Englebert deck

Haladok, haladok, ha nem is valami gyorsan,
de már csak három motyó van hátra a sorban.
Az M531-es szétszedésének gondolata levert,
jöjjön hát akkor a másik magnó, az Englebert.

Ez egy kifejezetten szép magnó. Egyből megtetszett, mikor megláttam a piacon.
Minden különösebb alku nélkül eleve ezer forint volt az ára, annyit pedig megért.

Gondoltam napfénynél is csinálok egy képet, erre elfelejtettem átállítani a gépet.
Az előző kép túl sárgás, ez meg kékes, szóval egyik kép sem lett valami fényes.

Életemben nem hallottam erről a cégről!
Soha semmi masinájuk nem került eddig a kezembe.

Ha a forog a számláló, akkor a zöld vonalkák mögött villog egy picinyke lámpa.
Mondjuk nem forog a számláló, mert a motor nem viszi
a mechanikát, de ne szaladjunk ennyire előre.

Vannak olyan gyártók, akik nagy értékű típusszámot szeretnek megadni, hiszen
abból is látszik, nekik mennyiféle termékük van. Ez a gyártó meg nem ilyen.

Asztali, vagy Hi-Fi toronyba való kazettás deckben igen ritka a "betolom a kazettát"
típusú mechanika. Az előbb látott villogó zöld valami is azért van (kell),
hogy lássuk fut a szalag, hiszen ennél a fajta mechanikánál
semmit sem látunk a behelyezett kazettából.

Ha azt mondtam ritka akkor ritka, de azért más is készített ilyen mechanikás magnót.
Köszönet a képért Szelényi Lórántnak.

Összevissza tévelygek a néhány gomb között.
Egyrészt szokatlan a gombsorrend, másrészt az elrendezésük nem valami logikus.

Addig addig állítgattam az asztali lámpát, hogy végül csak sikerült eltalálnom
a megfelelő megvilágítási szöget, csoda mód nem csillan be az előlap.
Mondjuk a fotózott három tuchelből meg nem látszik semmi...

Mikor ez a magnó készült, akkor még nem létezett csak hagyományos, valamint
krómdioxidos kazetta. A Dolby gombhoz pedig nincs odaírva, hogy "B"
vagy "C", mert akkoriban még a "B" volt az alapértelmezett.

Mikor azt írom, hogy a műszer a magnó éke,
na olyankor erről a műszerről beszélek!

Az előlap alumínium díszborítása levált. Majd az új gazdája visszaragasztja magának.
Nem véletlenül vettem ám előre, szétszedés után egyből postázom.
Egy lommal kevesebb! De milyen sok van még...

Két jól sikerült fotó egymás után? Na az sem egy sűrűn előforduló eset! Ezek a gombok amúgy (és még emígy is) annyira szépek, hogy kedvem volna őket innen kilopni. Aztán belegondolok, hogy kábé mikor volna aktuális az újrahasznosításuk. Meg az is eszembe jut, hogy van a pincében egy roncsom, amit csak a szép gombjai miatt vettem meg, és bizony nem pár napja, hete, hónapja, de több éve is megvan már, hogy a polcon hever.

   Mielőtt a Dolby rendszer teljesen leverte volna a többi zajcsökkentési eljárást, szóval mint az a mondatomból kiderül, régen többen is voltak. A többiek általában csak lejátszáskor kapcsolódtak be a jelútba (pl. DNL), a Dolbyt viszont felvételkor is be kellett kapcsolni.
   A DNL rendszer úgy működött, hogy olyankor, mikor nem volt a műsornak magas hangú összetevője, olyankor egyszerűen levágta a magas hangokat. Persze magas hang eleve nem volt, ezért ilyenkor csak a zajt tudta levágni. Mikor aztán megjöttek a magas hangok, akkor abbahagyta a vágást, de a zaj ekkor a fület már nem érte el, hiszen a magas hangok elfedik a zajt. Ez amilyen jól hangzik leírva, a valóságban annyira borzalmas az eredmény! A DNL és a hasonszőrű társai valami egészen kellemetlen fuldoklás szerű effektust okoznak. Szóval nem véletlenül találták ki a Dolby rendszert.
   A Dolby rendszer úgy működik, hogy felvételkor megemeli a magas hangok szintjét, lejátszáskor pedig lecsökkenti őket, természetesen már a zajjal együtt. Mindezt dinamikusan, a magas hangok szintjétől függően teszi. Szóval azért (is) kellett ráírni a magnókra, hogy Dolby, hogy tudjuk, hogy a Dolby rendszer kompatibilis. Vagyis az egyik magnó Dolbys felvétele lejátszható egy másik Dolbys magnón. Belezavarodtam? Nem? De!

Nem egy nagy széria, dátum pedig sehol, de
legalább azt megtudtuk, hogy német a magnó.

A gumilábon nincsenek kopásnyomok. Egyszer (talán az eső elől) beszorultam egy piciny műszaki boltba, valahol a Király utcában. Egy ember behozott eladni egy magnót. Azt mondta a boltosnak: Ez kérem alig volt használva! Na most ehhez képest a magnó lábán található lyukban a tengerparti homoktól a lószőrig bezárólag minden előfordult! A hátlapi tuchelen meg az látszott, hogy talán ha ezerszer lehetett vakon beleforgatva a dugó. Különös módon a magnó többi része viszont abszolút karcmentes volt.

Van itt kérem anyag bőven!
Legalább nem csak azért mély a doboz, hogy fel ne boruljon...

Talán már mondanom sem kell, hogy a szabadon hozzáférhető forrcsúcsokon
a hálózati feszültség érhető tetten. Már akinek van ingerenciája odanyúlni.

A hálózati trafó árnyékoló lemezburkolatban van.
Ha nem akarjuk, hogy búgjon a magnó, akkor így kell csinálni.

A magnó tápegysége egy teljesen külön panelra lett felépítve.
Nem mernék rá megesküdni, hogy a tápegység rendben van.
Ha felvételre váltok, akkor elhalványodik a kivezérlésjelző
műszerek háttérvilágítása. Ez nem jelent stabil tápfeszt!

A szalagválasztó kapcsoló hátulnézetből.
Ha nem én készítem a képet, meg nem mondom, hogy mi van rajta...

A lemezbe gumi átvezető van dugva, az átvezető lyukába pedig egy apró izzó.

Annyira nincs benne IC, hogy ez a panel, vagyis a Dolby áramkör, még
diszkrét elemekből épül fel. Magyarán szólva még tranzisztoros!

A drótok zöme nem forrasztva van, hanem un. wire wrap kötéssel csatlakozik.
Ez annyit tesz, hogy egy szögletes drótdarabra egyszerűen
rá van tekerve a kötöző drót.

A magnó mechanikája - mai szemmel nézve - valami
egészen brutális vaslemeztömegből van!

Ha bedobom a kazettát a magnóba, van ám mozgás rendesen!
Tényleg! Szedtem már szét varrógépet?

Persze az a legjobb, ha mindezekről készítek egy videót.
Ez persze elsőre nem jutott eszembe...

A magnó motorjába bele van építve a fordulatszám szabályozó elektronika.
Ez kérem így van jól, mert így bent maradnak a termelt zajok a vasdobozban.

A balról jövő szíj hozza a forgást a mechanikából, míg a jobbra távozó szíj viszi tovább a számlálóhoz. A paneldarabból két érintkező nyúlik a dupla ékszíjtárcsa alá, amit az rövidre zárogat. Egyrészt ettől villog a magnó elején a számláló melletti zöld vonalsor, másrészt meglehet, hogy ezek a kapcsoló impulzusok működtetik a magnó végállás kapcsolóját. Azért gondolom, hogy van benne ilyen, mert a magnó időnként hangos csattanással kikapcsol.

Az ITT deck boncolásánál nem sikerül normálisan lefotóznom
a kapcsolóval kombinált tuchelt. És most se!

A magnónak dupla feneke van.
Mondjuk nekem is, csak az enyémet nem lehet ilyen egyszerűen levenni...

Nagyszerű ötlet ez a levehető fenéklemez! Már éppen azt számolgattam, hogy hány
csavart kellene kitekernem, hogy kijöjjön a mechanika. Meg persze még azt is
számolgattam, mennyi az esélye annak, hogy nem lesz kedvem visszarakni!

Azon ritka esetek egyikét látjuk, mikor egy bontott alkatrész - jelen esetben egy
lapszíj - újra hasznosul. Ezzel indoklom meg, hogy miért teszek el minden kacatot.

Miután a szíj elkezdte forgatni a mechanikát, elindult a lejátszás. Nem tudom
mennyire jut át a színvonal, de a magnónak teljesen normális hangja van!

A felvétel gombot lenyomva, kigyullad a pici piros bogyó a két műszer
között, csak persze nem igazán látszik, mert világos van.

Ki tudja mit keres egy asztalos szorító a fiókomban?
Most mindenesetre jól jött.

Amíg szárad az előlap, berakom a magnót a nagyszobába. Jobbra a háttérben
ott figyel egy apukám építette akkutöltő, de arról majd valamikor máskor...

A magnó teteje és oldala fából van, a sarkokban merevítőkkel.
A jobb oldali merevítő nem igazán lett beragasztva a helyére.

Ez a magnó nem csak jól szól, de jól is vesz fel,
vagyis a saját felvételét is jól játszza vissza.

   Egyre jobban tetszik nekem ez a magnó! Sajnos akár tetszik, akár nem, nem tarthatom meg, mert nem fér el. Mondjuk szegény SONY TC-U5 sem fér el, de ahhoz már vettem egy hozzáillő erősítőt, ezért most már két SONY gyönyörűség nem fér el! Keringtem rendesen a lakásban, mire végre találtam nekik helyet.
   Ha a nagyszobában (amúgy csak egy szoba van) kivarázsolom a szekrénysorból a Tesla NZC 420-as lemezjátszót, a nem tudom mit keres ott státuszú M531-es magnót, a Philips decket, meg Technics ST7300 tunert, akkor már kezdhetem is átrendezni a polcokat.
   Mikor sikerül ennyire beleálmodoznom a dolgokba, na olyankor a hirtelen agyi túlterheléstől leesik a vérnyomásom, mire fel egyből elalszom. Mikor felébredek, na akkorra már nem is emlékszem semmire. Ha véletlenül mégis, akkor csak álmodtam. Szóval tele a lakás mindenféle lommal. No de akkor mi lenne itt, ha nem volnék helyszűkében?

Hoztam is a pincéből egy hatalmas dobozt a postázáshoz.
Jól átszabtam a dobozt, beleraktam a magnót, leragasztottam.
Na, ekkor jutott eszembe, hogy kellett volna az elejéről egy jobb
kép napsütésben. Mivel a doboz leragasztva, a nap meg már lement,
akkor kérem itt a vége fuss el véle...

UI: A próbakazettám benne maradt a magnóban. Kérlek szépen vissza ne küld!

Szóval az úgy van, hogy az ember a saját kazettáira nem szeret
próbafelvételt készíteni, mert minden kazettán van valami soha
többé meg nem hallgatott, de pótolhatatlan felvétel. Ezért a piacon
a földről felszedtem néhány eldobált kazettát, amiért biztosan nem
fáj a szívem. Most meg kéne egy magnó, amiért nem kár,
ha egy földről felszedett kazettákat rakok bele...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.