Laboratóriumi tápegység
(saját építés)

Zsenge ifjú koromban épp egy ilyen barkácsolós asztalról álmodtam. Most persze
már arról álmodok, hogy újra fiatal vagyok. No de most nem az álmaimról
lesz szó, hanem a monitortól balra látható univerzális tápegységről.

Néhány szó erejéig mégiscsak visszatérnék az álmaimhoz. Mióta árammal játszom,
mindig is volt egy ilyen vágyam. Már úgy értem, hogy az, hogy legyen egy ilyen
normális tápegységem. Kezdetben vala a pákatrafó, majd követte a zsebtelep.
Utóbbiból korlátlan mennyiségben volt raktáron a Postán. Persze kellett is,
mikor mondjuk egy +/- 20 voltot igénylő végfokot elemekről indít be az
ember. Idővel Apukám készített egy nagyszerű tápegységet, mégpedig
a kisrádiók javításához. Bár ez csak 12 voltot, illetve 1 ampert tudott, de
mind feszültség, mind pedig áram beállítási lehetőség volt rajta. Aztán mikor
apukám kivitte a telekre, hogy a tápegység ne hiányozzon itthonról, akkor kaptam
helyette egy nagyobbat, azonban ez is csak egyes táp volt. Kéttelepes táplálású
áramkörök barkácsolásához alkalmatlan volt. Ekkor gondoltam ki ezt a képen
látható tápegységet. Két teljesen egyforma 20 voltot és 4 ampert tudó kimenete
van. Természetesen mind a feszültség, mind pedig az áramkorlát állítható. Van egy
hatvan voltos kimenete is. Ezen fokozat feszültsége folyamatosan, az árama pedig
három lépésben állítható. 1 amper, 100, illetve 10 milliamper. Az utóbbi állásban
a feszültséget feltekerve, biztonságosan válogathatunk zéner diódákat. A jobb
alsó sarokban van egy fix feszültségű 5 voltos kimenet, tipikusan ósdi TTL
áramkörök számára. Belül a különböző fokozatok teljesen függetlenek.
A két teljesen egyforma 20 voltos rész is csak az előlapi csatlakozónál
találkozik. Kívülről (már úgy értem, hogy műszerzsinórokkal) akár sorba
is köthetőek a különböző feszültségkimenetek. Hogy ne kelljen mindenféle
zsinórokkal bűvészkedni, ugyanezt elérhetjük az előlapi kapcsolókkal is. Vagyis
a +/20 voltos rész közös nullájához képest kapcsolhatjuk, hogy ehhez képest
plusz, avagy mínusz 60, illetve 5 voltot szeretnénk-e. Van a tápegységnek
egy 24 voltos váltóáramú kimenete is, mégpedig a Weller páka részére.

Először ezt a nagydarab hangfalat tettem el az útból. Mégpedig azért, mert régről
szomorú tapasztalatom van az útba tett hangfallal. Az eset úgy esett, hogy ennek
a hangfalnak a hárommal ezelőtti ősét letettem a földre. A következő mozdulattal
pedig rögvest bele is léptem a mélynyomó membránjába. Ez olyan régen történt,
hogy akkoriban még 169 forintba került egy a képen látható Csehszlovák Tesla
hangszóró. Hogy miért nem vettem másikat? Ki tudja... Tán mert szerettem (jó,
kicsit még most is) mindent megjavítani. A membrán nem szakadt el, ellenben
kissé megroggyant. Azt gondoltam ki, hogy impregnálni kell valami merevebb
anyaggal a membránt. (tipikusan festék, vagy hígított ragasztó) Most jövök én!
Gondolta a nagy flakon fehér festék, ami valami érthetetlen módon nem tudott
kijönni a szóró palackból. Én meg nem vitatkoztam. Ha a körülmények ezt adták,
akkor legyen így! A fröcskölve csöpögő fehér festék spray először egy dobozkába
került, majd onnan ecsettel a hangszóró membránjára. Természetesen nem csak
a rúgástól kissé hibássá vált hangszórót, hanem a másik hangfalban lévő
ép példányt is megfestettem. Mégis hogy nézett volna ki felemásan?
Haverok csudájára jártak a fehér hangszóróimnak, olyan szép lett!

Maga a hangfal még megvan, de egy erőteljesebb bőgetés kapcsán a fehérszín
membránú hangszórók már rég megadták magukat. (bár mintha az egyiket még
láttam volna valahol) Az új hangfal (előző kép) azért lett olyan fura formán mély
(a szükségesnél kétszerte nagyobb térfogat), mert az volt az eredeti terv, hogy két
mélynyomó lesz a dobozban. A tervből persze nem lett semmi, mint ahogy a képen
a hangfalaktól balra látható, általam épített, akarom mondani építendő rádiókból
sem. Persze ami késik, az nem múlik! Ha olyan nagyon azért még nem is, de
egy kicsit azért már beleálltam a rádióépítős oldalam összehergelésébe.

Egy kicsit csaltam, mert nem pakoltam ki a tápegységen tornyosuló összes műszert.
A jelgenerátor és a millivoltmérő maradt, a frekvenciamérőt átdobtam az ágyra.

Már épp nekiálltam volna puffogni, hogy milyen nehéz is kifűzni az asztalból
a tápegység hálózati kábelét, mikor is kiderült, hogy nem kell, mert van
olyan hosszú, hogy bőven kiér. Menten meg is veregettem érte a
vállamat, hogy milyen k*rva rendes ember is vagyok én.

Szép nagydarab műszer, az már biztos! No de nézzük meg, pontosabban szólva majd
elmondom szépen sorjában, hogy honnan származnak az egyes összetevők. Ebben
a dobozban valaha egy csuda műszer lakott, melyet igen olcsón szereztem meg.
Konkrétan 300 forintért vettem Urbán úr boltjában. Ez egy nyomógombokkal
beprogramozható jelgenerátor volt, 1 Hz - 1 MHz frekvenciatartománnyal.
Ugyan a műszer hibás és hiányos volt, csakhogy ez engem egyáltalán nem
zavart, hiszen nekem csak a doboza kellett. Az LCD panelműszerek is az
előbb említett Urbán elektronikából származnak. A többi anyag pedig már
csak apróság. Kezdetben még úgy volt, hogy piciny analóg műszerek lesznek
a dobozban, csak aztán megtekintettem, hogy mibe kerül egy ilyen műszer. Kicsit
rádobtam az öt analóg műszer árára, majd vettem helyettük digitálist. Gondoltam
milyen pontosan is fogom majd látni a mindenféle értékeket. Itt aztán elkövettem
egy óriási hibát. Mind az öt műszerre rákötöttem egy-egy 9 voltos elemet, majd
a műszerek bemeneteit párhuzamosan kötöttem. Rádobtam egy ideiglenes
osztót, s elkezdtem tekergetni a kisebbik tápegységemen a feszültséget
beállító gombot. Azt kell mondjam, hogy jobb lett volna nem látni az
eredményt. Még ennyi durva linearitás hibát... Az öt vadonat új
digitális műszerből nem akadt kettő, ami együtt futott volna!

Nem én furkáltam ki a doboz tetejét ilyen szépen, hanem ez már eleve ilyen volt.
Nagyon jó ez a doboz! Van is belőle egy tartalék (?) példányom a pincében.

A doboz alsó takarólemeze is olyan mint a szita, ami egy áteresztő tranzisztoros,
azaz melegedő tápegység esetében pontosan így is kell legyen.

A gumilábak közepéből hibádzik a gumi! Illetve - mivel ritkán rakok magamra
tápegységet - én bizony eddig a guminak semmi hiányát sem éreztem.

Szépen bele vannak süllyesztve a csavarfejek a doboz oldalába, ami majd egy centi
vastag alumíniumból van. Nem én követtem el, hanem már gyárilag ilyen volt.

Mind a hűtőbordát, mind a holland ventilátort egy apró boltban
vettem a Lónyay utcában. Persze akkor még nagyban
Szamuelynek hívták. Nem a ventilátort, az utcát!

Biztosítékok, szépen süllyesztett csavarfejek, gyári kábelbevezető, a vezetőlemezhez
kivarrt ventilátorkábel. Ahhoz képest, hogy a hátulja, meglepően kultúráltan néz ki.

A doboz hátsó szélén csiszolás, illetve fűrészelés nyomai láthatók. Eredetileg ez volt
az eleje, s a doboz széléből volt kiképezve a műszer füle. A fogantyúkat két
okból távolítottam el. Egyrészt eleve feleslegesnek ítéltem őket,
másrészt pedig el voltak görbülve. Gondolom valaki
ráejthette szerencsétlen műszert az elejére.

A doboz teteje hagyományos sliccelt fejű csavarokkal van rögzítve.

Itt ismét az látható, hogy micsoda egy rendes ember vagyok is én.
Ugyanis a tápegység tetejére belülről rá van rajzolva.

Mégpedig a trimmerek beállításához nélkülözhetetlen térkép.

Az a fekete paca, az nem néz ki valami jól! Reméltem, hogy nem a doboz mostani
tartalmától lett ilyen. Megdörgöltem a fekete foltot az ujjammal. Sajnos de!

A képen látható piros nyíl mutatta vezetékdarab egészen egyszerűen elpárolgott.
A felső diódához tartó vezetékről is leégett az eredetileg piros szigetelés.
Ez egy mindent kibír típusú tápegység volna. Egészen addig valóban
így is viselkedik, míg rá nem kötök egy CB rádiót. A CB azonnal
kivégzi 723-as stabilizátort, amint megnyomom az adás gombot.
Raktam mindenfelé hidegítő kondenzátorokat. Eredmény persze
semmi. Mondjuk lényegtelen, hiszen már rég nincs meg a rádióm.
Érdekesség, hogy az apukám építette kisebbik táppal is ugyanezen
a módon végez a CB. A 723-as beépített áramkorlát tranyója száll el.
Azzal sokat kísérleteztem. Megetettem vele vagy egy tucat 723-as IC-t.
Hiába volt a rengeteg kondi meg ferritgyűrű, meg a ráolvasásos varázslat...

Ugyan magam készítettem, így az én véleményem kevéssé számít, de szerintem szép.
Rendezett, átlátható, javítható. Legalábbis nagyon merem remélni, hogy az!
Már úgy értem, hogy az utóbbi. Szóval nem csak úgy egyszerűen
bemutató jelleggel szedtem szét, hanem meg is kell javítani.
Nincs nagy baja (remélem), csak a bal oldali 20 volt leállt.
Mondjuk nem ma döglött be, hanem sok-sok évvel ezelőtt.
Szerintem még a szétszedtem cikkek előtti időkben halt be.
Már annyiszor megemlítettem, hogy meg kell javítani, hogy
épp itt volt az ideje. Még 723-ast is találtam hozzá az utcán!

Hogy ezt az óriási trafót honnan szedtem, arról fogalmam sincs.
Arra viszont emlékszem, hogy könnyű volt áttekercselni.

Kisebb, nagyobb, és még annál is nagyobb puffer kondenzátorok
vannak benne. Mondhatni nem spóroltam a szűréssel.

Balra a két 20, jobbra a 60 voltos fokozat. Bevallom őszintén, hogy sokkal rosszabb
felépítményre számítottam. Nekem valamiért úgy derengett, hogy a 723-as
stabilizátorok fejjel lefelé vannak benne, ráadásul foglalat nélkül.
Hát csoda, hogy eddig nem volt kedvem kinyitni a dobozt?

Valamikor réges-régen, mikor a Pecsában a zsibvásár még valóban zsibvásár volt,
nagyon szerettem ott vásárolni. Kedvencem volt a "nem is tudja mit árul"
típusú hölgy eladó. Egy ilyen "a volt párom dolgai" típusú hölgytől
vettem egy doboz lomot, melyek közt ott ült ez a szilárdtest
relé is. Persze ha nem veszem meg, akkor épp megfelelt
volna a ventilátor bekapcsolására egy egyszerű relé is.

Meg nem mondom, hogy mit keres itt ez a rengeteg stabkocka! A kapcsolási rajzot
nézegetve meglehet, hogy ezek szolgáltatják a negatív segédtápokat.

Például azért is jó, ha egy dobozban valamiből két egyforma van, mert ha legalább
az egyik működik, akkor van mihez viszonyítani a hibás részt.

Sötétben nézve mindkét LED világít. Ez azért érdekes, mert a LED alapvetően
a bejövő tápfeszültségre van kötve. Mégis mitől világít a bal oldali LED?
Mikor annak a fokozatnak az egyik egyenirányító diódája már merev
rövidzárba ment át, miközben a másik diódához vezető drót, na
az meg teljesen elégett. Bevallom őszintén, hogy valamiért
olyan lusta voltam, hogy még csak nem is mértem rájuk.

Elmondom mi van a képen, mert nem igazán látszik. A hátlapon található mindhárom
hűtőbordán van egy-egy dióda, mégpedig hőérzékelőnek. Ezt látjuk. Illetve nem,
mert be van kenve fehér hővezetőzsírral. Ha bármely borda elér egy bizonyos
hőfokot, az elektronika bekapcsolja a ventilátort. Ilyenkor frászt kapok, mert
hirtelen felzúg a tápegység. Persze csak azért riadok meg, mert eddig még
sosem ugrott be, hogy mégis honnan a csudából származik a süvítő zaj...

Foglalatban van az IC. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy milyen rendes
egy ember is vagyok én. Szóval azt az IC-t nem lesz nehéz kicserélni.

Először azt hittem, hogy minden vezeték sárga-zöld színű, de aztán
rájöttem, hogy csak a váltakozó feszültséget szállítók azok.

Ez nem egy különösen jól sikerül makro fotó, hanem egy hatalmas, majd egy centi
átmérőjű csavarfej. Az úgy volt, hogy egy kiváló barátom rám bízta az évek alatt
felhalmozott elektronikai lomkészletét, hogy nem-e szedném szét. Hát de! Volt
pár köbméter, de megoldottam. Ez a csavar szerintem egy régi magyar asztali
számológép oldalából származik. Érdekes, de nem találtam róla szétszedtem
cikket. Gondolom az történt, hogy csak úgy emlékszem mintha szétszedtem
volna. Ennek valószínűleg az az oka, hogy rengeteget bontottam szét elemi
darabjaira. Ha találok még belőle egy ép példányt (szerintem láttam egyet
valahol), majd azt is jól szétszedem, s akkor jöhetek vissza beszúrni a linket.

A tápegység alulnézetből. Példás a rend. És igen! Valóban csak a váltóáramot vezető
drótok zöld-sárgák. Legalábbis erre utalnak a kék, barna, és fekete színű vezetékek.

Teljesítmény tranzisztorok tekintetében kissé túlméreteztem a tápegységet.
Az idő engem igazolt, ugyanis eddig még egy sem szállt el közülük.

Olasz magyar barátság.
A tranyók jobb felső sarkára rá van írva, hogy N, avagy P típusú.
Barkácsolásnál jól jön, ha nem kell folyton előkapni a katalógust.
A hátára meg a bétát szoktam ráírni, hogy ne kelljen mindig mérni.

A panel nincs kifúrva, hanem be van fűrészelve a tranzisztorok lábainál.
Ha ki kell szedni, akkor csak odatolom a pákát és már kint is van.

A Mikroelektronikai Vállalat - ahol ez a tranzisztor készült - sajnos 1986-ban leégett.

A kábelkivarrást még az ipari suliban tanultam.

Szerintem jobb ez így mint keszekuszán. No persze így is az. No de
akkor hogy néznének ki a drótok, ha nem volnának összevarrva?

A két 20 voltos fokozat puffer kondenzátorai akkorák, mint egy-egy teásbögre.

A kábelkorbácsot szigetelt tartók fogják oda a mechanikához.
Amúgy nem vagyok ám ennyire precíz, csak éppen
szétszedtem valamit, ami tele volt ilyenekkel.

Az előlap mögött, illetve magán az előlapon, illetve a hátulján annyi alkatrész van,
hogy a hozzáférhetőség miatt kénytelen voltam megcsinálni kibillenthetőre.

Nem szórakoztam holmi savas maratással.
Nekinyomtam a marót, aztán jól van.

Az előlap hátulnézetből. Ugye mondtam, hogy sokan laknak rajta. Én először ennél
egy sokkalta egyszerűbb, mondhatni puritánabb tápot képzeltem
el, csak a project idővel mondhatni "elbonyolódott".
Valahogy úgy történt, mint a wobler esetében.

Ez a panel méri a hőmérsékletet. Persze magát a mérőjelet a hűtőbordákra
szerelt diódák adják, ez az elektronika pedig erősít, illetve billen.

Ezen a panelen találhatóak a mérőműszerek osztói és beállító elemei.

A műszereknek földfüggetlen tápfeszültségeket szolgáltató tápegység
(balra), és az előlapi szabályzó potméterek hátulról. (jobbra)

Ez a tápegység 1994-ben készült. Akkoriban még nem volt itthon internet. Adatlapot
meg sosem volt szokásom olvasni. Mikor kiderült, hogy a panelműszereknek
(mind az ötnek külön külön) földfüggetlen tápfeszültség kell, akkor
ezt a segédtápot találtam ki. A rajza ott van a többi között.

Vajon találok a beépítettel azonos típusú diódát a dobozomban?

Mondtam már, hogy imádok dobozokat borogatni?

Kettőt is találtam, bár csak egy kell.

Ami persze tiszta szerencse, mert az egyik fellelt darab
a multiméterem szerint sajnos merev rövidzáras.

Nagyon belegyógyítottam a panelba a diódákat. Anya, saru, anya.
Mondjuk nem egy kunszt leforrasztani egy sarut.

Ez a két piros vezeték némi javítóanyag a diódákhoz.

Bevallom, hogy eszem ágában sem volt szögletes vonalvezetésűre méretezni őket.
Valamint az sem volt eszemben, hogy mint biztosíték fognak funkcionálni.
Lényeg a lényeg! A vékonynak mutatkozó drót megtette a magáét.
Vagyis a túláramtól kiolvadt, mintha ő lett volna a szekunder
körből (amúgy minden fokozatból) hiányzó biztosíték.

Már majdnem nem találtam meg a 723-as IC készletemet, mikor végül mégiscsak
előkerült. Ez a szortimentbe rendezés már az aktív pákázás után történt.
Szóval nem csoda, hogy már egyáltalán nem is emlékeztem rá.
Azóta is, mikor csak megtalálom, mindig rácsoldálkozok.

A csipeszemmel rövidre zártam a kimenetet, közben letekertem az áramot nullára.
Olyan masszívan marad a kimeneti áram 2,5 amperen, mintha ez volna a dolga.
Persze semmi baj, hiszen van belül beállító szerv bőven. Pár tekerés és kész!

A beállítást követően már egészen jól működik, csak mint az látható,
maradtak még hibák. Persze miután végre rájöttem, hogy milyen
sorrendben kell állítani a trimmereket, a hibák sorban eltűntek.

Ez a tekercs a már korábban említett számológépből származik. Fogalmam sincs,
hogy hogyan kell egy ilyen trafót helyesen megméretezni, ezért próba szerencse
alapon készült. Mivel én alapvetően nem értek az elektronikához, ezért szinte
minden általam épített készülék valamiféle sikeres kísérletezés eredménye.

Nem mondom, van pár lába a trafónak!

Meglestem, hogy biztosíték, avagy átmérő 5-ös csavar lakik-e a biztosítékházban.
Mondjuk azt, hogy mitől menne ki, azt nem tudom. Ha rövidre zárom
a pákakimenetet, attól még csak erős zúgás jön a dobozból.

Felemeltem a gépet a fejem fölé, majd lefotóztam vele a rumlit.
Éreztem én, hogy nem sikerült a kép, ezért lőttem egyet vakuval is.

Mégis hogy a csudába sikerülhet egy kép vakuval sötétebbre, mint vaku nélkül?
Mondjuk úgy, hogy tegyük fel becsillan az asztali lámpa. No de nem tette!

Már majdnem érzékeny búcsút vettem a hibás alkatrészektől,
mikor is beugrott, hogy van egy selejt alkatrészes dobozom.
Majd írok is a tartalmából egy szokásos felsorolós cikket.

Nem felejtettem el visszakötni a drótokat a hangfalra. No persze ezt is csak azért
mondom, mert a múltkor igen. Mikor kivettem a hangfalat, akkor lekötöttem
róla a kábelt. A kábel beesett az asztal mögé. Nekem meg fel sem tűnt,
hogy hiányzik valami, mikor visszatettem a hangfalat a helyére.
Aztán egy hét múlva, mikor épp zenét szerettem volna
hallgatni, na akkor már csodálkoztam, hogy mégis
mi a csudáért nem szól a jobb oldali hangfal...

Ilyenkor szokott megérkezni az asszony aki megkérdezi: Mit csináltál egész nap?
De hogy még ennyire se legyen látványos a tevékenységem, nekiálltam egy
másik feladatnak is. Mégpedig azt játszottam, hogy kiszedtem az óriás
táblázatomból azokat a cikkszámokat, ahová be kell szúrni a labortáp linkjét.
57 cikkben említettem meg! Vagy legalábbis ennyi bejegyzést találtam. Jó játék volt
beszúrogatni a rengeteg linket. Pont mint egy kirakós, csak jobban kellett figyelni.
Aztán még az is eszembe jutott, hogy átolvasom a táblázatom, s ami szétszedés
a beírás óta elkészült, annak beszúrom a hiányzó linkjét. Már úgy értem,
az összes eddig megírt cikkbe. Valahol a hatszázadik cikknél járok.
 Bevallom, pár napja mást se csinálok, és kicsit már kezdem unni.
Talán ez segít abban, hogy ne emlegessek folyton mindenféle
el nem készült, és talán soha el sem készülő szétszedéseket.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.