RFT Stern Record táskarádió
(magamban csak nagygombosnak hívom)

Kész a Tápi, a Philips, az Amerikai autórádió és még a faládikás műszer is. Már csak
a nagygombos (én így hívom) táskarádió van hátra. Öröm nézni az ilyen polcot!

Ezt a rádiót csak és kifejezetten a hatalmas gombja miatt vettem meg. Az volt az
érzésem, hogy letörött róla az oldalsó gomb, vagy egyszerűen csak elszakadt
a skálahúr, és a tulaj az egyszerűség jegyében fúrt egy lyukat az előlapra
(oda ahol belül a forgó van), majd rászerelt egy gombot. Ez teljesen
nyilvánvalónak látszott, hiszen gyárilag nem szokás egy ekkora
bumszli randa nagy gombot hergelni egy rádió előlapjára.

A gombot illetően teljesen biztos voltam a dolgomban, hiszen még ott is van
a készülék oldalán az eredeti gomb helye. Persze csak addig érdekelt a
dolog, míg meg nem vettem. Vagyis megvettem, majd feltettem a
polcra. Aztán egyszer megláttam egy régi Rádiótechnika
újságban az alábbi vásári beszámolót.

Ez persze nem pontosan ugyanaz a rádió, hiszen az enyémen nincs
URH sáv, de mint a leírás is mondja róla, ez egy készülékcsalád.

Mindeközben ez az izé meg csak úgy egyszerűen kiesett a rádióból. Ez  mondhatni
nem jó jel, de mivel ez nem egy mai készülék, így meg van neki engedve,
hogy apróbb dolgokat csak úgy egyszerűen magától elhullajtson.

A skála szép, bár talán kissé visszafogott a színösszeállítás.

Ez egy hatalmas nyomógomb. Ha rátehénkedek, akkor bekapcsol a skálavilágítás.

A hangerőszabályozó élgombja valami egészen valószínűtlen átmérőjű!
Én a magam részéről kedvelem az ilyen emberléptékű holmikat.

Szerintem ez a gomb a kihúzható botantenna vége. Piszkáltam, de nem akart kijönni.
Szokatlanul érdekes szögben áll. Vajon hogyan lehet mögötte az antenna?
Csak nem keresztben van a dobozban?

A rádió füle betolható, valamint egy kissé már törött.

A gombsor teljesen ép. Hangszín, hullámsávok, bekapcsoló, ahogy írtam balról jobbra.
Mondjuk nem volt nehéz kitalálni a hangjegyből, meg az EIN / AUS rövidítésből.

A készülék hátlapja - a kora ellenére - ép, és még csak
a teleptartó fedele sem hiányzik, bár kissé repedt.

Ha nem írnák oda, akkor is kitalálnám, hogy az ajtó mögött vannak az elemek.

A néhai félbevágott Németország keleti felében készült.
Már ha mond ez még valakinek valamit...

Jack a fülesnek, tuchel a magnónak, valamint piktogramok az értetleneknek.

Ami ennyire masszívan oda van grétázva, az egyszerűen nem lehet kamu!
Hogy pontosan micsoda, azt ugyan nem tudom, de hogy kettő, az holtbiztos!
Majd később (már úgy értem későbbi rádiós cikkekben) megemlítem a pinás szálat.
Már persze csak azért, hogy vigyek egy kis szexet a rádiós témákba.
Szóval lehet, hogy a stasi (kelet német titkosrendőrség)
miatt ennél többet nem lehetett megereszteni.

A teleptartó speciel hiányzik, bár nekem eddig egyáltalán nem hiányzott.

A készülék alján vannak a dobozt összetartó csavarok. Gondolom azért, hogy
ne látszódjanak, nehogy ingerenciám támadjon kinyitni a dobozt. Pedig de!

Ezek a részek mindjárt mennek a mosásba.

A készülékből korábban kiesett műanyag rudacska éppen olyan, mint az ott. Viszont
nincs meg a helye. Már úgy értem, hogy a doboz mindkét oldalán megvan
a kis hasáb, ami amúgy a készülék fülét tartotta meg a dobozban.

Szép állat! Mégpedig olyannyira szép, hogy ez szinte még csöves! Persze nem az, de
ebben az időben álltak át a gyárak a hordozható rádiók esetében a tranzisztorra.
A korábban megszokott és már jól bevált alkatrészkészlettel mentek tovább.
Hatalmas hangszóró a hatásfok miatt. Nagy trafók és nagy kondenzátorok,
nagy kapcsolók. Talán az ellenállások amik picik, hiszen nem kell belőlük
nagy, mert az áramok és feszültségek szintje alacsony. A többi alkatrészből
kezdetben nem is igazán gyártottak picit. A Rádiótechnika hasábjain több cikk
is megjelent az 1950-es és a 60-as években, hogy miért nem lehet
zsebrádióba való méretű alkatrészeket kapni.

Ez itt a hangfrekvenciás végfokozat. Mind a fázisfordító, mind
a kimenőtrafó (mai szemmel nézve) hatalmas méretű.

Azért raktam oda az elemet, hogy érzékelni lehessen, milyen nagy is a kimenőtrafó.
Ötletes módon a trafó leszorító lemezét használták hűtőbordának.
Pontosabban szólva erre van rászegecselve a hűtőzászló.

A doboz oldalán található lyuk mögött nem egy kitépett gomb tengelye van, hanem
egy antenna csatlakozó aljzat, ami inkább autórádiókon volt divatban. Ez például
azért van így, mert ez a készülék autóban is üzemképes. Régen az nem úgy volt
mint manapság, hogy rengeteg rádiója volt (lehetett) az embernek. Például volt
hasonló gyártmány itthon is, ha jól emlékszem Camping néven. Tuti van itthon
belőle valahol a pince mélyén. Idén erőst belehúztam a rádiókba, de szerintem
simán marad tucatszám jövőre is. Azok a kondenzátorok meg mekkorák már...

Elég érdekesen nézhetett ki ez a rádió autóba építve, az oldalából kilógó kábellel.

A Rádiótechnikából származó leírás szerint családelv alapján készült ez a rádió.
Még asztali változata is volt. A belseje példás felépítésű, ha nem is kihúzható,
de azért modul felépítésű. Ez például a KF erősítő modul. Ha kiszedném
innen, megállná a helyét egy másik AM rádióban a végfok
és a bemeneti fokozatok között.

Ez itt a hullámváltó, vagyis a modulátor és az oszcillátor fokozat.

Ott van elbújva a burkolat alatt az első tranzisztor.

A forgókondi légforgó. Nálunk a Sonett csöves zsebrádió forgóját
volt szokás kezdetben házi készítésű zsebrádióba építeni,
mert ezt lehetett kapni, illetve az volt elég kicsi.

A rádió belső vázát a dobozban alul ilyen érdekes formájú csavarok tartják.
Nem csatlakozik hozzájuk semmi, felül meg átlag fejű csavarok
vannak, vagyis nem látom a dolognak semmi értelmét.

Hatalmas ez a tekerő gomb! Szerintem akkor is nekem van
igazam, és igenis, hogy hülyén mutat az előlap közepén!

Hatalmas hangszóró van benne. Persze lehet, hogy ez csak
a rengeteg "modern" bóvli után tűnik nekem furcsának.

Teljesen jól működik, semmi sem recseg benne. Nem kontakthibás sem itt, sem
a többi hullámsávon. Hiába no, még ha kelet is, de azért csak német minőség!

A nyomógombos hullámváltó mind méretileg, mind pedig felépítésében örökség
a csöves időkből. Az igaz, hogy nehéz a sok vastól, meg úgy általában nagy is,
cserébe időtálló. Ha javítani kell, jobb is ha nagy, mert nem vagyok én órás!

Ez itt egy kisujjnyi méretű 500 mikro 10 voltos elektrolit kondenzátor. Nem szedem
ki, hogy lemérjem. Ez kérem biztosan nem csökkent kapacitású! Bezzeg a maiak...

Íme a tekercskészlet a hullámváltó tetején. Ahhoz, hogy ezt lássuk, le kellett vennem
a szürke burkoló lemezt. Érdekes mód ez nem fémből van, vagyis nem árnyékolás,
hanem csak egyszerű mechanikai védelem a rengeteg sok kis zsinórnak. Régen
sokszorta járt nálunk javításon apukám egyik kollégájának a táskarádiója.
Gyönyörű példány volt! Nyomógombos hullámváltó, kb. így szerelve,
mint ahogy ezt most látjuk. Öreg bácsié volt a rádió. Ha kimerült
az elem, mindig belepiszkált. Mivel már nem látott jól, nem
látta a tekercsekről jövő vékony drótokat. Apukám meg
nem győzte kitalálni, melyik tekercsnek hová való a vége.

Ha egy forgatógombról az a véleményünk, hogy az lehúzható,
akkor azonnal kezdjük el keresni a rögzítő csavarját!
Ez kérem egy igen komoly élettapasztalat.

A skála mögött a fehér papírt szövött bevonatú gumiszál feszítette ki, csak a gumi
az évtizedek során kissé megereszkedett. Úgy feszítettem rajta,
hogy párszor pluszban rátekertem a tartóra.

Ezt finoman szólva nem sikerült megragasztania az előttem erre járt reparátornak.

Kiszedtem a hangszórót, s így majdnem felülről láthatjuk a végfokozat panelját.
A trafók, bár kapcsolástechnikailag nem így adódik, a panel két szélére
lettek kitolva. Ez azért jó, mert egy esetleges leeséskor nem
töri ketté a panelt a közepére szerelt trafó.

Egy kissé ugyan porosak, de a fotó nem erről, hanem
inkább a kondenzátorok meglehetős méretéről szól.

Két darab tranzisztorok.
Jobbról a fekete lovag bókol, balról pedig a fényes páncélos hajt fejet.

A skálavilágítás nyomógombja egészen brutális felépítésű.
Manapság egy egész rádióban nincs ennyi vas!

A hullámváló nyomógombjai majdnem tiszták. Mivel kiszedni nem lehet őket, vagy
minimum nem tanácsos, majd itt helyben kapnak egy kis alkoholos dörgölést.

Ez a rádió nem volt annyira koszos, mint mondjuk a minap boncolt Philips. Persze
ez is hagyott nyomot maga után a kád szélén fürdés után, de még öblítés előtt.

Látványosan más színe lett a nyomógombnak. A bal oldali
pöcök még szétszedés közben törött le a doboz tetejéről.

Azért van ott a bevágás, hogy beférjen a csavarhúzó a gombot rögzítő csavarhoz.
A potméter tengelyének lapos részét sajnos nem lehet odáig tekerni.
Ha nehezen is, de csak sikerült találnom valami hibát!

A potméter - bár már több mint negyven éves - köszöni jól van.
Nem kér kontaktsprayt! Bár én ne recsegnék ennyire...

A forgókondi aszimmetrikus típus. Ez azért van így, mert a modulátor átfogása
relatív nagyobb kell legyen mint az oszcillátoré. Vagyis mikor a forgókondi
két fele egyforma, akkor kell egy soros, úgynevezett pading kondenzátor.
Így, hogy felemás, így meg nem. Legalábbis a középhullámú sávra nem.

A végfok panelja alulnézetből. Alulról a kettes és a hármas
csík viszi át a vezérlést a végtranzisztorokra.

Szeretem a polcon a helyet, mert tudok rá pakolni. Sajnos nálam minden kis résbe
azonnal kerül valami lom, mint például most is. Részben idei cél, hogy több
szabad polc legyen, hogy legyen kedvem nekiállni dolgoknak. Már
úgy értem, hogy félbe tudjam őket hagyni (legyen hová
eltenni), hogy bármikor elővehetőek legyenek.

A faliórát szerintem már szét is szedtem. No de akkor vajon mit keres még itt?
A Nintendós cikk majdnem kész, és az RT újságokból sem sok van
már hátra. Szóval mégiscsak félbehagyom a dolgokat...

A cserépkályha egyik felén a zoknik száradnak, míg a másikon a rádió maradványai.
Kíváncsi vagyok, mikorra írom meg a szöveget a képekhez. Ez mondjuk egy elég
hülye mondat volt, hiszen épp most írom. Inkább arról van szó, hogy fűtési
szezon lesz-e még, mikorra kész lesz ez a cikk. Így lett. Eltelt egy év.

Ha nem is volt nagyon koszos, de azért jól láthatóan tisztább lett.
Ez a rádió nem is annyira koszos volt, hanem inkább foltos, ragacsos.

Sok mindent láttam már... Na de olyat, hogy valaki vízbázisú ragasztóval ragasszon
műanyagot, na olyat még nem! Már úgy értem, hogy ez a ragasztás tegnap mosás
közben szétjött. Pontosabban szólva a víztől megdagadt, majd az apró résekből
kitüremkedett a ragasztó. Vajon milyen anyag lehetett a ragasztó? Talán csiriz?

Ezt úgy szokták csinálni, hogy a kilógó műanyag pöcköt szétnyomják egy pákába
fogott szerszámmal. Jól láthatóan itt is erről a rögzítési megoldásról van szó,
csak itt van középen pluszban egy szegecs is. Direkt megpiszkáltam a
bonctűmmel, márpedig az ott középen fémből van! Különös...

Végül megtaláltam, hogy honnan hiányzik a piciny műanyag hasáb.
A doboz hátuljába is való belőle egy-egy darab.

Mivel nincs a készülékben kihúzható antenna, ezért
fogalmam sincs róla, hogy mire szolgál ez a dugó.

Ha tegyük fel bedugnék valamit a lyukon, akkor a KF fokozat sarkának menne neki.

Majdnem nem láttuk a KF fokozatot közelről, mikor végre méltóztattam levenni
róla az alumínium árnyékoló puttonyt. Kedves dolog a konstruktőrtől, hogy
a KF-eket mind csavarhúzóval, pedig mind csőkulccsal lehet hangolni.
Ez is egy kedves, de az idők során sajnos kiveszett népszokás volt.

Az NDK az általánosan megszokottnál valami érthetetlen okból kifolyólag
nyúlánkabb ellenállásokat gyártott. (hosszúkás zöld izék, színes gyűrűkkel)

Most nézem csak a feliratokat.
Vagyis ugyanez az árnyékoló lemez való az URH sávos változatba is.

Sem kidobni, sem visszaragasztani nem volt kedvem a levált darabokat.
Zacsiba velük, majd bele a teleptartóba. Ha eddig együtt voltak...

Súrolás ide, ultra oda, azért csak a pörköltszaft volt az erősebb! Nemcsak
itt maradtak apró sárga pettyek, hanem néhol a feliratos részeken is.

Kész is van. Tehetem vissza a polcra.

Ha nehezen is, de azért csak sikerült lefotóznom a skálavilágítást.

A teleptartó fedelén gyárilag van egy rés, vagyis a teleptartó helyére be lehetett
tenni például a hálózati adaptert. Alul is van egy ilyen rés, gondolom ott
meg az autórádió adapter kábele jött volna ki. Vagy ha nem hát...

Olyan szép lett, úgy csillog-villog, mintha legalábbis új lenne!

Szinte hihetetlen, hogy elkészültem ezzel a polccal...

Komolyan mondom, hogy annyira belelkesültem, hogy legközelebb szétszedem
a Meridian 201-est, és akkor ez a polc is kifújt, hiszen az alsó, meg
a felső generátoromat is láttuk már, meg a GE kisrádiót is.

Mikor épp úgy érzem, hogy egészen jól haladok a rádióim bemutatásával,
akkor csak felnézek erre a polcra és menten tökön is szúrom magam...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.