Hatalmas méretű Coca Cola reklámvekker
(100 forintért miért ne)

Annyi minden van útban, annyi minden van betervezve, felírva listára, vagy éppen csak
fejben tartva, hogy konkrétan tobzódok a lehetőségek tengerében, mikoron épp azon
töprengek, hogy mégis mi a csudát szedjek szét. Egyrészt vannak régi adósságok.
Másrészt vannak itt új tárgyak is, melyek már eleve csak azzal a megjegyzéssel
jöhettek be, hogy záros határidőn belül szét is szedem őket. Sajnos hajlamos
vagyok elfelejtkezni a magamnak tett ígéretekről... Mindegy... Illetve nem
az, de ez most mindegy... Beléptem a nagyszobába. Körbenéztem, s azt
mondtam: Akkor ma innen bontok el valamit. Gondoltam itt azért csak
nincs olyan sok lom, hogy a hosszú lamentálás közben elmenjen a kedvem
az egésztől. Mondjuk tévedtem, de ez most mindegy... Először a szekrénysor
Hi-Fi részlegével szemeztem, de ma minden ott megbúvó alany valahogy olyan
bonyolultnak tűnt. Aztán megláttam azt a nagy piros órát. Mondjuk nem volt nehéz
észrevenni. Legyen akkor ez a mai alany. Aztán belegondoltam. Van-e még ezen kívül
boncolásra váró órám? És akkor elszabadult a pokol. Ugyan nem látszik, de a jobb felső
sarokban van egy olyan óra, ami mp3-at tud lejátszani. Úgy működik, hogy rátölti az
ember a kedvenc nótáját, és onnantól kezdve azzal ébreszt. Ez az óra olyan régi,
hogy még a szétszedtem előtti időből származik. Be sincs írva a táblázatomba!
Aztán van itt valahol egy szép nagy ovális vekker, amit mintha megemlítettem
volna párszor, de őt sem találtam meg a sorok között. Aztán van még egy olyan
óra, ami kvarcpontos. Illetve csak kvarcpontos volna! Ugyanis képes lazán napi 10
perceket elmászni. Gondoltam mi lenne, ha ezeket zsinórban szétkapnám, s akkor az
órák le lennének tudva. Mi lenne, mi lenne? Tévedés lenne! Ugyanis van a pincében
egy kakukkos falióra. Valamint egy nem kakukkos falióra. Aztán vannak elfelejtett
projectek. Például a múltkor fekszem az ágyon Andinál. Felnézek a fiam polcára,
s látok ott egy un. ejtőszámlapos órát. Én adtam a gyereknek, mert tetszett neki.
Elgondolkodtam. Akkor már elkészültem az ejtőszámlapos óra felújítós cikkel?
Még meg is néztem a szétszedtemet. De persze nem. Nem készült el a cikk.
Gondoltam, akkor biztosan el vannak rejtve valahová a képek. De nem!
Két teljesen külön óráról van szó. Ami nekem dereng darabokban,
azt megtaláltam egy szekrény mélyére rejtett dobozomban.

Szóval csak oda akartam kilyukadni, hogyha egy olyan órát sem szedek szét, ami
ennyire látványosan útban van, mint mondjuk ez, akkor vajon mikor fog sorra
kerülni az az óra, ami jól el van dugva. Mindegy... A lényeg az, hogy most
ez az óra jön. Mint azt az alcím is mutatja, 100 forintomba került a néhai
lomos piacon. Olyan régi beszerzés, hogy ezt egyrészt még a Verseny
utcában vettem (az a piac már évekkel ezelőtt megszűnt), másrészt
a cikk sorszáma 311. Most meg ugye már valahol 800 felett járok.

Már eleve szét van esve, de azért nem olyan nagyon.

Lóg rajta az egyik harang, azonban jól hallhatóan (mikor megrázom
zörög benne valami) megvan belül az elszabadult csavar.

Konkrétan nem kellett semmi szerszám az óra szétszedéséhez.
A csavarokat ugyanis szabadkézzel is ki lehetett tekerni.

Volt egy olyan furcsa érzésem, hogy Vienna egy város valahol
a távoli Kínában. Szerencsére nem. Vienna az kérem Bécs!

Szokásos vekkeróra kezelőszervek. Már úgy értem, hogy ez az óra nem elemes, hanem
még hagyományos mechanikus. Ha azt akarjuk, hogy járjon az óra, akkor a jobb oldali
tekerőkarral előbb fel kell húznunk. Ha azt szeretnénk, hogy csörögjön is, akkor a bal
oldali felhúzót is tekergetnünk kell. A mutatót a jobbra alul látható pöcökkel tudjuk
rátekerni a pontos időre. Az ébresztés időpontját pedig a hiányzó (középen fent)
gombbal lehet beállítani. A rés mögötti karocskával (alul) lehet beszabályozni
az óra pontosságát. Ha siet, akkor jobbra, ha késik, akkor meg balra kell
eltolnunk kicsit a kart. Ugye, hogy ez micsoda vad világ volt?
Aztán jöttek a mérnökök, és mindenbe processzort
meg persze elemet szereltek.

Ettől mondjuk egy kissé félek. Illetve nem nekem, hanem az órának van félnivalója.
Az órák tengelyei általában acélból vannak. Ha túl is élte, hogy ennyire
meggörbült, azt már valószínűleg nem fogja, mikor kiegyenesítem.

Az óra mechanikájának mozgatásához szükséges erőt a képen látható rugó tárolja.
Illetve - mivel épp el van szabadulva - csak tárolta. De ez nem akkora baj.
Egyrészt legalább látjuk, hogy hogyan is néz ki egy rugó. Másrészt
mivel épp látható (letekeredett) állapotban van, ezért nem
kell külön szétszednem. No nem mintha visszatartana...

Még ha fel is volna húzva, ekkora szösztengerrel már biztosan nem bírna el a
mechanika. Egy ilyen órában ugyanis egészen kicsiny erők vannak. Akár
még egy rossz helyre keveredett hajszál is elég az óra megállításához.

Azon törtem a fejem, hogy kimossam, vagy ne mossam? A mechanikának meg sem
kottyan egy kis víz, ha gyorsan (mielőtt valamilye berozsdásodna) megszárítom.
Ellenben a papír számlap biztosan rossz néven venné az áztatást. Ha szegény
számlapot meg akarom védeni a víztől, akkor le kell húzogatni a mutatókat.
Aj jaj jaj! Hogy én ma (még hacsak ma) milyen egy lusta egy állat vagyok...

Már csak abból gondolom, hogy fürdetés helyett kiszedtem a por nagyját csipesszel.
Munka közben - már amennyiben a szösz emelgetése annak számít - eszembe
jutott, hogy mégis mi a csudának mosnám ki? Hiszen nem is jó ez az óra!

Ránéztem a ferde tengelyre, s megállapítottam, hogy szerencsém van.
Pontosabban szólva nem nekem van, hanem ennek az órának van.

Meglazítottam a két rézlapot összefogó csavarokat, majd könnyedén helyrebillentettem
az elszabadult tengelyt. Ha elindul az óra, megúszta. Nem szedem szét ennél jobban.
Mutattam már belülről ilyen (illetve hasonló mechanikájú) órát ennél alaposabban.

Mivel kompresszorom nincs, ezért emberi erővel, vagyis tüdővel fújtam ki a port az
órából. Mint ahogy az már ilyenkor lenni szokott, a kifújt port egy jól, akarom
mondani rosszul időzített lélegzetvétellel le is tüdőztem. Mérgemben jól
beleköhögtem egy csomó bacilust az órába, az is légmozgás alapon.

Mint azt az előbb mondtam, egy mechanikus óra megállításához egyetlen jól
elhelyezett, illetve rossz helyre került szöszöcske is elég. Nem hogy ennyi!
Ha annyira ragaszkodnak ezek a szöszök az órához, tőlem maradhatnak...

Úgy nézem, hogy ez az óra élni akar!

Volt körben egy kis kosz a számlapon, amit denaturált szeszes ronggyal letöröltem.

Majdnem elfelejtettem megnézni, hogy működik-e a vekker csörgője.
Ha hangot nem is ad, ami harangok nélkül persze nem is
csoda, de legalább mechanikailag rendben van.

Most épp nem azért tettem félre az órát, mintha elment volna tőle a kedvem, hanem
azért, mert most épp szárad. A külső részeit ugyanis elmosogattam. Mert ugye
mégiscsak a kukáspiacról van! Az persze igaz, hogy eddig is onnan volt,
s azóta is koszosan üldögélt a szobában. De ez most már mindegy...

Másnap reggel elkezdtem keresni a munkalapot, mert valahogy nem volt szem előtt.
Persze a helyén (az ágy alatt) se. Benéztem minden résbe, mert úgy gondoltam,
előző este bizton bedugtam valami jónak látszó helyre. Mondjuk a szobában
az asztalnak támasztva sem volt rossz helyen, csak valahogy nem láttam.

Íme az alkatrészek. Többször fennhangon felszólítottam őket az egyesülésre.
Még csak meg sem moccantak! Mindig ez van... Nem hallgat rám senki...

Még élénken emlékeztem rá tegnapról, hogy hallottam amikor valami leesett.
No persze a koppanó tárgyat megkeresni? Na azt már lusta voltam! Még tiszta
szerencse, hogy másnap is emlékeztem rá, hogy merről hallottam a koppanó
hangot. További szerencsés tény, hogy tegnap óta nem volt porszívózva.
Mondjuk a takarítás elmaradását szerencsének nevezni,
az azért talán egy kissé túlzás...

Annyira szépek ezek a zártvégű anyák, hogy már csak ez a két csavar is
megérte azt a százast! Ez persze egy igencsak helytelen filozófia,
hiszen ezen feltételezés mentén vásároltam össze a fél piacot.

Lássuk hogyan csörög, mikor rajta vannak a harangok. Azt kell mondjam,
hogy elég undok hangja van ahhoz, hogy felébredjek rá. Meg persze
ahhoz is éppen elégséges, hogy (és / vagy) földhöz csapjam.

Tök jó, hogy a mutatók hibás állása csak akkor derült ki (illetve vettem észre), miután
már összeraktam az órát. Mondjuk én vagyok a hülye (ehhez persze eddig sem
fért kétség), mert én nem néztem meg. Ha a nagymutató 12-őn áll, akkor
a kismutatónak valamelyik egész órára kell mutatnia. Persze ez nem
probléma, hiszen pillanatok alatt szabadkézzel szét tudom kapni
az órát annyira, hogy hozzáférjek a mutatókhoz. No mindegy...

Bárhol is próbáltam csinálni róla egy jó képet, mindenütt becsillant
valami az óraüvegbe! Ezen a fotón például úgy néz ki, mintha
vízben állna a kólásüveg. Ez amúgy a kék szőnyegtől van.

Beismerem, hogy csaltam egy kicsit, ugyanis ráeresztettem a szerkesztőben egy
audio / normalize funkciót, de mindettől függetlenül is hangos. Nemhogy a két
hatalmas haranggal rendelkező csörgőjére felébrednék, már eleve az undok
ketyegésétől el sem tudnék aludni! Vagyis ez az óra két okból is száműzve
lesz a lakásból. Úgymint nagy és hangos. Gondolom majd rásózom Andira.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában...