Fénypisztoly
(videójátékhoz)

Ennek a képnek azért ilyen különös a megvilágítása, mert egyrészt borús az ég,
másrészt pedig a felhők alatt szinte vízszintesen süt át a nap. Ezt persze csak
azért tudja megtenni, mert ugye épp nagyban lemenőben van. Hogy ez miért
érdekes? Nos azért, mert megígértem magamnak, persze még valamikor reggel,
miszerint márpedig olyan nincs, hogy ma szét ne szedjek valamit! Aztán tessék!
Mindjárt lemegy az égről a nap, miközben én még semmivel sem tartok sehol.
Az mondjuk igaz, hogy egész nap a régebbi cikkekből hiányzó, azóta már
elkészült cikkekre mutató linkek pótlásával voltam elfoglalva, csakhogy
az sem nem szétszedés, sem nem látványos elfoglaltság. Mert ugye ki látja,
hogy a mára már óriásira duzzadt táblázatomban néhány rubrikából kikerültek
a betűk? Mondjuk én, bár az elért - amúgy nagyszerű - eredmények
nem voltak rám semmi különösebb lélekemelő hatással.

Az viszont, ha szíven épp nem is üt, igenis jótékony hatással van rám, hogy
a szobámban egyre több helyen kezd a fogyó lomok helyén kilátszani
a fal. Bár még bőven van őket miből pótolnom, de ettől eltekintve
igenis, hogy legalább végre felismerhető lett a fogyó tendencia.

Az a baj ezekkel az utoljára maradt izékkel (no hiszen, hol van még ennek a vége),
hogy mindre van valami olyan okom, ami mondhatni jogosan vitt rá a halogatásra.
Jelen esetben arról van szó, hogy egy fénypisztoly bemutatásához szükséges egy
olyan játék, amivel be tudom mutatni a működését. Na most az ilyen akadály
úgy léphető át a legkönnyebben, hogy legyintek rá egy hatalmasat. Vagyis
nem állok neki feltúrni a pincét a tévéhez kapcsolható videojátékokat
tartalmazó dobozomért, melyet semmiképp se neveznék üresnek, hanem
egészen egyszerűen lemondok a fénypisztoly működés közbeni bemutatójáról.
Ez szerintem nem egy akkora probléma, melyet bármiféle módon kezelnem kéne,
hiszen a szétszedtem project a szétszedésről, az egyes akármik tartalmáról szól,
nem pedig a működés közbeni bemutatásáról. Másrészt ha egyszer eljutok
odáig, hogy a játékgépek kerülnek sorra, akkor semmiből sem fog
tartani elővenni hozzájuk ezt a képernyőre lövöldözés
nemes céljára megalkotott fénypisztolyt. Már ha
csak addig végérvényesen el nem keverem...

Az a benyomásom, hogy ez itt a pisztoly tokjára
tekert kábel okozta benyomásnyom.

Bár akár tehetnék is, azonban sem a biztosítókar, sem a kakas nem működik,
ezek ketten ugyanis egy anyagból készültek magával a pisztoly házával.

Mint az a dugó méretéből (szélesség) illetve a lábszámából sejthető, épp mint ahogy
a múltkor mutatott szenzoros joystick, úgy ez az eszköz sem dugható rá a PC-re.

Íme az elsütőbillentyű és a sátorvas. Utóbbi neve ellenére,
természetesen mindketten ócska műanyagból vannak.

A pisztoly tokjának ezen felében nincs semmi.

Ez itt a fénypisztoly képzeletbeli csövének végében megbúvó lencse,
melynek érzésem szerint a torzításától és a homályosságtól
eltekintve semmiféle optikai tulajdonsága sincs.

Én már látom is lelki szemeim előtt, amint a minimális
tartalom okán ez a cikk hamarost véget ér.

Mekkora csoda már, hogy ebben a nulla értékű gagyi vacakban épp olyan
mikrokapcsoló rejtőzködik, mint amilyen a párom magnójába kellett?

Nagyon úgy nézem, hogy amit az elektronikától jobbra látunk, az egy
olyan LED, ami jelen funkciójában mint fényérzékelő szerepel.

Ha vissza nem is fejtettem az apró elektronika rajzát, de annyit azért
megtettem, hogy nagy vonalakban ellenőriztem. Jelentem
igen, a LED valóban mint fényérzékelő szerepel.

A fénypisztoly teljes felépítésével kapcsolatban, annak bizony
egyetlen részletéről sem jelenthetem ki, hogy stabilan áll.

Bár még sosem próbáltam, érzésem szerint ha csak úgy
nagyjából eltalálom vele a tévét, már jó vagyok!

Annyira viszont nem vagyok jó, legalábbis összeszerelésből nem, hogy lazán ki ne
felejtettem volna a pisztolyból az elsütőbillentyűt... Már épp az utolsó csavarnál
tartottam, mikor megéreztem, hogy mintha hiányozna valami a konstrukcióból.

Elcsomagoltam, majd úgy eltettem, hogy ha csak ide fel nem írom, akkor sosem
fogok rájönni, hogy az asztalomtól balra található fehér fiókban rejtettem el.

Még két joystick van hátra, és akkor végre leürül a polc. Az persze igaz, hogy ezen
felül még rengeteg leürítendő polccal rendelkezem, mint ahogy az is, hogy más
dolgom nem igazán lévén, legalább van mit csinálnom. Szóval ahogy
mostanában bíztatni szoktam magamat: Hajrá Géza!

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.