Tokai kisrádió
(a neve miatt vettem meg)

Nem is olyan kicsi ez a rádió. Legalábbis az összeszerelős oroszhoz képest.

Szokásos ablak skála az állomáskereső gomb előtt, valamint szokásos bőrtok.
Mondjuk a hullámváltó kapcsolója általában nem az előlapon szokott lenni.

Néha megveszek a piacon ezt azt, érthetetlen okból. Ezt a rádiót ellenben érthető
okból, mégpedig a szép neve miatt vettem meg. Ugyan tudtam, hogy nem
Tokajban készült, csakhogy vonzott a név. Pedig nem iszom bort.
Bevallom őszintén, hogy mikor megláttam a Panashiba
nevű rádiót, akkor sem bírtam fékezni magam.

A hátulján semmi érdekes, csak a rádió csuklószíja.
A hordozható rádióban a lényeg, hogy vihetjük magunkkal.
Nekem erre sohasem volt ingerenciám. Nem vagyok rádióhallgató.
Ehhez képest viszont gyanúsan sok rádióm van itthon.

Élgombok és fülescsatlakozó.

A hátán a lyukak vajon azért vannak, hogy ne rázza szét a hangszóró a dobozt?

A cég még most is megvan, és még most is gyártanak rádiókat.

Japánban készült. No de mit jelenthet az eléírt 716-os szám? Mint az
sokkal később kiderült, japánban be voltak sorszámozva a gyárak.

Lehet nem látszik jól, de nem ezüst, hanem aranyszín az előlap.

Milyen rádiód van?
Tokai.
Nem azt kérdeztem, hogy mit iszol!

A rádió alján erőteljes kopásnyomok láthatóak.
Valószínűleg ez volt valaki kedvenc kisrádiója.

Annyiszor cseréltek benne elemet, hogy végül
kitörött a kinyitós rész a doboz aljából.

Teljesen szokványos kisrádiónak látszik. A ferritrúdon balra a
középhullám, jobbra a hosszúhullám modulátor tekercse.
Talán a trafói egy kissé nagyobbak a megszokottnál.

Tettem bele elemet, de nem szólalt meg. Mondhatni már rutinból
kötöm ki a fülhallgató csatlakozó aljzatot, de akkor sem szól.

Hagyományos felépítésű KF-ek, mint minden korabeli kisrádióban. Talán csak
az szokatlan, hogy az oszcillátor tekercsére külön műanyag kupakot tettek.

Trimmerkondenzátor. Gondolom a hosszúhullámhoz van.

A hangszóró szokatlanul nagy. Már-már alig fér bele a dobozba.

Miután kivettem belőle, megláttam, hogy alatta szöszmösz tenger hullámzik.

Még magán a hangszórón is.

Nem szokott ennyi csavar lenni egy zsebrádióban.

Rendezetlen? Rendezetlen, de azért átlátható. Épp az előbb olvastam egy régi
RT-ben egy rádió építős cikket Makai István tollából. Két góliát elem fűti
a DLL101-es csövet, közép és rövidhullám, visszacsatolás, sávnyújtó,
fejhallgatós vétel. Zsebrádiónak mai szemmel nagy, de attól még
nevezhetjük hordozható rádiónak. Na persze ez se ma volt.

Hol itt, hol ott kószál egy-egy eltévedt alkatrész a panel fóliás oldalán. Gondoltam
itt lesz a hiba. Mármint a kizöldült panelrészletnél. De nincs olyan szerencsém...

Gondoltam hátha csak leszakadt valamelyik nem különösebben
szépen beszerelt alkatrész. De persze nem...

Makacsul ellenáll. Meg sem mukkan!
Nekimentem hanggenerátorral.
Meg is találtam a hibát.
Szakadt a kimenő.

Rengeteg kisrádió járt már nálam, de szakadt kimenőtrafós esetre mondjuk nem
emlékszem. No de semmi baj, hiszen akad itthon HF trafó feliratú dobozom.

Találtam is néhány ebbe a rádióba illő méretű trafót. Hogy pont ebbe való, az persze
egészen valószínűtlen. Mivel hallgatni nem fogom a rádiót, a megszólaláshoz pedig
szinte bármilyen áttételű trafó jó, szóval úgy döntöttem, hogy jó lesz ez ide.
Már úgy értem, hogy csak a piros kell, hiszen az a kimenőtrafó.

Épp csak odahefteltem két lábát, mire fel máris megszólalt.
Akkor ez csere.

Méretre egyformák.
Az adataikat nem tudom összehasonlítani.
Egyrészt ugye nincs rájuk írva semmi, másrészt a régi trafó szakadt.

Meglehetősen zsúfolt a rádió, de szerencsére a kimenőtrafó
az alkatrésztenger szélén kapott helyet.

Bár majdnem megúszta a fólia, de egy paca azért
csak feljött a lapról, hiába óvatoskodtam.

Az új trafó lábait rendre kiegyenesítettem, ugyanis
a drótláb bedugáskor hajlamos összegyűrődni.

Rámértem a régi trafóra. A szekunder jó, de mindkét primer tekercs szakadt.
Ha ezt más meséli, akkor talán el sem hiszem!

Bár már szól a rádió, csak ugye a hangja... Inkább elárulom, hogy mit hallunk,
illetve hallanánk: Ez a déli harangszó. Szóval ezen a rádión még dolgozni kell.

A végerősítő tranzisztorpárosát meghajtó, vagyis a fázisfordító trafó egyik szekunder
tekercse is szakadt. Vagyis a push-pull végfok féloldalas vezérlést kap. A torzítás
szintje olyan nagy, hogy szinte már csak azt hallani. Nem morgok, hogy újra
elő kell szednem a szekrényből a HF trafós dobozt, ugyanis rutinosan,
illetve valójában pusztán lustaságból el sem tettem! Végig itt
volt a hátam mögött, kiborítva a szoba közepére.

Ez a trafó egy kissé nagy ide.

Egy picivel valóban nagyobb mint a régi.

Bár próbálkoztam a beszerelésével, de végül kerestem helyette
a dobozomban egy kisebbet. A feliratokból az derül ki,
valószínűleg ez volt a kimenőtrafó eredeti párja.

Most már egészen érthetően beszél a rádió.

Össze is szereltem gyorsan, majd szépen visszatettem a polc tetejére. Épp jó helyen
van ott ez a rádió dísznek. Bár most már nehezék helyett használhatnám akár
rádiónak is. Mikor így kész vagyok valamivel, elismerően megveregetem
a vállamat. Aztán körbenézek a szobámban... S azt látom, hogy csak
rádióból annyi van, akár nyárig kihúznám velük a szétszedtemet!
Ekkor általában elkezdem gondolatban sorba rakni a dolgokat.
Sok lomot nem lehet csak úgy azonnal bemutatni, mert kell még
hozzá valami. Van amihez láncba fűzve egészen sok minden kell.
Az ilyeneket aztán csúnyán elhanyagolom. Ettől persze ezek egyre
többen vannak, én meg ugye egyre inkább kerülgetem őket. Mondjuk
példának van itt egy külső USB IDE HDD doboz. Az ember beleszerel
egy HDD-t, hülyéskedik közben, pár fotó, kész. Csakhogy ez nem így van!
Van hozzá egy külső 5,25"-os CD író doboz, ebbe szeretném átszerelni.
Kapna egy HDD fiókot, bele tudnám dugni a régi wincsesztereket.
De akkor át kéne néznem az itthon található tucatnyi régiséget.
Valamint gonosz dolgokat is tervezek néhány régi HDD-vel.
Aztán például a wincsik belsejében van jó erős mágnes.
Lehetne belőlük csinálni mondjuk lengőnyelves hangszórót.
Na ekkor általában rátérek a rádióépítős témára, s a kör bezárult.
Csak ülök a szobában révetegen a rengeteg lomommal és tervemmel.

Gondoltam elpusztítok valamicskét a lomokból. Itt van mindjárt ez a két pici és
döglött trafó. Ezek annyira, de annyira útban vannak! Ráadásul óriási
a helyfoglalásuk. Na akkor le velük! Akarom mondani szét.

A pirosat választottam.

Azért tudott ilyen fura szögben megállni a trafólemez, mert csupa méhviasz.
Ki van öntve a kis trafó, hogy ne zizegjen, valamint egyben maradjon.

Csak ugye ez a szétszedtem project.
Márpedig ez egyértelműen nem az egyben maradásról szól!

Íme maga a tekercs. Ránézésre minden kivezetése a helyén van.
Méregettem, azonban nem a kivezetéseivel van a baj.

Letekertem a szekundert, merthogy ez volt fölül. Jól látszik a még meglévő primer
tekercs egy zöld és egy rézszínű huzalból álló bifiláris tekercselése.
A két huzalt egyszerre tekercselik fel a csévére, így
közel teljes szimmetrikus tekercs az eredmény.

Lehúztam a drótot a csévéről. Furcsamód mindkét szál az utolsó pár menetnél
volt szakadt. Nem én vágtam el őket! Mindkettő ugyanott volt elszakadva.
Ez a rész belül, illetve alul volt az összes többi menet alatt. Na ide aztán
semmiféle külső behatás nem jut be, ami eltéphetné a két szál drótot.
Szóval ez egy egészen varázslatos módon bekövetkezett hibajelenség.

Mivel macskánk nincs, mennek a gombolyagok a szemetesbe.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.