Lengőnyelves hangszóró
(mára már rég kiveszett technika)

Áll a szerző a kincsei előtt mélán, valahol a lelke mélyén talán
már ő maga sem híve benne, egyre csak azt hajtogatva:
El fogtok fogyni, egyszer úgyis el fogtok fogyni!

Ez a hangszóró úgy került hozzám, hogy odaadtam érte a zsebóra forma műszert,
vagyis cseréltem. Az ok az volt, hogy az a műszer nekem nem kellett semmire,
lengőnyelves hangszórót viszont szerettem volna mutatni. Hogy ez még
valamikor 2010-ben történt? Most mond már... Nem kell azt, illetve
mivel épp itt vagyunk, ezt a bemutatót olyan nagyon elkapkodni.

Ebből az emblémából még a betűket sem sikerült visszafejtenem.

Valami általam ismeretlen okból valaki belefűrészelt a hangszóró kosarába.
Ez a vágás akár még gyári is lehet, csak ugye így utólag kitalálni az okát...

Az a repedésnek látszó valami a membrán anyagán, na az az.

A hangszóró eredetileg (valószínűleg) hullámos pereme puszta papírral lett pótolva.
Ez engem mondjuk egyáltalán nem zavar, hiszen nem annyira használni, mint
inkább csak bemutatni, illetve személyesen is megvizsgálni szeretném
ezt a mára már igencsak szokatlan működési elvű hangszórót.

Ez itt a lengőnyelves hangszóró meghajtása, vagyis motorja. A patkó természetesen
mágnesből van, a hangszóró kosarára pedig egy egyszerű bilinccsel lett rögzítve.

A mágneses kör úgy néz ki, hogy a patkómágnes két pólusa a kép közepén
(majdnem) látható vékony réshez lett összehozva. Ebben nem bent, vagyis nem
magában a résben, hanem csak közvetlenül mögötte van elhelyezve a lengőnyelv.

A lengőnyelv ezen a tekercsen keresztülhaladva kapja meg a vezérlést. Mint az a
képről nagyszerűen leolvasható, 8.300 menet van rajta, átmérő 0,07 huzalból.
Nagyon merem remélni, hogy nem szakadt a tekercs, mert ha valamit, akkor
ezt nagyon nem szeretném újratekercselni. No nem mintha ne lenne itthon
hozzá megfelelő átmérőjű tekercselő huzalom, csak mivel fakezű vagyok,
nálam az átmérő 0,1 alatti huzalok már túl könnyen szakadnak. Hogy miért
van a tekercsen ilyen sok menet? Nos azért, mert ezzel a megoldással lehetett
megspórolni a kimenőtrafót. Vagyis ez a hangszóró direktben beköthető
egy elektroncső anódkörébe. Manapság azért nem látni ilyesmit (bár
nekem van egy már tranyós rádióm is ilyen hangszóróval), mert
miután kiderült, hogy a gerjesztett, pláne a permanens dinamikus
(vagyis állandó mágneses) hangszórót nemcsak könnyebb gyártani,
de még a hangja is sokkal jobb, ez a megoldás egyszerűen kiveszett.

Ami balra el, az a rozsdás rudacska viszi át a mechanikai mozgást
a tekercsben rezgő vaslemezről a membrán közepének irányába.

Most persze már bánom, hogy az előbb botor módra óvatlanul
megemlítettem a tekercs szakadásának lehetőségét.

Szerencsére csak ennyi a hiba, vagy legalábbis első ránézésre még ezt gondoltam.
Miután a piros vezetéket visszaforrasztottam a helyére, sajnos az derült ki, hogy
továbbra sem jó a hangszóró. Szakadtnak ugyan már nem szakadt a tekercs,
azonban 3,6 megohmot mértem rajta, ami egy irreálisan magas érték.

Ami ebben a hangszóróban talán még a membrán meghajtási rendszerénél
is érdekesebb, az a hangszórókosár anyaga. Ez a valami ugyanis,
még ha kemény is, de akkor is csak közönséges papír!

Mondjuk volt még a papírnál is lejjebb, ami úgy nézett ki, hogy már-már nem is volt
a hangszórónak kosara. Létezik még egy ennél is különlegesebb megoldás, mikor
is a membrán a rádió előlapjába van rögzítve, az őt meghajtó patkómágneses
lengőnyelves rendszer pedig egy a rádió dobozába épített keresztlécre. Ezt
is meg tudtam volna mutatni, ha megvettem volna azt az amúgy nevetséges
összegért árult Telefongyári rádiót a Bosnyák utcai piacon, ami épp így nézett
ki. Hogy miért nem vettem meg? Nos azért, mert bár már többször is nekiálltam,
hogy most aztán már tényleg elpusztítom, illetve bemutatom az összes rádióm,
ez még mind a mai napig nem sikerült. Akkor meg ugye minek tetézni a bajt?
Ez persze csak részben igaz, mert a rádió megvásárlásától eltántorító fő ok
az volt, hogy épp kifelé jöttem egy durvább derékfájásból, és már az is
szép teljesítmény volt tőlem, hogy ha óvatosan is, de azért már
ki tudtam biciklizni a piacra, meg persze a séta is ment,
azonban egy rádióval a kezemben épségben már nem
igazán lettem volna képes a bicikliig visszasétálni.

Bár a tekercs kevés híján szakadtnak tűnt, attól még rákötöttem a jelgenerátorom.
Meglepő módon megszólalt, csak nagyon halkan. Mivel a jelgenerátor kimenete
kis impedanciás (50 ohm), a lengőnyelves hangszóró pedig nagy impedanciás,
így ha valamicske hangerőt is szeretnék, akkor mindenképp szükséges a két
eszköz közé egy impedancia illesztő trafó. (vagy át kell tekercselni a hangszórót
kis impedanciásra) Ha más nem is, de hálózati trafó az biztosan van itthon, mert
a múltkor áttúrtam a dobozt. Előtte pedig a teljes pincei készletet forgattam fel.

Mikor ellibbentettem a hátam mögötti polcokat jótékonyan eltakaró függönyt,
pusztán azért, hogy a frászt hozza rám (meg persze azért is, mert évtizedek óta
nincs rögzítve), kiesett a mélynyomót védő hangszórórács. Ez is egy olyan dolog
(mármint a rács rögzítésének feladata), amiről tudom, hogy egyszer majd meg kell
csinálnom, csak ugye annyi minden más egyéb, ennél sokkal fontosabb dolgom
van, hogy még mindig nem értem ide. Na talán majd most! Mármint nem úgy
most, hogy most azonnal, hanem úgy most, hogy talán idén, esetleg jövőre.

Így azért, hogy immáron fel van transzformálva a vezérlőjel, mindjárt más
hangja van! Illetve másnak olyan nagyon azért nem más, de legalább
egy picit hangosabb. Újra lemértem a tekercs ellenállását, ami
sajnos továbbra is a megohmos tartományba esett.

Mivel csak nagyon halkan sípolt, gondoltam hátha csak annyi baja van, hogy
eltömítődött a rés. Mondjuk telement porral és szösszel, ami megfogja
a lengőnyelvet. Adtam neki kefével rendesen, de ettől ugyan nem
lett hangosabb. Ekkor azt találtam ki, hogy jó alaposan megbőgetem.
Már amennyire egy ilyen elvű hangszórót egyáltalán meg lehet bőgetni...

Rákötöttem a trafóra a QUAD405-öst, majd odatekertem neki. Kezdetben továbbra
is halkan szólt, ezt azonban néhány bereccsenés után abbahagyta. Szerencsére nem
a szólást, hanem csak a halkságot. Valószínűleg korrodált lehet valamelyik kötés a
tekercsen belül, ami a bőgetés, illetve a rájutó feszültség hatására összeégett. Na
most ahhoz képest, hogy ez egy lengőnyelves hangszóró, nincs dobozba téve,
vagyis a membrán eleje és hátulja akusztikusan nincs elszigetelve egymástól
(rövidre záródik), illetve ahogy szegénykém már eleve kinéz, valamint a
vezérlése egy nem épp audiotechnikai célokra tekercselt, konkrétan
videóból bontott hálózati trafón keresztül történik, ahhoz képest
ennek bizony meglepően jó hangja van! A rémes nyikorgás
(ami a háttérből hallatszik), az nem ezen hangszóró,
hanem az asztali lámpám rovására írható.

Miután a kontakthiba összeégett, már normális
értéket mond a tekercsre a multiméterem.

No de mit mond rá a mindent mérő alkatrész azonosító műszerem? Az ellenállás
értéke ugyan stimmel, azonban amit mérek, az nem ellenállás, hanem tekercs.

Rádugtam a hangszóróra a tekercsmérőm.

A frekvenciamérő szerint 162 hertzen rezeg a hangszóró tekercse és a tekercsmérőbe
épített 1 nanofarados kondenzátor képezte rezgőkör. Ez valószínűleg azért nem
pontos, illetve korrekt érték, mert a lengőnyelves hangszóró tekercsének
a rengeteg menet miatt hatalmas a párhuzamos parazita kapacitása.

Ezen képlet alapján az jön ki, hogy az apró tekercs induktivitása 952 henry. Bár nem
vagyok otthon a tekercsekben, de 8.300 menet esetében, ez az érték akár még igaz
is lehet. Illetve mindjárt kiderült, hogy miért nem mérte meg az induktivitást az
amúgy mindent mérő műszer. Nos azért, mert kívül esett a méréshatárán, hiszen
"csak" 20 henryig mér, illetve 2.100 ohm felett a tekercset ellenállásnak tekinti.

Bár egyértelműen a pincében lenne a helye, mégpedig a direkt számára épített
hangszórós szekrényben, mégis visszakerült szegény SONY deck tetejére.
Ennek oka jelen esetben nem a lustaságom volt, hanem az, hogy bár
kezdetben még úgy nézett ki, hogy elég lesz a hangszóróimnak az
a rengeteg polc, idővel megteltek. Erre azt találtam ki, hogy ha
nem is ma, de záros határidőn belül játszanom kell velük egy
a bent maradás lehetőségéért folytatott körmérkőzést. Na most
ha olyan hangszóró kerül a kukaérettek közé, amiben van valami
érdekes, vagy ha nincs, akkor tudok bele tenni, akkor azt természetesen
majd megmutatom. Ezzel csak az a baj, hogy egyre újabb és újabb projecteket
álmodok meg, illetve az, hogy többet, mint amennyit befejezek! Na így meg
ugye mégis, hogy a csudába tudnám kifuttatni a szétszedtem projectet?

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.