Nagyon fényes Philips rádió
(de tényleg csak mert fényes)
Onnan indul a project, hogy el kell pakolni az
asztalról az oda nem való dolgokat.
Most csak ez a cipőfűző van útban, igaz ez már itt téblábol vagy fél éve.
Ezt nem lesz nehéz elvinni az előszobáig, ezért kénytelen
leszek valami más kifogást keresni.
Körbenézek a szobában. Egy a mai napra alkalmas
szétszednivalót keresek.
Valósággal tobzódom az alanyokban! Például ott van mindjárt a felső polcon
az a három rádió.
Azért csak három, mert az amerikai autórádiót
már szétszedtem, meg a tetején
heverő műszert is.
Van olyan polc, ami úgy néz ki, mintha semmi
köze sem lenne a szétszedtemhez.
Persze van hozzá köze, csak csalóka módon elsőre nem látszik. Ezek a szalagok
például nem lesznek szétszedve. Az a magnó, amelyen majd meghallgatom őket,
na az viszont igen! Szegény Philips egyelőre még a bicajt támasztja a
pincében...
A jobb szalagok az AKAI orsósra várnak, csak
be kéne szerelnem a GX fejeket.
Azért van már olyan polc amit sikerült
rendbe tennem. Ezeket a rádiókat már mind
szétszedtem és bemutattam. Az első egy
bőrtokos régiség, aztán ott van a
kis
piros
ami majdnem olyan mint a Cosmos, amiből persze szintén van itthon bontásra.
A Vega 404 és a
Sonata is megvolt már belülről, meg a
nagy bőrtokos is.
Azt kell mondjam, hogy igazán öröm látni az ilyen polcot!
Már nagyon sokat kellett rá várni, mire beindult a
fényképezőben a vaku.
Betettem hát az akkukat a töltőbe. (a fényképezőbe meg a frisseket)
Villan a vaku, újra lehet vele fényképezni, csak el kellene
végre
döntenem, hogy mit!
A kis fekete összerakós oroszt már láttuk, következzék hát a nagyon fényes
Philips.
Tényleg csakis azért vettem meg, mert olyan
szép fényes.
Számomra a Philips egy negatív jelző. Kellett ezen rádió
megvásárlásához az igen alacsony ár, mint végső lökés.
Úgy emlékszem, elsőre nem is vettem meg, csak mivel
más értelmes (vagy értelmetlen de tetszik) dolog nem
volt a piacon, így visszafelé megvettem ezt a romot.
AM + FM, három sávos, és teljesen
tranzisztoros.
Mondjuk a méreténél fogva csöves nem is nagyon lehetne.
Mindjárt meglátjuk, hogy rácáfol-e ez a készülék a márkától való idegenkedésemre.
Azt már láttuk, hogy szemből nézve nagy,
illetve szokatlanul széles.
Felülről nézve meg a szélességéhez képest igen vékonynak tűnik.
Milyen kultúráltan írtam körbe, hogy kifejezetten aránytalan...
Van az oldalán egy kék színű ragasztócsík.
Azt gondoltam, hogy valami
csúnya törés lesz alatta, de nem! Csak a hiányzó csavarokat
pótolja.
A ki-be kapcsoló pöcke közelről.
Kisrádión tipikusan a hangerő
gomb egyben a bekapcsoló is, csak ez ugye Philips.
A hátulja mondhatni igen unalmas.
Kivéve talán ezt a különös részletet. Ez a hullámváltó
kapcsolója, ami a készülék
hátuljából áll ki.
Hogy lehet valamit ilyen egy lehetetlen hülye helyre tenni?
A rádió ezen oldalán csak a füles csatlakozója van.
Szokásos jack aljzat.
Balra lent az ív arra utal, hogy eredetileg ide csukódott
be a rádió kihúzható
botantennája. No de hol van már az az antenna...
Mint ahogy hol van már a teleptartó fedele is.
Az állomáskereső és a hangerő úgynevezett élgomb, csak ezen a képen alig látszik.
No nem mintha ezen a másik képen jobban látszanának...
A skála nincs agyonrajzolva, de ezt az ember úgysem nagyon szokta nézegetni.
A rádió eleje tisztára olyan, mintha csupa ragacs volna.
Gondoltam a benzin majd lehozza. De persze nem. Gondoltam
akkor majd
az alkohol. De az sem! Mondjuk a sör használt. Mert ugye néhány korsó
legurítása után mégis ki a fenét érdekel holmi ragacs a rádió
elején?
Nem tudom mi lehet ez, de nem lehet ledörgölni az előlapról!
Persze mindegy, hiszen úgyis a rádió belseje az érdekesebb.
A panel láttán egy kis rutinnal bárki egyből rávágja, hogy ez Philips!
Ez a kapcsoló, ez nem normális! Olyan mintha
Isostat lenne, de még az elve is más!
Ami csúszik középen, az egy aranyozott paneldarab, aminek mintája van.
Vagyis egy ilyen kapcsolóról ránézésre sosem lehet tudni, hogy
melyik lábát melyikkel kapcsolja össze. Persze amíg
nincs vele gond, addig ez ugyan kit érdekel?
A hangerőszabályozó potméternek potméter
formája van.
Apró dolgoknak is tudni kell örülni.
A hangolókondenzátor hátulján a zöld lemez
árnyékolásra szolgál.
Érdekes, de eddig még soha semmilyen más rádióban sem láttam ilyet.
Mindenki más úgy gondolta eddig, hogy a forgót nem kell hátulról árnyékolni.
Íme a hangfrekvenciás végfokozat. Modern
kapcsolás, ami már nem tartalmaz
trafócskákat.
Ez az alkatrészoldalon fehér panel, ez tipikusan Philips.
Tök hülye helyeken vannak csavarok a rádióban.
Gondoltam lefotózom, mielőtt még végképp megsemmisül a cetli.
Philips száraz elem. No de mit akar ez jelenteni?
Zsebrádióban sosem volt szokás a nem száraz elem!
Ez egy picike ablak. Részemről azt gondoltam,
hogy valami
lámpácska van mögötte.
De nem, hanem csak a hullámváltó másik oldalán található betűk látszanak át.
Na ez mi a szar lehet? A fekete a rádió eleje
belülről.
A rozsdabarna izé, az meg szétmálló félben leledző szivacs.
A lapocska meg egy darab panel. A drót a hangszóró irányából jön.
Ha orosz volna, azt mondanám, hogy csak az ellenség megtévesztésére van.
Íme a panel fóliás oldala. A nyáklap minőség
gyenge, már több helyen felvált róla
a rézfólia.
A vonalvezetés kusza, a fóliacsíkok meg véznák. Philips a szentem...
Lehet, csak mert nem vagyok sokat látott ember,
de én
még ilyen elvadult
skálameghajtást eddig nem láttam!
Ez mondjuk egészen biztosan nem ide való.
Hanem ide, csak az anyát eredetileg tartó
műanyag fele már le van törve.
Mondjuk az meg nem is látszik, hogy mi lehetett valaha idecsavarozva.
Kiszedtem az egész miskulanciát a
dobozból.
A sárga pöszmök
a mindenhonnan hulló szétmállott szivacsozás darabkái.
Egy kicsit megpiszkáltam a szivacsokat, mert
ugye
inkább ide
hulljon ki, mint mondjuk a fürdővízbe.
Gondoltam hátha le lehet mosni Ultrával azt a ragaszkodó koszt az előlapról.
A skála belülről. Jól látszik a bal alsó piros
folt okán, hogy a festés ereszti a színét.
Gyorsan félre is tettem, mielőtt még sikerül teljesen tisztára mosnom.
Hiába dörgöltem, nem sikerült a mosogatás.
Addig-addig erőlködtem, hogy már a betűk is lejöttek, de a koszragacs
az stabilan maradt.
Hiába no, be kell vallanom, ő volt a makacsabb!
A végtranzisztorok alapjárati áramát beállító
trimmerpotméter
mára már egy kissé hiányos.
A potméter értéke tisztán láthatóan: Piros -
piros - keki.
Nos ez kérem kaki!
Ez a kövér óngombóc azt jelenti, hogy valaki
itt már forrasztgatott.
Ráadásul valószínűleg nem idevaló méretű pákával.
Lecseréltem az óngombócot egy kisebbre. Persze tudom, hogy nem ez a rádió baja.
Hiába is adtam neki tápot, meg nyomkodtam mindenhová a jelgenerátoromból
jövő vezetéket, gyakorlatilag a végfok nem jár. Próbáltam jelet venni
a hangerő potméter meleg lábáról, de a rádió rész felől nem jön
semmi jel. A forrasztásokat közelebbről megnézve jól
látszik, hogy azok jó része felszakadt. Több más
helyen is forrasztásos javítások láthatók
a panelen. Valaki már előttem
megpróbálta orvosolni
a szakadásokat.
Kivettem a szakadt potit, amjd lemértem. 220 Ohmos.
Ideiglenes jelleggel betettem helyette egy
rövidzárat.
A végfoknak esze ágában sincs beindulni!
Engem meg nem érdekel szól-e!
Dísznek így is pont jó...
A ragacsos izé, ha nem is jött le teljesen, de
már alig látszik.
Ami itt látszik,
az hétköznapi ütődések sorozatos nyoma az amúgy tükörfényes
előlapon.
Ezek a piroskák arra valók, hogy megjelöljük
velük a kedvenc
adóink helyét a skálán.
Valamivel fényesebb lett, meg persze tisztább is, de a
foltok sajnos megmaradtak.
Jól látható például a Philips felirat felett, pedig az erősebb kiskefével
dörgöltem.
Mindegy... Dísznek így is jó. Le fogom cserélni ha kerül helyette valami
szebb.
Erősen szemezek ezzel a polccal. A
lángszórót
már korábban bemutattam,
meg a másik szélen látható GE kisrádiót is. A
Motofon kisrádióhoz
most nincs kedvem a RIGA meg van olyan aránytalan forma
rádió, mint a most látott Philips. Mindegy, mert mára úgyis
elegem lett a rádiókból. Megírom inkább ezt a cikket...
Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a
hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.