Akkus csavarbehajtó, illetve fúrógép
(szétszedése rendelésre)

	Mai szétszedésem tárgya ez az akkumulátoros fúrógép, illetve csavarbehajtó. Ez egy annyira jópofa szerszám, hogy nem is értem, hogyan lehettünk el nélküli hosszú évtizedekig.
	Ide lehet betenni az éppen használaton kívüli csavarbehajtó bitet.
	Tulajdonképpen formás darab, minek okán szinte nincs is szívem szétszedni.
	Miért kell manapság mindent becézni? Miért nem lehet egyszerűen ráírni, hogy ronda? Ráadásul odaírják, hogy "france" ami azért elég valószínűtlen.
	A mindkét oldalra kilógó fekete gomb az irányváltó.
	A fordulatszám percenként nullától 550-ig terjed. Mondjuk azt sejtettem, hogy nullától indul, különben állandóan forogna. 18 voltos akku kell neki, valamint további adat, hogy maximum 10-es fúró fér bele a tokmányába. Alulra kisbetűvel oda van írva hogy kínai. Nem megmondtam, hogy nem francia!
	A tokmány mögött a körben számozott nyomaték szabályozó kapcsoló van. Ezzel lehet beállítani a gép maximális nyomatékát. Ha megáll a tokmány (mert betekerte a csavart), akkor nem tépi le a csavar fejét. Illetve nem ég le az állóra fékezett motor. Vagy épp nem fordítja ki a csuklónkat.
	Szemből nézve hagyományosnak látszik a tokmány, de ez már az újfajta megoldású. Vagyis nem kell hozzá tokmánykulcs. Egy belső áttételen keresztül ugyanis kézzel is meg lehet húzni annyira, hogy jól megfogja a fúrószárat. A csavarbehajtó bitek vége pedig amúgy is hatszögletű.
	Van rajta hűtőlyuk is.
	Ide való az akkumulátor. Akkut persze nem adtak hozzá a piacon.
	No de sebaj, ugyanis akad itthon hasonló gépem. Ezt egyszer megpróbáltam csavarbehajtásra használni. Salgó polcokat szereltem össze. Tehát nem ki, hanem be kellett volna tekernie a csavarokat. Ha csak egy kicsit is szoros volt a csavar (használt alkatrészek voltak), már nyekegett is szegény gép, ezért lecseréltem egy 1 lóerős Bosch fúrógépre. Na az meg folyton le akarta tépni a karomat...
	Sajnos ez az akku - a szükséges 18 helyett - csak 9,6 voltos. No de annyi baj legyen! Legfeljebb lassabban fog tőle forogni a motor.

Na most nemhogy forog, de még egyenesen füstöl is! Először mondjuk csak
egy kicsit füstölt, mire fel előkaptam a kamerát és nyomtam neki. Ennél
jobban nem indult be, azonban ezt a mennyiségű füstöt stabilan tudta.

Gondoltam kinyitom s megnézem, hogy mégis mi a csuda füstöl benne. No persze ha nem füstölne, akkor is kinyitnám, hiszen direkt ezért vettem. Amúgy még tiszta szerencse, hogy hibás! Már úgy értem, hogy mi a csudát kezdenék vele, ha tegyük fel jó lenne?

Bezzeg kibontva már nem füstöl!

	Ez itt az akkumulátor csatlakozója. Alulra fekete vezeték megy, felülre pedig piros. (csak lemaradt a képről) Aki esetleg azt gondolná, hogy a piros vezeték a pozitív, na annak elárulom, hogy téved!
	A gép kapcsolója, mely egyben a fordulatszám-szabályozó is. Gondoltam szétszedem, bár jelen esetben nem az elektronikán van a hangsúly, hanem a mechanikán.
	Ez a szabályozó elem. Impulzusszélesség-modulációval dolgozik a masina, minek okán ki is hallatszik a sípolás a motorból.
	Ez egy BUZ11-es típusú FET. Nyitott állapotban nagyon pici a belső ellenállása. Mindössze 40 mΩ! Vagyis nem esik rajta szinte semmi az amúgy is alacsony akkumulátor feszültségből. Mivel kicsi a veszteség, ezért még csak nem melegszik.
	Ekkorka az egész motor.
	Még a komplett áttétellel együtt sem valami nagy.
	Mióta a gyerek is kapott egy fényképezőgépet, azóta nem lehet megállítani. Mindenbe beledugja!
	Levettem a motort az áttételről. Gondoltam szétszedem, csak ugye minek? Annyi motort szétszedtem már, ez se más mint a többi. Mondjuk a szénkeféi - a fokozott áramfelvétel miatt - a megszokottnál komolyabb felépítésűek.

Így működik a fordulatszám-szabályozó.
Jól hallatszik a motor zaja mellett az előbb már említett sípolás.

	Íme az áttétel, illetve annak egy része. Ide középre csatlakozik a motor fogaskereke. Nem egy bonyolult valami. Szerencsére nem lehet rosszul összerakni, ezért inkább nem is próbálom meg.
	Na most ez a fúrógép szerelés, ez nem egy tiszta munka.
	A vastag zsírzás ellenére lelkesen potyognak belőle kifelé a fogaskerekek.
	Valamint egy egész csapat csapágygolyó is kiszabadult valahonnan.
	Ez a kép azt a nyomot ábrázolja, melyet egy a lábamra hulló fogaskerék hagyott maga után. A különös mintából sikerült megjósolnom, hogy ebből bizony egy koradélutáni fürdés lesz!
	Kiszedtem a helyéről az összes bigyót.
	Ezzel így sajnos semmiképp sem lehet tovább dolgozni.

Beültem a fürdőszobába az elmosogatandó lomokkal. Azért káromkodom,
mert az alkatrészekről lemosott zsír rendre átköltözött a kezemre.

	Kétszer mentem neki Ultrával és VIM-el, végül sikerült annyira lemosnom minden részletet, hogy legalább ne fogjon. Gondoltam leszedem a tokmányt, ezért kitekertem a tokmány közepében egészen mélyen ülő, amúgy balmenetes csavart.
	De a tokmány ettől még nem jött le, minek okán elkezdtem ütni ezzel a pontozóval.
	Erre fel beleszorult a pontozó a csavar lyukába.
	Mindegy, mert majd csak lesz valahogy. Addig is nézzük meg közelebbről az áttételt. Most már, hogy nem áll minden zsírban, látszik mi micsoda.
	Persze azért még vannak kérdések. Például hová valók ezek a golyók?
	Most épp alul van a tokmány, s annál fogva fogom az áttételt.
	Először ezt a három fém fogaskereket kell betenni.
	Aztán jön ez a köztes tengelyes fogaskerekes tárcsa.
	Kisvártatva pedig az, hogy elgondolkodom rajta, miszerint: Mégis hova a csudába való ez a fogaskerék?
	Kiszedtem az eddigieket, majd berakosgattam a mélyben található lyukakba a golyókat. Kétszer annyi golyó volt mint lyuk, ezért minden lyukban két golyót helyeztem el.
	A belül fogazott henger egyik szélén vannak ezek a kiálló részek. Ezek mennek neki a golyóknak. Jó játék ez az összerakás! Mikor ugyanis szétszedtem, na akkor ezekből a részletekből semmit sem láttam a zsírtól.
	Golyók, fogashenger, három fém fogaskerék. Eddig jó.
	Most jön a jobbra látható valami.
	Ezt betéve újabb három üres tengelyt kapok eredményül.
	Ide jönnek a műanyagból készült fogaskerekek. Szerintem jobb volna ha itt is fém fogaskerekek lennének. Valamint ez a rész mintha bentebb lenne a kelleténél. Vagyis a motor fogaskereke nem illeszkedik teljes szélességében ehhez a háromhoz. Pedig nem hagytam ki semmit. Mondjuk ha beraknék egy egy (illetve pontosan három) alátétet a fogaskerekek alá...

Mivel nehéz felfogni a látványból a működést, ezért leírom.
A tokmány forog, a villanymotor tengelyén a fogaskerék is forog.
A motor fogaskereke most épp nincs a képen, hiszen akkor nem látnánk
 bele az áttételbe. Oda megy be a három műanyag fogaskerék közé a meghajtás.
Amit fogok, az persze áll, hiszen amúgy hozzá van rögzítve a fúrógép házához.
A fényes fogaskerék koszorú alapesetben áll, ekkor átviszi a forgást az áttétel.
Ha túl nagy a nyomaték, akkor a fogaskerék koszorú elemelkedik a golyóktól
és a belőle kiálló pöckök a golyókon kattogó hangot hallatva megszakítják
az áttételt. Vagyis ha a fényes fogaskerék koszorú forog, akkor
a tokmány megáll. Aki ebből a leírásból felfogta a
működést, az mehet is gépésznek!

	A motor szemből.
	Itt volt ez a vaslemez, ami első ránézésre teljesen feleslegesnek látszik, hogy itt legyen!
	Viszont ha innen nézem?
	Így már teljesen érthető, hogy minek van itt. Ez zárja le az áttételt, hogy ne dőljön ki belőle a zsír.
	Összeszereltem, majd a tokmányba szorult pontozónál fogva befogtam a satuba.
	Mielőtt elkezdtem volna ütni, nekiálltam és tekergettem egy kicsit. Mint az a képen látható, a tokmány menetes. Ráadásul jó masszívan rögzült, hiszen hiába ütöttem a kalapácsommal, még csak meg sem mozdult!
	A tokmányt leszedve, most épp szemből nézzük az áttételt. Egyelőre még nem látszik belőle semmi.
	A két csavart kitekerve lejön a helyéről tokmány mögötti kúpos rész.
	Itt a lényeg, vagyis a nyomaték szabályozó vezérlője. Mikor a kúpos részt tekergetjük, akkor ezeken az emelkedő lépcsőkön keresztül egyre erősebben nyomjuk neki a golyókat annak a csőnek (ott ahol a kitüremkedések vannak), így a golyók egyre nehezebben ugorják át a kiugró vállakat.
	Ez a három közbetét is itt volt. A bal oldaliból pöckök lógnak ki, melyek a rugókba illeszkednek. A középsőből kilóg három szárny, ezek támaszkodnak a fentebbi képen látható lépcsőfokokra. A jobb oldali lap mindeközben összetartja az egészet. Már ha épp ott van a helyén.
	Ez itt a tokmány mögötti rész. Ezen van az a kúpos borító, melyet tekergetve a nyomatékot szabályozzuk. A rugók másik végén a korábban látott, kettesével behelyezett golyók vannak. Tulajdonképpen szöveges feladatot csináltam a robbantott ábrából.
	Meg persze egy szép nagy kupit az asztalon. Még tiszta szerencse, hogy hullámpapíron álltam neki szerelni, így most nem kell lemosnom az asztalt! Végül összeraktam a gépet, hiszen alapvetően semmi baja. Ugyan most épp nincs az áttételben egy csepp zsír se, de valahogy nincs is kedvem beletenni.
	Meglehet leveszem róla a tokmányt, majd összekombinálom egy reszelőnyéllel. Jó lesz mondjuk a sorjázó fúrókhoz befogó szerszámnak. Ez hülyeség, hiszen nemrég vettem néhány olyan bitet, ami pont sorjázó, és igazándiból az, nem pedig holmi csigafúró. Mondjuk a sorjázó bitet, azt például  belefoghatnám ebbe a gépbe. Már csak az akkumulátor hiányzik a projectből. No de minek törném magam? Akad itthon fúrógép több is, még akkusból akkus is.

Így működik a nyomaték-határoló. Nagyobb fokozatban a fele
feszültségű akkumulátortól elgyengült motor át sem ugratja.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.