Weimar falióra
(mert volt ilyenünk régen)
|
Ezt az órát nem azért vettem meg, mintha szükségem lenne rá, hanem azért, mert ez emlék. Szóval az úgy volt, hogy apukám kapott egy órabelsőt, kifúrt egy tányért, körben szépen beszámozta, majd úgy egy jó évtizedig ez volt a konyhai óra. Konkrétan azt akarom mondani, hogy a mechanikája éppen olyan volt, mint a képen látható órának. Elektromos szerkezet, de semmiképp sem szokványos. |
Az óraüveg egyik oldalán zsanér van.
A másik oldalon pedig egy zár.
Előbbi kettőből következik, hogy az óra üveg előlapja nyitható.
Ennek sok értelmét nem látom, hiszen van az óra hátulján mutató beállító gomb.
Szép neve van.
Állítólag nem mindenki tud órát gyártani, de a németek például igen.
Elsőre legfeljebb az tűnik fel az embernek,
hogy a manapság
szokásos ceruzaelemmel ellentétben, góliát elem kell bele.
A mi óránk annyiban különbözött ettől, hogy annak a burkolata átlátszó volt.
A két órában van valami közös is. Például az, hogy már egyik sem működik.
Az elem még mindig jó, pedig már nagyon régi.
|
Az elemtartóba - a biztos érintkezés érdekében - nem úgy kell betenni az elemet, hogy berakjuk, és már bent is van, hanem miután betettük, a jobb oldali tárcsával be is kell szorítani a helyére. |
Azért szükséges ez a csavarozós módi, mert itt a villanymotor miatt
nagy
áramok folynak.
Persze csak a szinte semmit sem fogyasztó,
egyéb megoldású elemes órákhoz
képest nagyok.
Egyetlen osztás napi 30 másodpercnek felel meg. Hurrá! Tudok németül!
Hiába van rendes akasztója, valaki megtoldotta egy zsinórhurokkal.
Valószínűleg övé volt az óra.
Vagy maga írta rá, vagy az
órás, hogy tudja, javítás után kinek kell visszaadni.
Kitekertem a csavarokat, majd lehúztam a mutatókat állító gombot.
|
Na kérem erről van szó! Maga az óra teljesen hagyományos, anker kerekes, ami attól lett elektromos, hogy a háttérben látható villanymotor párpercenként felhúzza az órát hajtó rugót. Részemről épp annak a falnak a másik oldalán aludtam, amire a mi óránk volt akasztva, és még emlékszem a falon átszűrődő motorhangra. |
Ez a rész épnek látszik, ami szerencse, hiszen
nem igazán vagyok egy órás típus.
Valójában az van, hogy ezeket a részeket csak utólag látom kinagyítva a
monitoron.
Íme az óra rugója. Elég egy ilyen picike is,
hiszen csak
néhány percig kell tudnia
energiát szolgáltatni, ugyanis mikor kezd lejárni, a motor egyből felhúzza.
Ez az óra nem egy mai darab, meg persze nem is véletlenül dobták
ki.
Szóval valószínűleg van ennek már minden baja.
Például ragaszthatom vissza, hiszen a villanymotor eredetileg nem jár ki a helyéről.
A csavar kitekerésekor kiszóródott rozsda egy óra esetében nem valami jó jel.
Bár a kép címe "kivettem", de igazándiból egyszerűen csak kiesett magától.
Fura, hogy nem bilincs tartotta, hanem egyszerűen csak ragasztva volt.
Hiába adok feszültséget a motorra, az nem indul el.
Sajnos még akkor sem indul, ha
tekergetem a tengelyét.
Nem forszíroztam a csigakerék levételét, inkább
azt mondanám, hogy a kezemben
maradt.
Vagyis ha forgott is volna a motor, az áttételt már nem hajtotta volna.
Azért vannak a motor oldalán ezek a bordák, hogy legyen mibe
belekapaszkodnia a ragasztónak.
Addig-addig piszkálgattam, míg egyszer csak elindult.
Sajnos megáll, és
nemcsak, hogy a
legkisebb terhelésre, de még csak úgy magától is.
A motor át van hidalva egy diódával. Gondolom a
kikapcsoláskor keletkező
ívet hivatott megszűntetni a kapcsoló kontaktusain.
A modellmotorok jó része ezzel az egyszerű megoldással van bezárva.
A kommutátor nem látszik a kosztól.
A kefék sem fénylenek. Vagyis nem csoda, hogy ezek nem akartak érintkezni.
Szerencsére ez csak kosz, illetve odaszáradt zsír, ami könnyedén lejön.
Azért így már mindjárt másképp néz ki.
A kép címe: nem tiszta
Jelen esetben nem arról van szó, hogy valami koszos lenne,
hanem arról,
hogy ennek a komplexumnak a működése számomra nem tiszta.
Gondoltam kézzel odafogom a motort, majd megnézem, hogy felhúzza-e az órát.
Na ez az a kísérlet, amit nem kellett volna elvégeznem...
Kivettem a motort tartó bakot.
Remélem nem igaz a felirat a tubuson, és csak
a
motor egyik oldalát fogja odaragasztani.
Letettem a motort száradni a kacatok közé.
Ez a kép és az előző között mindössze annyi a különbség, hogy közben eltelt fél év.
A motor ide bújt el, közvetlenül az autóskártya mellé.
Mi van a kezedben kisfiam? Nagyító. Nem azt kérdeztem, hogy kitől kaptad!
Itt kérem minden csálé! Ez vagy direkt van így, vagy minden el
van görbülve.
Mivel nincs kedvem szétszedni, mindent kiegyengetni, majd összerakni,
ezért egyszerűen úgy döntöttem, hogy márpedig ez direkt van így!
Majdnem jó lett, csak a motort bekapcsoló érintkezőn kell még egy kicsit igazítani.
Aztán nem csak igazítani kellett, hanem még csiszolni is.
Végül, ha nem is vagyok egy órás típus, de azért csak sikerült összeraknom.
Gondoltam biztos az optika torzítása, de nem!
Valóban ennyire ferde az óra fa része.
Ez még most is éppen ugyanolyan szép, mint mikor megvettem...
|
Szépen jár az óra, csak zajos, és időnként megáll. Persze tudom én azt, hogy egy ilyen régi órát nem véletlenül dobnak ki. A mi régink például a vége felé már csak úgy volt hajlandó felhúzni magát, ha góliát helyett egy zsebtelep volt rákötve. Egy kicsit ugyan hülyén nézett ki, az amúgy szép falióra tányérja alól lelógó zsebtelep, de ily módon "túltáplálva" simán eljárt még néhány évet. |
Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a
hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.