Fekete fehér CCD kamera
(hibásként kaptam, de kutya baja)

Mivel a múltkor kipofoztam a kistévét, így már van
mivel tesztelni a CCD kamerát, ezért most ő jön.

Aranyos kis kompakt jószág. A kompaktot úgy értem,
hogy ebben már benne van a hálózati tápegység is.

Darabig elvoltam a kérdéssel, hogy mégis mi köze a repülésnek egy kamerához.
Persze idővel leesett, hogy a piros embléma, az a sasszemre akar utalni.

Alcímnek ugyan azt írtam, hogy "hibásként kaptam, de kutya baja", csak
mint kiderült, a fenti állításommal szemben, egy kissé beteges az optika.

A fotózás engem annyira nem érintett meg, már úgy értem, hogy elméleti alapon,
hogy bár képes vagyok felfogni a hozzá kapcsolódó fogalmakat, de csak egy
napra van hozzá szükségem, hogy kiessen a fejemből az egész. Szóval
ezek a számok nekem semmit sem mondanak. Igaz ami igaz,
nem is akartam velük leállni beszélgetni...

Meglepődve vettem tudomásul (miután utánanéztem),
hogy ez egy hatalmas nemzetközi biztonsági cég.

Lehet rajta állítani a jelszintet és a fázist. (utóbbit gondolom a hálózathoz képest)
A "LENS" aljzatba az optika van bekötve, hogy az elektronika állítani tudja
a fényerőt. A miniatűr kapcsolók funkcióinak felderítését nem vállalom.

Azért kell ez az átalakító, hogy rá tudjam dugni a kamerára a tőlem
jobb kézre lógó, mindkét végén RCA dugós kábelemet.

A kamera talpáról csak annyit szeretnék mondani, hogy bár funkcionális
szempontból nincs benne hiba, de valahogy egyáltalán nem kecses.

Miután a selejtes gépeket összegyűjtik, szokás levágni róluk a kilógó kábeleket.
Ez azért jó, mert így nem próbálgatja bedugni őket a portás a konnektorba,
másrészt pedig nem tekeregnek a már amúgy is feleslegessé vált kábelek.

Mivel este álltam neki a szétszedésnek, ezért már eleve úgy indultam,
hogy ma csak addig fogok eljutni, hogy leveszem a polcról, szépen
körbefényképezem, majd felteszem a polcra, aztán túrok hozzá
a készletemből egy alkalmasnak látszó állagú hálózati kábelt.

Ezek csak úgy egyszerűen ott voltak a polcon. Régebben sokkal több
volt belőlük, csak a múltkor berágtam, és lehordtam őket a pincébe.

Ezek itt a tőlem jobb kézre felakasztott kábelek. Ezek arra jók, azért lógnak itt,
hogy még csak le se kelljen értük hajolnom! Sajnos az van, hogy hiába
rendezem le őket időnként, mindig közéjük keveredik egy-egy
időközben valamiből kibontott darabka idegen kábel.

Most például ezt a hármat akasztottam le. Ezek csak az adott helyen feleslegesnek
ítélt hálózati kábelek. Szóval a többieket nem néztem át, nem háborgattam.
Ezeket viszont összetekergettem, majd szépen össze is kötegelőztem.

Ez a kábeles fiók az asztalom alatt van, csak úgy egyszerűen letéve a földre.

Hat darab hálózati kábelt sikerült belőle kitúrnom.

Ez mondjuk állagra nem egy életbiztosítás.

Azért kötegelőzöm össze a kábeleket, mert ugyan ebből az állapotukból nehezebb
őket alkalomadtán bevetni, azonban így sokkal jobb a helykitöltési tényezőjük.

Ez a kábeles fiók az asztal lábnak kitalált helyére van bedugva.

Ebből nyolc darab hálózati kábelt sikerült kiborítanom. Meg persze egy kissé
magamat is, merthogy mégis mi a francnak gyűjtök be minden szál drótot.

Összekötegelve ezek is mindjárt tömörebbek.

Azt találtam ki, megjegyzem még évekkel ezelőtt, csak eddig még valahogy nem
volt érkezésem kivitelezni e különösen nagy ívű projectet, hogy az éjjeliszekrényem
alsó fiókjában fognak lakni az átalakítós kábelek, a barna fiókban a mindenfélék,
míg a fehérben a hálózatiak. Amúgy nem csak ennyi kábelem van ám! Hanem
az úgy van, hogy időnként berágok rájuk, s mikor már nagyon nem bírom
elviselni a hemzsegésüket, nagy mérgesen lehordom őket a pincébe.

Ezzel a képpel egy ilyen esetet kívánok bemutatni. Ennek, illetve a sorozatos
kábellehordási akcióimnak természetesen az lett a vége, hogy a pincében
már annyi a kábel, hogy majd rá kell szánnom egy délutánt (vagy
akár egy egész napot, vagy kettőt) a rendbetételükre.

Ezeket azért fényképeztem le külön, mert így próbálom memorizálni, hogy ha
úgy hozná a sors, akkor akad készleten olyan hálózati kábelem, melynek ott
fityeg a végén a készülékbe építhető hálózati kapcsoló, illetve van olyan
is, aminek a közepére van szerelve egy un. plitty-platty kapcsoló.

Ezek nem hálózati kábelek, hanem az első egy TTL szintjelző ceruza, a következő
három oszcilloszkóphoz való műszerzsinór, míg az utolsó bog egy kifejezetten
hajlékony, úgynevezett leoni érszerkezetű kábel. Utóbbi olyan helyre való,
ahol ugyan nem szükséges nagy áramokat vinni, azonban a vezeték nem
szakadhat el. Tipikusan ilyen például a tárcsás beszélő, az érpárkereső,
vagy mondjuk az univerzális jeladó. Mivel ilyesmiket ritkán építek,
illetve javítok, így nem sűrűn kell felbontanom a kötegelést.

Ezt a nagyfeszültségű mérőszondát búcsúzóul akasztottam le, mert ez annyira ritkán
kell (jó ha eddig egyszer használtam), hogy nincs értelme fellógatva tartani.

Ugyan szép teljesítmény lenne lehúzni a listáról egy
újabb tételt, de ez már majd csak holnap lesz.

Második menet
(szétszedés)

Ma ezt a kettőt fogom egyesíteni, illetve teszek
egy kísérletet az optika hibájának kijavítására.

Balra a ház, jobbra pedig a doboz vége.

Néztem innen.

Néztem onnan.

Valamint eminnen is.

No persze nem azért vettem le az épp csak áttetsző műanyag lapot,
mintha annyira kíváncsi lettem volna erre a panelra, hanem
azért, mert közös volt a tartócsavarja a nyáklapéval.

Természetesen még mindig nem jön szét, mert felülről is összetartja két csavar.

Juj de izgalmas a látvány...

Ez itt a CCD érzékelőt tartalmazó panel, mégpedig hátulnézetből.

Lehúztam a felépítményről a hátsó részt.

No persze itt sem a kíváncsiság hajtott (á dehogy), hanem
majd innen lehet nekifutni a hálózati kábel cseréjének.

Mondjuk akár rá is forraszthatnám, de az olyan csúnya lenne, hogy még!
Mondjuk a dobozon belül nem látná senki, csak nekem az is elég lenne,
ha én tudnék róla. Meg persze mindenki más, aki idetéved és megnézi.

Ez itt a CCD szemből, vagyis levettem a helyéről az optikát.

Konkrétan ezt. Mert ugye ha nem tudom kipofozni, hogy rendben mozogjon benne
a frontlencse, akkor semmi értelme sincs, hogy kicseréljem rajta a hálózati kábelt.
Szóval ez jön először, és csak a sikeres javítás után van értelme a kábelcserének.

Elsőnek ezt a gyűrűt vettem le.

Itt aztán rögtön el is akadtam.

Ennyire kellene tudni kitolni belőle a frontlencsét, csak sajnos nem lehet. Illetve
lehetni lehet, hiszen most is kint van, de ezt csak úgy sikerült nála elérnem,
hogy beledöftem az oldalába (konkrétan abba a résbe, melyben ki be jár)
az utolsónak megmaradt bonctűmet, és megbillentem vele a lencse házát.

Mivel esze ágában sem volt kijönni, ezért a már évezredek óta bevált módszert,
vagyis az erőltetést választottam. Mint ahogy tette mindig is, most is bevált.
Mondjuk letörött egy darabka az optika házának széléből, de aki járatos
az erőltetésben, az tudja, hogy ez azért szinte mindig így szokott lenni.

Annyira nem értettem a görbe lemezke szerepét...

...hogy végül kiszereltem.

Miután kihagytam belőle az általam ismeretlen szerepűnek talált alátétet, mindjárt
rendben mozog a frontlencse. Akkor ennyit mára a gyárilag beépített alkatrészek
feltétlen szükségességéről. Illetve ilyenkor mindig Laci barátom ócska videója jut
eszembe, amit egy darabig próbáltak felújítgatni a szervizben (mindenféle görgők
cseréjével), de végül feladták. Szóval a konkrét hibaleíráson kívül (semerre sem
teker) azzal a lábjegyzettel került hozzám, hogy a szerviz már egyáltalán nem
vállalja a javítását. Érdekes egy gép volt, annyi szent! Lejátszás állásban
fogaskerekek tekergették a kazettában a szalagot, míg gyorspörgetés
közben dörzskerekek. Ahogy volt, kiszedtem a gyorspörgetés útjából
az összes gumikarikás bigyót, majd két csavar segítségével összepatkoltam
az üzemmódváltó tárcsáit, amitől ezentúl mind lejátszás, mind pedig gyorspörgetés
közben a fogaskerekes áttétel hajtotta a kazettában az orsókat. Innentől kezdve
még vagy öt évig hiba nélkül futottak rajta a videó klippek egy kocsmában.

Ez a panel annyira unalmas, no meg már láttuk is, szemből is
(ott van rajta a CCD), hogy ezt nem szedtem ki a helyéről.

Ezt viszont ki fogom, illetve ki kell szednem, mert mivel sikerült
megjavítanom az optikát, így aktuálissá vált a kábelcsere.

Ugyan nem volt egyszerű, mert nem adta magát valami könnyen, de végül csak
sikerült őket kicibálnom a lyukból. A zöld-sárga ki fog maradni, mert csak
két erű hálózati kábelt fogok belekötni. Minek egy kamerát földelni?
Valamint amúgy sincs nálunk a szobákban földelt konnektor.

Ezt a bigyót majd mindjárt vissza kell szerelnem.
Amúgy ez fixálja a lyukban a hálózati kábelt.

Ez pedig a kábelvégi csatlakozó. Úgy készül, hogy először megblankolják a vezeték
végét, majd krimpelő fogóval rányomnak a végére egy sarut, amit aztán bedugnak
a képen látható fehér műanyag bigyóba. Ez persze mind szép és jó, kivéve talán
azt az apróságot, hogy a gyártáskori tervekben még szó sem volt
róla, hogy ezt bárki is valaha szétszedné.

Na most ahhoz, hogy ez az érintkező kijöjjön a házából, ahhoz meg kell találnunk,
hogy hol van rajta a jelen képen a jobb felső sarokban látható felfelé álló pöcök,
majd vissza kell nyomnunk, hogy ne álljon ki. Ez persze innen nézve könnyű,
csakhogy mikor ez a saru még bent van a helyén, akkor
szinte semmi sem látszik belőle.

Nem kínlódtam a saru nyitásával, hanem egyszerűen
csak ráforrasztottam a végére az új vezetéket.

Mivel a két eres vezeték vékonyabb mint a három eres,
ezért ki kellett támasztanom a lyukban egy pár centis
kábelköpennyel, hogy masszívan legyen megfogva.
No nem mintha lóbázni szeretném a kábelénél
fogva a kamerát, de azért jobb ez így.

Eddig jó vagyok. Mindkét probléma megoldva!
Most már épp csak össze kell raknom.

Ezek mondjuk kimaradtak, de mivel nélkülük is rendben
működik a kamera, így nem igazán fáj értük a szívem.

Újra egyben. Amúgy az lehetett a probléma, illetve a probléma kiváltó oka, hogy
az optikán látható két apró pöcköt elfelejtették kitekerni. Már úgy értem, hogy
állítgatás előtt. Ezek ugyanis arra valók, hogy fixálják a beállításokat. Tehát
úgy működnek, hogy kiteker, beállít, beteker, nem pedig úgy, hogy
betekerve csavargat, aztán csodálkozva néz, hogy
szétment benne valami.

Kiloptam az ereket a kitermelt kábeldarabkából.
Én már csak megmaradok ilyen gyűjtögető típusnak.

Juj de hülyén áll ezen az apró állványon!

A zöld LED mutatja, hogy működik.

Bekerültem a tévébe, bár egy kissé bonyolultnak tűnik számomra az a felállás,
hogy a CCD kamerát egy kistévére kötöttem rá, melyet egy fényképezőgép
(ezzel készült ez a felvétel) optikáján keresztül bámulok. Majd mindjárt...

...előtúrom ezt az USB felületű video digitalizálót. Mert ugye egy ilyenen
keresztül azért csak egyszerűbb lenne bevinni a kamera képét a PC-be.

Ez a kamera konkrétan jobban lát, mint én! Simán be lehet vele nézni a monitor
mögé, vagy teszem azt az asztalom alá, ahol amúgy meglehetős sötétség
uralkodik. Persze ilyenkor bezajosodik a képe, de ez természetes.

Mivel kinyitott (lábon álló) állapotban nem akart beférni az új (bár ideiglenes)
helyére, ezért összecsuktam. Így legalább volt mire rátekerni a hálózati kábelt.

Szerintem idővel nem itt lesz. Már csak azért sem, merthogy ez azért ritkán kell.
Konkrétan eddig még sosem kellett, de ami késik, az nem múlik.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.