Technics ST-7300K AM / FM sztereo tuner
(lássuk hogyan csinálnak rádiót a japánok)

Már annyira nem férek a rengeteg kacattól, hogy arra nincs is szó. Ezt persze mindig mondom, no de mit csináljak (tudom pusztítsam el őket) ha egyszer nagyon így van. Tegyük fel végre elpusztítok valami apróságot, nagyban örülök a keletkezett helynek, erre fel már közvetlen másnap veszek valami benga dolgot. A hatalmas szatyorban rejtőzik a mai boncalany, vagyis a Technics tuner. Jobbra a fehér doboz egy telefonközpont. Ők már csak itt fértek el. A székem mostanság már nem is fér be az asztal alá. Persze nem a rádiótól, hanem a szék karfája miatt. Ugyan nem látszik, de jobb kéz felől már majdnem az asztal tetejéig ér a lomkupac.

Mikor veszek meg a piacon egy ekkora dögöt? Mikor biciklivel vagyok. Tescos szatyor nélkül már arra sem merek menni! Még így is előfordul, hogy televásárolom. Ilyenkor persze nem csak a szatyrom van tele, hanem mondhatni magammal a t*köm is.

Egy rádiót több oldalról közelíthetünk meg. Tekintsük meg először mondjuk hátulról. Azért nagyobb a doboz teteje és az oldala, hogy legyen helye a kábeleknek. Így, hogy a hátlap egy kissé bentebb van, hiába nyomjuk fel a gépet egészen a falig, nem szakad be a hátlap, nem törnek el a dugók. Azt kell rá mondjam, hogy ügyes!

Technics gyártmány, illetve márkanév, hiszen a gyártó a Matsushia Electric. Üzemel 110/120/220/240 voltról. FM / AM sztereó tuner. Persze csak FM-en működik sztereóban, de ez szinte az összes többi rádiónál is így van. Már úgy értem, hogy az amerikaiak kísérleteztek középhullámú sztereó adással, de erről itt Európában nem sokat tudni.

Na még egy matrica...

Ne szedjem szét? Még majd pont miattatok fogom abbahagyni...

Íme a hangfrekvenciás kimenet. Keménypapír hátlapba sajtolt RCA csatlakozók. Mondhatnám rá, hogy bóvli de nem az. Ez a részlet műszakilag nem ér meg ennél többet. Ennyiből viszont pont kijön. Nem kell pénzt költeni felesleges dolgokra. Ezt sem lestük el a nyugattól. (bár ez most épp egy távol-keleti gép) Ráadásul szabványos a csatlakozó! Már úgy értem, hogy a jelszintje, minek okán bármiféle RCA csatlakozós gépet össze lehet kötni bármely más RCA csatlakozós géppel. Ez a tuchel csatlakozós gépekről például egyáltalán nem mondható el.

Íme az antenna csatlakozók. Belülről is ilyen egyszerűen néznek ki. Jobbra az AM rész egy szem csavaros szorítóhüvelye. A japcsik tudták, hogy drót mindenhol van, a végére való csatlakozó viszont szinte sehol. Éppen ilyen megoldású a bal oldali URH csatlakozó is. Semmi szabvány, csak három csavar. Az alsó kettő 240 ohmos szalagkábelt fogad. A fényes szorító alá jön az esetleges koax kábel harisnyája, alá pedig a belső ere. Persze így nem lehet kihúzni az antennakábelt a rádióból, de annyi baj legyen.

Ez itt a hálózati feszültségválasztó kapcsoló. A felirat szerint húzzuk ki a hálózati zsinórt a konnektorból, mikor épp kapcsolgatni támad kedvünk. Ezt valóban így is kell! Először kiválasztjuk a megfelelő feszültséget, majd a dugót a konnektorba dugva megnézzük, hogy eltaláltuk-e az adott ország szabványát. Ha bekapcsoláskor alig világít a skála, akkor 110-es helyen 220-ra kapcsoltunk. Ha egy pillanatra nagyon erősen világít, de többet már nem, akkor 220-as helyen kapcsoltunk 110-re.

Ismét egy "könnyedén" értelmezhető sorozatszám. Utánanéztem az interneten. Ez a rádió még valamikor 1978-79-ben készült, vagy legalábbis akkori fejlesztés.

Csak semmi vaslemez! A doboz egyszerűen fából van. Három rétegű rétegelt lemez, sarkokba ragasztott stafni erősítéssel. Ehhez képest meglehetősen erősnek tűnik. Mondhatni szinte rá mernék állni a tetejére. Persze lehet be is szakadna a 86 kilóm alatt, de ettől még rá mernék állni.

Azt mondja a felirat, hogy ne piszkáljunk bele, hanem vigyük be egy hozzáértő szervizbe. Hogy nyugaton mi volt a helyzet, azt mondjuk nem tudom, de itt keleten nem volt jó híre a szervizeknek. Külön történet volt minden egyes hiba. A nyugati gépek javítása ráadásul sokkal érdekesebb volt, mint a szocialista gyártmányoké. Alkatrész ugyan egyikhez se nagyon volt, de a "mi" gépeinkhez legalább volt rajz. Azzal gyógyítottak a szervizekben ami éppen volt raktáron. Például a Mester utcai Gelkában - más IC nem lévén - minden rádió egységesen TBA810-es végfokot kapott.

Íme a tuner alulnézetben. Legalább az alja vaslemezből van. Valamint belül is sok a vas. Olyan masszív, hogy nem is tudtam szétszedni. Kitekertem a csavarokat, de nem jött szét. Hiába feszegettem, nem jöttem rá, hogy hogyan jönne le a dobozról az előlap. Pedig nagyon meg akartam ám nézni, hogy bele lehetne-e tenni egy frekvenciamérőt. Egyrészt jól mutatna, másrészt éppen elférne a skála bal oldalán található üres részen.

Van ott középen az a takarólemez. Illetve mint azt látjuk, már csak volt.

Miután leszedtem, előtűnt a panel alja. Legalább valamennyire hozzáférhető, ha valamiért javítani kell. Persze mi döglene be egy ilyen egyszerű rádióban? Bármi!

Az alsó takarólemez egyszerűen farostlemezből van. A farostlemez nagyon közel áll a keménypapírhoz. Elektromos és mágneses tulajdonságait tekintve egészen biztosan.

Ez egy préselt felirat a farostlemez sarkán.

Ez pedig a rádió ára. Ezerötszázat akartam érte adni, de nem adták annyiért, így kénytelen voltam kétezerbe elhozni. Egyszerűen nem tudtam otthagyni! Mindig is ilyen rádiót szerettem volna, de ma már sokkal jobb van itthon, mégpedig egy Onkyo tuner képében. Akkor ennyit mára a beteljesült álmokról.

Szép ez a rádió. Nincs rajta semmi felesleges csicsa, csak ami kell, de az éppen ott van, ahová való. Ezt valahogy nem sikerült ellesnünk a nyugattól. Amúgy volt ennek a rádiónak ezüst előlapos változata is, és persze volt formában hozzá illő erősítő is.

A power kapcsoló és a két műszer. A bal oldali a térerőt jelzi, a jobb oldali pedig a csak az FM sávon működő pontos állomásra hangolást. Ez utóbbi jól mér, de mintha kicsi lenne a kitérése. Persze nem tudom milyen lehetett eredetileg. Így néznek ki a műszerek hátulról.

Ezek itt a három darab nyomogatós kapcsolók. A bal oldali az AM/FM átkapcsoló. A középső az FM zajzárat kapcsolja be, de össze van kombinálva a mono - sztereo átkapcsolóval. A jobb oldali kapcsoló pedig egy érdekes állat. Benyomva sípolást ad ki magából a gép, hogy pontosan be tudjuk állítani a magnó kivezérlési szintjét. Még sosem láttam ilyet rádión, de ettől eltekintve ez tulajdonképpen egy nagyszerű ötlet.

Szépek ezek a feliratok az előlapon. Én meg majd idővel megtanulok egyenesen fényképezni. Vagy ha azt azért nem is, de akkor legalább azt, hogyan kell a képeket utólag kiegyenesíteni.

Ezzel a fotóval egyáltalán nem sikerült elkapnom az állomáskereső feelingjét, ezért ez már nem is az a fotó, mint amiről beszélek. Ezt itt másnap hoztam össze, mégpedig a lámpám helyett immáron napfénynél. Hatalmas, nehéz, és erős a gomb. Belül pedig van rajta egy szép nagy lendkerék. Kicsit olyan mint egy jó nő. Éppen megfelelő a tömege, szép, jó a fogása, mely tulajdonságok következményeképpen jó érzés megtekerni.

Ez itt a sztereo vételt visszajelző LED, bár az is lehet, hogy csak egy sima izzó műanyag kupakkal. Na most csak azért, hogy ezt kiderítsem, nem fogom jobban szétszedni. Illetve nekem igazándiból nincs is szükségem semmiféle okra a jobban való szétszedéshez.

A skála minden puritánsága ellenére kifejezetten szép.

Íme a rádió hangolására szolgáló forgókondenzátor. Végre sikerült valamit rendesen lefényképeznem. AM-en két, FM-en három hangolt kör van. Vagyis FM-en az oszcillátoron kívül nem egy, hanem két hangolt modulátor kör van. Ez nagyban hozzájárul a rádió jó közelszelekciós tulajdonságaihoz. Vagyis jobban külön tudja választani az egymás mellett lévő állomásokat, mintha csak egy modulátor köre volna.

Balra a trafó látható. Középen két biztosíték. Jobbra pedig a hálózati feszültségválasztó kapcsoló.

Valami szűrőkocka. Szét nem szedem... Net nem dobott rá értelmes találatot.

Rém egyszerű a panel. A keresztben elhelyezett ferritrúd végén (lent középen) az a papír valami, na az a ferritrúd tartója. Van rajta egy lyuk, de nincs rajta átdugva a ferritrúd, hanem egyszerűen csak hozzá van ragasztva. Akad itt-ott néhány tranzisztor és IC is. Megnézhetnénk melyik miféle, de ez teljesen érdektelen. Már csak ezért is egyenként és név szerint fogom őket megemlíteni. Ez így belülről nézve egy teljesen kommersz rádió. Kb. ugyanezekből az alkatrészekből volt összerakva mondjuk egy korabeli japán autórádió.

Az AN 217-es egy AM keverő és oszcillátor.

Az AN 363 a sztereó dekóder.

Az AN377 az FM KF erősítő és detektor. Magyar neve CA3089.

A kép közepén látható két elcsavart lemezfül tartja a helyén a panelt. Azért egy csavar kultúráltabb lett volna. 6,3 volt és 0,25 amper, hirdeti a felirat a panelen. Majd nézek hozzá valahol skálaizzót.

Mert ez bizony ki van égve. Érdekes, de a skálaizzók (merthogy kettő van benne) biztosítéka is ki volt égve. Belepróbáltam egy nagy fényerejű fehér LED-et, de ki sem látszott a fénye a skálán.

Balra a lendkerék, jobbra a kapcsolósor háta látszik. A panelen mindenfelé elszórt alkatrészek, közepes szerelési színvonalon beépítve. Már úgy értem, hogy egy kissé minden dől valamerre. Most mit csináljak ezzel a rádióval? Nincs szívem bevágni a pincébe. Csinálni kellene neki helyet az asztalon. Rá akartam sózni a fiamra, de az asszony azt mondta, hogyha megpróbálom, akkor abból komoly bajok lesznek. Mivel épp egy medve orrát subázta újra - az esetleges sérüléseimre való tekintettel - nem mertem vele kötekedni.

Nőjön köröm a pöcsére mindenkinek, aki ragasztós cetliket nyomogat a hifi cuccok elejére! Akarom mondani a szar kössön bele abba, aki benzin helyett alkohollal próbálja meg ledörgölni a ragacsot.

Lábuknál fogva égnek álló kondenzátorok. Az alsó részük ugyan oda van forrasztva, de a felső csak úgy egyszerűen lóg a levegőben. Talán meg tudnám magyarázni, hogy miért vannak így beszerelve, no de az az igazság, hogy fogalmam sincs.

A szekrénysorban ücsörgött a rádió már négy hosszú éve, mikor
végre valaki elárulta, hogy hol lehet hozzá skálaizzót kapni.

A térkép azt mutatja, hogy hová megyek, míg a leírás azt, hogy mit
szeretnék venni. Tudom, tudom... Kissé túllihegtem a felkészülést.

Íme egy lepedőnyi számla az apró izzókról.

Azért vettem belőle hármat, hogy legyen egy tartalékba. Mivel a rádió be sincs
dugva a konnektorba, így örök élet s még két nap ki fognak tartani az izzók.

Hogy is jön le innen ez a panel? Nem volt kedvem beleolvasni a cikkbe,
ezért elkezdtem lefeszegetni. És igen! Pontosan így kell levenni.

Ez az izzó éppen ide való! Apróbb hiba, hogy hiába dugom be a rádiót (persze nem
az egészet, csak a villásdugót) a konnektorba, fény az sehol semmi. De még
akkor sem világított, mikor rájöttem, hogy be kell kapcsolni a rádiót.

Ki volt az a marha (na ki, na ki), aki félredugta az izzók biztosítékát?

A tartalékizzót beépítettem a rádióba.

Tudom, tudom... Ferde is, meg életlen is. És még ezt a rémesen csáléra
sikeredett képet is csak vagy huszadikra sikerült összehoznom!

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.