Az a jobb alsó doboz, az nekem nagyon gyanús. Már úgy értem, hogy benne remélem fellelni azokat a fejhallgatókat, amiket épp nagyban keresek. Hogy miért keresem őket? Nos azért, mert ezt a témát sikerült a táblázatba beírt, de szét még nem szedett tételek közül mára kiválasztanom.
   Ez amúgy azért történt (mármint az adott helyről való kiválasztás), mert már megint sikerült úgy elügyetlenkednem a dolgot, mintha nem teljesítettem volna a 2019-es tervet. Mármint azért nem, mert óvatlanul beírtam a táblázatba azokat a tételeket, melyekkel épp dolgoztam, gondolván év végéig simán letudom őket, aztán csak néztem, amint az elmaradások száma nagyon nem akart lemenni 60 alá.

   Amin mondjuk annak fényében tényleg nincs mit csodálkozni, ha egyszer a lényegi munka helyett inkább a 2020-as a retrofit táblázat egésszé kerekítésére helyeztem a hangsúlyt. (lásd jobbra a már majdnem mind besatírozott rubrikát)

   Mint az látható, rendesen el vagyok eresztve a rádióépítéshez szükséges alkatrészekkel, ami annyira igaz, hogy majdnem csaptam is nekik egy bemutatót, csak aztán szerencsére még éppen idejében rájöttem, hogy ez egyszer már megvolt. Tényszerűen azóta van a rádióépítős dobozokban ekkora, mármint tematikus rend.

   Miután minden előkerült (lásd a detektoros rádió építéséhez való alkatrészeket), addigra simán elment a kedvem a fejhallgatók bemutatásától. Pontosabban szólva ez úgy volt, hogy anyám időközben megebédeltetett, ami annyira betett az amúgy is alacsony vérnyomásomnak, hogy szó szerint szédelegtem, miközben ezt a képet a sámli tetején billegve elkészítettem.

   Mivel a valós időben 2019 decemberének utolsó napja volt, vagyis konkrétan szilveszter, így képtelenség volt tovább halogatnom a szörnyű lemaradásból legalább egy tétel letudását. Már ha nem akartam mínusz egy cikkel nyitni az újévet.

   Mikor még nem létezett hajlékony műanyag, akkoriban így nézett ki a vezetékek szigetelése, és a manapság divatos zsugorhüvely hiányában a lekötése. Amit balra kilógni látunk, az egy úgynevezett tehermentesítő hurok.

   A vezetékek végződtetése - pláne azzal a piros lekötéssel - annyira szép, hogy abba se lehet hagyni a nézegetését. Már persze csak annak, aki fogékony az ilyen és hasonló gyönyörűségekre. Az alul középen látható rézgomb szolgál arra, hogy ráakasszuk a kábel tehermentesítőjét. Ez az alkatrész a másik hallgatóról hiányzik, aminek valószínűleg az lehet az oka, hogy míg ennek 20848 a gyári száma, addig a másiknak 7789. De persze az is lehet, hogy ilyen csak az egyik oldalra kellett.

   Ez viszont nagyon úgy néz ki, mint ami csak oda lett tekerve. Aztán persze lehet, hogy a tekercselőhuzal vége már rendesen oda van forrasztva, de annyira nem volt kedvem megpiszkálni, hogy erre a kérdésre fény derüljön.

   Tök jó, hogy a cikk címével ellentétben ez nem is nagyohmos, hanem kisohmos fejhallgató. Vagyis ez nem alkalmas detektoros rádióhoz, mert az alacsony impedanciájával leterhelné a viszonylag magas belső ellenállású detektort, illetve ma már diódát, meg persze azokon keresztül a rezgőkört is.

   Mivel ezek a kábelek belül leoni érszerkezetűek, azért a végeiket nem lehet csak úgy egyszerűen bekötni. Vagy saru kell rájuk, vagy ilyen spéci merev vezetékkel történő körbetekerés, különben nem érintkeznek, illetve a fokozott hajlékonyságuk okán képesek bármiféle kötésből kicsúszni.

   Meghajtás, membrán, rögzítés. A membrán egy vékony vaslemez, amit úgy kell a pereménél fogva masszívan rögzíteni, hogy se túl távol, se túl közel ne legyen az őt meghajtó mágneses körhöz. Mert ugye ha messzebb van, mint kellene, akkor leromlik a hatásfok, míg ha túl közel, akkor összeérnek a vasak, aminek zörgés, vagy szintén elhalkulás lesz a vége.

   Ahol nem szívta ki a nap, ott még látszik, hogy a kábel ereinek szigetelése valaha kék színű volt, a megkülönböztethetőség érdekében az egyik érben fehér cirmokkal. Ez amúgy a korábban mutatott kábelvég lekötés, immáron kibontva, mert a jobbra lent látható rész, vagyis a leoni érszerkezetű vezetékek puszta összetekerése nem vezette az áramot.

   Ha sokat nem is, de egy kicsit azért sikerült javítanom a kötés állagán. Ezeket amúgy, mármint a szövött, font, varrott kötéseket nekünk már nem tanították, mert a 70-es évek végén már nagyban a műanyagok uralták a világot.

   Hogy egy nagyohmos fejhallgató működik-e, azt úgy lehet a legegyszerűbben kipróbálni, hogy miközben az egyik vezetékvéget fogjuk, addig a másikat nekinyomjuk valami olyan fémtárgynak, aminek van valami köze a hálózathoz.
   Jelen esetben az asztali lámpám amúgy természetesen sehová sem bekötött vasváza volt a másik pólus, míg az egyik természetesen jómagam. Amennyiben a fejhallgató rendben működik, az odaérintést követően azonnal hallható belőle az 50 hertzes zúgás.

   Ezt mondjuk senki se csinálja utánam! Én is csak azért dugtam be a konnektorba a füles kábelének egyik végét, hogy halljam mekkora a különbség a fázis és a nulla között. Nos elég nagy, de még a nulla is ad hozzám (mint másik pólushoz) képest akkora zúgást, hogy az bőven hallható.

   Na ez a fejhallgató már nagyohmos, ami előre vetíti, hogy ha csak játszásiból is, de összedobjak hozzá egy detektoros rádiót. Amennyiben nem erről fog szólni a következő cikk, akkor a barkácsolási vágyamat újra legyőzte a lustaság.

   Mivel a detektoros rádió megépítésénél nem sok egyszerűbb feladat van, pláne ha már minden együtt van hozzá, most így hirtelen nem is tudom, hogy mit fogok kitalálni mentségemül, ha nem építem meg, legalább egy laza bemutató erejéig, mondhatni provizórikusan.