PMD-5500 486-os laptop
(ismét egy kacattal kevesebb)

   Annak a felismerésnek, hogy bátran idepakolhatok, mert ugye sosincs bent a lábam az asztal alatt, annak idővel az lett a vége, hogy most már be sem férne! Mondjuk már nem csak a lábam, de más se nagyon, minek okán nincs mese, ezt a zugot mindenképp ki kell takarítanom. Egy kicsit ugyan félek tőle, hogy ha ezt megteszem, akkor a szabad hely láttán újra bevásárolok, de csak megfogom tudni állni, hogy ne tegyem. Ez mekkora tévedésem volt...

 

 

Legyen ez a laptop a mai alany. Már csak azért, mert ezt már ezer éve elígértem.

 

 

A tápegységét nem fogom szétszedni, mert korábban volt már ilyen.

 

 

24 voltos, és 50 wattos
Két egyforma laptop táp nem is létezik!
Állítólag egyszer valaki látott két egyformát, de az se az volt...

 

 

Mit ne mondjak, nincs valami komoly műszerfala. Mondjuk
egy sarokba hajított tápegységnek nem is kell.

 

 

A tápegység dugója úgy nézem szétszedhető. Ettől még nem szedem szét,
mert ugye jobb ez így egyben. Aki elkérte, annak biztosan jobb!

 

 

   Mikor véget ért a Cebit, s végre hazament a sok pudvásagyú prospektusgyűjtő, a gyártók összegyűltek a színfalak mögött, ahol is tápdugó randasági és kényelmetlen bedugási bajnokságot rendeztek. Íme az egyik dobogós helyezett.

 

 

Egészen meglepő, hogy ennyi idő elmúltával valaminek még mindig megvan a
gépkönyve. Gondoltam nem szkennelem be, de aztán mégiscsak megtettem.

 

 

Volt a bugyorban egy fekete keret, meg egy fehér egér.

 

 

Ezeket az érintkezőket elnézve, felmerült bennem, hogy ezek esetében
valóban a biztos érintkezés volt az elsődleges szempont.

 

 

Amúgy míg ez a fekete tok a floppy háza, addig maga a meghajtó nincs meg.

 

 

Mekkora kincs volt ez újkorában...
Most meg az asztal alatt dugdosom...

 

 

Szép neve van.

 

 

Ezzel a gombbal lehet ki, illetve felnyitni a kijelzőjét.

 

 

Ezen az oldalán nincs semmi érdekes, csak középen az a kerek szellőző.

 

 

A bal oldalon viszont már érdekesebb dolgok vannak.

 

 

Vonal ki-bemenet, mikrofoncsatlakozó, valamint hangerő gomb.

 

 

Az előzőektől jobbra ez a CD meghajtó található.

 

 

Innen nézve tisztára olyan, mintha a készülék hátulján
nem volna semmi, ami mondjuk nagyon nem így van.

 

 

Mert ugye ha egy ajtó mögött is, de itt ez a rengeteg csatlakozó.

 

 

Ez a másik meg vagy valami, vagy megy valahova.
Gondolom ennél fogva lehetett rádugni a laptopot a dokkerére.

 

 

Annyira szép ez a tápcsatlakozó, hogy egyszerűen nem tudok vele betelni.

 

 

Vagy ide lehet csavarozni a dokkert, vagy hiányzik innen egy csavar.

 

 

Az alján elsőre nem sok minden látszik, de van ott az a kitüremkedő
rész, ami olyan mint mondjuk egy kis ajtó.

 

 

Természetesen nem a manóknak van, mert ha kinyitom akkor ez van alatta.
(illetve ha nem nyitom ki, akkor is) Gondolom ez lehet a BIOS chip.

 

 

1995-ben készült a kicsike, vagyis még nem múlt el 18 éves.
Remélem nem sújt le rám a törvény, ha ruha nélkül lefotózom...

 

 

   Az a nyíl szinte kikövetelte magának, hogy nyomjam meg. Amúgy ügyes dolog ez a jelölés, ennek híján ugyanis kénytelen lettem volna a tőlem megszokott módon kényszeresen körbefeszegetni a dobozt a csavarhúzómmal.

 

 

Kijött a helyéről ez az izé, ami innen nézve elég unalmasnak látszik.

 

 

   A másik oldaláról nézve viszont már nem annyira snassz, innen nézve ugyanis egy 540 Megabájtos IBM wincseszternek mutatja magát. Szerintem jópofa dolog, hogy gombnyomásra ki lehet venni a gépből a merevlemezt.

 

 

Nem azért nyílt ki ennyire, mert erőltettem, hanem mert a megszokott
módon el van törve a gép és a monitor között található zsanér.

 

 

 

Illetve mint az látszik, csak az egyik fele törött.
Ez talán még rosszabb, mintha mindkét fele törött lenne.
Ahogy az ember nyitja a kijelzőt, tekeredik, nyeklik-nyaklik az egész.

 

 

Nem nyomógombbal kell bekapcsolni, hanem még valódi kapcsolója van.

 

 

Van neki felfüggesztő gombja, meg beépített mikrofonja.
Hogy minek egy laptopba mikrofon, azt inkább hagyjuk...

 

 

Ez a fényes csík LCD kijelzővé alakul át, ha bekapcsoljuk a laptopot.
Mostanában beraknak helyette pár LED-et.

 

 

Ezen matrica szerint ez a számítógép 1995-ben jó vétel volt.

 

 

Ez a matrica arra figyelmeztet, hogy olvasd el ami oda van odaírva.

 

 

Először bután néztem ezt a nagy kék gombot, aztán elmúlt az értetlenkedésem.
(csak a buta arc maradt) Ez az egeret helyettesítő pöcök, s az ő két gombja.

 

 

Ez két gomb a monitoron a fényerő és a kontraszt szabályozására szolgál.

 

 

A laptop kijelzője brutális 11,3"-os méretű!

 

 

A puding próbája, hogy kevés,
jöjjön hát az üzembe helyezés!

 

 

Mindig ezt mondja, aztán meg kiborul és újraindul,
és mindig ezt mondja, aztán meg kiborul...

 

 

Az LCD kijelző szerint bevan dugva, valamint vannak benne lemezek.
Jobbra a rakott palacsinta piktogram jelenti a wincsesztert,
bár kötve hiszem, hogy ennyi lemez lenne benne...

 

 

   Tudtam én, hogy rá jövök mi baja! (Baja egy város) Egyszerűen csak ki kellett belőle venni a döglött akkumulátort. Szétszedném ezt is, csak ugye minek, hiszen csináltam már ilyet.

 

 

Mindjárt bootol a Windows!

 

 

Még hogy óra? Évezredet ugrottunk azóta!

 

 

Van a gépen Windows Commander, de rajta kívül aztán sehol semmi érdekes.

 

 

Mai szemmel nézve semmire sem jó, legfeljebb pasziánszozni lehet rajta.

 

 

   Már az előbb is szemeztem az audió rész alatti apró ajtóval. Ez egy (illetve két) PCMCIA bővítő csatlakozó, ahová modemet vagy akár hálókártyát lehet bedugni. Ugyan se modemet se hálókártyát nem találtam itthon, cserébe viszont találtam egy semmire sem jó illesztőkártyát.

 

 

Számomra valahogy egy kissé félbehagyottnak néz ki a CD meghajtó tálcája.

 

 

Van itt ez a kis pöcök, meg a billentyűzet másik oldalán is ott a párja.
Ha mindkettőt egyszerre megnyomom, akkor...

 

 

Na akkor ki lehet venni a gépből a billentyűzetet.

 

 

A billentyűzet hátulról elég unalmas.
No nem mintha szemből jókat lehetne vele beszélgetni...

 

 

Ügyes dolog, hogy nem kell szétszedni a laptopot,
ennek ellenére mégis hozzáférünk a belsejéhez.

 

 

Például itt van benne a RAM.

 

 

Valamint a hűtőventilátor.

 

 

No nem hagyom ennyiben a dolgot, hanem haladok szépen befelé. Itt van
például ez a valami, amit ki lehet nyitni, meg persze vissza is lehet csukni.

 

 

 

Amúgy a kijelzőt tartja.

 

 

Ha sikerül mindkettőt kinyitnom, akkor egyetlen mozdulattal kihúzható a kijelző.
Persze még sokadikra se sikerült egyszerre mindkét karocskát kinyitni...

 

 

Maga a laptop nem enged ilyen könnyen, mert mindig
van benne valahol elrejtve egy újabb csavar.

 

 

Íme a CD meghajtó kihúzva. Mivel csak egy foglalat van,
ezért felváltva lehet betolni a CD-t vagy a floppyt.

 

 

Az egeret helyettesítő pöcök hátulról van olyan unalmas látvány, mint elölről.

 

 

Fedél nélkül valamivel több látszik az alaplapból.

 

 

Itt van például a HDD csatlakozója.

 

 

Ez pedig az akku oldali csatlakozó.

 

 

Ez meg már a meghajtó oldali. Persze ez nem pont így van,
mert ebbe a laptopba mindkét oldalról lehet akkut dugni.

 

 

A hangkártya csatlakozói belülről.

 

 

A beépített electret mikrofon kapszulája.

 

 

Gondolom benne van a gépkönyvben, hogy mire valók ezek a kapcsolók.

 

 

Kivettem a helyéről a RAM-ot, bár ennek nem sok értelme volt.

 

 

Az Impossible Mission című filmben volt, hogy valaki azt mondta egy számítógépre:
Már az új, intelligens, 486-os processzor van benne.
Öhöm, ja, intelligens...

 

 

   Minden 486-os processzor így nézett ki alulról. De tényleg! 1995-ben még ugyanolyan formájuk volt az Intel a Cyrix és az AMD processzoroknak. Pláne bele lehetett tenni őket ugyanabba az alaplapba, csak aztán kapcsolókkal (és / vagy jumperekkel) kellett kiválasztani az adott processzornak megfelelő feszültségeket, illetve órajeleket, meg mindenféle szorzókat.

 

 

Szerintem nincs értelme ennél jobban szétszedni.

 

 

Mondjuk kivehetem belőle a hangkártyát, csak ugye minek?

 

 

Ha csak azért nem, hogy lefotózzam ezt a csodaszép csatlakozót.

 

 

Valamint a PCMCIA slotot felülnézetből.

 

 

Nem állítanám, hogy lehetetlen küldetés volt visszadugni a billentyűzet
kábelét, de azt igen, hogy kényelmetlenül mélyen van a csatlakozó.

 

 

   Ez a kép a kijelző jobb alsó sarkáról készült, ahol amúgy az órát látjuk. (illetve most épp nem látjuk) Mivel egy kissé lötyög a kijelző, ezért időnként megbolondul, mikor is rajzol nekünk a pixelekből mindenféle zavarodottságokat.

 

 

 

Na ki a hülyébb?
Aki bele báránykodik a képbe, vagy aki ujjal rajzol a kijelzőre?

 

 

Nemhogy kikapcsolom, de kivágom ahogy van!
Illetve megy postán az új tulajdonosának.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.