Nem szedtem szét dolgok
(persze majd idővel fogom őket)

	Itt van nekem ez az asztal. Napszámra itt ülök, már ha épp nem alszom. Rengeteg minden van rajta amivel foglalkozom, vagy majd csak foglalkozni fogok. A mai mese erről az asztalról, valamint a kissé tágabb környezetéről szól.
	Jobbra egy kínai diszkó gömb látható, egyelőre még csak kívülről. Balra egy olyan különösen komplex antik videó játék tekinthető meg, ami meglepő tulajdonságokkal rendelkezik: - természetes anyagból készült (fából van) - nem járul hozzá az elektroszmog növekedéséhez (mechanikus) - egybe van építve a megjelenítő egység és a joystick - humán processzort használ (a felhasználóét)
	A fényképezőgépemet még nincs szívem szétszedni, de ami késik nem múlik! Azon töröm a fejem, hogy leszedem az infra szűrőt a CCD-ről, előre a lencse elé meg teszek egyet. Igen szép infravörös fényképeket láttam, onnan támadt bennem e gondolat. Vagy kilógatnék belőle néhány vezetéket, és egy egyszerű elektronika vezérelné a percenkénti egy kép üzemmódot. Megnézném vele mondjuk azt, hogy hogyan mozognak a virágaim. Balra az a sárga valami a plexi tetővel, az egy különösen primitív mérőműszer.
	A tápegységem előtt évek óta ül egy kínai nyomkodós lámpa. De nem ám tettre készen, hanem cafatokra szedve! Egyszerűen érthetetlen, hogy miért nem szedem szét! Akarom mondani rakom össze. A két műanyag dobozkában a Terta 811-es csavarjai vannak. Luca széke sehol nincs, olyan lassan készül az a magnós cikk!
	Bedöglött a tápegységem. Nem működik benne az áramkorlát. Gondoltam feltúrom a dobozaimat és keresek egy 723-as IC-t, de már olyan vaksi vagyok, hogy alig látom az ilyen apró tárgyakon a számokat. Gondoltam bemegyek az Elektro Konthaba és veszek két 723-ast. Csakhogy az a bolt az út túloldalán van, miközben én ezen az oldalon dolgozok. Erre fel találtam ezt a panelt. Csak úgy egyszerűen az utcán! Két darab 723-as IC-vel a fedélzetén. Na ennek a történetnek is megvan már több éve. Sajnos csak az idő halad megállíthatatlanul, a tápegység gyógyítása nem.
	De ez mind semmi, mert most az asztal jobb (milyen lehet a rosszabb) sarkáról lesz szó. Ha beszerzek valami kincset, akkor az először az asztal bal oldalára kerül. Itt szokott lenni a lábam. Rugdosom pár napig a valamit, hátha magától szétszedődik. Ez persze még sosem történt meg, de még él a remény! Mikor már eleget volt útban a valami, akkor bevágom az asztal jobb oldalára a ficakba. Most az itt (valamint néhány egyéb helyen) található lomokat fogom számba venni, bár már kiskoromban megtanítottak rá, hogy nem szabad mindent a számba venni.
	Ez egy műholdvevő fejegység. Beteg szegényke. Na jó. Akkor nem beteg, hanem halott. Konkrétan a szemetes dobozból emeletem ki, hogy majd jól szétszedem. Na az se ma lesz!
	Ezt az öngyújtót nemrég találtam a földön. Hogy minek vettem fel? Mikor nem is dohányzom... Hát a kapcsoló miatt! Mégis minek van kapcsoló egy öngyújtó oldalán? Ha ezt a cikket elolvasod, akkor kiderül.
	Amúgy ezért. Ez egy olyan kép, amit egy picike diavetítő vetített a falra. A diavetítő az öngyújtóba volt beépítve! Hogy mi volt vele a cél, arra mondjuk nem jöttem rá.
	Ez a tolltartóm. Nincs benne semmi érdekes. A benne található tollak fele már rég nem fog. Időnként felülvizsgálatot tartok és kiszórom belőle a hasznavehetetlen darabokat. Érdekes mód általában még egy év sem kell hozzá, mire újra megtelik a tolltartó. Az a furcsa az egészben, hogy nem is írok tollal, a pennák fele viszont mindig ki van fogyva! Eszi itt valami a tintát, de az nem én vagyok, mert amennyit én tintázok...
	Ez egy nagyon szép kapcsoló. Régen ilyen lógott az állólámpákból zsinóron. Nincs benne semmi fantasztikus, de azért egy néhány képes megemlékezést mindenképpen megérdemel. Pont ezt gondoltam akkor is, mikor felvettem a piacon a földről.
	Süketelek itt össze-vissza, ami azért nem akkora baj, merthogy van egy ilyen jópofa nagyothalló készülékem.
	Ezek meg csavarok. Pont ennyi csavar tart össze egy Nintendót. Ezt onnan tudom, hogy...
	...szóval innen tudom. Már "csak" fotózni kéne, és mehetne is az új tulajnak. Ez a helyzet stabilan így van már hosszú évek óta. Érthetetlen dolog, hogy miért nem azzal foglalkozom amivel kéne! Például van itt egy Nixi csöves frekimérő. Ha azt szétszedném, akkor azt is elvihetné az új gazdája. De nem csak úgy egyszerűen, hanem egy rakat másik lommal együtt. Végre lenne helyem pakolni! De én valamiért mindig mással foglalkozom...
	Ezek skálahúr vezető görgők. Rádióból vannak. Az utcán találtam őket. Például lehetne rajtuk skálahúrt vezetni (ugrott be menten amint megláttam őket), de akkor csinálnom kéne hozzá egy rádiót. No de hol van még az én rádióépítős oldalam? Sehol nincs!
	Amúgy van is ilyen rádióépítős project félretéve a polc tetejére. Három doboz látható, mert már háromszor tettem félre a rádió építős projectet. Mindig kitaláltam valamit, ami miatt el lehetett halasztani. Például azt, hogy detektorossal kellene kezdeni, csak ahhoz ugye kéne egy nagy (4000 Ohm) impedanciájú füles. Aztán vettem egyet, majd azonnal ráfogtam a halasztást arra, hogy nincs itthon detektorom.
	Ez egy fésű. Szeretem vakargatni a fejem. (ősi majom kurkászó ösztön) Erre a célra épp megfelelő eszköz egy fésű. Ezzel a fésűvel mindössze egy baj van, mégpedig az, hogy a gyártó valamilyen érthetetlen okból kifolyólag a megskalpolásomat tűzte ki célul. Egy óvatlan mozdulat, és nem szinte, hanem igenis fáj!
	Mi lehet a kártyatartó dobozban? Nálam természetesen csavarok, kapcsoló, banánhüvely, tranzisztorok.
	Tungsram P15-ös egy Orionette rádióból.
	Ezt az órát a földön találtam, csak nagyon kicsi ahhoz, hogy bemutassam.
	Mivel kívülről kicsi, ezért a belseje sem lehet nagy. Majd ha makro fotózni támad kedvem, na majd akkor fogom szétszedni.
	Ezt a tartót magam barkácsoltam. Ne szóljál be! Nekem tetszik és kész!
	Mi lehet ez a fekete doboz?
	Ez egy számítógép belső tápfeszültség megfutása ellen védő dobozka. Voltak ugye azok az idők, mikor igen gagyi tápokkal voltak tele az üzletek. Vargáné és társa voltak a fő elkövetők. Erre a magyar ember ahelyett, hogy venne egy normális tápot? Inkább vesz a gyilkos tápegység mellé egy ilyen dobozkát, ami megfogja a tápfeszültséget, mikor Vargáné tápja megszalad. Majd belenézünk, de ez valószínűleg egy különösen rövid szétszedtem lesz.
	Ez a panel egy billentyűzetből lett kiszerelve. Oda volt téve a billentyűzet a cserépkályha mellé. Már éppen csak arra várt, hogy levigyem a szemétbe. Az asszony barkácsolt valamit a szoba sarkában, a gyerek számítógépezett, mindeközben én az ágyon heverve széttéptem a billentyűzetet. Miután ezt megtettem, kettétörtem a gombos részt, majd a kieső gombokkal dobáltam a gyereket. De még így is szeret itt lenni!
	Ez a kábel azért van itt, mert majd kell. Nemhogy a Nintendót nem szedtem még szét, de vettem egy bóvli kazettás videó játékot néhány kártyával. Kicsit később találtam egy valamivel nagyobbat a földön. Rögvest fel is hoztam két joystick-ot a pincéből. Egy bóvlit, meg egy átépítettet. Mintha nem lett volna nélkülük is éppen elég nagy a kupi...
	Ez meg itt a Merklin. Nem hagyhattam ott a földön! Mikor meglátok egy doboz fémépítőt, na olyankor mindig megdobban a szívem! Az asszony már tudja, hogy ilyenkor akár erőszakkal is, de el kell vonszolnia a helyszínről. Ráadásul ez - még ha primitív módon is - mégiscsak egy daru. Nekem a daru volt a kedvencem. Egyszerűen nem hagyhattam ott! Érted?
	Szép (vagy épp csúnya) táskarádiók sorakoznak bemutatásra várva a polcon. A mérőműszer mellettit csak a neve miatt vettem meg. Mert ugye ha valamit úgy hívnak, hogy Tápi de lux, azt egyszerűen képtelenség otthagyni a piacon! De most a rádiók alatti szép játékdobozt keresem.
	Hoppáré Merklin! Ide fogom beszórni a daru maradványait. Szóval az úgy kezdődött, hogy találtam a földön egy nagy marék fémépítő alkatrészt. Ott szemezgettem az úttest közepén a csavarokat meg a kerekeket hosszú perceken át. Aztán ha meglátok egy darab Merklint, akkor mindig megnézem. Ha eleve olcsó, akkor persze el is hozom, majd beszórom ebbe a dobozba. Talán majd a detektoros rádióhoz jók lesznek az alkatrészek mondjuk összekötő elemnek.
	Ez egy mikrokapcsoló. Egyre nehezebben hajolok le ilyen apróságokért. De azért még lehajolok!
	Van nekem egy automata biztosítékom.
	Jól van no. Akkor kettő van! És? Közöd hozzá? Nehogy már ne lehessek hülye! Ezek azért voltak jók, mert rövidzárlat után nem kellett őket kicserélni, hanem elég volt csak megnyomni rajtuk a gombot.
	Nincs mellette semmi, ami a méretét érzékeltetné. Ez egy multiméter törpéknek. Konkrétan kisebb, mint egy pakli cigaretta. Szuda Zoli kollégámtól kaptam szétszedésre. Vagy javításra?
	Ezt a raktári szemetesből szedtem ki. Ez egy érpárkereső adó része. Mivel már elígértem valakinek (eleve azért turiztam), így már csak ki kellene pofoznom, meg persze le is kéne közben fotóznom, meg videó is kellene a működéséről. Ami még hiányzik, az az érpárkereső vevő része. Mondhatnám, hogy a hiány miatt áll a project, de persze nem...
	Ezt a panelt is az utcán találtam. Két potméter is van benne, ráadásul meglepően szép gombokkal. Az ember beépíti őket egy ékszeres dobozkába, még pár alkatrész szabadon szerelve a hangszínszabályozóhoz, és már készen is van. Lehet menni zenét másolni a magnós haverokhoz. Büszkén tekergethetjük a pici gombokat, ráadva egy kis plusz magas hangot. Hogy ez mára kiment a divatból? Nos igen...
	A trafócska a minap szétszedett PC hangfalból van. A gyönyörű forma akasztó is kellett valamihez. Gondolom... Mert különben minek hoztam volna haza?
	Ez itt két mikrofon, PC fülesről letépve. Egy olyan elektronika lett volna belőle, ami villogással jelzi ha valaki hangosan beszél. Majd a megrendelő elkészíti magának! Mert ugye ha rám vár...
	Ez egy döglött ADSL modem, méghozzá a rosszhírű Askey típus. Ha nem volna benne gyárilag hibás a tápkondi, akkor ez volna az egyik legjobb, leggyorsabb modem! Jók a paraméterei, és szélvész sebességgel szinkronizál össze a központtal. Legalábbis egy Dlink 360R-hez képest. Ez a darab onnan van, hogy elhoztam egy nénitől. A sajátja volt ez a modem, csak döglött. Mindenáron meg akarta venni a laptopom zsebéből a teszt célokra tartott felújított modemem. Én meg azt mondtam neki, hogy nem! Hát... Van az a pénz...
	Ez egy gyújtógyertya. No de minek egy ilyen a szétszedtembe? Szét lehet szedni egy gyújtógyertyát? Ezt a típust igen. Kifejezetten ezért vettem meg. Hogy én mindig találok valami okot...
	Előszoba, kispolc, vackok. A jópofa autókereket utánzó órát a villáskulcs mutatóval majd fel kell szerelni a falra. (egy szög) A kisvödör a pincébe készül a csavarhúzóval. A felfelé mutató fehér nyíl a balra látható polc tartója. A falon a kilátszó falat majd le kell festeni. I love you ELMÜ óracsere "szakemberek"...
	Ez itt kérem két darab gyertya. A gyertyás szétszedés majd úgy fog kezdődni, hogy szedjünk szét egy gyertyát. Persze csak vicceltem. Legyen mindjárt kettő! Persze nem erről a gyertyáról van szó. Itt lenne egy kép (vagy kis videó) amint éppen szétfarigcsálom a viaszgyertyát.
	Ugyan az asztalról van szó, illetve a ráhalmozott lomokról, de ha már itt vagyunk az előszobában, lássuk hát ezt is. Ezen a polcon kellene lennie az aktuális bevásárló szatyornak, csakhogy lomok vannak helyette.
	Például ez a szép papírdobozos rádió, a tetején a minap szétszedett fúrógéppel.
	Ezt az órát azért vettem meg...
	...mert igen különleges az óra mechanizmusa. Gyárilag góliát elem való bele, ami azért lássuk be, hogy egy kissé gyanús. Aztán ha jobban megnézzük, akkor láthatjuk azt a körív részletet, ami a hagyományos mechanikus órák sajátossága. Amúgy az anker rugóját lehet vele állítani. Szóval ez egy olyan elektromechanikus óra, aminek a hajtórugóját néhány percenként felhúzza egy villanymotor.
	Fel lehetne adni rejtvénynek, de egyszerűbb ha elárulom. Ezek bizony orosz vezetékes rádióhoz való hangszórók.
	De térjek csak vissza az asztalomhoz. Ezt a kisautót már szétszedtem, csak még nem tettem el. Időnként a frászt hozza rám, mikor valamitől beindul és kerreg egy kicsit a sarokban.
	Már ezekhez a banándugókhoz is kitaláltam valami okosságot, csak most nem jut eszembe, hogy mi volt az. Talán a detektoros rádióhoz kellenek? Vagy az érpárkeresőhöz? Vagy a kisműszer részei?
	Ez viszont tényleg nem tudom mit keres itthon. Ez ugyanis az IPTV STB távirányítója. Majd visszaviszem a melóba, mert ott legalább jó valamire.
	Ezt a különleges órát kifejezetten a mutatói miatt szereztem meg. Ez tényszerűen úgy történt, hogy lehajoltam és felvettem a földről. Ez az óra olyan ronda, hogy az már szinte szép! Mondjuk az időt azt igen nehéz róla leolvasni. No de cél ez manapság egy óránál?
	Tuchel dugó, drót, majd egy filmes doboz tuchel aljzattal. Ugye megérted, hogy nem hagyhattam ott! Különböző típusú hülyék vannak a piacon. Van aki kényszeresen megnyomja a gázgyújtók gombját, van aki a villanymotorok tengelyét tekergeti. Én speciel mindig kihúzom a kábelt a kupacból, mikor tuchelt látok a végén.
	Ez egy Matrox G200 videó kártya. Folyton azt mondta a gép, hogy valami baja van vele, de nem volt. Aztán tényleg elkezdett bolondozni, így kicseréltem. Gondoltam majd leszedem róla a hűtőbordát, a többi része meg értéktelen.
	Ez egy örök gyufa, csak már nem, mert egy kicsit eltörött. A földön találtam, és természetesen majd ezt is szétszedem.
	Miért hozok haza egy ilyen vackot? Azt hiszem a fonott fém szíja tetszett meg.
	Vagy az érdekelt, hogy miért van leöntve hátulról barna műanyag trutyival?
	Ugyan egy kapcsoló nem különösebben érdekes, de hátha tudok majd írni hozzá valamit.
	Fa doboz, elhúzós fedéllel. No de mi a fene lehet benne?
	Ez valami mechanikus mérőóra. Majd ezt is jól szétszedem. No de minek vettem meg? Valami célom csak volt vele a szétszedésen kívül? Lehet, hogy csak azért jött velem, mert olcsó volt s ezért nem tudtam neki ellenállni?
	Nem! Illetve olcsónak biztosan olcsó volt. Valójában azért vettem meg, mert ott készült, ahová suliba jártam. MÜM14 szakmunkásképző. Ez a suli már annyira nincs meg, hogy mikor a múltkor arrafelé bicajoztam, épp nagyban árulták az épületet.
	Ez meg a reszli. Csavarok, gombok, valamint a próbahangszórómról hiányzó krokodilcsipesz. Utóbbit végre megtaláltam! Alkalom adtán majd jól visszaforrasztom.
	Már két azonos méretű picike kapcsolóm is van.
	Ebbe az antennaerősítőbe kellenek. Majd ezt is alaposan szétszedem, bemutatom. No nem mintha nem szedtem volna szét éppen elég antennaerősítőt. Sőt! Szedtem már szét kicsit, egy nagyot, még nagyobbat, de ilyen szép kis fehéret még nem. Igazából viszont azért vettem, merthogy a többit szétszedtem, és ugye mi lesz velem akkor, ha egyszer mégiscsak kell egy antennaerősítő?
	Milyen szép rend és üresség lett a sarokban...
	Persze csaltam, hiszen mindössze annyi történt, hogy átraktam a lomokat a másik oldalra.
	Itt ez a szép kis IKEA fiókos izé. Már csak össze kellene raknom. Mikor kész lesz, akkor máris szórhatom bele a lomokat. Remélem minden megvan a csomagban a szekrénykéhez, merthogy ki van szakadva a széle. (a piacon vettem néhány százasért)
	A munka, az becsület és a tisztesség dolga. Nem pedig az enyém! A dolgokhoz való ilyetén hozzáállásom annyira meglátszik a szobámon, hogy értelmetlen volna tagadnom a lustaságom. Íme az asztalom alatti rész. Itt kellene lennie a lábamnak. Mivel a lábam mindig fent van az asztalon, ezért ide dugdostam be a magnógyűjteményem.
	Itt ez a szép kis doboz. Eredetileg jóféle itóka üvegét rejtette. Most meg majd mindjárt lomok lesznek benne. Persze csak átmenetileg. Az ilyen átmeneti megoldások szoktak idővel véglegessé fajulni.
	Mi lenne, ha legalább azokat a lomokat a helyükre raknám, melyeknek már van kialakult helye. Például a mikrofonokat (mivel a mikrofonos dobozba nem férnek) berakhatnám a "hangszórók fejhallgatók" feliratú dobozba.
	Ilyenkor aztán előkerülnek a mindenféle elfeledett kincsek. Itt van például ez a gyújtótrafó. Azon túl, hogy pont jó lesz a Simsonhoz, a szétszedhető gyújtógyertyát bemutató projecthez vettem.
	Vagy itt van ez a telefon kihangosító erősítő. A mostani készülékek kézibeszélőjével nem működik, mert azok egyszerűen túl könnyűek ahhoz, hogy lenyomják az erősítőt kapcsoló gombot. Szóval a bemutatóhoz minimum szereznem kell egy CB55-ös készüléket. Gondolom van itthon, mert még CB35-öst is láttam valahol, meg egy CB24-es is el van rejtve a szekrény mélyére. (ez utóbbi nem eladó, ne is próbálkozz) Később, már úgy értem, hogy majd a bemutató után, el lehet használni a doboz belsejét mondjuk valamelyik rádió építős projecthez.
	Itt is csak úgy hemzseg a rettenetes mennyiségű kincs!
	Megtaláltam a Nintendóhoz vett game padot.
	De mi lehet a barna cipzáras kistáskában?
	Ez bizony egy gyönyörűséges Remington számológép. Meglehet, hogy Vateráznom kéne ezzel a rengeteg lommal.
	Gumicukor dobozgyűjteményem is van, de még nem vetettem be őket. Helyettük az alattuk látható IKEA-s dobozokba szórom bele az oda való lomokat. Alkatrészek, csavarok, kisebb panelek. Már van is két teli doboz a pincében. Kellett valami a múltkor. Áttúrtam a két dobozt. Erre fel még idefent volt a lakásban az Orionette rádió antenna csatoló tekercse. Sebaj! Legalább lett egy halvány képem arról, hogy mik rejteznek a pincei dobozokban.
	A Merklin alkatrészeket beszórom a többi közé.
	A görgőket beteszem a készülő rádiós dobozba. Van itt már többféle forgó, nagyohmos fejhallgató, de még egy ECL11-es cső is! Persze az erősen kétséges, hogy valaha is csöves visszacsatolt audiont építenék, de ha mégis, akkor már van hozzá anyag.
	Ez egy vízcsőre való lezáró kupak. Teljesen új. A fürdőszoba felújításhoz vettem. De vajon miért?
	Nos ezért. Ugyan nem vagyok egy vízszerelő típus, de a kék gomb feletti rész szerintem nem egy kultúrált megoldása a problémának! Ez van olyankor, ha az ember tegnap még nem vízszerelő volt, ma meg már az. Amúgy nem én követtem el, hanem a vízórákat beszerelő "szakember" művelte ezt a csúfságot.
	Ide a középső fiókba dobom, hátha innen nem veszik el.
	Ez meg folyton szétesik! Már évek óta nem vagyok képes összeragasztani...
	Vettem egy USB hosszabbító kábelt. Erre mindjárt két okom is volt. Az egyik az, hogy odaadtam a sajátom a gyereknek. A másik meg az, hogy egy hét múlva már kellett volna. Méghozzá ahhoz a DVB-T tunerhez, amit a múlthéten elfelejtettem elhozni a szervizből. Tényleg! Már megint elfelejtettem!
	Ebben a dobozban volt a kicsi sárga játékműszer. Azért nem dobtam ki a dobozt, mert majd teszek bele szemetet, és majd úgy dobom ki. No nem mintha nem volna egy apró kuka az asztalomon...
	Ezek itt az előbb látott doboz mögé voltak elbújva. Jobbra a fekete doboz egy ugyan szétesett, de attól még jobbféle töltő a ceruza akkuimhoz, amit majd jól bemutatok, és ha szerencsém van akkor ki is javítok és összerakok. Persze mindez jövőidőben értendő.
	Ez egy vaku.
	Ha mondom! Meg mertem volna rá esküdni, hogy valakinek nem is olyan rég elküldtem egy vakut. Úgy látszik, hogy volt belőle még egy. Most ezzel mi a fenét kezdjek?
	Ráteszem a Zorkira, mert bár különböző nációk, de kifejezetten jól mutatnak együtt.
	Ez egy háromállású kapcsoló. Ezt csak azért vettem meg, mert olyan szép.
	Ilyen pici izzó kéne nekem a Technics tunerbe, mindjárt két darab, 6 volt és 0,25 amper. Persze boltban nincs. Még a Tungsram márkaboltból is elhajtottak! Majd csinálok "izzót" LED-ből. A felső izzó láthatóan ki van égve.
	Az alsó meg nem, de ő 24 voltos. Ez is onnan van, hogy találtam a piacon a földön. Ha az ember kifogja azt a pillanatot, amikor a piaci árusok portékájukat otthagyva egyszerűen elmennek, akkor tele van a föld mindenféle kincsekkel.
	Itt meg csavarokkal van tele minden.
	Ott van az a piros doboz, abban tartom a számítógépes csavarokat. Ezek nem szokványos csavarok. Vagy angol méretezésűek, vagy nagyfejűek, vagy épp rövidek, hogy ne érjenek bele a CD ROM-ba.
	Itt meg három öngyújtó várja sorsát, ami majd csak akkor fog beteljesedni, mikor végre megtanulok fényes tárgyakat fényképezni.
	Benéztem a hátam mögé. Azt tudtam, hogy az UWERTURA magnó ott van, de kíváncsi voltam még valamire.
	Igen! Megvan még a laptop amit elígértem. Mobil e-könyv olvasónak kell valakinek.
	A CeBIT-en 95-ben ez volt a best of, most meg csak úgy egyszerűen odaadja az ember valakinek. Persze előtte még belenézek. Valószínűleg túl fogja élni, mert egyszer már volt ez általam darabokban javítás ügyileg.
	Bootol a Windows. Mondjuk a rendszer nem áll fel, mert az akku teljesen halott. Ha hagyom fél napig töltődni, akkor viszont már képes elindulni. Amúgy jó kis gép. 100Megás 486-os, 32Mega RAM-mal.
	Visszatologattam a dolgokat a helyükre. Tulajdonképpen ma sem csináltam semmit. Mondjuk azért egy kicsit de. Írtam egy olyan szétszedtemet, amiben nem szedtem szét semmit. Miért ne alapon, egy ilyennek is kell lennie a sorban.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.