Kapcsolócsere az előszobában
(igen régóta elhúzódó feladat volt ez kérem)

Itt van ez a kapcsoló. Itt van ez már vagy 40 éve. Ezt még apukám
szerelte fel mikor beköltöztünk. Apróbb hibája, hogy az
utóbbi időben (úgy vagy egy éve) nem kapcsol.

Illetve kapcsol ez, csak nem valami üzembiztosan. A villogás amit látunk,
na az nem a kamera hibája, hanem sajnos a lámpa fénye vergődik.

Abszolút szabványtalanul használt színes vezetékek. A sárga-zöldön jön a fázis!
Ráfoghatnám apámra a dolgot, de ez speciel én voltam. Gondolom ilyen színű
drótot találtam. Az sem mentség erre a szabványtalan borzalomra, hogy
telefonszerelő lévén, villanydrótból nincs itthon épp túltengés.
Gondolom kitéptem egy vasalókábel belét. Borzasztó!

Ilyen egyszerű ellenőrizni, hogy a valóban beteg-e a kapcsoló.
Mikor műszerzsinórral hidalom át, akkor nem villog a lámpa.

Mindeközben a kamerának ügyes helyet alakítottam ki a kihúzott fiókra
helyezett RT évfolyammal. Mivel nem szoktam meg, hogy itt
van, az első hátramozduláskor levertem az egészet.

Az nálam nem úgy van, hogy valamim bedöglik, kidobom, veszek helyette másikat.
Ugyan szép dolog a fogyasztói társadalom, de én tiltakozásul ragaszkodom a régi
tárgyaimhoz. Vagyis nekiállok megjavítani a kapcsolót. Nagy baja nem lehet.

Ez nem égésnyom. Attól van, hogy a kapcsoló kontaktusa melegszik, a meleg levegő
felfelé száll, közben viszi magával a port, s a szálló por ilyen szép füstcsíkot rajzol.

Azért szóltam jó anyámnak, hogy mostanában ne nagyon akarja
felkapcsolni a villanyt. Hiába no, áldott jó gyerek vagyok...

Nem szeretek kapcsolót szétszedni, mert már nem látom a benne rejlő apró dolgokat.
Szerencsére megúszom a dolgot, mert mint az látható, szétszedés nélkül
is hozzá lehet férni ennek a kapcsolónak az érintkezőihez.

Gondoltam egy kevéske csiszatolás a polír papírral, és jó is lesz.
Az persze sejthető, ha azt írom "gondoltam", akkor nem így lett.

Pedig a multiméter sípolójával tesztelve, a kapcsoló teljesen jónak mutatkozik.

Az előző videó kézben tartott géppel készült, mert a fotóállvány összecsuklott a gép
alatt. Pontosabban szólva a felső golyós forgatható rész rögzítő csavarja
egyszerűen átforog. Egy darabig persze úgy marad, aztán
egyszer csak bólint egy nagyot előre a kamera.

Az a neve: hama
 Hama egyszer megvettem, használni is szerettem volna.
Mindegy... Legalább majd ezt is jól szétszedem.

Milyen világ az kérem, ahol már egy menetben sem bízhat az ember?
Majd mikor az állványt boncolom kiderül, hogy ez nem is menet.

A kapcsoló éppen ugyanúgy villogtatja a lámpát, mint az érintkezők csiszolása előtt.
Még jó, hogy mindenre fel vagyok készülve, vagyis van itthon másik kapcsoló.

Jó ez a kép, csak nem az van rajta amit mutatni akartam. Akkor elmondom.
A bal oldali kapcsoló süllyesztett, a jobb oldali meg falra szerelhető.
Vagyis hátulról kellett volna lefényképeznem a kapcsolókat.

Akkor most jön az, hogy kiszedem az apukám által beépített fatiplinek kinéző
valamit. Fatipli a szerelődobozba, majd a fatiplibe befúrva két műanyag
tipli. Most erre mit mondjak? Apukám is tudott alkotni ha kellett.

Hogy miközben vések is lássak, egy krokodilcsipesz fogja össze a drótokat.
Még jó, hogy van műanyag burkolatos csipeszem!
Így talán nem vág agyon az áram.

Tudom, hogy ez egy csavarhúzó, de most akkor is ő lesz a véső.
Én szerettem ezeket a lengyel csavarhúzókat, mert iszonyat sokat kibírtak!

Szinte meg sem látszik rajta, hogy vésőnek használtam. Illetve talán még
használt is neki, mert a legutóbbi köszörülés óta kicsit éles volt a széle.

Amúgy tévedtem. Nem fatipli volt a dobozban, hanem az öregem
egyszerűen begipszelte. Mivel igen csórók voltunk, gondolom
egyszerűen nem futotta másik (süllyesztett) kapcsolóra.

Még tiszta szerencse, hogy az előszoba igazítása kapcsán mindössze néhány
hónapja javítottam ki a kapcsoló körül a festéket. Mondjuk eltakarja
a kapcsoló a levert részt. Legalábbis remélem, hogy így lesz.

Csak összejött valami!
Olyan nincs, hogy minden szétesik, meg nem stimmel...

Többször tesztelve. Tökéletesen kapcsol!
Három napig volt jó, majd újra villogni kezdett a lámpa.

Még szerencse, hogy nem dobtam ki szegény hibátlan kapcsolót.
Jó lesz ez még valahova...

Mégis mi a franckarika baja lehet egy ilyen lámpának? Izzó, drót, foglalat. Rendben.
Akkor nézzük ebben a sorrendben. Létra ki. Felmászok. Búra le.
Megfogtam az izzót, majd elkezdtem kitekerni.

Az izzó azonnal kiesett a menetes részéből, majd közvetlen ezután a kezemből is.
Persze a kamera pont a legérdekesebb résznél (ahogy a létrán állva
labdázom az izzóval mielőtt leesik) nincs bekapcsolva.

Az izzó menetes része persze bele van gyógyulva a foglalatba. Nekem mondjuk
könnyű, hiszen nekem van kismillió fogóm. Ráfogok bármivel, majd kitekerem.
Egyszer beszélgettem egy hölggyel (ügyfél) mindenféle barkácsolós dolgokról.
Ő mesélte, hogy ő az ilyen esetekben (mivel fogója nincs), azzal dolgozik ami
eszköz alkalmasnak látszik a feladatra. Adott esetben például tökéletes
célszerszám a süteményes villa. Igen erős, és még csak
nem is ráz, mert szigetelt a nyele.

S lőn világosság... No nem csak világosság lőn, hanem villogásmentesség is.
Ebben az izzócserés megoldásban az az érdekes, hogy elsőre izzócserével
próbáltam orvosolni a villogást, csak miután az nem vált be,
akkor estem neki a kapcsolónak.

Ááá... Ezt azért már nem ragasztom, illetve forrasztom össze.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.