Beszélőgép némáknak
(mindig is vágytam egy ilyenre)

   Mai szétszedésem tárgya egy úgynevezett beszélőgép. Persze nem a gép beszél, hanem a hangszálak nélküli némák beszélnek a gép segítségével. (vagy például a jelen cikk keretében bemutató jelleggel én)

 

 

   Na ezek azért meglehetősen egyedi formájú akkumulátorok, de szerencsére járt hozzájuk egy töltő is. Persze a töltőben a dupla plusz és mínusz jel még véletlenül sem azt jelenti, hogy a töltőbe egyszerre fér bele két akku, hanem csak azt, hogy a matrica duplán alkalmazva töltötte ki a rendelkezésre álló helyet.

 

 

A piros pötty nem polaritást jelöl, hanem szigetelési céllal van jelen.

 

 

Mert ugye általában nem a rugó szokott lenni a pozitív pólus, de
mivel ide más akku úgysem fér be, ezért nem okoz problémát.

 

 

A készüléknek a saját nevére szóló töltője van.

 

 

Ami nem ragasztott, hanem még csavarozott.

 

 

Ráadásul még csak nem is kínai!

 

 

Ezt semmiképp sem nevezném bóvlinak.

 

 

Íme egy rendes szabályozó IC.

 

 

Puffer kondi, diódahíd, ellenállások...

 

 

Közöttük egyéb alkatrészekkel.

 

 

Ha létezett volna akkoriban kék LED, akkor abból is beépítettek volna egyet.
No de nézzük már végre magát a dobozt.

 

 

Íme a doboz.

 

 

A dobozon szép nagy betűkkel fel van tüntetve a gyártó.

 

 

Formázott szivacsbélése van a mindenféle hozzávalóknak.

 

 

Ha megnyomom a gombját, akkor zizeg, vagyis olyan mint egy vibrátor. Amúgy
vibrátort is javítottam már, mert a haverok egy időben mindent idehordtak...

 

 

Bele van gravírozva a neve.

 

 

Kifejezetten szép, teljesen egyedi nyomógombja van.

 

 

 

Az előbb már mondtam hogy zizeg, csak ez nem úgy mint a vibrátor.
Míg a vibrátornak oldalra zizeg az eleje, addig ennek ki-be.

 

 

Van rajta két állító gomb. Majd mindjárt megmutatom, hogy mit állítanak.

 

 

 

Ha nem érted amit mormogok, akkor kattints ide.
Úgy működik a szerkezet, hogy a hiányzó hangszálak helyett rezeg.
Persze hangmagasságot azt nem változtat, és ez bizony meg is hallatszik a hangján.

 

 

Ide való bele az akku, de ez nem igazán érdekes momentum.

 

 

A másik vége az viszont már érdekes, pedig még semmi különös sem látszik.

 

 

Levettem a gumilapocskát, de az csak egy gumilapocska.

 

 

Kitekertem a drótokat tartó csavarokat, majd kihúztam a lyukból ezt a tekercset.

 

 

Ez tulajdonképpen egy hangszóró, illetve egy hangszóró lengőcsévéje. A szokvány
hangszórókban ez a tekercs kétszeresen ki van támasztva, itt meg csak
a gumilap. Persze itt csak rezegnie kell, Hi-Fi-ről szó sincs!

 

 

A mágnes pont úgy néz ki, mint bármely hangszóróban.

 

 

Szerintem itt egy csavarnak kell lennie.
Az egér van így a lyukkal, ami mindenhol van, csak valami hülye betemette.

 

 

Nem akar itt csavar lenni...
Addig-addig vakargattam, míg végül előkerült.
No nem olyan egyszerű az élet, mert nem ki kell őket tekerni, hanem be.

 

 

Miután mindhárom csavart szintig betekertem, letudtam húzni a hangszórót.

 

 

Miután a csavarokat szintig kitekertem, ki tudtam húzni a csőből a panelt.
Nem ártana ha össze is raknám, mert mégiscsak 2.000 forintom áll benne.

 

 

Részemről épp ilyen kockás mintás nyákokat szoktam tervezni.

 

 

Nincs benne sok alkatrész, de persze nem is kell, hogy sok legyen.

 

 

 

Az egyik gomb az amplitúdót, a másik pedig a frekvenciát szabályozza.

 

 

Trükkös ez az apró csavar, de annyira okos vagyok, hogy rájöttem a nyitjára!

 

 

Összeraktam, aztán szedhettem is szét, mert fordítva szereltem be a lengőcsévét.
Vagyis nem kifelé zizegett hanem befelé, s így nem mozgatta a torokrezegtetőt.

 

 

 

Most a jó, mert most már újra kifelé mozog a pöcök.
A háttérben meg az egész család belebeszél a történésbe.

 

 

   Mindig is szerettem volna egy ilyet, de valamiért folyton drágán adták a piacon. Annyira kíváncsi voltam, hogy mi van benne, hogy végül mégiscsak megvettem. Érdekes játék. Már úgy értem, hogy szerencsémre nekem az. Elteszem későbbre, hátha egyszer kieszi a rák a torkom.

 

 

Mindent visszagyömöszöltem a dobozba.

 

 

A dobozt pedig feltettem a polcra. Néha az a csalóka érzésem támad,
hogy már-már kezd rend lenni, de aztán kiderül, hogy nem...

 

 

Például az asztal alja a minap már majdnem ki volt ürítve, erre fel megint
idepakoltam... Márpedig ezeknek mindenképp menniük kell innen,
ugyanis útban vannak egy újabb relés doboz felé vezető úton.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.