, denszesszel. Az ultrás víz a jobb!

 

 

Ezt már piszkálta valaki!
Ezt abból gondolom, hogy ez a tranyó átköltözött a fóliás oldalra.

 

 

 

Úgy nézem, hogy ez a forgó, ez bizony sajnos rövidzáras. Teljesen hiába
zárom rövidre a modulátort hangoló felét, még csak nem is kattan!

 

 

Ránézésre persze semmi baja.

 

 

A Kossuth adó környékén (vagyis a skála elején) teljesen halott a rádió, majd
a gombot tovább tekerve feléled, s innentől kezdve már teljesen normálisan
viselkedik. Nem a tekercsekkel (beállításokkal) van a baj, mert az összes
hullámsávon ugyanezt műveli. Például okozhat egészen hasonló
hibát az is, ha hangolás közben leáll az oszcillátor.

 

 

Hogy ki tudjam szerelni a helyéről a forgót, levettem róla a fogaskereket.
Persze azt is csinálhattam volna, hogy csak leforrasztom róla a drótokat.

 

 

A Kádár könyvben benne volt a rádió skálahúrozásának a rajza. Na most ez
vagy nem ehhez a géphez tartozik, vagy én nem tudok rajzot olvasni.

 

 

A forgót tekergetve elég érdekesen viselkedik a belseje. Hullámzik
mint a tenger! Szerencsére nincs belül semmi összegyűrődve.

 

 

Érdekes mód tekerhetem ahová akarom, semmiképp sem rövidzáras.

 

 

 

Bár a kiszedésen és a forszírozott megtekergetésen kívül mást nem csináltam
a forgóval, de úgy néz ki, hogy ennyi is elég volt neki a megjavuláshoz. Az ilyen
"valamitől jó lett" javítással az a baj, hogy holnapra újra előjön a hiba. Mindezt úgy,
hogy már tegnap sem tudtuk, hogy mi volt a kiváltó ok. Amúgy meglepően sok
adót hoz be középhullámon. Igaz ami igaz, a nap már erősen lemenőben,
s ilyenkor javulnak meg a középhullámon a terjedési viszonyok.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.