Automata biztosíték
(mindjárt kettő is, bár csak az egyiket szedem szét)

Különös, amúgy igen ritka eset fordult elő. Ugyan tudom, hogy mit akarok szétszedni,
ellenben fogalmam sincs, hogy merre találom. Eldugott dobozokba kukkantottam be,
rejtett sarkokba világítottam, honnan téli álmot alvó medvéket zavartam fel. De nem
lett meg! Milyen dolog már, hogy végre megjött a kedvem, erre fel elbújik az alany?

Csak álltam merengve az asztal tetején, kezemben a fotómasinával, s forogtam
kíváncsian, de nem tudtam rájönni, hogy hol a fenében lehet amit keresek.

Ellenben azt már régóta tudtam, hogy ez egyszer be fog következni. Az a szerencse,
hogy a fényképezőgép optikavédője egyáltalán nem érzékeny a feketekávéra.
No persze az eddig beletett alkatrészeknek és szerszámoknak sem ártott.

Ott lent! Ott kell lennie egy olyan doboznak, amire 230 van írva.

És ott is volt! No nem csak a doboz, hanem benne az is, amit kerestem. Mondjuk
ez egy új keletű doboz, szóval még nem szoktam meg, hogy már ilyenem is van.

Ahogy az már nálam lenni szokott, mire végre odaértem a céltárgyhoz, addigra már
rég el is ment tőle a kedvem. Az előásott alanyokat ízlésesen elrendezem a polcon.
Az persze ízlés kérdése, hogy ki mit tart a polcán. Már többször eljutottam odáig,
hogy elhatároztam, miszerint rendet teszek. Vagy ha azt azért nem is, de akkor
legalább eltakarítom szem elől a lomokat. Ez persze két okból sem történt
meg. Egyrészt lustább vagyok annál, másrészt szeretem a látványukat.

Ha már úgyis előkerült az erősáramos doboz, legalább végre beleszórhatom
az odavaló lomokat. Kicsit nem figyelek oda? Egyből elkezdek
rendet csinálni! Csapok is a kezemre menten!

Lesöpörtem a polc szélét. A bal oldali pakk jön szétszedni, a jobb oldali
pedig megy be a dobozba. Egyrészt plitty-platty kapcsolót
már láttunk, másrészt a konnektor dugó érdektelen.

Olyan, mintha egy hatalmas, szögletes, porcelán foglalat volna, és persze az is.
Csak ez mondjuk nem izzólámpához, hanem biztosítékhoz való.

Fura formája van belül, hogy még véletlenül se tudjunk beletekerni egy izzót. Illetve
a fordított eset volna a nagyobb baj. Már úgy értem, ha a biztosítékot be tudnánk
tekerni egy izzó helyére. A foglalat mélyén látható szűkület amúgy kettős célt
szolgál. Nem csak izzót nem hagy betekerni, de erősebb biztosítékot se!

A 6 Amperes biztosíték vége a képen láthatónál vékonyabb, a 25-ös ellenben
sokkalta vastagabb. Ezzel oldották meg, hogy ne lehessen azt játszani,
ha kimegy a 16-os bizti, nosza tegyünk be helyette egy 25-öst.

Íme a hagyományos porcelán biztosíték vége. Amit középen látunk (elütő színű fém),
az egy visszajelző, hogy ép-e a biztosíték. Mikor kiég akkor leesik, s ez látszik is.

Nekem mondjuk tetszik ez a kombináció! Szeretem a porcelánt, még ha erősáram
közelében van is. Láttátok volna, amit én láttam! Prünyőkééknél - ki Ákos barátom
lánypajtása volt - a konyhában elment az áram. Vagy legalábbis egyszer csak nem
fűtött a villanytűzhely. Kint az előszobában a biztosítékok és a kismegszakítók
környékén minden rendben volt. Gondoltam megnézem, hogy honnan jön
a tűzhelyhez a kábel. A falon - egy falvédővel eltakarva - megtaláltam a
csodát! Azon minden porcelánból volt! Nemhogy a kapcsolók karja, de még
a háza is! A komplett kismegszakító cakk-pakk mindenestül porcelánból volt!

Gondoltam megmutatom, hogy miről beszéltem. Már úgy értem, hogy a biztosíték
kiolvadását leeséssel jelző fémbigyót. Én biztosan nem megyek ki, gondolta
a biztosíték. Pedig a labortápom pákakimenetében van áram rendesen.

Mikor még nem volt divat az áramvédős kismegszakító, ha kiment az előbb mutatott
biztosíték, azt bizony cserélni kellett. Nem drága egy biztosíték, de akkor is pénz.
Erre a problémára találták ki megoldásnak a fotón látható fura biztosítékot.
Ahogy van, épp illik az előbb látott porcelán biztosíték helyére. Mikor
kimegy, illetve leold, akkor nem kell cserélni, hanem elég csak
benyomni a nagy fehér gombot, s már van is újra áram.
Persze csak akkor, ha időközben megszüntettük
a rövidzárat. Különben kezdhetjük elölről.
A biztosítékokkal ellentétben, ezzel
ingyen van a próbálgatás.
Csak nyomkodni kell.

Ez pontosan ugyanaz, mint a fenti képen a fekete, csak egy másik típus.
Az egyiket egy kedves olvasótól kaptam, a másikat pedig az utcán
találtam. No de, hogy melyik melyik... Ki emlékszik már arra?

Úgy gondoltam, hogy a hibás darabbal kezdem a szétszedést. Vagyis
ő most megúszta, mert működik. Pont mint ahogyan azt az előbb
felvázoltam. Túláramra leold, s aztán vissza lehet kapcsolni.

Úgy nézem, hogy a jobb oldalinak szebben van kivitelezve a menetes része.

Ellenben a tokja láthatóan törött. Mint az a feliratból kiderül, 6,3 amperes.
Szerintem erősáramnál, hálózati biztosítéknál, több amper esetében,
nincs jelentősége a tizedes jegynek. No de mit értek én ehhez?
Telefon ez? Nem! Akkor meg mit szólok bele?

Ez csak 3,5 amperes. Ezt már simán le tudta oldani a tápegységem pákakimenete.
Rövidzár üzemmódban...

Szegényke...

Annyira kilóg a bele, hogy szinte már nem is kell szétszedni.

A belseje egy egészen egyszerű elektromechanika.

Ez a videó egy kicsit később készült, miután
pár apróbb mechanikus hibát kiigazítottam.

Mikor a vastag tekercs a rajta átfolyó áramtól akkora mágneses teret gerjeszt, hogy
be tudja rántani magába a vasmagot, leold az automata. Pontosan úgy működik,
mint mikor kiég egy biztosíték, csakhogy a hagyományos biztosítékkal
ellentétben itt az eredmény gombnyomásra visszafordítható.

A kapcsoló érintkezők ott vannak belül.

Illetve ahogy piszkálom széjjel, egyre inkább kintebb kerülnek.

Ahhoz, hogy ez a menetes rész is kijöjjön, na ahhoz
már kicsit kicsit forrasztani is kellett.

Tekerem, forgatom, rázogatom, s ahogy kell, jön szét. Tetszik!

Íme a kapcsoló mozgó része, némileg már újra összerakva.

Majd ide kell visszatenni, csak előbb még kiszedem a maradék alkatrészeket is.

No nem azért vettem ki őket, mintha különösebben érdekesek volnának, hanem
azért, mert igencsak ráfért az érintkező beégett pogácsáira egy kis igazítás.

Ilyenkor felmerül bennem a kérdés. Megmutattam. Láttuk. Irány a szemetes kuka?
Vagy szereljem össze? Ugyan sok értelme nincs, mert használni nem fogom,
azért nekiállok összerakni. Egyszerű mechanika. Szerintem menni fog.

Már közvetlenül az első csavarnál elakadtam! Csavarfogós csavarhúzó (jobbról
lóg be a képbe) nélkül ugyanis szinte képtelenség betekerni a helyére!

Érintkezők lecsiszolva, görbe dolgok kiegyenesítve, mozgó érintkező helyretolva.

Jó. Akkor elsőre kihagytam a rugót. És akkor mi van?

Eddig jó. Ez persze a valóságban nem volt ennyire egyszerű.
Ránézésre így kell berakni a fehér gombot, gyakorlatilag meg úgy.
Gonosz, mert mindkét esetben ránézésre jó, de csak az egyik esetben lehet
vele benyomni a kapcsoló karját. De ez egy jó játék. Én legalábbis jól elvagyok vele.

A pici piros pöcköt, ha nem teszem a helyére, akkor nem tudom
kézzel (gombnyomásra) leoldani az automatát.

Úgy néz ki, hogy jó lett.

Lettek nyomok a menetes részen. Ugyan a tápomban van elég áram, de annyi nincs,
hogy leoldjon tőle az automata biztosíték. Gondoltam, hogy próbából rákötöm
a 2 kilowattos melegítőt, sorban a 230 volttal, hátha az leveri. Persze nem
kötöttem, hanem csak úgy gondoltam a dolgot. Lustaság sej ha fájnál...

Hogy szét ne essen, kapott néhány menetnyi szigszalagot. Mondjuk igen csúnya eset
lenne így törötten betekerni. Mivel nem fogom, doboz mélyére jó lesz így is.

Gondoltam most jön a másik. Nem hagyom magam. Gondolta a fehér automata.
Mégis mivel tekerjem ki onnan azt a csavart? Ilyen esetekre megoldás,
ha belegondolunk, hogy mivel tekerhették be. Egyrészt ha innen
tekerték, akkor például egy bereszelt közepű csavarhúzóval.

Csakhogy nem, hanem innen. Miután betekerték a csavart, rányomták a záródugót.
Pár perc kísérletezés után feladtam a kipiszkálását. Ha nem akarja, nem bántom.
Biztos szégyenlős a belseje. Amúgy meg éppen olyan mint a másik. Mindegy.
Illetve ahogy piszkáltam, elkezdett letöredezni szegény porcelán tok széle.

Nagyon koszos volt, ezért mielőtt eltettem volna, szépen megfürdettem.

Na így már mindjárt másképp mutat!

Olyan tiszta lett, mintha most vették volna le a polcról!

Gondoltam betekerem őket az előszobai biztosítékok helyére.
Egyrészt több áram fogy nálunk, mint amit bírnak.
Másrészt nincsenek is bekötve az aljzatok.

Ennek a doboznak nem idefent kellene lennie, hanem odalent a pincében, mégpedig
egy ennél nagyobb űrtartalmú fiók formájában. A fiók már meg is van, már csak
rendezkednem kellene benne. De ehhez most semmi kedvem se nincsen...

Azt mondanám, hogy végül is bevált ez a listás dolog. Ha a szobán mondjuk
azért még nem is, de legalább a listán látszik, hogy milyen szépen haladok.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.