A minap végre szétszedtem a sok-sok éve bemutatásra váró Riga 103-as óriás táskarádiót. A benne talált rengeteg (8) góliát elem kapcsán jutott eszembe, hogy
például góliát elemet, na azt eddig még nem szedtem szét.

   Néha annyira mellé lő az ember agya... (már akinek egyáltalán van...) Szóval azon gondolkodtam, hogy mégis mikoriak lehetnek ezek az elemek. Az eredetüket amúgy - meglepő módon - még tudom. Bementem a raktárba és kértem Reginától nyolc góliát elemet kölcsönbe. Mit hülyéskedek itt felkiáltással, örökbe kaptam a frissen vásárolt ócska rádiómhoz egy garnitúra tölteléket.
   No de mégis mikor történhetett mindez? Még meg is kérdeztem a volt főnököm, ő ugyanis a dátumokban nagy, hogy mikor költöztünk el a Páva utcából, mert ez még az előtt történt. 2002 évben jöttünk át a Távíróba. Mindez persze  felesleges agytorna volt, mert ugye minek ez az egész, mikor rá van írva az elemre a gyártás dátuma. A 12 - 00 úgy értelmezendő, hogy a 2000. év 12. hónapja. Vagyis ezek az elemek 11 évesek!
   Na most az, hogy a rádió még megszólalt róluk, az nem csoda, mert az orosz rádiók már csak ilyenek. Egy újabb kérdésként felmerült, hogy van-e bennük annyi energia, hogy valami nagyobb fogyasztót tápláljanak. Mi van itthon valami, amibe góliát elem kell? Már persze a Riga 103-as rádiómon felül.

   Ebben is van két elem, ők is Varta, csak nekik ezüst színű ruhájuk van. Tisztára hihetetlen, de még mindig emlékszem ezeknek az elemeknek a történetére! Egyik kolléganőm megkért, hogy ha már úgy is megyek a raktár felé, hozzak neki két góliát elemet. Bementem a raktárba, Regina adott egy kettes csomagot. Letettem a kolléganőm asztalára, erre azt kapom, hogy nem ezt a nagyot, hanem azt a kisebbik fajta góliátot. Az nem góliát bébi! És a bébi az most nem neked szólt...

   Ez a felirat mindeközben úgy értelmezendő, hogy 1996. év 12. hónap. Vagyis ez az elem 15 éves! Az első tízest úgy nyomta le az elemes dobozomban, hogy végig a gyári csomagolásában ült. Aztán megvettem a kínai elemlámpát, amiben a gyárilag hozzáadott szintén kínai elem az állásban magától kimerült. És még csak évek sem kellettek hozzá...

   Hogy ez az elem mikori, arra nem sikerült rájönnöm, mert az "S" és az "E" betű nálam agyilag nem utal dátumra. Az persze lehet, hogy a két felírt betű közül hiányzik még két betű, mégpedig két "G", és akkor a felirat csak arra utal, hogy ez itt az elem feneke.

   Hirtelen bevilágítottam a lámpával a sarokba, hogy lássuk működnek-e a 15 éves elemek. Működnek, és a 11 évesek is köszönik, jól vannak. A maci meg lebukott a gumicukorral.

   Tologattam sorban az elemeket a kamera optikája elé, mert nem volt kedvem nekiállni a dolognak. Gondoltam akkor csinálok valami mást. Például el kéne vinni ezt a telefonba való szénmikrofont Budára, mert oda ígértem. De nem oda Buda! Illetve oda, csak nem most, mert most épp rossz idő van, meg ha a kedvem nem is rossz, de semmiképp sem áll rá a lábam a pedálokra. Akkor már inkább az elem...

   Ha nem fejezem be a vacillálást, és nem kezdek neki, hanem továbbra is csak keringek a szobában határozatlanul, akkor idővel még annyi elem fog előkerülni, hogy ellepnek! Csak azért se álltam neki boncolni, hanem inkább lemértem őket.

   Nem normális dolog úgy mérni meg egy elemet, hogy bárminemű fogyasztó nélkül, egyszerűen csak közvetlenül ampert mérek rajta. Viszont jelen esetben, összehasonlításos alapon, igen jó közelítéssel megállapítható belőle az elemek megmaradt energiatartalma. A forrasztgatott sárga a leggyengébb, aztán jön a 11 éves ezüst ruhás, a legerősebb pedig a fekete.

   Míg a múltkoriban gondolkodás nélkül vágtam ki őket, most némi gondolkodás után. Mármint azon töprengve, hogy mégis minek nekem még öt kevéssé elrohadt góliát elem. Végül persze visszavettem őket állományba. Ezt mondjuk úgy is meg lehet ideologizálni, hogy előbb vagy utóbb, de egyszer úgyis kirúgnak, és akkor majd elmegyek kukázni. Vagyis most tréningezem itthon egy kicsit.

   Ennél a műveletnél nagyon kell vigyázni, mert a tépett lemez széle éles mint a penge, és igen komoly sérüléseket tud okozni! Persze nem csak azért, mert éles, hanem azért is, mert épp erősen fogjuk a tárgyat, és a szerszámot is. Ha megszalad a kezünk, jobb volna elengedni az egészet, csak ugye éppen szorítjuk. Szóval csak óvatosan az utánzással!

   Érdekes felépítmény a régebbi szén rudas elemekhez képest. A negatív érintkező egy szeg, a pozitív pedig az elem külső burkolata. Persze sorrendileg ez ugyanaz, csak fizikai felépítésében más.

   Hogy koszos? Azt láttad volna, mikor ugyanezen az asztalon az MZ, később meg a Simson motorblokkját rakosgattam össze. Persze előtte tisztára lettek mosogatva a fogaskerekek a fürdőkádban.

   Úgy van felépítve az elem, hogy külső fém burkolat (ez egyben a pozitív pólus), majd egy vastag fekete szénréteg következik. Belül van egy papír elválasztó réteg, majd ezen belül van az a rész, ami a régi elemeknél a külső cink burkolatnak felelt meg, és jelen esetben ebbe megy bele a szögvégű negatív kivezetés. A videón épp a szénből készült rudat pótló fekete trutyit piszkálom ki a helyéről.

   Épp a minap kérdezte tőlem valaki, hogy hány tárgy nem élte túl a szétszedést. Mivel általában össze tudom rakni a dolgokat, így nem jutott eszembe ellenpélda. Most ellenpéldának itt van ez, mert ezt biztosan nem rakom össze. Mondjuk az is igaz, hogy ezt nem véletlenül rontottam el.

   Íme a góliát elem bosszúja. Szépen göngyölöm össze a koszt az alátett papírnál fogva, mire fel ő meg legurul róla, és odapiszkít a kishangfal elé. Úgyis le akartam porszívózni az asztalt...

   Annyira beindultam, hogy legközelebb szétszedek egy zsebtelepet. Persze ez nem így van, hiszen most azonnal szedem szét. De róla majd később, hogy jusson valami jövő hétre is...