HT videókamera
(na végre)

Ez egy nagyon régi kép. No nem azért, mert még nincs ott a bútor szélén az azóta
már elkészített kiegészítő, hanem azért, mert a színes vezetékek egy igencsak rég
megépített relés dobozhoz kellettek. A drótokkal ellentétben, szegény kamera,
no meg a hozzá tartozó monitor viszont nem. Először Karcsi barátomnak
nem, majd eredeti funkciójuk szerint nekem sem. Szétszedtem
alanynak viszont mondhatni kiválóak, ezért is
kerültek úgymond befogadásra.

 

 

Csak aztán folyton összevissza hányódtak. Hol itt voltak a lakásban, hol meg ott,
mint ahogy a pincében is éppen ugyanezt játszottam velük. Valaha a fáspincében
laktak, hogy majd mindjárt jól szét lesznek szedve, aztán átkerültek Ilonka néni
pincéjébe, a többi összegyűjtött elektronikához. Most egy harmadik helyen,
mégpedig a lomos pincében láthatók, csak még a kifestés előtt. A széket
amin ülnek, azóta már rég kivágtam. No persze nem csak úgy egyszerűen,
hanem előtte szétszedtem, majd mivel nem tudtam rá okot, hogy kivagdossam
a vázából a krómozott csődarabokat, azt is kidobtam. Tán még egy hónap sem telt
el, mikor is épp néhány centis krómozott csődarabkákra támadt szükségem. Hogy
mégis mihez kellettek volna távtartónak? Na arra mondjuk már nem emlékszem.

 

 

Mikor ez a kép készült, még puszta téglaszínű volt a fal, illetve itt lakott a Simson,
ami különös háttérül szolgált a szovjet órás tükör, a nyomógombos kézibeszélő,
valamint a szkennerek sorának megörökítéséhez. A kamerát és a hozzá tartozó
monitort persze nem szedtem szét. A Simsont se, de ahhoz nincs is kedvem.

 

 

Mondjuk amennyit ez a szerencsétlen sorsú kamera hányódott, és nemcsak míg
hozzám elért, hanem itt nálam is, szóval le sem tagadhatnám, hogy valamiféle
érthetetlen ellenérzéssel viseltetem iránta. Hogy miért? Na jó, elmesélem...
Szóval az úgy volt, hogy egyszer csak Karcsi megjelent a kamerával és
a monitorral, hogy ugyan próbáljam már ki neki, hogy működnek-e.
(nem volt hozzá BNC dugós kábele)  Mind a két eszköz tökéletesen
működött! Mind a mai napig emlékszem rá, amint megjelent a monitoron
az asztalomon keresztben álló kamera tűéles képe. A két eszközt Karesz arra
szerette volna használni, hogy kinézzen vele a szobájából (vagy, ha onnan azért
nem is, de akkor legalább az előszobából) a lakás bejárati ajtaja elé. Hogy erre miért
volt szükség, azt most hagyjuk. Mivel egy körfolyosós bérházban a klíma bár zord,
de az eső az azért biztosan nem esik rá, én azt mondtam, hogy így ahogy van,
tegye ki bátran a folyosóra, valahova a plafon alá. Erre fel Karcsi nekiállt
és szétszedte a kamerát. Kivette belőle a vidikont, megtoldotta a vezetékeit,
melyeket megpróbált beledrótozni a lakáson belül elhelyezett kamerába. Az előző
mondatban a "megpróbált" szón van a hangsúly. Mint az gondolom sejthető, nem
sikerült az operáció, nem volt kép, a beteg elhalálozott. Ez persze egy műszaki
eszköz esetében nem feltétlenül végleges állapot, azonban Karcsi valamit
összekeverhetett (szerintem a vezetékeket), mire fel a kamera már akkor
sem működött, ha visszatette bele a vidikont. Na ezen előzmények után
kaptam meg a kamerát, valamint a feleslegessé vált monitort is, hogy
majd nekem biztosan jó lesz alkatrésznek. Na most az évek folyamán
begyűjtöttem hozzá mindenféle dokumentációt. Van egy a rendszert leíró
újságkivágásom, az általam még csak nem is ismert Híradástechnika című
újságból. Aztán megkaptam Fűry Nándortól a vidikon bekötési rajzát.
Ezeken felül volt a kamerához egy papír alapú leírásom is, ami évekig
hevert (megjegyzem magával a kamerával együtt) az ágyam végi zugban.
Ez utóbbi dokumentum mondjuk azóta már valahova véglegesen elkeveredett.

 

 

Épp mint ahogy az előbb látott helyről maga a kamera is. Amúgy ott van épp a kép
közepén, a SONY TC-U5 magnótól balra, csak kedvenc szokásomhoz híven
elépakoltam. Ezt mondjuk nem kéne. Illetve de! Lesz itt olyan pakolás,
hogy még! Csak győzzem kivárni, mire majd lesz kedvem nekiállni.

 

 

A balra látható két irattartót fogom innen eltenni. Mivel ebben olyan dolgok vannak,
melyek időnként azért kelleni szoktak (tűzőgép, lyukasztó, cellux), ezért ezek nem
kerülhetnek túl messzire a kézközelből. Azt találtam ki, hogy majd jól nekiugrok
a háttérben elhelyezett kacatoknak, és ahogy jönnek, vagy ahogy épp kedvem
tarja, szétszedem őket zsinórban. Azt kell mondjam, hogy ez egy szokatlanul
szép gondolat volt tőlem. A szolár lámpa, a két Harkov villanyborotva,
valamint a mini szúrófűrész esetében nincs is vele semmi gond,
azonban az univerzális jelgenerátorom, az ugye egy építési
cikk lesz, amihez már majdnem olyan régóta nincs semmi
hangulatom, mint a ma bemutatásra kerülő kamerához.

 

 

Sok mindent lehet róla mondani, de azt, hogy kicsi, na azt nem!
Attól persze, hogy ez ilyen nagy, attól még jól tudja a dolgát.

 

 

Mindeközben én meg olvasni nem tudok. Vagy tán inkább rövidítéseket értelmezni.
Már úgy értem, hogy ez a kamera a beszerzése óta eltelt évtizedekben végig úgy
élt emlékezetemben, mintha a Horváth Mihály téri távbeszélő igazgatóságról
származna. Na most a BP. TB. IG. az még véletlenül sem a budapesti
távbeszélő igazgatóságot jelenti, hanem a Mező Imre úti
társadalombiztosítási igazgatóságot.

 

 

Ez még rá is volt írva egy másik címkére, csak ugye azóta már átkeresztelték.

 

 

Valamint az is rá van (vagy már csak volt) írva, hogy mi ez.

 

 

Ennek az általam írt címkének természetesen története van. Valaha, mikor még
foglalkoztam elektronikákkal, egy kiváló barátommal cserélgettük a lomokat.
Ez főképp abból állt, hogy átküldtem ami számára érdekesnek tűnt.
Ez a felirat neki szól, hogy hívjon mielőtt bekapcsolná.

 

 

Nagy felbontású kamera.
Kár, hogy már nem.

 

 

A videokimenet, két biztosíték, valamint a bekapcsolásra
szolgáló forgatógomb a hátlapon kapott helyet.

 

 

Míg a kamera másik végén ez az optika található. Ahogy a feliratait nézegettem,
egyszer csak felmerült bennem a kérdés. Vajon miért nem MOM optika van rajta?

 

 

Két dolgot lehet rajta állítani. Az egyik a fényerő, míg a másik a fókusz.
Ezt az optikát egyszer már elígértem valakinek, de innen üzenem,
hogy nem kapja meg! Nem irigy vagyok, csak leszoktam a
holmijaim elajándékozásáról, illetve szétpostázásáról.

 

 

Amit a lyukban látunk, az már a vidikon képfelvevő
cső vége. Erre vetíti rá az optika a képet.

 

 

Mivel a kábele mindenbe beleakadt, idővel összebandázsoltam.

 

 

Ez az egyik oldala.

 

 

Ez meg a másik. Figyeljük meg a beépített elektronikai panelek különbözőségét.
Tisztára olyan, mintha eltérő korokból származó panelekből lenne felépítve.

 

 

Jobbra a vidikon lóg ki a balra látható elektromágneses eltérítőből. Ez gyakorlatilag
ugyanaz, mint a hagyományos képcső, csak ugye fordítva működik. Itt a beeső
fénysugár kelt áramot, amit az eltérítés által rángatott elektronsugár olvas le.

 

 

Na az ilyen és ehhez hasonló szörnyűségek miatt lehetett, hogy mind a mai napig
kerülgettem ezt a kamerát. Mondjuk próbát most sem teszek a felélesztésére,
mert ugye mit tudom én, hogy ki követte el ezt a rémséget. Karesz volt?
Vagy a gyárban találta valaki jópofa ötletnek, hogy a kék vezetéket
egy sárgával, a pirosat meg egy narancs színűvel kösse össze?
Ráadásul nemcsak itt, hanem úgy általában mindenfelé.

 

 

Ez a két panel úgy nagyjából egykorúnak látszik.

 

 

A TTL integrált áramkörökből álló időalap generátor se lóg ki a sorból. Szóval lehet,
hogy csak hátulról nézve tűntek úgy, mintha erős időbeli eltérés lenne közöttük.

 

 

Piros pont jár a konstruktőrnek a dobozból a szerelés
idejére kényelmesen kibillenthető panelekért.

 

 

Ez a két alkatrész részlet a készülék tápegységéből.

 

 

A korábban látott három nyáklapot a tartójukkal
együtt kibillentve, előkerül három újabb panel.

 

 

Emlékeim szerint ekörül a panel körül van valami hiba, de az, hogy pontosan mi, arra
már nem emlékszem. Ennek persze igen nagy valószínűséggel az az oka, hogy
a hiba miben állóságát már a behatárolásakor sem derítettem fel. Valami
olyan dereng, hogy ide belepiszkálva, egyszer csak ha képet nem is, de
legalább sípoló hangot adott a doboz, vagyis elindult benne az eltérítés.

 

 

Köszönet a panelrajzért Janka Jenőnek. Sajnos nem jött be, merthogy nem
ehhez a típusú kamerához tartozik. Bár ránézésre egyformák voltak, de
attól még ennek a kamerának meglehetősen sokféle változta volt.

 

 

Mivel a vidikon gyakorlatilag egy elektroncső, ezért a működtetéséhez ugyanúgy
anódfeszültségre van szükség, mint ahogy a többi elektroncsőhöz is.
(lásd adatlap) Szerintem ezt állítja elő ez az aprócska trafó.

 

 

Ezek itt porcelán alapra épített trimmer potméterek.

 

 

Akad belőlük elszórva még néhány. Na most ha ezekbe Karcsi beletekergetett,
márpedig miért ne tette volna, ha egyszer épp arra szolgálnak, jó ha a kamera
anyja visszatalálna velük a helyükre! És akkor még hol van az a
hiba, amit az elkötés okozott? Már ha nem hibák!

 

 

Ezt a relét mondjuk kimenthetném belőle. Na ettől, vagyis a kamera szétszedésétől
meg az tartott vissza, hogy valami iszonyú mennyiségű bontott alkatrészem van.

 

 

Balra egy tranyó, míg jobbra egy 7805-ös stabilizátor IC lapít. Ezek igen
ötletes módon a kamera házára - mint hűtőbordára - vannak szerelve.

 

 

A CA3020-as IC egy 8 megahertzes teljesítményerősítő, ami a videó
kimenet, vagy akár az eltérítő tekercs meghajtására is szolgálhat.

 

 

Milyen ügyes már, hogy gyárilag van benne egy cérna, ami nem engedi leesni az első
három panelt rejtő "U" alakú lemezt. Tudom, hogy nem vagyok komplett (sokat
győzködtek, s végül beláttam), de nekem ilyenkor mindig az jut eszembe,
hogy mi lehetett a spárga raktári neve? Gondolom spárga. No de
milyen névvel illették a készülék anyaglistájában?
Vajon lehetett belőle utánrendelni is,
mint szükséges pótalkatrész?

 

 

Ez egy olyan TTL IC négy kapuval, melyekből kettő meg lett fejelve
egy-egy nagyobb áramú és feszültségű maghajtó tranzisztorral.

 

 

Piros a barnával, barna a sárgával. Én meg higgyem el,
hogy ez így van jól, és nem Karesz keverte meg őket.

 

 

Ezek a lyuggatott elemek mindig jól jönnek. Pláne dobozépítéskor! Mivel van ehhez
hasonló méretű piros hasábom, ami ráadásul műanyag, ezért könnyen fúrható, és
még a menet is egész jól megmarad benne, így nincs okom pusztán ezek miatt
szétbontani a kamerát. Ezt úgy kell érteni, hogy rezeg a léc. Mert ugye ha
elbontanám? Na akkor nem foglalná a helyet a polcon. Cserébe foglalná
a mindenféle dobozaimban. Ahogy az alkatrészek megfelelő helyre történő
szétrakásába belegondoltam, mindjárt le is mondtam a rombolási terveimről...

 

 

Na most az addig jó, hogy a nyers tápfeszültség megvan, no de a többi...
A TTL IC-ket tartalmazó panelen sehol sem sikerült 5 voltot mérnem.
Akadt olyan panel, amelyen semmiféle feszültséget sem találtam!

 

 

Ez szegénykém mit vétett, hogy így elbántak vele...

 

 

Na most az látszik, hogy ezek nem gyári forrasztások. Ezek elkövetője lehetett akár
Karcsi barátom is, mint ahogy az is megeshet, hogy egy korábbi javítás, vagy még
a gyári beállítás nyomai. Én meg álljak neki megjavítani? Hát nem! Pláne úgy
nem, hogy nincs hozzá rajz. Ráadásul szaktudásnak is hiányában vagyok.
Egy ilyen kamera működéséről csak halvány fogalmaim vannak. Mondjuk
egy magnó, vagy egy rádió esetében még csak-csak elboldogulok, de ezt már
nem vállalom be. Pláne úgy nem, hogy van itthon belőle a polcon, ennél sokkal
kisebb, már CCD képérzékelős. Mivel ezzel nem, akkor majd azzal mutatom
be a kamera monitorának működését. Már ha egyszer tényleg eljutok odáig.

 

 

Na még egy tranyó! Jobbra pedig a kamera
állványmenetét tartalmazó valami látszik.

 

 

Tettem vele egy próbát, hátha csak annyi a hiba, hogy kimaradt
egy forrasztófül visszaforrasztása, de persze nem...

 

 

Gondoltam ezt most úgy, de úgy elteszem...

 

 

Aztán már közvetlenül az előszobában elakadtam vele, mert már a kisszekrényre
sem fért oda. Na most ami ennél sokkal nagyobb probléma, az a pincei helyzet,
ugyanis sajnos már ott sem nagyon fér el. Mert ugye az utóbbi időben vittem,
egyre csak vittem a már bemutatott kincseket a pincébe, azonban a szokásos
rendcsinálás elmaradt. Kezdetben még úgy voltam vele, hogy mikor majd
a megfelelő mennyiség összegyűlik, na majd csak akkor állok neki
a pakolászásnak, míg később a lomok tömegét meglátva,
simán elment a kedvem az egésztől.

 

 

Hogy közelebb kerüljön az asztalhoz, no meg a kamera is odaférjen a taxiórától
az előszobai szekrényre, behoztam a következőnek felboncolandó alanyt.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.