Cartridge rádió
(fura egy szerkezet)

Nem, nem egy nagy helyet foglaló benga valamit választok, hanem egy apróságot.
Szinte elveszik a kép közepén a furcsa kis valami, ami amúgy egy rádió.
Persze nálam a tárgyak jó része rádió, vagy mondjuk magnó.

Ez rádió, csak szokatlanul hülye formája van. Persze mindennek megvan az oka.
Ennek a formának például az, hogy ezt egy Amerikában rendszeresített
un. cartridge kazettás magnóba kell bedugni a kazetta helyére.

Ha bedugtuk a magnóba, akkor ez a része kilóg.
Skála, hangoló gomb, hullámváltó kapcsoló.

Valamint az antenna csatlakozója  is itt kapott helyet.
Mondjuk hova máshova is tették volna, mint az előlapra.

Bár megtaláltam őket az interneten, de mint annyi
más cég, már ők sem vállalják a múltjukat.

Az már csak így első ránézésre is egyértelmű, hogy ezt már valaki piszkálta.
Egyrészt hiányoznak a csavarjai, másrészt idegen kondi lóg ki az oldalából.

Az antenna trimmer csavarja. Akkor ezt most megmagyarázom.
Az AM rádióvevő egy rezgőkörrel kezdődik. Ha a rezgőkörre rákapcsoljuk
az antennát, akkor az antenna az általa képviselt kapacitással elhangolja a rezgőkört.
Ezt persze belekalkulálták a konstruktőrök a rádióba, de az antenna kapacitását
(mivel az antennánként erősen változó) nem tudták előre meghatározni.
Ezzel a trimmer kondenzátorral lehet összehangolni a rádiót az
antennával pár mozdulattal, illetve egy csavarhúzóval.

Kondi, ellenállás, dióda. De vajon mi lehetet itt eredetileg? Úgy nézem, hogy talán
egy elemtartó lehetett két ceruza, vagy egy 9 voltos elem számára.
No de autóban elemről járatni egy rádiót?

Így néz ki a kazetta szemből, ebben a tokban persze nem szalag van.
A bal oldali koszos rézszínű valami, az két érintkező. Ezeken jut be az áram.
Középre jönne a magnófej. Illetve jön is, csak persze nem szalagot talál.
A jobb oldali résbe nyomódik be a szalaghúzó tengely és a gumigörgő.

Nem volt nehéz kinyitni, hiszen a csavarokat valaki már előttem kiszedte.
Azt kell mondjam, hogy így belülről nem valami szép látvány ez a készülék.

Ez még csak hagyján...
Ilyen alkatrészeket lehetett kapni a boltban. Amúgy meg pont jók ide.

Ez egy tekercs, ez van a dobozban a hangszóró helyén. Ennek a tekercsnek
a szórt mágneses tere viszi át a rádióból jövő jelet a magnófejbe.

Trehány egy nyáklap, az már biztos! Mielőtt feltalálták volna a nyomtatott
huzalozást, az alkatrészeket forrasztófülekre forrasztották,
a forrfüleket pedig drótokkal kötötték össze.

Például így nézett ki egy szokvány elektronika - jelen esetben egy Terta811-es
orsós magnó belseje - a nyomtatott áramkör előtti időkben.
Nekem mondjuk tetszik ez a módi.

Mondjuk ez meg nem tetszik.
Azért el kellett volna dönteni, hogy akkor ez most panel, vagy inkább drótozás.

Mi a szösz?
A szösz apró elemi szálak összessége. Balra a kocka pedig egy forgókondenzátor.

Az alkatrészoldal szokványosnak mondható.

Aki valaha is rakott már vissza skálahúrt a helyére, az azonnal rájön, hogy
ez a húrozás nincs a helyén. A skálahúr ugyanis sosem fordul vissza
a dobon, és a látható módon keresztezni sem szokta saját magát.

Adtam neki áramot a tápegységemből. Enni ugyan eszi, de mi fog megszólalni?
Merthogy az elektronika többi része, vagyis a magnó és a hangszórója nincs jelen.

Még tiszta szerencse, hogy fel vagyok készülve az ilyen esetekre. Ezer éve tervbe
lett véve egy pici, mindössze monitor célokat szolgáló erősítő építése. Ez egy
nagyon egyszerű szerkezet lenne, amit szinte bármiből össze lehetne rakni.
Alapesetben hangszóró, végfok, előerősítő, tápegység, doboz. Ezek a dolgok
már jórészt eleve benne vannak mondjuk egy kismagnóban, amiből már csak ki
kell lógatni a drótokat. Illetve még csak ennyi sem szükséges, hiszen a magnókon
általában bőven akad mindenféle csatlakozó. De persze át is lehetne dobozolni
egyet, hogy legyen valami saját arca is a készüléknek. Mikor úgy idáig érek
a gondolatmenetben, na akkor szokott velem elszaladni a ló. Innentől
aztán nekiállok és mindenféle hasznos és persze haszontalan
áramkört beletervezek a dobozba. Ezeket most nem sorolnám
fel, mert az agyament ötleteim szerintem bőven meghaladnák ezen
cikk kereteit. Visszatérve a feladathoz, kellene nekem egy olyan valami,
ami az egyik végén mágneses teret érzékelő tekerccsel indul, majd a másikon
egy hangszóróban végződik. Vajon van-e nekem itthon ilyen eszközöm?

Van!

Először csak búgott a rádió.

Mire fel jó alaposan megnyomkodtam a hullámváltó kapcsolóját. Amúgy vajon
honnan a csudából kerülhetett Isostat kapcsoló egy Amerikai szerkezetbe?

Tulajdonképpen szól. No persze a hozzávaló magnóval biztosan jobb a hangja.
Ez a sárga doboz ugyanis nem kifejezetten ilyen hangosítási célokra készült.

Jobbról és balról az URH rész önhordó kivitelű tekercseit látjuk.
Az apró fekete pettyek pedig tranzisztorok.

Az alkatrészoldalról nézve is meglehetősen trehány a panel. Dőlnek az alkatrészek
összevissza. Az ellenállások hosszú lábbal keresztbe kasul vannak beforrasztva.

Ez az érintkező mondjuk nem tudom minek van itt.

De ez tulajdonképpen elmondható magáról a rádióról is. Még tiszta szerencse,
hogy valaki már el is kérte. Becsomagolom, és már megy is a postára.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.