Channel Master Stereo 8 cartridge kazettás magnó
(valamint a hozzávaló kazetta)

Néha kapok olvasói kritikát, ami általában jogos is. Például a múltkor azért kaptam ki,
hogy az addig rendben, hogy mindig sokat beszélek mellé, de legalább a cikket
megnyitó kép legyen témába vágó. Vagyis ha épp egy Channel Master
márkájú cartridge kazettás magnót szedek szét, akkor legyen már
az alany a nyitóképen. Hát akkor tessék! Nem ígérem, hogy
ezentúl így lesz, de próbálok megfelelni az elvárásoknak.

Kicsit furcsa a felépítése, hiszen minek szép ott, ahol nem is látszik? Az autóba való
rádiók, magnók, rádiómagnók, CD... Szóval mivel be vannak építve, s a masináknak
csak az eleje látszik, ezért a többi részük általában egyszerű fémszínű. Ez meg szépen
festett ott is, ahol nem is látszik. A két nagy gomb a fedélen, az gumikupak.
Ki lehet őket venni, s a lyukon benyúlva be lehet állítani a magnót.

Úgy lehet felszerelni, mint egy CB rádiót. Vagyis nem bele a műszerfalba, hanem egy
"u" alakú tartókonzollal a műszerfal alá. Persze lehet felé is. Ez azért jó, mert így
néhány kézzel kitekerhető csavar oldása után már kint is van a szerkezet
a helyéről. Azonban azt, hogy ez miért jó, azt konkrétan nem tudom.
Mondjuk egy CB rádiót még csak-csak kivesz az ember a kocsiból,
átteszi a másik autóba, vagy használja otthon is. No de egy magnót?
Ráadásul ugye mindezt Amerikában, ami mégiscsak egy gazdag ország...
Talán az lehetett a cél ezzel a rögzítési megoldással, hogy bármibe bele lehessen
szerelni, amiben van egy kis hely a műszerfal alatt. Vagy felett. Például egy
munkagép kezelőfülkéjében nem biztos, hogy van gyárilag kiképzett
helye a magnónak. Valószínűleg az oldala is ebből az okból lett
szép. Mármint azért, mert ha nem be van építve, hanem csak
egyszerűen rá a műszerfalra, akkor is normálisan nézzen ki.

Hátul az a kilógó csavar arra jó, hogy annál fogva is rögzíteni kell (lehet) a magnót.
Így egyrészt mégsem jön ki a helyéről olyan könnyen (tolvajok),
másrészt pedig nem rázkódik, illetve leng annyira.

Először azt hittem, hogy a channel master a készülék neve, de miután rákerestem
kiderült, hogy ez a gyártó neve. Mindenféle egyéb kommersz elektronikákat
találtam a nevük alatt, főképp kisrádiókat. A 8-track car stereo player
pedig konkrétan azt jelenti, hogy 8 sávos kazettákat tud lejátszani.
Ezt azért fontos tudni, mert volt ilyen magnóból négysávos is.
A kazettában olyan széles szalag van, mint az orsós magnókon.
Ellenben nem négy sávban van rajtuk felvétel, hanem nyolcban!
Vagyis ezen a fajta kazettán négy párhuzamos sztereó műsor van.

Nem olyan nagy baj, ha semmire sem emlékeztet ez a csatlakozó, legalább nincs mivel
összekeverni a dugókat, vagyis nem dug bele a felhasználó véletlenül semmit.
Én meg majd megoldom a csatlakozást a szokásos krokodilcsipeszes
módon, vagy akár döfök bele néhány méretes csavarhúzót.

A gumikupakról már megemlékeztem, ezért most a csavarfej következik. Hogy valaki
mellényúlt a csavarhúzójával, s felbökte a készülék borítását, az - mivel úgysem
látszik a műszerfal alatt - lényegtelen. Ellenben a barnaság, az bizony enyhe
rozsda. Azokon a készülékeken szoktam ilyet látni, amik vizet, akarom
mondani autós készülékek esetében hűtővizet kaptak. Műszerfal
alatt az autó fűtővezetékeiből időnként kijut a matéria,
s ha ott van a magnó, annak a mechanikának
általában sajnos ezennel (azonnal) vége.

Azt találtam ki, hogy odaadom ezt a képet az OmniPage nevű OCR programnak.
Ő majd jól felismeri a betűket, a google meg majd jól lefordítja. Az OmniPage
mondjon le! Merthogy ezt a képet nem tudja beolvasni. Átettem fekete
fehérbe. Nem ismeri fel. Átkonvertáltam bmp-be, de akkor sem.
Átméreteztem. Azért se! Pukkadjon meg az OmniPage!
Ellenben a semmire rákérdez, hogy mentse-e.
Nem érdekel, hogy mi van odaírva!

Amúgy arról szól a szöveg, hogyha elküldöm az USA-ba, s teszek
mellé 12 dollárt, akkor megjavítják. (köszi Xorn)
De mindegy, mert úgysem küldöm el.

Az előlap nem csúnya ezzel az ezüst / fekete kombinációval.

Ez a kijelző a kazettától jobbra található. Azért fekszenek a számok, mert elfordítottam
a képet oldalra. Ez egy visszajelző sor, hogy hol tart a magnó a sávok lejátszásában.

A "select" gombbal tudunk választani a négy sztereó sáv közül.
A "volume" gomb természetesen a hangerőt szabályozza.
A "fine tune" gombbal a magnó fejének magasságát
állítjuk be, ha épp nem stimmelne a kazettához.

Szóval a fine tune gomb a lejátszófej (törlő és felvevőfej persze nincs is) magasságát
állítja egy skálahúros áttétel segítségével. Mivel jelen esetben kétszer annyi jelsáv
van a szalagon (8), mint egy orsós magnó esetében (4), ezért nagyon kényes rá
a szerkezet, hogy a fej pontosan ott álljon, ahol kell, különben egyrészt halkabb
lesz a lejátszás, másrészt pedig akár áthallásos is. Na! Akkor itt álljunk meg
egy szóra! Mi ez a szar? Hogy lehet ekkora marhaságot kitalálni? Illetve
ez még semmi... Eladni hogyan lehetett? Ráadásul Amerikában!

Gondolom a "balance" és a "tone" (hangszín) gombok funkcióit nem kell ragoznom.

Mivel a kazettába viszonylag kevés szalag fér, ezért rövid a műsoridő. A probléma
megkerülésére ennél a rendszerű magnónál azt találták ki, hogy négy párhuzamos
sáv van a szalagon. Vagyis nincs kazettafordítás, és ezt nem is lehet megtenni,
hiszen a kazettában csak egyetlen orsó szalag van, ami sem nem tekerhető
semmilyen irányba, sem nem fordítható meg. Juj de bonyolult!
Majd mindjárt mutatom a kazettát.

Hogy nincs rajta matrica? Még ha csak ennyi baja volna...

Ez a kép meg csak azért van itt, hogy érzékeltessem a kazetta méretét.
Ha nem tudnám, hogy amerikai, azt mondanám rá, hogy orosz.

Nem semmi, ahogy kilóg a magnóból a kazetta. Hogy is mondjam...
Szóval nem kelti egy finom légies szerkezet érzését.
Inkább olyan, mint mondjuk egy tank.

Mit ne mondjak, van egy hangulata a kazetta kivételének, illetve berakásának.
Érzésre kicsit ahhoz hasonlít, mint mikor az AK-ra ráugrasztom a tárat.

Íme a dobozka tartalma. Első ránézésre minden rendben lévőnek tűnik.

Később persze, ahogy forgattam a dobozt, kiesett belőle egy darabka szalag.
Mivel a kazettában a szalag végtelenítve van, vagyis a vége össze van kötve
az elejével, ezért egy ilyen szalagdarab egyben egy kazetta végét is jelenti.

Akarom mondani ez a magnó hat, azaz 6 kazettát már biztosan megevett.

Ezen a csavarfejen tisztán látszik, hogy egyrészt már piszkálták.
Másrészt az is kiderül, hogy az előttem járó szerelőnek nem
sok fogalma volt arról, hogy mi a különbség a Pozidriv
és a Phillips csavarhúzó, illetve csavarfej között.

Mivel az alsó takarólemezt is levettem a magnóról, most már teljesen pucér.

Az elektronika egyszerű, és a mechanika sincs különösebben túlbonyolítva.

Maga a meghajtás mindössze ennyi, amennyit ezen a képen látunk. A kompakt kazettás
magnók motorjához képest ez a példány majd kétszer akkora. Egy lapszíjjal hajtja
a meglehetős méretű lendkereket. Kicsit erőteljesnek néz ki, de Amerikában
ez így volt szokás. Az amerikai gépek is olyanok voltak, mint az oroszok.
Kétszer annyi anyag volt bennük, mint amit a normális működés indokolt
volna. Persze ez nálam egy jó pont, mert én szeretem a masszív gépeket.

Ez a hatalmas elektromágnes lépteti a fejet a szalag előtt. Még ezt a szétszórt cikket...
Szóval az úgy van, hogy a kazettában, mikor lejár, illetve ugye sosem jár le, hiszen
végtelenítve van, szóval ahol össze van végtelenítve, ott egy darabon alumínium
szalagból van a szalag. Mikor ezt az elektromosan vezető szalagdarabot a magnó
meglátja, illetve elektromosan érzékeli, akkor odébb teszi a fejet a következő pályára.
Így lesz egy ilyen kazettának 4x20 perc a játékideje.

A szokásos alkatrészek a csatlakozó körül. Egyrészt egy tekercs és egy kondenzátor,
mely a tápfeszültségen keresztül érkező zajokat szándékszik távol tartani a magnó
elektronikájától. Másrészt egy-egy 1 mikrós elektrolit kondenzátor a föld felé
a hangszórókimeneteken. Ezen utóbbiak szerepe valószínűleg a gerjedés
megakadályozása, bár máshol így szerelve még sosem láttam.

Balra a négy visszajelző izzó lábait láthatjuk hátulnézetből.
Tőle jobbra a "tone" potméter, szintén ebből a szögből.

A mechanika rakosgatja a fejet a szalag előtt, miközben ezen különös
tevékenységet az apró lámpácskák vidáman visszajelzik.

Ezek itt négyen a hangfrekvenciás végerősítő teljesítmény tranzisztorai.

Ez a magnó ugyan Amerikába készült, de attól még japán gyártmány.
Persze az, hogy a fejlesztés hol történt, az jó kérdés.
No de mit is akartam eredetileg mondani?
Megvan! A csavarfej szigetelése...
Semmi cicó! Az kérem műanyag!
Mármint maga a csavar műanyag.

Rákötöttem a tápomra a magnót. Ha mást még nem is csinál, de forogni
azt legalább forog. Vagyis a motor körül rendben vannak a dolgok.

A szalagpálya egyáltalán nem úgy néz ki (kosz), mint aminek nekiereszteném a nehezen
beszerzett egy szem kazettámat. Először úgy volt, hogy veszek egyet a Vaterán.
Persze mikor kéne valami, olyankor biztosan nincs! Még tiszta szerencse,
hogy sikerült elcserélnem az Uwertura magnó tárcsáit egy kazettára.

Benyúltam a lyukon, s alaposan megmasszíroztam amiket a mélyben találtam.
Ezen tevékenységem nagyban javítja a magnó kazetta lejátszási esélyeit.

Valamint segít eljutni a kedvenc porrongyomnak a szemetesvödörbe.
Betoltam a kazettát a magnóba, de persze meg sem nyikkant!
Illetve ahogy mozgattam a kazettát, egy kicsit azért igen.
Vagyis van valami felvétel a szalagon, csak nem viszi
a magnó, pedig amúgy minden része szépen forog.
Már úgy értem, hogy az egy szem főtengely rendben.

Nem is csodálom, hogy nem tudta vinni a magnó a szalagot, mert nekem sem sikerült.
Izomból tekerném a gumigörgőnél, de esze ágában sincs megmozdulni!
Ebben a kazettában a szalag menetei folyton elcsúsznak
egymáson. Ha nem csúsznak el, akkor nincs
lejátszás, hiába is erőlködök.

Ez van a kazettában.

A másik oldalában pedig semmi.

Illetve nem semmi, hiszen itt található a szalagtovábbító a gumigörgő. Az persze jó
kérdés, hogy ez pozitív, vagy pedig negatív ötlet volt. Egyrészt ugye minden egyes
kazettának saját nyomógörgője van, vagyis elkopni, elkoszolódni nem nagyon fog.
Másrészt ha mégis, hogyan lehet ezt megpucolni? Én mondjuk szétszedem,
azonban nem mindenki van így a bonyolultabb tárgyakkal.

Hogy a kedves olvasó átlássa a cartridge kazetta felépítését (meg persze én is), egy
oldalra rendeztem az alkatrészeket. Ez egy elképesztő ötlet! Nem jó ötlet, hanem
szó szerint elképesztő! Az addig rendben van, hogy elszívunk a hátsókertben
egy füves cigit a haverokkal, aztán ráborítunk takarásnak egy rekesz sört.
Meg az is rendben, hogy mindeközben hülyeségeket beszélünk. No de
az, hogy az ötletelésből egy megvalósult termék legyen? Ami jelen esetben
ez a kazetta. Na! Az kérem a nem semmi! Én amúgy, ahogy ezt a szörnyűséget
megláttam, gondolatban azonnal tovább is fejlesztettem, pedig a füves cigivel eddig
még sikeresen elkerültük egymást, és a sörért sem vagyok oda. Én tennék a kazettába
két orsót, de egymásra! Nem lenne végtelen a szalag. Lehetne pörgetni, meg minden.

A szalag az egy szem orsó közepéről tekeredik ki, majd a szélére tekeredik vissza.
Vagyis magát az orsót nem kell, és nem is lehet semerre sem forgatni. A görgő
viszi előre a szalagot, és ennyi az egész, amit a mechanikának tudnia kell.
Illetve van itt még egy furcsaság, ugyanis az orsó minden fordulatára
kitekeredik a közepéből egy menetnyi szalag, ami rátekeredik a
külsejére. Csakhogy az orsó külső és belső átmérője, mint
az jól látható, erősen eltér egymástól. Vagyis az van,
hogy a szalag meneteinek mindenképp el kell
csúszniuk egymáson, különben vége.

Csakhogy jelen esetben nem tudja kihúzni a szalagot a mag közepéből a mechanika,
mert egészen egyszerűen nem elég erős hozzá. Mint azt korábban mutattam, én se.
Persze én - a mechanikával ellentétben - megtehetem, hogy adok bele még egy kis
erőt, aztán vagy szakad a szalag, vagy mint az a képen látható, fodrosodni kezd.
Szerencsére nem szakadt el, de olyan izomból kell húzni, hogy komolyan
féltem a szakadásától, pedig a szalag hosszában húzva meglepően
sokat kibír. Most nézem csak, hogy milyen karcos a szalag.

A kazetta ezen részének ezennel vége.

Pontosabban szólva most van vége. Kicsit megnyomkodtam, erre fel a néhai szivacs
azonmód egérszarrá változott. Ragaszthatnék új szivacsot a két műanyag lap közé.
Bevallom őszintén, hogy lusta vagyok. Amúgy ez az alkatrész arra volt hivatott,
hogy rásimítsa a szalagot a fejre, illetve fejekre. Ugyan az éppen bemutatott
magnóban csak egy szem fej van, hiszen a lejátszáshoz nem kell több,
de ettől, illetve attól, hogy ez a média eredetileg műsoros kazetta,
attól még természetesen létezett ehhez a fajta kazettához illő
felvevő magnó is. Mondjuk érdekes lehetett úgy felvenni valamit
a szalagra, hogy a szalagot nem lehetett visszapörgetni. Ahhoz, hogy
megtudjuk, hogy sikeres lett-e a felvétel, kellett húsz perc, hiszen a kazetta
felépítéséből kifolyólag előre sem lehetett igazán gyorspörgetni, hanem csak egy
kicsit gyorsabban lejátszani, és természetesen - más mechanikai meghajtó
elem hiányában - ezt is csak úgy, ha gyorsabban pörgött a felvevő
magnóban a szalaghúzó tengely. Még ezt a lökött rendszert...

Ugyan a szalagsebesség az idő előrehaladtával egyre nagyobb, mert lazul a szalag
a kazettában, de arról szó sincs, hogy normális sebességgel vinné a szalagot.
Ekkor csengettek. Ki az az elvetemült, aki engem kedvenc szórakozásom
közben (szétszedés) zavarni mer? A postás volt az. Hozott nekem egy
 újabb magnót. No nem mintha nem volna belőlük itthon épp elég...

Egyszerűen nem tudtam megállni, hogy ki ne csomagoljam! Illetve azt, hogy
ki ne próbáljam. Kicsit jobb hangja van, mint amit az előbb hallottunk, de az
UHER variocord magnóról részletesebben majd egy későbbi alkalommal...

Gondoltam nekiugrok a feladatnak, s megpróbálom átlátni a magnó mechanikáját.
Egyszerű ez, mint mondjuk egy balta! No de mi az az alkatrész, ami konkrétan
nekihúzza a kazettát a gumigörgővel a főtengelynek? Merthogy eject gomb
az nincs. A kazettát egyszerűen csak betolom, illetve kihúzom, kirántom.

Itt kell megnyomni, hogy elinduljon végre rendesen a szalag.

Épp mint fent, de most már nem csak a kazettában futó szalag sistergését halljuk,
hanem a zenét is, mert méltóztattam visszakötni a magnóra a hangszórót.

Ezt a rugót áttettem innen.

Ide. Ha sokkal nem is, de így kicsit jobban nekihúzza a mechanika a kazettát,
illetve a gumigörgőt a főtengelynek. Érdekes, hogy a gyártó előre gondolt
erre az állítási lehetőségre. Már úgy értem, hogy eleve ott volt
a rugónak a másik lyuk a bal oldali elemen.

Little Eva, illetve Kylie Minogue helyett fiuk adják elő a Locomotion
című örökbecsű slágert, azonban kicsit eltérő szöveggel.
Én meg továbbra is nyomom a mechanikát,
ha azt akarom, hogy szóljon a zene.

Így működik a magnó sávváltó mechanikája.
Aztán egyszer csak elhallgatott a magnó.

Persze semmi komoly, csak kifutott a szalag a kazettából.

Illetve - mivel eredetileg végtelenítve volt - elszakadt. Még tiszta szerencse,
hogy egy korábbi ragasztásnál, így csak celluxot kellett cserélnem.

Ilyen kis pöckök tartják össze a kazettát.

Ha már úgyis megint darabokban volt, gondoltam megpucolom a gumigörgőt.
Természetesen nem csak gondoltam, hanem meg is tettem.
Az eset a lelkemben, s a törölgető rongyomon
kitörölhetetlen nyomokat hagyott...

Szóval az úgy volt, hogy mindig is szerettem volna bemutatni egy ilyen magnót.
A sors úgy hozta, hogy egy kollégám pont egy ilyen magnó átnézési feladatával
támadott meg. Én meg ugye meglehetősen gyenge vagyok az ilyen harcban.
Már úgy értem, hogy nem tudom legyőzni a démonaimat.
Csavarhúzóimmal együtt temessetek!

Búcsúzóul elnyomkodom az egy szem gombját, majd kirántom belőle a kazettát.
Ez nem barbárság, hanem mivel nincs eject gomb, így kell belőle kivenni.
Létezett ehhez a magnóhoz egy egészen különleges valami is, ami
egy a kazetta helyére dugható rádió volt, de ezt már mutattam.

Köszönjük szépen, hogy megmutattátok magatokat.
Szervusztok...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.