Egygombos videójáték
(fából, spárgából és vasból)

   Mint azt már a szovjet radardetektorról szóló cikkben is pedzegettem, mikor óvatlanul beleolvastam a szétszedtem cikkekben megemlített mindenféle olyan dolgok listájába, amiket valami okból még mindig nem mutattam meg, de amúgy persze szándékomban áll megmutatni, akkor sokkolóan hatott a még mind a mai napig feldolgozatlan tömegük. Ez az adott pillanatban konkrétan 237 tételt jelentett, mire fel úgy döntöttem, hogy mikor épp lenne kedvem valamihez, csak nem látok körülöttem semmi olyat, amihez valóban van, olyankor fogom és kinyitom a táblázat említett oldalát, majd keresek benne valami olyan tárgyat, amit aztán persze tényleg be is mutatok. Ez az elképzelésem sajnos már megint oda vezetett, hogy csak ültem és néztem a monitort, miközben azon töprengtem, hogy a rengeteg lehetőség közül mégis melyiket válasszam mára.
  
A választásom azért esett az egygombos videojátékra, mert arról elsőre sem azt nem tudtam, hogy hol van, sem pedig azt, hogy mégis mire akartam ezzel a hülye névvel célozni. (amúgy ott van a bal szélen a béka előtt) Persze választhattam volna az amatőr építésű, faládikába szerelt rádiót, vagy az UHER 4000-res magnót is, de lássuk be (nekem nagyon gyorsan sikerült), hogy ezek sokkal bonyolultabb szerkezetek, mint a következő képen látható játék.

 

 

   Bár nem mernék rá megesküdni, de ez valószínűleg még a Verseny utcai piacról származik. Hogy adtam-e érte pénzt, vagy csak úgy egyszerűen felvettem a földről, arra természetesen már szintén nem emlékszem. Hogy a piros pöttyök és karikák eredetileg is rajta voltak-e, vagy a tulajdonos gerjedt rá a színezésre, azt szintén nem tudom megmondani. Azt viszont igen, hogy ezt a játékot a falusi vurstliban szokás árulni, ahol is közvetlenül a bugylibicska és csattogós falepke mellett szokott lenni, a mézeskalácsostól egy kissé balra.

 

 

Hogy milyen állat, arra mondjuk nem jöttem rá, ez
a fejforma számomra ugyanis azonosíthatatlan.

 

 

Fej, tor, potroh, vagy hernyóé lehet ez a test?

 

 

Mindeközben a ceruzára hajazó farok hosszabb az állat testénél.

 

 

A pulpitus amin áll, az pedig minden irányból ferde.

 

 

A füleket a fejbe ragasztott műbőrdarabkák alkotják.

 

 

A lábak pedig egyenként három lyukas fadarabocskából állnak.

 

 

A játék vezérlése a talapzat alján található egyetlen gombbal
történik. (ezért adtam neki az egygombos videójáték nevet)

 

 

Amennyiben az előbb látott gombot megnyomjuk, akkor
megereszkednek a fából készült állat izületei.

 

 

A két hátsó láb felől érkező zsinór a farokban végződik.

 

 

Míg az első lábak zsinórjai a fejben.

 

 

A fejben valószínűleg úgy lettek rögzítve (mármint a zsinórok), hogy mivel a fej két
darabból áll (mármint fej és nyak) a zsinórok a két fadarab közé lettek beszorítva.

 

 

Ugyanez a faroknál úgy néz ki, hogy a zsinórok
bele lettek ékelve a farokba fúrt lyukba.

 

 

 

   Bár egyértelműen előny, hogy ettől a videojátéktól nem válik a vele játszó gyerekből idegbeteg őrült, de attól még el kell ismerni, hogy ez azért - persze csak a mai videojátékokhoz képest - egy bitangul unalmas játékmenet. (még engem sem kötött le tíz percnél tovább)

 

   Most még nem szedtem szét, csak játszásiból annyira meghúztam a farkát, hogy a zsinór átrendeződött oda. Ezt úgy kell érteni, hogy a zsinórozás eredetileg kissé rögzítve van a játékot vezérlő egy szem gombban, de annyira ezért nem, hogy ne tudtam volna a farokhoz odahúzni.

 

 

   Volt ilyen játékom kiskoromban. Gondolom nem árulok el vele titkot, hogy mint minden egyes játékomat, úgy ezt is szétszedtem. Mikor elővettem a fúrógépet, majd odatettem a játék mellé, pláne mikor el is árultam neki, hogy ebből bizony egy komoly műtét lesz, akkor az apró faállatka mintha már valahogy más szemmel nézett volna rám.

 

 

Gyere csak szépen, játszunk doktorost, szóltam oda
a játéknak, majd belefúrtam hosszában a farkába.

 

 

Egy idő után elértem a zsinórok megfogatásáig, s akkor az elengedett.

 

 

Ekkor még csak a farka esett le.

 

 

Majd a hátsó lábai következtek.

 

 

Ez itt már a vezérlőgomb, az azt visszatoló, valamint
ezzel együtt az összes izületet megfeszítő rugójával.

 

 

A gomb helye rettenetesen sprőd. Amúgy a képen látható lyukakon
(kivéve a középsőt) futottak ki a talapzatból a zsinórok.

 

 

   Fej, lábak, test, valamint a minden egyes lyukból kifűződött zsinórok. Eddig persze már gyermekkoromban is eljutottam, így most jön az, hogy megpróbálom a rombolást visszacsinálni.

 

 

Mint azt már említettem volt, a vezérlőgombba egy ékkel voltak
rögzítve a zsinórok. (lásd a betömött bal oldali lyukat)

 

 

   Mindjárt kiderül, hogy felnőttem-e annyira, hogy össze tudjam rakni. Aztán ahogy nézegettem, még az is eszembe jutott, hogy ez a játék annyira egyszerű, hogy ezt még akár magam is le tudnám gyártani.

 

 

Csekélyke anatómiai ismereteim okán, a fejet első nekifutásra fordítva fűztem fel.

 

 

Mely hibát azonnal korrigáltam, majd felfűztem a helyükre az első lábakat.

 

 

   A zsinórokat megtartó éket kihúztam. A zsinórok megfogatása eredetileg úgy működött, hogy két lyuk is van a gombban. Míg az egyiken a zsinórok futottak át, addig a másikban az ék fogta meg a zsinórokat. (mármint középen, az egymásra merőleges lyukak találkozásánál)

 

 

   Mivel a könnyen gyűrődő zsinórok nem akartak átmenni a lyukon, először a végüket melegítettem el öngyújtóval, majd mikor ezt követően sem voltak hajlandók, bevetettem ellenük a már jól bevált dróthurkos trükköt.

 

 

Bár az elért eredményről egyértelműen kijelenthető, hogy eddig jó, csakhogy
a megrövidült vezetékezés okán a zsinórok már nem érik át a farkat.

 

 

Mire fel megfúrtam keresztben (mármint a farkat), majd
beletoltam a zsinórokat, aztán az őket megfogó éket is.

 

 

Jé... Ez tényleg összerakott! Olvasható le a faállat arcáról.

 

 

Az ék kilógó részeit lereszeltem, és még a közben
megsemmisített pöttyöket is pótoltam.

 

 

   Majd feltettem a játékot az eredeti helyére. Na most ha ezen rövidke akcióm által hely nem is szabadult fel a polcon semmi, de legalább kihúzhattam egy újabb tételt a táblázatból.
  
Amúgy már a béka is volt szétszedve, de az talán még a szétszedtem projekt keletkezése előtt. Azt azért kellett kinyitnom, mert a száját belülről megformázó keménypapír - az egyik mosást követően - már annyira elengedett, hogy szegény békának igen érdekes formájú lett a feje. Épp mint az enyém is, mikor meglátom, hogy még mennyi mindent szeretnék a szétszedtem projekt keretében megmutatni.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.