Tápi deluxe táskarádió
(csak a neve miatt)

Ezeket a szerencsétlen BRG MK27-eseket kéne szétszednem, hogy ne rugdossam ki
őket folyton a szoba közepére. De nem, én a Meridian 201-el szemezek. Csak azért
nem őt szedem szét, mert fel kellene másznom az asztalom tetejére, hogy elérjem.

Ez a polc sincs sokkal lentebb, de az ágyra mégiscsak könnyebb fellépni. Ha innen
valamit szétszedek, akkor ez a polc is túl lesz az 50%-os határon, mert
a barkácsolt műszert és az amerikai autórádiót már láttuk.
Jöjjön hát az, amelyiket a legkönnyebb levenni.

Szép ez a rádió. Van benne élet, hiszen a múltkor már próbáltam,
illetve ezzel teszteltem le a kurblis mobiltöltőt.

Azt mondja a google, hogy ez egy indiai cég. Már csak ezért is megvettem
volna, hiszen nem sok elektronika kerül hozzánk ebből az országból.

A skála szép.
Közép és rövidhullámot tud a rádió.

A felirat azt akarja mondani, hogy mind elemről, mind pedig hálózatról működik.
Ellenben aki nem tud angolul, simán azt hiszi róla, hogy ez valami mérőműszer.

Gyorsan kipróbáltam. Ez kérem nem mérőműszer! Ez csak egy plusz skála
a hangoláshoz. Mindenesetre ügyes trükk! És valljuk be, egészen
jól mutat. Már persze ha látszana a videón a mutató...

Végül ez győzött meg. Vagyis ezt a rádiót kifejezetten csak a neve miatt vettem meg.
Szokás a célország nyelvén (vagy ha nem, akkor angolul) valami jól hangzó
nevet adni a készüléknek. Vajon ez mely ország nyelvén hangzik jól?
Beadtam a google fordítónak a "tápi" szócskát. Íme az eredmény:

Talán Izlandi és Román nyelven hangzik a legrosszabbul, de igazán értelmesen
egyiken se. De még mindig jobb minőségi kacsatápra utalni, mint mondjuk
Panashiba nevet adni egy órásrádiónak. Persze ezt is csak azért
írom, merthogy ilyen nevű készülékem is van.

Oldalnézet. Sem nem törött, sem nem különösebben koszos.

A rádió másik oldalán vannak a tekerők. Kb. olyan mint egy Sokol, csak nagyobb.

Élgombok. Én a részemről nem szeretem őket. Szerintem sokkal
jobb valami jól megfogható, megtekerhető kerek gomb.

Csodák csodája, még a teleptartó fedele is megvan.

Hálózatról is működik. Erre még utalt is az előlapi felirat.

A hullámváltó kapcsolója a hátlap közepén van. Mondom én, hogy olyan Sokolos!

Az internet azt mondja, hogy van ilyen nevű cég. Mondjuk az komoly kérdés,
hogy mi lehet pontosan a TATA product. Lehet, hogy nem Indiai
gyermekmunkások szerelték össze, hanem vénemberek?
Valójában a TATA egy indiai autógyár (thx Király Gyula), és
még csak nem is kicsi! Például felvásárolta a Jaguart és a Land Rovert.

Egy fiatal házaspár gyereket vár. Csak még nevet nem találtak neki. Megszólal a férj:
Nevezzük úgy, mint a nagyapámat. Hát hogyne... Mégis milyen név az, hogy TATA?

A teleptartó mögötti rész szinte mindig szét van rohadva, mert mindenki benne hagyja
a készülékben az elemeket. Aztán egyszer csak úgy nyolc év múlva előveszi és
elcsodálkozik, hogy a múltkor még szólt. Mondjuk nekem is van itthon egy
olyan rádióm, amit elemmel együtt vettem a piacon. Furcsálltam is, hogy
honnan jön, illetve mi az az érdekes sistergő zaj, mikor beparkoltam a
bicajjal a pincébe. Gondoltam ereszt valamelyik kerék, már megint egy
defekt, de csak a Schneider feliratú táskarádió sistergett a szatyromban.
Mindössze néhány éves lehet ez az eset. Most, hogy ezeket a sorokat rovom,
megnéztem és még azokkal az elemekkel szól a rádió. Na én sem vagyok különb...

Ez itt a lényeg kérem! Ott az a sok weblap a mindenféle csodával, de jórészükön
sem nem lehet a képekre kattintani, sem nem lehet benézni a dolgoknak
az ő mélységességükbe. Ez meg kérem nem egy ilyen weblap!

A ferritrúd le van törve. Pontosabban szólva a ferritrúd tartói vannak letörve.
Mi tagadás, ettől egy kissé én magam is.

Sárga háttéren sárga tárgyat fotózni? No nem mintha feketén jobban mutatna...

Gondoltam odavarrom a ferritrudat a helyére. (már megint sárga alapon sárga tárgy)
Egyszer javítottam egy kisrádiót, ami elég furcsán viselkedett. Tulajdonképpen
akart ő működni, csak nem tudott, mert a gazdája a levált ferritrudat csupasz
dróttal kötötte hozzá a panelhoz A csupasz drót rövidrezárt menetként
viselkedve, tulajdonképpen söntölte a modulátortekercset.

Először levakartam a fölös viaszt, majd egyszerűen odaszorítottam
a ferritet a helyére. A viasz addig odafogja, amíg megvarrom.

Miután odavarrtam, az előbb leszedett viaszt rámelegítettem a spárgára. Így biztosan
nem fog kioldódni. Régen szokás is volt a kábelvarrócérnát viaszban kifőzni.

A hálózati csatlakozó aljzat, a trafó, és az érdekes mód stabilizált tápegység.
Ez utóbbi megoldás ilyen kiskategóriás rádióban egyszerűen nem szokás.
Gondolom abból indult ki a gyártó, hogy Indiában nem stabil a hálózat
feszültsége. Beütöttem a google-ba: India elektromos hálózat

Ez volt az első kidobott kép.
Forrás: http://www.amrita-it.com/india/dia/dia1.htm
Ilyen kábelezés mellett az a csoda, hogy egyáltalán van áram a konnektorban!

A potméter és a forgókondi teljesen hagyományos.
Hangszínszabályzó pedig nincs.

Ez egy érdekes részlet. Először azt hittem, hogy a teleptől
jön az áram ezen a vastag dróton keresztül, de nem!

A vastag rézdrót körbefut a dobozban (két menet), és ő a keretantenna. Még sosem
láttam táskarádióban keretantennát! Az mondjuk igaz, hogy sem botantenna, sem
antennacsatlakozó aljzat nincs a készüléken, pedig egy rövidhullámot is fogó
rádióban szokás lenni botantennának, és vagy antennacsatlakozónak.
A keretantenna drótját melegen elnyomott, az előlap anyagából
kiképzett műanyag felöntések tartják, de sok helyen
nincsenek is szétnyomva a pöckök.

A hangszórón nem látható semmi igazán érdekes, szép nagydarab kerek példány.
Emlékszem, hogy mennyire örültem, mikor apukámtól kaptam a kezdő rádiós
kísérleteimhez egy deszkadarabra csavarozott hangszórót, ami amúgy egy
iskolai demonstrációs rádiópad nevű oktatóeszköz eleme volt. Semmi
különös, csak egy "L" alakú deszkán egy hangszóró. A membrán előtt
mechanikai védelmül (és talán díszítésképp is) néhány krómozott fémből
készült rudacska vonult át. Fogalmam sincs hová lett... Pedig úgy általában
szoktam tudni, hogy hová került a holmim. Amit legutóbb nem találtam meg,
az a szovjet tranzisztor készletem. Egy hosszúkás dobozban volt valahol
(amiből jó sokat kidobáltam átrendezés miatt), vagy úgy két liter.
Persze lehet, valahol ott vannak elbújva a pince mélyén.

A rádió panelján azért látszik, hogy indiai szerelés. Persze attól még semmivel sem
lesz jobb egy rádió, hogy egyenesen állnak a panelban az alkatrészek,
csak a girbegurbaság valahogy nem bizalomgerjesztő.

A hangfrekvenciás részben csak egy trafó van. A huzalátmérőből arra következtetek,
hogy ez a vezérlőtrafó. A kimenőt el lehet hagyni, például úgy, ahogy az
Orionton rádióban csinálták. Mindegy... Úgy is szétszedem
majd azt is, és akkor jöhetek vissza beszúrni a linket.

Balra egy hatalmas fekete elkó, jobbra a demodulátor dióda.

A sávváltó kapcsoló teljesen hagyományos. Ez nem minden rádióban van így!
A Sportban például valami egészen lehetetlenül beszorulós kerek kapcsoló van,
a VEF-ben dobváltó. Ami a Sokolban van, az meg semmi másra sem emlékeztet.

A KF-ek és az egyéb alkatrészek szokványosak, csak a szerelés trehány egy kicsit.

Ez speciel nem egy jó jel! Ennek épp olyan sárga színe van, mint a skálamutatónak.
Megnéztem igazam van-e. Igen. Sajnos hiába tekergetem a gombot, áll a mutató.

Nincs mese, ki kell szednem a helyéről a panelt. No persze mióta kell nekem ehhez
bármiféle ok? Érdekes megoldás, hogy a rádiónak belül van egy vaslemez váza,
ami gumírozottan van rögzítve. Ez egyszerűen nem szokás egy ilyen átlagos
rádiónál. Mikor már majdnem kijött a panel, de azért mégse, akkor szúrtam
ki a panel közepén egy elbújt csavart. Az ilyen elbújt csavarok azért nagyon
veszélyesek, mert az ember azt hiszi, hogy már nincs több kitekernivaló, csak
erőltetni kell egy kicsit, aztán törik. Végül újra be kellett kapcsolnom a
pákát, mert le kellett kötnöm innen-onnan néhány szál vezetéket.

A két sárga pöcök a skálamutató két széle, vagyis kellene, hogy legyen közepe is.

Persze van is, csak le van törve.
Épp mint ahogy én is...

Kifordítottam a rádió belsejét. Én az ilyen óngombócos forrasztásokat szeretem.

Nem írom le, mert nem szeretek csúnyákat írni, de ha megnézed mi a neve ennek
a képnek, akkor az azt jelenti, ha ez a húrozás innen leesik, olyan nincs, hogy én
ezt ide visszategyem! Értem én ezt... A kis átmérőjű részről tekeredik a skálahúr
a dobra, ez hajtja a forgót. A babák nagyobb átmérőjű dobjáról megy a húrozás
a mutatóhoz. Ez egyfajta lassító áttétel a forgatógomb és a forgókondi között.

Direkt megvan a helye a mutatónak. Oda kell betenni, illetve úgy kell felrakni a
skálahúrra, hogy a mélyedésbe illeszkedjen. Mikor ezzel megvagyunk,
és a rádió is bele van téve a dobozba, akkor valami alkalmas
eszközzel (például csavarhúzó vagy csipesz) el kell
tolni a mutatót jobbra egy olyan másfél centit.

Így oldottam meg a mutató rögzítését, mert a középső letört pöcök visszaragasztása
eddigi tapasztalataim szerint reménytelen vállalkozás. A ragasztó azért nem fogja
meg, mert elérett az anyag, szinte szét lehet morzsolni. A melegen beletolt
dróttól ugyan a helyén fog maradni a letört rész, de tartani azt nem
nagyon fog. Így meg az volt a baj, hogy túlságosan kötődik
a mutató a skálahúrhoz, s igen nehéz volt odébb
tolni, hogy legalább a helyén álljon.

Sikerült az operáció! Most már mindkét mutatót mozgatja a gomb.

Mindeközben kiesett a helyéről az egyik rugalmas felfüggesztést biztosító
gumibogyó. Ez egyszerűen felesleges ebbe a rádióba, de azért visszateszem.

Furcsálltam is, hogy milyen könnyen lejön az állomáskereső gombja. Ez persze
nem csoda, hiszen ketté van törve. A rögzítő rész ott maradt a tengelyen.

Napközben nem sok minden jön be középhullámon, csak a legközelebbi két adó.

Átdörgöltem denaturált szeszes ronggyal, de szinte alig volt koszos. Például van olyan
rádióm, amit azért vettem meg, mert annyira koszos volt. Úgy értem annyira, hogy
más ott hagyta volna, én meg nem akartam az életem annak tudatában leélni,
hogy veszni hagytam. Persze először visszaraktam fintorogva az árus elé
a földre, s érdeklődésére azt a választ adtam, hogy nem kell, mert túl
koszos. Így esett, hogy még egy szatyrot is kaptam hozzá, csak
vegyem meg. De hogy miért kell nekem minden szétszedésre
váró lomot folyton megemlítenem... Majd jöhetek
vissza beszúrni a rengeteg linkeket...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.