Remington számológép
(ha elég nagy a zsebed, akár bele is teheted)

Hogy hogyan döntöm el mit szedjek szét legközelebb?
Van nekem ez a lamenta nevű hangszerem, azon játszom.
Lamentálás közben testmozgásképp pedig téblábolni szoktam.
Először szemtornával nyitok. Mi van ezen a polcon? Hangszórók...
Azokat majd legközelebb. Biztosan így van, hisz már évek óta mondom.

Rádiók, kismagnó, telefonközpont.
Mivel rájuk sem tudok nézni, inkább lesütöm a szemem.

Ahogy itt állok, lesütött szemmel, az asztal neuralgikus jobb sarkát látom.
Már majdnem ki van pucolva, de ezt a hadműveletet sem ma fogom befejezni.

Kihúztam a szekrényből egy laptopot, ami mint az látható, rendben működik.
A minap szétszedtem a 486-ost, így ehhez most nincs kedvem.
Mondhatni ezt a projectet is besöpörtem az asztal alá.

No de csak söpörtem volna, ha az asztal alja nem lenne teljesen betelve.
Rá kellene ereszteni erre a kupira egy alapos rendrakást. Vagy
ha azt azért talán nem is, de akkor legalább egy kicsit.

Itt van mondjuk ez a doboz papír a nyomtatóhoz. Itt van ez már évek óta,
mert több év alatt sem használok el ennyi lapot. Kéne neki
keresni valami jobb helyet. De hely az nincs!

Ilyen műszert már szedtem szét, de ha egyszer megint csak 50 forintért adták, akkor
ugye újra nem lehetett otthagyni. Ráadásul van is egy ötletem a felhasználására.
Mivel ez az ötlet nem egy szétszedtem cikk, ezért most ebbe sem vágok bele.

Ezt a csuklóra való vérnyomásmérőt például igazán visszaadhatnám
a gazdájának, hogy lássa amint egyre feljebb megy a vérnyomása.

Egy kedves olvasó megkérdezte, nem érzem-e szégyennek,
hogy drótos szakember létemre forrasztóónból barkácsolok tuchelt.
Nem vagyok szégyenlős, de azért vettem pár minden mindennel típusú kábelt.

Mindig is akartam egy ilyet, azt hittem valami elektronika van benne.
Frászt! De erről sincs ma kedvem beszélni, hogy stílszerű legyek.
(ez egy olyan ügyes gép, amivel a némák is tudnak beszélni)

Már volt pár óra a szétszedtemben.
Volt amivel varázsoltam. Volt aminek újratekercseltem a motorját.
Persze lesz kakukkos óra is, amit előrelátóan már be is szereztem.
Ennek legfeljebb annyi az érdekessége, hogy ezt magam kukáztam.

Meglehet sorban kellene haladnom. Először egy ős kazettás magnót kéne bemutatni,
aztán a BRG MK-21-et, majd jöhetne ez a National Panasonic, mint
a sztereó kazettás magnók egyik első darabja.

Szép koncepció, de a rideg valóság az, hogy tulajdonképpen
csakis a gyönyörű gombjai miatt vettem meg.

Mert amúgy igencsak roggyantan néz ki ez a szerencsétlen.

Aztán jöhetne a sorban az Unitra M531-es, hogy lássuk milyen volt egy szoci
kazettás sztereó deck. Ez a magnó volt a csórók Hi-Fi-je a 80-as években.

A nylon szatyorban is egy M531-es van, csak ez a "D" változat.
D mint de koszos vagy te szerencsétlen.

A szobában is van egy M531-es, de ennek ottlétére már nem tudok semmi értelmes
magyarázattal szolgálni. Alatta hever egy ős Philips deck. Majd egyszer ő is
megmutatja magát. A jóféle nyugati tuner belsejét pedig már láttuk.

Visszatérve az asztal alá, van itt egy ITT kazettás sztereó deck a korai időkből.
Ezt azért vettem, hogy lássuk mit produkált Európa nyugati fele ezen a téren.

Kicsit sérült, de legalább nem adták drágán.

Ez az Englebert magnó egy igencsak ritka masina.
No meg nagyon szép is.

Kicsit ugyan sérült az eleje, de még bőven vissza lehet ragasztani.

Autómagnószerű mechanikája van. Persze csak kívülről nézve az.
Belül elég komoly vaslemez förmedvényben csücsül a kazetta.
Kicsit nyávog szegény magnó a nyúlt szíj miatt, amúgy jó.

Mondjuk ha kilopom belőle a két szép műszert, már megérte az árát!

Valószínűtlenül szép és fényes gombjai vannak. Belül pedig különálló
Dolby panelja, ami még nem IC-s, hanem tranzisztoros!

A Nintendót már félig szétszedtem, de most nincs kedvem tovább folytatni.
A falióra apropója, hogy elemmel működik, de hagyományos mechanikus.
Ha lejárt a felhúzó rugója, akkor egy villanymotorral felhúzza magát.
De legutóbb nem csak magát, hanem engem is sikerült felhúznia,
mert nem állt meg mikor elkészült a felhúzással, hanem tekert
bőszen tovább. Csavarta össze izomból a saját alkatrészeit!
Gyorsan elraktam, mielőtt én is valami kárt tennék benne.

Lesütöttem a szemem, de itt is csak lomok.
Beszorultam az ágyvégi sarokba. Kész! Innen már nincs tovább.
Láthatóan útban van a BRG magnó, tetején az órásrádió, de nem látszik a sarokban
a számológép. Ez az! Legyen a számológép a mai szétszedésem tárgya!
Ha nem is kapkodtam el (a fele cikk már elment), de végül
csak sikerült eldöntenem mit szedek ma széjjel.

Így láttam meg a piacon.
Úgy kell megvenni, hogy az ember izgatott arccal elkezdi kibontani.

Majd miután meglátja mi van a csomagban, akkor csalódott arccal visszateszi.
Ha nem én voltam az első aki belenézett a barna tatyiba, akkor ez tuti olcsó lesz!
Mint az látható, olcsó volt. Persze az eladó meg kukázta, de ez nekem ugye mindegy.

Ez a kép csakis azért készült, hogy érzékelhető legyen a számológép mérete.
Nem mondom, hogy nem lehet zsebre tenni, de kell hozzá egy méretes zseb!

Ez a cég régóta gyárt ilyesmit.

Az internet elsőre adott találata szerint 1973-as évjáratú a masina.

Megpróbáltam lefotózni a plexin keresztül a kijelezőt. Na ez nem sikerült...

Szép ez a fém keretezés az emberléptékű gombok körül.

A hátán nincs semmi, csak a tápcsatlakozó.

Made In Japan

Öt darab ceruzaelemről üzemel, ami azért érdekes, merthogy
a ceruzaelemek tipikusan négyesével vannak csomagolva.

Kissé már elrohadt a telepcsatlakozó.

Nekem valahogy olyan lötyögős a belseje.

Ezt a panelt mintha nem tartaná a helyén semmi.

A tápcsatlakozó és a power gomb hátulnézetből.
A drótok kóricálás ellen átlátszó műanyagcsővel lettek összekötözve.

A teleptartó és a nyomógombok mögött is árnyékoló lemez van.

Ez itt a belső tápegység panelja. Ez érték, hiszen rajta van a kijelző
nagyfeszültségű tápegysége is, ami később még jól jöhet valamire.

A doboz anyagából kilóg két műanyag pecek. A két rudacskára rá van tolva
egy vasdarab, melynek közepén menetes lyuk található. A vasdarab
a peckeken automata rugós szorító alátétekkel van rögzítve.
Hát, ezt manapság nem szokták ennyire elbonyolítani.

Ez meg micsoda, és egyébként is honnan került ide?

A számkijelző csövek tetejéről vált le.

Ugyan nem hosszú a kábelezés, de azért szét lehet rakni a belsejét a javításhoz.

A nyomógombok és a számológép panelja még nem szalagkábellel van összekötve.

Ez a kijelző sor egy kincs! Mert ugye akár két darab kéken
világító retro órát is össze lehetne belőle barkácsolni.

Mint látható, ezt a számkijelző csövet már cserélték.

Látszik a panelen a forrasztás nyoma.

A számológép panelja ezzel a nagy zöld csatlakozóval
egyszerűen leválasztható a nyomógombokról.

Van benne pár IC, de jórészük a számkijelző csövek meghajtására szolgál.

Ez maga a számítógép agya.
Neki legalább van...

Először azt hittem róla, hogy hibás, de később kiderült, hogy így írja a nullákat.

Mindig ez van, mikor fényképezés közben tüsszentek.

Számomra valahogy fura ez a nulla írási mód.
Az persze igaz, hogy energiatakarékos.

150 milliampert eszik a számológép, ami mai szemmel nézve rengeteg!
Nem sokáig bírták a gépben az elemek, az tuti!

Végül sikerült rájönnöm, hogy miért olyan lötyögős minden panel a dobozban.
Úgy kell összerakni, hogy az aljába illesztem a paneleket, majd ráfordítom a tetejét.

Túlélte a műtétet. Megy ez is a pincébe a többi kincsem közé.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.