Íme a kedvenc billentyűzetem. Hülye öreg vénember kezdek lenni, egyre jobban ragaszkodom a megszokott dolgaimhoz. Persze én már fiatal koromban sem voltam épp normális...
   Ezt a billentyűzetet amúgy kifejezetten azért vettem, mert az előző rettenetesen hangos volt. Néha éjszaka gépelek, és már engem zavar, hogy a szüleimet zavarja a kattogásom. Ennek meg nem egy hangos "kopp" a hangja nyomkodáskor, hanem inkább csak egy csendes "slutty".

   Persze ez is csak addig sluttyan, amíg lemegy a gomb, de mint az látható, már nem mindig megy le. Egyre többször éreztem úgy, hogy nem megy le, hanem valamiben felakad, ami egy igen bosszantó jelenség.

   Elsőre ugyan feleslegesnek látszottak ezek a gombok, de idővel megszoktam őket. Ha valami túl hangos amit elindítok, akkor csak riadtan rácsapok a mute gombra, és máris csend van.

   Valójában azért ragaszkodom ehhez a billentyűzethez, mert ennek még jó helyen vannak a gombjai. Ez a része még a valamennyire hagyományos kiosztás szerinti. Fogalmazzunk úgy, hogy ezen tudok gépelni. Jó, akkor nem tudok...

   Pláne úgy, hogy nemcsak az előbb mutatott gomb akad, hanem az összes többi nagyobb méretű gomb is. A betű és számgombok, meg az összes többi pici gomb viszont még kifogástalanul működik.

   Vettem helyette egy másikat, ami szintén un. multimédiás típus. Ugyan a gombok inkább kattannak, mint sluttyannak, de azért egészen csendes. Jópofa új gombok is vannak rajta, mint mondjuk a mentés.

   Viszont ezt a részt már nem tudtam megszokni. Hogy a két szélen elférjenek az új gombok, de a billentyűzet mégse legyen nagyobb, ezért a nyilacskák környékén összetorlódtak a gombok.

   Az új gombok egy része pedig pont oda került, ahol bele szoktam markolni a régi cuccba. Kérdi is a gép olykor, hogy mentsük? Mégis mit te állat? Még nem is írtam semmit! Szóval finoman szólva nem voltam elégedett.

   Kaptam némi olvasói kritikát, hogy miért dugdosok a mindenféle csatlakozókba (főleg tuchel) forrasztó ónt, majd arra krokodilcsipeszt. Talán nem telik egy darab kábelre dugóval? Elmondanám, hogy legalább fél köbméter kábel van a pincében! Azért vittem le őket, mert idefent már nem kellenek. Mondjuk lent se nagyon...
   Gondoltam olcsóbban úszom meg a dolgot, ha veszek a piacon mindenféle kábelt, mintha megkeresem itthon a szükséges darabokat a saját készletemben. Első körbetekintésre kaptam is tuchel / RCA fordító kábeleket, mindjárt három félét. Ha ilyesmi van a piacon, akkor lehet, hogy van billentyűzet is? Persze, hogy van, csak miért pont olyan lenne, mint amilyet én keresek?

   Miért? Mármint miért ne lenne olyan? Kétezerre tartották, mire fel mindjárt elő is szedtem a zsebemből a két százast. Mondta az eladó, hogy ő két ezresről beszél, szerinte valamit félreérthettem. Megmagyaráztam neki, hogy az ezres az papírpénz, a százas meg fém. Szóval velem hiába keménykedik, s ezzel meg is alkudtunk.

   Mindössze ennyi elektronika van a billentyűzetben. Gondolom az IC valahol a panel másik oldalán bujkál. Az alsó csatlakozósor megy a szokásos gombokhoz. Balra megy egy másik zöld szalagkábel a fóliagombok alatt.

   A különböző összetevőket széjjelpakoltam a szobában. A nem koszos részeket most nem mostam ki. Azért jó ez a hely itt a monitor előtt, mert innen tuti nem verem le ezt az izét. Ez persze nem igaz...

   Ezek viszont mennek a mosásba. Azon gondolkodtam, hogyha véletlenül rálépnék a kupacra, hagyhatnám az egészet a francba. Ááá... Azért direkt nincs szívem rátaposni...

   Persze volt itthon a csap alatt egy dobozban Ultra, csak most nem találtam meg. A doboz végül a nagyszobából került elő, ahová a fürdőszoba felújítós móka közben került.

   Ezekre most nincs szükség. Úgy látszik, hogy a fürdőszobához sem kellettek. Komolyan elgondolkodtam azon, hogy vajon mi fog rám esni? Ennyi csavar csak tartott valamit! Másnap ugrott be, hogy a spájzban a szúnyoghálót.

   Sok észre mondjuk nem vall a piros gépzsír alkalmazása, de hát mindenki abból dolgozik, amije éppen van. Mondanám, hogy elsőre jó lett, de messze áll tőlem a marketinges felfogás. Elsőre szar lett! Piros gépzsír ide vagy oda, szorult a gomb. Aztán másodikra már adtam neki rendesen! Végül kitöröltem a lyukat, és kapott szilikon sprayt. A szilikon spray megtette hatását! Fényesebbek lettek a gombok...

   Áttekertem a régi billentyűzetemből a csavarokat. Az új (még ha használt is), jobb állapotban van, mint az én régim. Rengeteget nyomkodtam a gombokat, sok helyütt már ki van fényesedve a műanyag.

   Odaraktam az asztalra, próbáltam elégedett lenni magammal, de nem sikerült. Talán azért nem, mert ez a billentyűzet szar, akadnak a gombjai. Próbáltam vele írni, de annyira szörnyű...

   A hülye fogyasztói társadalom szerint mindenből vegyünk újat. Persze úgy is vannak tervezve a tárgyak, hogy kelljen is újat venni belőlük... Egy asztal alatt a munkahely egy eldugott zugában nemrég még láttam az első billentyűzetem. Persze haladni kell a korral! Hol van azon Excel gomb?

   Meg a régi is itt van még a kályhának támasztva. Mikor elkezdtek beszorulni a gombjai, akkor kipucoltam az egészet. Nem ez volt a baja, hanem vagy kopás, vagy a műanyag anyagában beállt változás. Olyan nincs, hogy az összes nagyobb gomb egyszerre kopik el! Gondoltam mi van, ha volt valami a gombok súrlódó felületein, ami aztán idővel lejött. De mi lehetett ott? Síkpor? Mi van itthon hasonló? Púder! Beszórtam az egészet jó alaposan hintőporral. Ettől aztán minden gomb beragad...