Terta Orionette 1004
Egy letűnt kor gyermeke...
Hogy el van már bújva a polc szélére? Ez
szegénykém olyan romos, hogy
még azt is elképzelhetőnek tartom, hogy nem is én dugtam ide,
hanem csak úgy magától bujdokolt el, hogy ne lássa senki.
Ez valami egészen rettenetesen le van lakva! Az
persze igaz, hogy egy
kukástól vettem
a Verseny utcai piacon.
Igazándiból nem is kellett nekem ez a rádió, csak ismertem az
eladót, aki a piac végén
össze szokta taposni az el nem adott portékáját. Nekem
meg nem volt szívem hagyni elpusztulni ezt a szerencsétlen masinát.
Pedig már elsőre is láttam rajta, hogy nagyon
ramaty állapotban van.
A tárgyaknak is van lelkük. Pláne egy ilyen szép régi tárgynak!
Rég megszolgálta már a magáét, igazán megérdemel
szegényke egy kis pihenést a polcon.
Valószínűleg ázott valahol, amitől idővel
teljesen szétjött a doboza.
A doboz ugyanis
belülről fából van, míg kívülről zöld műbőr borítja. Valószínűleg azért zöld,
amiért a T-Ford fekete. Ebből az anyagból ilyen színű volt raktáron.
Ezzel a három gombbal lehet
kezelni.
Állomáskereső, hullámváltó, hangerő.
Nem is kell ennél több.
Mindenki álma volt egy ilyen rádió!
A maga idejében státusszimbólumnak számított.
Felvált a műbőr borítás, valamint mára már hiányzik a gombot valaha övező díszkeret.
A hullámváltó díszkerete viszont még
megvan. Persze újkorában még nem így nézett ki.
A doboz zöld volt, a díszek aranylóan csillogtak, a szomszédot ette a sárga
irigység.
Mit ne mondjak, szegénykém mára már igencsak elvesztette a varázsát.
A hatvanas években olcsóbb volt
emberi erővel fából, pontosabban szólva rétegelt
lemezből legyártatni egy rádió dobozát, mint műanyagból kifröccsenteni géppel.
No de nézzük csak mi van belül. Szép kis gép ez!
Csak mára már egy kissé rohad.
Ez a valami esett ki
belőle, mikor kinyitottam. Ez bizony rozsda.
Ez pedig itt az a forgókondenzátor, amiről
származik.
Ha valamit, akkor ezt reménytelennek nézem.
A kinézetére rácáfolva, forogni mondjuk forog.
Ilyen darabokban mállik le a
rádióról a doboz.
Ezek a részek eredetileg
is levehetőek voltak, csak persze új korukban még nem így
néztek ki.
Ebből a szögből jobban bele lehet látni a forgóba. Rémes!
Ez itt a ferritrúd a közép és a hosszúhullámú modulátor tekerccsel.
A ferritrúd alatt a hullámváltó kapcsolótárcsája.
Jobbra porcelán trimmerkondenzátor.
Balra a modulátor tekercs méhsejt tekercselése, jobbra a hangerő szabályozó potméter.
2SA15-ös tranzisztor.
A honi ipar nem tudott nagyfrekvenciás tranzisztorokat előállítani, ezért ezeket
általában japánból szerezték be, de létezett amerikai 2N szériával,
és szovjet П sorozatú tranzisztorokkal szerelt rádió
is.
Ez viszont egy hamisítatlan
Tungsram gyártmányú P15-ös tranzisztor.
Nem egy igényes
jószág, de középfrekvenciás fokozatba még éppen megfelelt.
Keverő, illetve oszcillátor
tranzisztornak viszont már nem volt jó, ugyanis 1MHz felett sajnos leállt a
működése.
Egy kissé mintha rozsdás lenne ez a fázisfordító transzformátor.
Tankérem ez nem én voltam!
Meglepően nagyméretűek a kockaforma középfrekvenciás
transzformátorok.
Négyszer
akkorák mint mondjuk egy Sokol rádióban.
Persze az ötvenes és a hatvanas években
még ez is miniatűrnek számított.
A korabeli csöves rádiókban a KF trafó kövérebb
volt mint egy góliát elem!
Ilyen pici dolgokat akkoriban nehéz volt előállítani, de
még bánni sem volt velük egyszerű.
A korabeli Rádiótechnika újság hasábjain
sok cikk szólt a "hogyan készítsünk KF trafót"
témakörről.
Nekem az tetszett,
mikor lyukas közepű ferrit rudat daraboltak fel, s a szeletekből
készítettek KF-et.
Tájkép. Mondjuk egy kicsit összevissza állnak az alkatrészek.
Már úgy értem lehetne kicsit rendezettebb is a szerelés.
A legutóbb használt elemek persze még mind a mai napig benne vannak.
A "9,80" azt jelenti, hogy
kilenc egész nyolctized forint.
Ez az ár mintegy
harminc éve lehetett aktuális. Már ha nem csal meg az emlékezetem...
Természetesen magyar gyártmányú
a telep.
Akkoriban
ugyanis még készültek dolgok ebben az országban...
A teleptartó átlátszó műanyagból van. Jobbra az a valami, az egy fadarab lenne?
Dehogy fa...
Szivacs az, csak meg van öregedve!
Egy 2SA12-es tranzisztor. Egy korabeli cikk jutott
róla eszembe a
rádiótechnikából,
amiben Makai István arról írt, hogyan kell rezgésképes tranzisztort válogatni
egy rádió keverő, illetve oszcillátor fokozatába. Érdekes idők voltak...
Adtam neki áramot, azonban hiába, mert még csak meg sem
mukkan!
Jó, rendben, el van rohadva. De attól azért még igazán szólhatna!
Ez itt a doboz eleje a hangszóróval.
Ki tudja miért van narancssárga színe a membránnak?
Józsi bácsi! No? Tud e narancssárga papírt meríteni? Tudok hát!
Valószínűleg ez lehet
a narancsszín membrán megvalósításának igaz története.
Szegény Józsi bácsi
pedig sosem tudta meg, hogy csak vicceltek vele a kollégák.
A panel fóliás oldala.
Tanulmányozva a mintázatot, könnyen rájöhetünk, hogy emberi agy szüleménye.
Már csak azért is, mert akkoriban még nem volt paneltervezési célra számítógép.
Ez azért egy kissé meg is látszik a vonalvezetésen. Bár nem túl kusza, de azért
többször is beugrott a nézegetése közben a "hát ezt meg miért" kérdés.
Furcsa egy világ volt ez...
Külföldön az Orion neve volt ismert és elismert márkanév.
Ezért a Tertában, ami a Telefongyár márkaneve, Orion emblémás rádió készült.
Orionette fantázianéven! Majd elvették a Tertától a rádió és magnó gyártási
profilt.
A rádiók a Videoton gyárban készültek, amit régebben Vadásztöltény gyárnak
hívtak.
A magnógyártás a BRG-be került, ahol elsőre belebuktak a
Koncert M4a magnóba.
Központi irányítás és tervgazdálkodás sej!
Kicsit koszos a skála.
Kiszedtem, mielőtt még el találnám törni. Mert ez bizony törékeny, ugyanis üvegből van!
Így megpucolva azért már sokkal jobban néz ki.
Ha valakinek hiányozna, akkor álljon itt fekete háttérrel.
Itt pedig fehérrel. Ez jobb, vagy inkább ez a jó, mert itt látszanak a számok.
Forog a forgó. Az állagát elnézve ez azért már-már hihetetlen!
Részemről egyszerűen nem tudok betelni a látvánnyal...
Hát ez a két rudacska?
Kondenzátorok.
Ha nem volt raktáron
megfelelő értékű, betettek helyette két feleakkorát.
A lyukakból előtörő színes
drótocskák a KF trafó lábai.
Vagyis a trafó tartólába még műanyagból volt, a képen láthatóan
melegen el, illetve szétnyomva. Az elektromos láb pedig kilógatott drót.
A két végtranzisztor ránézésre sem egyforma, ráadásul az egyik nem is működik.
Van benne anyag rendesen! Már mint úgy értem, hogy idegen anyag.
Igen jól sikerült
felvétel a hangszórószéli koszról.
Homok és szöszmösz tenger!
Nos ennek a hangszórónak annyi...
Szerencsére van a gépemen minden! Például panelrajz is akad ehhez a rádióhoz.
Már megint hogy néz ki az asztalom?
Unalomig mondogatott poénom a
dobozaimról.
Hát persze, hogy van itthon egy raklap germánium tranzisztor!
Éjszaka néha felriadok, s P13 ordítom zihálva! Előveszek egyet, babusgatom...
A végfokozatba épp jó lesz ez a szép Tungsram gyártmányú AC125-ös.
Kiszedem a helyéről régit.
Berakom az újat.
Azonban továbbra sem szól.
Nemcsak a hangszóró miatt, hanem amúgy sem.
Rákötök egy másik hangszórót, mert van a polcon. Miért is ne lenne?
Most már két rossz hangszóróm is
van.
Szerintem vagy kivágom
őket a kukába, vagy lesz egy nagy hangszórós szétszedtem is!
Nagyon óvatosan kell forrasztani ezeket a régi
paneleket, mert mára már szinte
semmi sem tartja rajtuk a fóliát. Kicsit jobban megmelegíti
az ember a panelt
a pákával, mire fel az pukkan egyet, majd undokul leköpi magáról a rezet.
A fázisfordító trafót meghajtó
tranzisztort is hibásnak érzem.
Kap a rádió még egy esélyt, és egy OC1044-es tranzisztort.
De nem szólal meg!
A zöld pötty a fázisfordító transzformátor lába, csak le van törve.
A rézdrót az idők folyamán bezöldült. Fel sem tűnt a többi rohadós részlet
között.
Odahefteltem.
És igen!
Ez a rádió, ez kérem szól!
A forgókondinak
speciel meg sem kottyant az a "kis" rohadás.
Balra az üvegtokos demodulátor
dióda. Jobbra egy szörnyű állagú trimmerpotméter.
Lent a három kicsit idegenül ható új tranzisztor. Az a zöld kalap az nem
tranzisztor.
Illetve mégis az, bár csak két lába van bekötve. A germánium alapú tranzisztorok
meglehetősen hőmérséklet függőek voltak. Kivitte az ember a rádiót a strandra,
ahol
rásütött a nap, és már lehetett is vinni a masinát a szervizbe. Szóval az a
zöldkalapos
tranyó azért van, hogy a két végtranzisztor megfutása ellen
dolgozzon. Mikor a
végtranyók
a melegtől "megszaladtak", akkor
az a zöldkalapos több kevesebb sikerrel ellenük
dolgozott.
Ezzel a rohadt forgóval nem tudok betelni...
Most mégis mi a csuda legyen ezzel a rádióval?
Ideiglenes jelleggel
visszaraktam a dobozába.
Azon gondolkodom, mi lenne, ha kapna
szegénykém egy rendes dobozt?
Az csoda lenne! Mostanában amilyen lusta vagyok,
nem lenne kész karácsonyra. Azt kell mondjam, hogy semelyikre sem! Végül
is szerencséjük volt a maradványoknak. Van ki a skálát, más
a teleptartót, ki a
többit kérte el.
A hátlap belülről.
Jól látszik az anyag mechanikai felépítése.
Kívülről mindkét oldalról vékony furnér, belülről lécek.