VEF222 rádió
(hogy lássuk a fejlődést)

Ücsörgött kint az előszobában ez a rádió. Nem hoztam bentebb, mert még hozzá talál érni valamihez. Koszos volt, mint amit a kukából szedtek ki. Talán azért, mert tényleg a kukából szedték ki. Akitől vettem, az az ember pontosan úgy nézett ki, mint aki maga is egy kukában lakik. Mikor hazaértem, egyből ki is dobtam azt a szatyrot, amiben ezt a gépet hazahoztam. Hogy miért vettem meg? Nos azért, mert épp a VEF rádiók voltak soron, ezért egyszerűen nem hagyhattam ott ezt a szép darabot a piacon. Tulajdonképpen megérte a maga 300 forintját. Van még egy másik VEF206 forma rádió, mégpedig Selena néven, aminek már fa doboza van, és még URH is van benne, de még a nagyméretű dobváltós széria. Majd veszek egy olyat is ha látok, hogy teljes legyen a kép.
Orosz létére nem csúnya. No persze lehetne szebb is, de ne legyünk telhetetlenek. A hangszín és a hangerő potméterek tologatós típusúak. Felül van három nyomogatós kapcsoló. A hangoló gomb átkerült a rádió jobb oldalára. Nem mondanám rendezetlennek, hanem csak inkább valahogy olyan szétszórtnak nevezném.
A hangszóró rácsán látszik, hogy ezt a rádiót valaki egyszer már nagyon nem szerette. Persze az is lehet, hogy ez csak egy egyszerű szállítási sérülés. Akitől vettem, az az eladó igencsak érdekesen kezeli az árúját. Például a tegnap még gyűretlen membránú Tesla mélynyomó mára már erősen meg lett roggyantva.
Az egyik tolóka gombja hiányzik. Érdekes módon a hiányzó tolóka előkerült, mégpedig a rádió belsejéből. Szokatlan esemény, mert eddigi tapasztalataim szerint nem előkerülni, hanem inkább eltűnni szoktak a dolgok. Az előlap a gombok körül erősen meg lett rongálva. Nagyon úgy néz ki, mintha valaki smirglivel halkította volna le a rádiót.
Az antenna hiányzik. Ez szinte minden rádiónál így van. Inkább az a meglepő, mikor még megvan az antenna, és ráadásképp egyben is van, és még egyenes is. Ha a teleptartó fedele is megvan, az már kész csoda! Most speciel nincs meg.
Meglepő tény, de szabványos az antenna és a föld csatlakozója. Gondolom azért, mert ha el akarják adni külföldre, akkor nincs mese, be kell tartani a játékszabályokat.
A rádió amúgy a Tento cég gyártmánya. A logója alapján távközlési cég lehet.
Kétnyelvű felirat a hátlapon. Ezeket a fényes alumínium lapocskákat képtelenség rendesen fotózni, mert mindig becsillannak.
Milyen 220 V 50 Hz?
A rádiót körbeforgatva megtaláltam a hálózati csatlakozó helyét. Szabványos borotva csatlakozó zsinór. Épp a minap hoztam haza néhányat a melóból. Időnként felgyűlik, olyankor elrakom őket valahova, aztán megint hozok. Szerintem valahol lennie kell itthon vagy huszonharminc borotvazsinórnak.
Magnó és fejhallgató csatlakozó aljzata. Van itt minden!
A hátlap levétele után a szokásos látvány tárul szemünk elé. Panel. A lényeg persze a részletekben rejlik. A részletekbe pedig mindjárt belemegyünk.
Ha lóg egy drót valahol, akkor kenjünk csak rá egy kis kátrányt. Persze ennél sokkal kultúráltabb megoldások is léteznek...
Ez meg randán van beforrasztva. Persze láthatóan nem gyári a forrasztás. Ez a két vezeték jön a hangszórótól. Eredetileg csatlakozó dugó volt a vezeték végén, hogy le lehessen húzni szereléskor a csatlakozónál fogva az előlapot a rádióról.
Ez a ronda forrasztás az URH részben található. Ez a része nem is működik rendesen a rádiónak. Szóval lesz még itt mit babrálnom.
A teleptartó rugója szépen berozsdásodott. Régebben - még valamikor gyermekkoromban - mikor még javítgattam a kollégák ismerősök barátok szomszédok rádióit, körülbelül fele esetben a telepek csatlakozásánál volt a gond. Hát Gézuka! Nem tudom mi történhetett. Egyszer csak elhallgatott a rádió. Na én már csak ebből a néhány szóból is sejtettem, hogy legalább három éve nem volt kicserélve az elem a készülékben.
Ez egy elég ronda részlet. A csavarral rögzíthető fémlemez éppen elektromosan vezető hidat képez a fóliás lemez egy csíkja, valamint az üvegcsöves biztosíték egyik lába között. Ez egy elég ronda részlet. Még ha nem a primer oldali az a biztosíték akkor is!
No!
Így azért mindjárt más!
Már az oroszok is tudnak szép színes fóliaburkolatot húzni az elektrolit kondenzátorokra. Jobbra a csatlakozók belülről. Lent a végfok hűtőbordája. Na végre! Csak sikerült valahogy megszabadulni a fázisfordító és a kimenő trafótól!
A hálózati transzformátor. Érdekes, hogy a primernek sokkal nagyobb hely van hagyva. Persze oda sokkal több menet kell, mert rosszabb a kitöltési tényező, de akkor is szokatlan.
Külön kockában van az URH hangoló egység. Jobbra mellette látható a dugaszolható FM KF fokozat. Nem azért ferde, mert közelről fényképeztem, hanem azért, mert ferdén lett a panel a helyére dugva. Valaki kihúzta, majd a megvezető felöntések másik oldalán erőltetve dugta vissza.
Íme a dobváltó. Olyan ez mint régen, csak most már egy kissé soványabb mint a korai tévékben. Persze ez valahol érthető, hiszen ez a doboz keskeny, s így a régi méretű dobváltó bele se férne.

 

 

Aki esetleg nem tudná elképzelni, annak megmutatom,
hogyan is néz ki működés közben a dobváltó.

 
Ez egy szovjet LED. Mit ne mondjak, elég silány fénye van. Ha áram alatt van a készülék, azaz be van dugva a konnektorba, akkor folyamatosa világít. Gondolom azért, hogy meg lehessen találni a rádiót a sötétben. Küldünk egy tucatot az ellenségnek, aztán meg odalövünk a pirosló pöttyökre.
Az a fehér kocka, az kérem egy orosz integrált áramkör. Alig van valami a tokban! Tipikusan két tranzisztor és három ellenállás. No de az ellenséget még így is meg lehet vele téveszteni, illetve büszkén rá lehet írni a dobozra, hogy: Two integrated circuit
A KF tekercsek úgy nyakon lettek zúdítva méhviasszal, hogy bőven jutott belőle kívülre is. Tulajdonképpen ki sem látszik a viasz alól az alumínium árnyékoló serleg. Persze a tulajdonos egy jól felmelegített csavarhúzóval simán el tudja tekergetni, mondjuk ahelyett, hogy a fél éve döglöttre merült elemeket kicserélné.
Barátságtalan kosz a hangszóró membránján. Elég gusztustalanul néz ki. Vizes szivaccsal letöröltem. Ha túléli a membrán, akkor túléli, ha nem, akkor nem. Túlélte. Ez egy elég gyatra hangszóró. A membránja olyan puha, mint egy sima A4-es géppapír.
A sávváltó kapcsoló gombja. Mellette nem egy szétszedett kispuskalőszer látható légpuska sörét társaságában, hanem a hullámváltót az adott fokozatban tartó mechanika alkatrészei. A golyót a rugó magába a forgatógombba vájt mélyedésekbe szorítja bele. Érdekes módja a spórolásnak, illetve az alkatrészek összevonásának.
Mikor a rádiót megvettem, akkor két dolog volt elszabadulva. Egyrészt az indulataim, másrészt pedig a képen látható árnyékoló lapocska.

 

 

Az elszabadult lemezdarab okán, rázásra szokatlan hangot adott a rádió.

 
Ezek a részek olyan koszosak, hogy mennek fürdeni. Nem vagyok egy mosómedve, de utálom a koszos dolgokat. Például minden nap tiszta alsót veszek. Vasárnapra már hét van rajtam.
Ha a csülök megfőtte a maga két óráját, akkor vegyük le a tűzről a kuktát. Vegyünk elő mustárt és tormát. A csülökből húzzuk ki a csontokat. Fogyasszunk egészséggel. Én azon melegében szoktam enni. Kenyér nélkül, mert a kenyér az hizlal. Persze nem szoktam megenni egy egész csülköt. A fele néha megmarad vacsorára. Na jó, nem egészen a fele, de azért hagytam belőle.
Az Ultrás víz csodákra képes! Sokan a megváltozott szín miatt nem is akarták elhinni, hogy a saját masinájukat kapják vissza. Sokkal jobb egy szép tiszta valamit szerelgetni az asztalon, mint egy koszosat. A 250-es MZ motorblokkal is éppen így voltam. Szegény anyám csak annyit mert kérdezni: Gézuka! Ugye ki fogod mosni utána a kádat?
A cserépkályha tetején száradnak a rádió kimosott elemei. No nem mintha nyáron be volna gyújtva a kályhába, de itt biztosan nem lép rájuk senki.
A hangszóró rácsát némileg majd ki kell egyengetni.
Minden megvan a feladat elvégzéséhez.
- kalapács
- horpadás
- düh
Ónpaca az előlap belső oldalán. Imádom, mikor előttem belepiszkál valaki a gépbe. Főleg a felhasználók a veszélyesek. Kimerül az elem, mire fel már veszik is elő a csavarhúzójukat, mondván: Biztosan elállítódott benne valami! Régen egy perc alatt fülre vissza tudtam tekerni egy Sokol KF tekercseit a helyükre.
Errefelé lesz a kutya elesve. Mármint szól a rádió, azonban nem lehet kikapcsolni. Az előlap felirata szerint a bal oldali kapcsoló volna a power, csakhogy nem csinál semmit. Nekem sincs sok kedvem, de ha már úgyis itt ez a rádió az asztalon...

 

 

Amúgy ilyen hangja van a készüléknek. Mondjuk szólhatna szebben is...

 
Nem is csoda, hogy nem kapcsol a kapcsoló. A panelt kiszedve majd megfordítva, a bal oldalt látható kép tárul szemünk elé. Nos ezt már valaki piszkálta! A kapcsoló egyszerűen át lett forrasztva. Azért van átforrasztva, mert nem kapcsol. De én kapcsoltam. Kapcsoló javítás következik.
Ha már úgyis kivettem a panelt, álljon itt egy fotó a rádió hangfrekvenciás fokozatáról. Végre leszoktak a trafócskákról. No nem mintha nem szeretném őket, de sokkal egyszerűbb megoldások is vannak.
A kapcsoló alkatrészei. A gomb, a rugó, a zéger, a beakadó pöcök és a nyomó laprugója, valamint a rögzítő pánt. Említettem volt, hogy imádok Isostat kapcsolót szerelni?
Kicsi lemezkét kihajlítani, kapcsolót oldalra eltolni, és már kint is lenne, ha nem volna ott alatta a nyomtatott áramköri lap. Csakhogy az stabilan ott van! Akkor kiszedés nélkül lesz megjavítva.
A kettővel fentebb említettek kiszedése után a kapcsoló belseje hátrafelé kitolható. Persze csak akkor ha az útban lévő alkatrészeket kiforrasztottuk. Az érintkezőknek nem így kellene kinézniük! Rugó kilágyulva, középen eltörve.
No de honnan lesz új bele a kapcsolónak? Hacsaknem ebből a dobozból... Rendes úri családoknál kötelező érvénnyel kell lennie egy doboz tartalék kapcsolónak a szekrény tetején. No de hol vagyunk mi kérem az úri családtól? Ezért nálunk több doboznyi kapcsoló is található.
Ebből fogom kiszedni a szükséges érintkezőket. Még tiszta szerencse, hogy van belőle egy egész sínnel. Csak nehogy legközelebb beépítsem valahová az érintkező rugói nélkül.
Nem egy nagy kunszt szétkapni egy ilyen kapcsolót. Mindössze ki kell tolni hátrafelé a fehér pucukát, miközben a szanaszéjjel repkedő érintkezőket a maradék kezeinkkel összesöpörjük a levegőből.
Ilyen egyszerű beszerelni. Nincs miről mesélni. A kapcsolót vissza kell tolni előre. A kiszedett kis bizgeréket a megfelelő sorrendben vissza kell rakni. Az persze szrencsés ha van itthon másik rugó, mert összeszereléskor el szokott repülni. Itt hiányzik egy hangfájl. Sajnos elfelejtettem bekapcsolni a hangrögzítőt. Ha nem felejtettem volna el, akkor most meghallgathatnátok, hogy mit  is mondtam pontosan, mikor a rugó elrepült.
Az útban lévő kiszedett alkatrészeket vissza kell szerelni. Én legalábbis vissza szoktam. No de akkor honnan van ez a doboz kondenzátor?
Ez sem valami szép részlet. Vajon minek kellett elvágni a LED-hez menő vezetékeket? A LED-et ugyanis ki lehet patentolni az előlapból. Lehet, hogy nem jött rá erre a lehetőségre, aki előttem szerelte a rádiót.
Kellene erre a kötésre két darab hosszabb műanyag csövecske. Mármint az eredeti szigetelőszalag helyett. No de honnan a csudából vegyek műanyag csövet? Ha csak nem a műanyagcsöves fiókomból. De! Onnan.
Nagy odafigyelés közepette ezeket választottam ki.
(benyúltam a fiókba, majd vakon kihúztam valamit)
Mindjárt jobban néz ki! Persze kicserélhettem volna a két toldozott drótot is, de most már mindegy...
Valami számomra érthetetlen okból valaki lefaragott egy darabot a rádió dobozából. Majd mindjárt kiderül, hogy mi lehetet az ok. Hát nem egy egyszerű eset az ember, aki előttem szerelte ezt a szerencsétlen rádiót.
A hangszóró ugyan stimmel a dobozba, azonban valami egészen hülyén áll a helyén. Mármint eláll az előlaptól. Mint az látható, van ott vagy úgy öt milliméternyi felesleges rés. Azért odacsavaroztam, de ekkor meg már nem lehetett feltenni a rádió előlapját, mert billeg. Érthetetlen. Fel ül a hangszóró a mágnesénél fogva a panelra.
Íme a megoldás. Leszedtem az előlapról a díszrácsot, majd mint az a képen látható, a hangszórót szemből kell az előlapba csavarozni. De azt, hogy miért kellett onnan kiszedni, majd áttenni az előlap mögé, na azt egyszerűen nem értem.
Márpedig párszor ki-berakosgatták a díszrácsot, ugyanis kihajtás közben az összes alumínium fülecske azonnal letörött.
Becsavaroztam a hangszórót a helyére. Most már fel lehet tenni a rádióra az elejét. Furcsán púpos volt a rádió mikor hazahoztam. Gondolom attól, hogy a csavarokkal volt összetépve. Persze most meg leesik a díszrács. Gondoltam odacsavarozom néhány hatalmas M8-as csavarral, de még épp idejében sikerült magamat megfékeznem.
A Technokol rapid felhasználása sokkal egyszerűbb, mint lyukakat fúrni a csavaroknak, így maradok a jól bevált ragasztónál.
Mivel ez a rádió orosz, ezért a nemzetiségi villongások elkerülése végett két másik orosz szerkezetet használtam hozzá nehezéknek. A VL100, és a VEF206 éppen kéznél volt. Szerencsére ez az újfajta Technokol nem ragad különösebben. Ha jól ragadna, akkor nem tudtam volna feltépni az előlapot a parkettről, mert a ragasztó bizony kifolyt az előlap díszrácsának lyukain keresztül. A lényeg persze az, hogy a rácsot azért még így is megtartja.
Míg az előlap szárad, megpróbálom rendbe hozni az URH fokozatot. Levettem a polcról egy hangszórót. Ez is a Verseny utcai piacról van. Kifejezetten az olcsóbb portékák közé sorolandó. Tulajdonképpen nem is került semmibe, mert igazándiból a földön találtam.
Valaki megpróbálta áthangolni az URH részt a keletiről a nyugati normára. Ez azért nem olyan egyszerű, mint teszem azt fordítva. A keleti sávra való áthangoláshoz elég volt a hangolt körök számától függően két vagy több 22-33 pikós kondenzátor. A nyugati sávnak viszont nagyobb az átfogása a keletinél, s így azért már nem olyan egyszerű az áthangolás.
Meg lett rövidítve az oszcillátor tekercse. Most toldhatok bele. A képen látható hosszabb drótból tekerem újra a tekercset.
Félkész állapotban. Hiába minden, ez a rádió nem akar normálisan szólni. Az oszcillátor már kb. ott rezeg ahol kell, de az adók nem jönnek be rajta rendesen. Mintha valami még hiányozna.
Betettem még egy kondit. Most már egészen jó helyen jár a rádió, de a hangja még mindig pocsék. A modulátor kör teljesen halott. Mintha ott sem lenne. Gondolom forrasztgatás közben meghalt a korábban említett integrált áramkör. Lehet, hogy van itthon másik, de ennyit nem ér meg ez a rádió, hogy felforgassam miatta az egész lakást.
Összeraktam és megpróbáltam rásózni a Dédire. Sajnos nem kellett neki. Persze nemrég rásóztam két másik kisrádiót, minek okán már kezd szegénykém telítődni. Azt hiszem az lesz, hogy próbaképp visszaviszem ezt a rádiót a piacra. Csak ad érte valaki háromszáz forintot! Vagy mondjuk egy másik rádiót. Mire ide eljutottam, megkaptam a rádióhoz a kapcsolási rajzot. Köszönet érte Burgundi Dávidnak.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.